Megint bebörtönzik a kommunistákat!

“Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista.
Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”

Martin Niemöller

Kísértet járja be Kelet-Európát, az antikommunizmus kísértete. E kísértet még a rendszerváltozás szülötte, hiszen az eltelt 25 évben a Nyugat – ígért – gazdasági utolérése és a demokrácia megteremtése helyett az egykori közvagyont privatizáló oligarchikus kapitalisták gazdasági hatalma és azok érdekében manipuláló tekintélyelvű politikai rendszerek jöttek létre a régióban. Ukrajnában és Lengyelországban kommunistákat és más rendszerellenes ellenzékieket börtönöznek be és üldöznek antikapitalista, rendszerkritikai nézeteik és cselekedeteik miatt, noha nekik semmilyen felelősségük nincsen a sok évtizeddel korábban elkövetett bűnökért.  Az Európai Unió és a többi vezető hatalom sajtója erről hallgat, mivel a kelet-európai államok teljesítik Brüsszel és a szupranacionális társaságok pénzügyi, gazdasági és katonai-geostratégiai elvárásait. Magyarországon is hasonló a helyzet, ám sokan még mindig illúziókat táplálnak saját sorsukat és a rendszert illetően. Főleg e rendszerek nacionalista retorikája téveszti meg az embereket, amely pedig csak a globális tőke és a nemzeti nagyburzsoá rétegek kiszolgálásának valóságát leplezi.
A szerény nemzetközi tiltakozás nem gondolkodtatja el sem Ukrajnában, sem Lengyelországban, sem a balti államokban, sem nálunk a rendszer hatalmi elitjeit. Nekünk mégis tudatosítanunk kell a magyar társadalom lehető legszélesebb köreivel, hogy Kelet-Európában az újkapitalista rezsimek a rendszer ellenfeleiből, mint „nemzetellenes” „idegenekből” csinálnak bűnbakot. Ezeknek a korrupt és elnyomó rendszereknek csak látszólag stabil a bázisa, ám képesek arra, hogy megfélemlítsék és prostituálják a társadalom széles rétegeit. Az értelmiség, az írástudók felelőssége, hogy felhívják országuk és a világ figyelmét arra, mi zajlik a „demokratikusnak” kikiáltott kelet-európai államokban. Magyarországon a Horthy-rendszer szellemi örökösei kriminalizálják a baloldal, a szocializmus egész történetét. Az antikommunista keresztes hadjárat célja mindenekelőtt az, hogy elterelje a figyelmet a rendszer belső bűneiről, a szociális és kulturális hanyatlásról. A kommunisták üldözése egyúttal jelzi, hogy a tekintélyuralmi rendszer szélsőjobbra, diktatórikus irányban nyitott, aminek ára nem csupán a baloldal kirekesztése, „megfékezése”, a szocializmus, a kommunizmus bármely elméletének és gyakorlatának teljes körű kriminalizálása, hanem a  demokrácia kiüresítése és milliók nyomorba döntése is.
Követeljük, hogy engedjék szabadon a letartóztatott politikai foglyokat, másként gondolkodókat Ukrajnában és Lengyelországban!

Aláírók:

ATTAC Magyarország
Baloldali Alternatíva Egyesülés
Civil Parlament
Eszmélet szerkesztősége
Ferencvárosi Munkás Szabadidős Egylet
Marx Károly Társaság
Május Elseje Társaság
MEBAL

Agárdi Péter
Aggod József
Aggod Józsefné
Anyiszonyan Klára
Artner Annamária
Nicolas Bárdos-Féltoronyi
Benedikt Szvetlána
Bartha Eszter
Bedő János
Benyik Mátyás
Böröcz József
Csikós Sándor
Csoma Lajos
Farkas Péter
Fekete György
Gold Márton
Gyimesi László
Harsányi Iván
Hirschler Tamás
Jakab Attila
Kalmár Szilárd
Matthias István Köhler
Krausz Tamás
Léderer Pál
Lugosi Győző
Matheika Zoltán
Melegh Attila
Mészáros Gyula
Morva Judit
Nagy Éva
Julien Papp
Réti Józsefné
Salánki László

Somi Judit
Szász Gábor
Széchy Éva
Szerdahelyi István
Szigeti Péter
Szvák Gyula
Tokár István
Vadász János
Vajnai Attila
Vígh László
Zalka Vera

Kategória: Nincs kategorizálva | Címke: , , , , , , | Szóljon hozzá most!

Annamaria Artner*: Inside Hungary’s “Work-Based Society”

ATTAC Magyarország Tudományos Tanácsának elnökeMuch international attention has focused upon the rhetoric of Viktor Orban in recent years, with both supporters and detractors transfixed by his approach to foreign affairs and his wholesale capture of the Hungarian state. However, it is Hungary’s systematic adoption of workfare which is the Orban regime’s most novel aspect.

Labour Market

Unemployment in Hungary has grown considerably since accession to the EU. In 2012 it peaked at 506,520, compared to 252,000 in 2004. The bulk of this rise derived from the crisis that began in 2008. The unemployment level remained high until 2012, when it began to drop – as a direct result of the government’s workfare programs. The number of jobless who have taken part in these programs (so-called “fostered workers”) has risen substantially recently.

In 2011-2012 the unemployment rate stood at 11 per cent – and in February 2016 was 6.1 per cent. The number of unemployed youth (under 25 years of age) reached 26-28 per cent – and in February 2016 was 14.2 per cent. The share of long-term unemployed (people who are unemployed for longer than 12 months) in this total was 47-49 per cent in 2010-2011 – and remains at the same high level.

Unemployment – Registered Unemployed

The number of registered unemployed people depends on some specific factors such as whether the unemployment benefit is meaningful; it is worthwhile making the effort if it is; otherwise, not. In Hungary unemployment benefit was cut by the government in 2010 and this has discouraged registration.

The number of jobseekers at the National Employment Service (NES) is much higher than the count of unemployed, around a third higher, on the basis of the ILO definition. In January 2016 there were 269,000 unemployed, according to the ILO definition, while there were 359,000 jobseekers according to the NES. Both totals represent an underestimate of the true level of unemployment, but the ILO total would appear to be particularly unreliable because of the effect of workfare.

The draconian workfare regime forces all claimants to participate after 90 days of receiving unemployment benefits. In February 2016, 175,000 jobseekers – 48 per cent of all jobseekers – didn’t get any unemployment or social benefit.

The wider effects are dramatic. The implied threat of the punitive workfare regime is effectively sweeping the unemployed under the carpet. The unemployment insurance system in Hungary, introduced in the early 1990s following the transition to a market economy, effectively no longer exists.

The Workfare Solution

Reducing joblessness was apparently impossible until Orban introduced compulsory workfare. Since 2012 all jobs that labour offices offer to unemployed persons have to be accepted, even if they require far lower qualifications than those possessed by the applicant. Those who reject the job lose the social benefit – approximately €76 per month since 2012. The public works program and the compulsory workfare regime has involved more and more unemployed people since 2010, reaching a monthly average 129,100 in 2013 and 197,000 in January 2016. This exceptionally large rise, together with the increase of those who are working abroad, helps explain why there was an easing in the numbers of the officially unemployed in recent years.

In Hungary the minimum wage is approximately €357 per month and the average gross monthly earnings of “fostered workers” is 71-72 per cent of this minimum (those who completed secondary school education get a bit more). This means a net monthly income of around €170. This is less than 60 per cent of the minimum subsistence for a single person as stipulated by the HCSO. The public works program offers cheap labour to the government and to private employers taking part in it. The unemployed, especially in the disadvantaged regions where regular employment is virtually impossible to find, are usually thankful for the possibility of safe employment it offers long-term. One of the most shocking aspects to the introduction of workfare in Hungary is that opposition has been so muted; organisations have emerged which have pushed for higher pay levels, whilst failing to challenge its fundamentally coercive nature.

The Labour Market Policy Of The Government

These developments reflect the socio-economic concept of the new government since 2010, building on the principle of the so-called “work-based society”. Correspondingly, the so-called “passive” labour market policy (LMP) measures – unemployment benefits, early retirement – have been pushed back and the structure of the so-called “active” measures – aiming at employability and job creation – has been changed, with a slashing of the training budget for unemployed people.

The maximum amount of unemployment benefit was cut from 120 per cent of the minimum wage to 100 per cent. The time span wherein unemployment benefits can be received has been reduced by two-thirds, from 270 to 90 days. The result, as we’ve seen, is that fewer people get less unemployment benefit for a shorter period of time, whilst the share and number of unemployed getting no unemployment or social benefit has increased – and those on workfare have risen.

In the government’s slogan of a “work-based society” the word “work” is used as a substitute for “cheap wage-labour”. This is also reflected in the decreasing real wages of public sector and increasing wage differentials within the labour market. Government departments are increasingly likely to rely upon workfare to fill vacant positions, spreading a deep sense of insecurity amongst those working in the public sector.

The Hungarian Road To Inequality

During the long recession after 2008, the consumption and real income levels of the Hungarian population fell below 2004 levels for long periods. Furthermore, differences between social strata have risen rapidly.

First, since 2006 the average private sector wage has grown faster than that of the government sector. In 2004 state employees earned 16.2 per cent more than private sector employees. In 2009, the wages of these two sectors were essentially equal, and since then public sector wages have gradually lagged behind and amounted to 86-87 per cent of the private sector average in 2014-2015. What is more, by adjusting this data to CPI we find that the real wages of the public sector had fallen in 2015 to 11.5 per cent below their 2004 level. In the same period, real wages in the private sector grew by 18.9 per cent.

Second, the flat income tax regime introduced in 2011 has favoured the highest wage earner groups disproportionally in every sector of the economy and caused increasing income inequality.

Finally, the gap between the wages of blue and white collar workers has widened in all sectors. Blue collar employees in the public sector have suffered the largest deterioration both in their absolute and relative position.

This divergence of the wage-groups is accompanied by growing poverty and social exclusion. The more comfortable sections of the Hungarian middle class are apparently secure in the knowledge that workfare will never apply to them; it is a Far Right solution, reflecting clearly the modern Right’s obsession with augmenting inequality through moralistic schemes. The workfare program is likely to entrench and institutionalise these seismic economic divides in Hungarian society, as well as providing a motor for the continued emigration of young people.

Whilst the levels of benefits in other post-communist countries in the region can easily lead to extreme poverty, and wages are generally lower in Romania and Bulgaria, Hungary represents an extreme outlier in its zealous adoption of workfare, questioning the fundamental values of solidarity which should underpin a social Europe.

*About Annamaria Artner

Annamaria Artner is a Senior Research Fellow at the Centre for Economic and Regional Studies of the Hungarian Academy of Sciences Institute of World Economics and a Professor at the King Sigismund College Budapest. Her latest book is Tőke, munka és válság a globalizáció korában (Capital, labour and crisis in the era of globalization), Akadémiai Kiadó, Budapest, 2014.  She is the Chairperson of the Scientific Council of ATTAC Hungary Association.

Source: https://www.socialeurope.eu/2016/04/inside-hungarys-work-based-society/

Kategória: Nincs kategorizálva | Szóljon hozzá most!

HUNGARY TIGHTENS RULES ON IMMIGRATION

Orbán Viktor

Antecedants

Since the refugee crisis escalated in early 2015 the Hungarian government has been employing a campaign of „hate propaganda”. Prime Minister Viktor Orban likes to play his new role as a policeman at the southeast gates of Europe.

Last September a 175-kilometre razor-bled steel fence was built along its Southern border (between Hungary and Serbia) to stop migrants and refugees, many of whom arrived in Greece fleeing war in Syria, Iraq and Afghanistan, and tried to travel North to settle in countries such as Germany and Sweden.. The Hungarian army has launched a war to stem the flow of refugees and migrants into Central Europe. In September 2015, Hungary introduced legislation making it a felony to climb, breach or damage the fence.

Hungary’s record of accepting a tiny fraction of asylum applicants has rendered it virtually impossible to enter the country through designated border crossings. Only 146 of the 177,135 applicants were granted asylum in Hungary in 2015, according to the government statistics. Many of those started the asylum process and continued to Western Europe.

Viktor Orbán – as a defender of Europe`s supposed Christian character, one of the staunchest critics of welcoming refugees from Syria and beyond – has taken an increasingly anti-immigrant stance since the refugee crisis escalated last year. He opposed a plan, agreed to by a majority of EU governments in last September, to redistribute 160,000 migrants around the bloc.

Together with Slovakia, Hungary has launched an EU court challenge against the plan, which would set quotas for each EU country to host a share of the asylum seekers over two years. The Hungarian government questions the legality of any mandatory quota system and made it clear that it would veto any such arrangement.

Orbán announced on 24 February 2016 that the government would initiate a national referendum on the mandatory migrant quota. In the referendum the following question will be asked: “Do you want to allow the European Union to mandate the resettlement of non-Hungarian citizens to Hungary without the approval of the National Assembly?”

In early March, the Hungarian government extended a state of emergency to the entire country, citing the ongoing refugee crisis. The interior ministry announced the deployment of an additional 1,500 soldiers and police officers to the Serbian frontier.

The proposed new system to be introduced for the resettlement of asylum seekers or to pay deliberately prohibitive fees of 250,000 euros ($289,000) per asylum seeker are strongly refused by the Orbán government.

Present situation

On 10 May 2016 Hungary’s Parliament approved with a majority of 136 votes for a national referendum on the EU’s mandatory migrant quota scheme. The initiative was supported by the MPs of the ruling Fidesz and Christian Democratic parties, and the opposition far-right Jobbik. Though opponents on many domestic issues, Fidesz and Jobbik have found common ground in their shared stance against the presence of refugees and migrants. Hungary’s left-wing opposition parties (i.e. MSZP, DK and Együtt) slammed parliament’s endorsement of the referendum. The referendum will be held in September or early October 2016.

Parliament also passed a package of amendments that will reduce social benefits for migrants, making them eligible for only some types of benefits that Hungarian citizens are entitled to. The amendment restricts migrants’ stay in reception centres to just one month, from the current two. Further, the new law makes it legal to detain migrants who may later be sent back to other countries from Hungary under the Dublin III rules. Lawmakers also tightened the rules for applying for a residence permit as a significant number of citizens from developing countries had been found to be abusing the application system in a way that later prevents authorities from expelling them. Parliament also voted to make it easier for the state to issue residence permits „out of national economic interests”.

Budapest, 19 May 2016.

Matyas Benyik

Kategória: Nincs kategorizálva | Szóljon hozzá most!

Hungarian Social Watch Report 2016

SW Hungary Report 2016

00-03a-democracy-not-corporatocracyby Matyas Benyik

Hungary’s National Sustainable Development Strategy (NSDS)

Hungary has played a significant role in drafting the Sustainable Development Goals (SDGs). The key player was Mr. Csaba Kőrösi, Hungary`s UN Ambassador, co chair – together with Kenyan colleagues – who directed the process of developing the global goals. This fact has offered an excellent opportunity for Hungary to take a more active role in shaping the global development strategy.

It is worth remembering that in 2013 the Government of Hungary organised the Budapest Water Summit, whose final document, the Budapest Statement called for the development of a dedicated and comprehensive Sustainable Development Goal on Water. The message of a stand-alone water goal was supported by an overwhelming majority of the international community, and the targets of goal number 6 reflect almost the same structural composition as it was included in the Budapest Statement, namely improving sanitation and hygiene services, reducing pollution and increasing the re-use of untreated wastewater, integrated water resources management and the protection of our environment.

Ban Ki-moon, Secretary-General of the United Nations has recently invited Mr. János Áder, President of Hungary to serve as a member of the High-Level Panel on Water that the Secretary-General will convene in support of the Agenda 2030 for Development. Following the success of the first event in 2013, Hungary is going to organize the „Budapest Water Summit 2016” between 28 and 30 November, aiming to contribute to the implementation of the sustainable development goals connected to water as well as to identify technologies that combine traditional water management solutions with aspects of the fight against climate change, energy security, sustainable food production and sustainable development of cities, conservation of biodiversity, improvement of public health and eradication of extreme poverty.

Despite these positive developments the implementation of the SDGs is rather marginalized in the Hungarian foreign policy, because Hungary has still very limited experience in this field and provides only very low development aid, i. e. Hungary`s annual contribution to the international development aid represents 0.10 to 0.12% of gross national income (GNI).

The biggest challenges we are facing now are the questions of how to reduce the costs of humanitarian needs by taking preventive measures and how to finance this work with the help of the private sector and financial institutions. Poverty is one of the root causes of the recent migration wave. Sustainable development cannot be achieved without economic growth, equality, inclusion, justice and without the engagement of women and young people in education and business.

Furthermore, serious concerns can be formulated about the NSDS, too. First of all, without resolving the planned critical processes as well as without exploring and dealing with the causes of unfavorable situations, no effective and durable solutions can be expected. This is true both for the social problems (including to combat extreme poverty), or for the global environment problems.

According to the NSDS the Hungarian nation is currently very far from the state, which would satisfy the requirements of sustainability and thus a sustainable development path can only be realized gradually. The Framework Strategy is the first stage towards the transition to sustainability, and it focuses on areas of sustainability, which is likely to be the most effective way to eliminate, to mitigate the reasons for unsustainability. The Strategy uses the concept of sustainable development in a more general sense, than those who bound it to the ecological opportunities, although it does not deny its primary importance. During analyzing the concept the development and the sustainability are dealt separately and the meaning of the concept is being deducted from them.

According to the NSDS the development is understood as an inseparable harmonious growth of the conditions and opportunities of the good life for the individuals and the communities, as well as for the nation and the humanity. It also notes that the good life has not got just financial dimension, but also mental and spiritual side as well. The good life term commonly used synonym for well-being in the Strategy parlance.

Sustainability would mean that „at any given moment the generation creating its own wealth does not live up, it does not exhaust its resources, but retains sufficient quantity and quality for future generations by expanding them. To defend the interests of the unborn people, i. e. the interests of having no rights to vote constitutional or other institutional limitations are to be set. The limits beyond which certain steps are not taken, or cannot be done are clarified, and to resist the temptation obstacles are set in advance”.

The NSDS goes beyond the usual approach, namely that the technical solution is considered as the basic sustainable development tool „… The development of a sustainable society ….is wider; especially it is a cultural problem.” The basic question is how the given human community can continually and successfully adapt to the constantly changing (economic, social, human, natural, and built) environment, and how they are able to see the needs of its own limitations. So to say sustainability is a new system of relations between people, societies and the natural environment in which human actions are determined by following up of the values. Mankind’s response to this challenge is a cultural adaptation.

The NSDS is resource-oriented with four essential resources. In the classical approach the economy, the society and the environment are considered as the three feet of sustainable development. The fourth „outstanding priority for Hungary is the human dimension”.

In the field of the four main resources adverse developments can be identified, namely

Regarding human resources:

• The population of Hungary is decreasing at a dangerous pace;

• Hungary is lagging behind in enriching the knowledge;

• People’s health is worse than what you would expect from the level of economic development;

• Poverty and social exclusion are significant impediment to enrich knowledge and to preserve the health state of the people;

Concerning social resources:

  • Hedonistic approach;

  • Rejection of the risks, and excessive reliance on the state;

  • Low level of trust both in people and in institutions.

Regarding natural resources:

• The area of natural environment is becoming smaller and smaller;

• About 90% of natural ecosystem of Hungary’s territory has been lost;

• The elimination of natural areas, building sites continues at a rapid pace;

• Degradation threatens land fertility (soil structure degradation, salinization, erosion, decrease of organic content, etc.);

• Negative consequences of climate change.

Concerning economic resources:

• High international dependency of the Hungarian economy on foreign capital and raw materials and foreign investments, high foreign indebtedness;

• The community infrastructure is very rundown;

• Low R & D and innovation activities;

• Low level of employment;

• The unsustainable welfare system represents the largest item in public spending, substantial hidden debt’s for future generations.

The development and the sustainable development approaches resulted in only partial harmonization: the contradictions between the two previously separate collaborative processes this time appear in one program. As a typical example of a line from the first „classic” economic growth in the fore goal setting, on the other hand, the preservation of our natural environment and, accordingly, shift to sustainable consumption and production (patterns) signaling political will and purpose. „Decoupling” referred to in the program – that is, economic growth and environmental destruction unbundling – so far not led to the global environmental load reduction in the absolute sense, but this resulted in a maximum load of modest growth rate to slow.

Although the program has repeatedly emphasizes the relationship between the goals and the specific targets important, but it has serious shortcomings that does not refer to some of the targets and goals.

The fact that the program serves really well the sustainable development issue and help in this area of international cooperation, will only be seen in the implementation process: provided that it creates a precise and transparent monitoring system, and basically depending on their individual nations how effectively taken over the objectives of the international program drawn up and implemented in accordance with international program their own programs, and will have to cooperate together only achievable objectives and the performance of tasks able to be solved.

The success of the SDGs depends on the extent to which the objectives set out internationally become an integral part of the national discourse on development and manage to transpose to the national sustainable development policies.

The main concept of the Hungarian NSDS keeps in mind the main objectives set out in the Hungarian Foreign and Security Policy, namely: to promote sustainable development, to strengthen the global awareness of the Hungarian foreign policy, to wear moral responsibility for the fate of the world, global opening, to acquire positions in the developing countries, to strengthen international security, to contribute to the improvement of social conditions and fostering economy.

Key areas identified in the NSDS are as follows:

A) Institutional development (democratic, constitutional arrangements to consolidate, transfer of transformation and international integration experience, good governance, state, municipal and sectoral institutional development, capacity building, strengthening of civil society organizations);

B) Green culture, green economy, environment and climate protection (rural and urban development, food security, sustainable agriculture, developing productive capacities, sustainable water management, sanitation);

C) Human resource and capacity development (education, health, culture, equal opportunities, protection of minorities and vulnerable groups, social institutional development, scientific knowledge and connections).

However, it seems that Hungary will be unable to deal with all of the above areas at the same time, because of limited financial resources.

Sources/Links

www.complex.hu/kzldat/o13h0018.htm/o13h0018.htm

http://kki.gov.hu/agenda-2030-the-future-of-development-cooperation-and-undp-s-role-news

http://gazdasagiradio.hu/cimlap/fenntarthatosag-mik-a-legfontosabb-celjai-magyarorszagnak-5105

http://nfft.hu/assets/NFFT-HUN-web.pdf

http://www.mtvsz.hu/dynamic/fenntart/ff_ffstrategiak.pdf

https://www.weforum.org/agenda/2015/11/what-does-the-world-think-about-the-sdgs/

http://www.sustainabledevelopment2015.org/AdvocacyToolkit/index.php/post-2015-what-it-is-and-how-you-engage/intergovernmental-process-on-sdgs3/open-working-group-on-sdgs

http://nefe.kormany.hu/post-2015-en

http://se4all.org/sites/default/files/HE_Amb_Karoly_Dan_Opening_Statement_SE4All_workshop6.02.22..pdf

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/ennek_orul_a_magyar_kormany_felreertettek_bovitve_.614270.html

http://www.iisd.ca/vol32/enb3225e.html

http://www.budapestwatersummit.hu/data/ext/BWS_PreliminaryProgramFINAL.pdf

http://www.greenfo.hu/uploads/dokumentumtar/a-fenntarthato-fejlodes-uj-ensz-programja.pdf

http://hand.org.hu/media/files/1443078818.pdf

Kategória: Nincs kategorizálva | Szóljon hozzá most!

Szalai Erzsébet: Munkások helyett emberi robotokat akar a kormány – 168óra cikk

Szalai_ErzsiMagyarországon nincs munkásosztály, a szakszervezetek érdekérvényesítő képessége gyenge

A közgazdász-szociológus Szalai Erzsébet szerint Magyarországon nincs munkásosztály és rosszak a szakszervezetek érdekérvényesítő képességei. Mégis optimista. Úgy látja, mivel kivándorol a képzett munkaerő, egyre nagyobb a szakmunkáshiány, ezért az itt maradók alkupozíciói javulhatnak, és várhatók még munkásmegmozdulások a következő időszakban.

– Többször hangsúlyozta: rövidebb időszakokat leszámítva Magyarországon sosem tudott osztállyá szerveződni a munkásság. Miért gondolja, hogy nem létezik ma itthon munkásosztály?

– Marxot idézve: osztályról akkor beszélünk, ha van osztályharc. Vagyis ha a munkásság különböző akciókban meg tudja határozni önmagát a tőkésekkel szemben, ez a szembenállás a társadalmi változások motorjaként működhet. Ez csak a két világháború között és döntően az 1956-os forradalom vívmányaként a létezett szocializmus idejében volt így. Noha a „proletárdiktatúra” alatt a szakszervezeteket államosították és az érdekérvényesítés az állampárt-pártállam kezébe került, a munkásság helyzete kiemelt figyelmet élvezett. Ennek részeként hallgatólagos megállapodás volt az állampárt-pártállam és a munkásság között: elsősorban a nehéziparban dolgozók életszínvonala folyamatosan növekedhetett, cserébe pedig a munkások nem szóltak bele a politikába.

Fotó: Bazánth Ivola

– A magyarországi munkásmozgalmak története alapján szembetűnő: a hazai munkások jogai mindig is erősen csorbultak, érdekérvényesítési képességük is elmaradt a nyugat-európaitól.

– Nyugat-Európában a 19. század első felére már lezajlott az ipari forradalom. Magyarország viszont ekkor még elsősorban mezőgazdasági ország volt. A hazai gyáripar csak jóval később, a kiegyezés utáni gazdasági fellendülés időszakában kezdett kiépülni. Eleinte még munkásaink sem voltak: a gyári dolgozók többsége a környező országokból érkezett. Sosem sikerült behozni ezt a lemaradást, sem fejlettségben, sem munkavállalói jogokban, juttatásokban. Félperifériás helyzetünkből adódóan nem is sikerülhetett.

SZALAI ERZSÉBET

Bibó István- és Polányi Károly-díjas közgazdász-szociológus

1998-ban védte meg a Civil társadalom és elitek a magyarországi rendszerváltásban című akadémiai doktori értekezését. 2002-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán a szociológia tudományban megszerezte a habilitált doktor címet.

2004-ben a Debreceni Egyetem kezdeményezésére egyetemi tanárrá nevezték ki. 2006-ban az Akadémia levelező tagjának jelölték. 2007-től a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, majd a Nyugat-Magyarországi egyetem tanára.

– Nemrég olvastam az egyik gyár biztonsági őrének beszámolóját a munkahelyéről: arról írt, mennyire nem tisztelik az alkalmazottak jogait. Nem kapják meg a pótlékokat, szabadnapjaikat nem számolják el és 470 forintos órabérért dolgoznak. A munkásság szervezetlensége miatt nehéz még mindig az érdekérvényesítés?

– Részben. Helyzetüket bonyolítja: ma már nincsenek stabil, „nyugdíjas” állások. Sokan dolgoznak távmunkában, részmunkaidőben vagy főállásban ugyan, de folyamatos kényszerű munkahelyváltásokkal.

– Ez globális jelenség.

– Igen. Épp ezért a szakszervezetek világszerte veszítenek érdekérvényesítő erejükből. Hiszen az atomizálódott munkásságot nehezebb képviselni, mint a nagyobb és többé-kevésbé állandó munkahelyi közösségeket. Magyarországon különösen rossz a helyzet. Minden szinten érvényesül a megkülönböztetés: hátrányban vannak felvételnél a fiatal, szülés előtt álló nők, a romák és az idősek is. Emellett a nők ugyanazért a munkáért kevesebbet kapnak. Ugyanakkor nehéz vagy nincs közös fellépés mindezek ellen, aminek egyik legfőbb oka, hogy elenyészett a munkásidentitás, a munkássággal szinte már senki nem azonosítja magát.

– Ön szerint miért nem?

– A munkások a rendszerváltás nagy vesztesei, a vesztesekkel pedig senki sem akar azonosulni. Ne felejtsük el: miután felszámolták a nehézipar nagy részét, sokan nemcsak az állásukat, de a munkásszállók megszűnésével a lakhatásukat is elveszítették. A munkások egy része hajléktalan lett. A „munkás” szó azonban leginkább a politikai elit és az értelmiség körében járatódott le: sokan a létezett szocializmussal, vagyis az „átkossal” kötik össze. Közben pedig egyre romlik a munkásság helyzete azért is, mert egyre nagyobb a küzdelem az állásért és a megélhetésért. Ez is gátja az összefogásnak, illetve az osztállyá szerveződésnek.

– A hazai szakmunkásképzés is fokozatosan leépült az elmúlt évtizedekben. De a legújabb módosítás eddig soha nem látott károkat okozhat: bevezetnék a szakgimnáziumokat, amelyekben lebutítanák a természettudományi oktatást, több közismereti tantárgy – köztük a földrajz – eltűnne. Csakhogy a tudás nélküli, csupán egyetlen dologhoz értő „szakbarbároknak” végképp nem lesz esélyük javítani a dolgozói életkörülményeken.

– Pontosan. Sajnos tényleg kormányzati célnak tűnik, hogy futószalag mellett ülő emberi robotok dolgozzanak a gyárakban. A burzsoázia nyomására olyan munkásokat képeznek, akikre a jelenlegi termelési szerkezetben éppen abban a pillanatban szükség van vagy lehet. Vagyis az ő tudásuk más környezetben nem lesz használható. A félperifériás kelet-európai lét további átka, hogy a kilencvenes évek óta a térség országainak kormányai úgy próbálnak minél több külföldi befektetőt bevonzani, hogy versenyeznek egymással, melyikük tud olcsóbb munkaerőt biztosítani a betelepülő tőke számára. Ezzel összefüggésben eddig még egyetlen kormány sem törekedett arra, hogy globálisan is versenyképes tudást adjon a munkásságnak, olyan tudást, mellyel magas hozzáadott értéket lehet létrehozni. Rögtön hozzáteszem: eddig még soha nem volt annyira brutális ez a politika, mint a mostani kormány alatt és az előző ciklusban.

– Pedig egyre több nagyvállalkozó és üzletember vallja: annyira alacsonyak a bérek Magyarországon, hogy az már a termelékenységet és a gazdasági fejlődést veszélyezteti. Az olcsó munkaerő a tulajdonosi rétegnek sem kedvez.

– Nagy kereskedelmi bankok kutatóintézetei is ugyanezt állapították meg. Sok üzemben nagyjából a nyugat-európaival megegyező tevékenységért az ottani bérek felét vagy negyedét viszik haza a magyar dolgozók, és ez már a burzsoázia profitérdekeit is veszélyezteti, mivel gátolja a termelékenység növekedését.

– Felmérések azt is mutatják, a szakmunkások körében is egyre nő az elvándorlás. Sokan még csak nem is mennek túl messzire: az autóiparban már Szlovákiában is akár húsz százalékkal magasabbak a fizetések, mint itthon.

– És ezért egyes szakmákban mára súlyos szakmunkáshiány alakult ki Magyarországon. De az elvándorlásnak van pozitív következménye is: erősödhet az itt maradók alkupozíciója, megindulhat az állam és a burzsoázia által eddig elfedett tőke-munka viszony artikulációja, ami a munkásság osztállyá szerveződésének alapfeltétele.

– Jelenleg több multinacionális vállalatnál, például a Tescónál is egyelőre eredményesnek látszó bértárgyalások folynak a szakszervezet és a munkáltató között. Az Audi-gyárban pedig dolgozói sztrájkkal értek el béremelést. Erre gondol?

– Igen. Úgy tűnik, a nehézségek ellenére van esély rá, hogy egyre több hatékony munkásmegmozdulás legyen az elkövetkező időszakban. Persze hosszú távon a helyi szerveződés is kevés: lényegesen csak nemzetközi összefogással javítható a magyar munkásság helyzete. Akkor lehetnek eredményesek, ha Magyarország a kelet-európai országokkal együttműködve tűz ki közös célokat, például a közös európai minimálbérről és létminimumról.

– Lát erre esélyt? A korábban akadozó visegrádi együttműködés is inkább csak a menekültellenesség mentén tudott megújulni, más célok kedvéért nem.

– Bibó István írta: Kelet-Európában évszázadok óta változnak a határok, és ez az itt élőket hajlamossá tette a nacionalizmusra, a nemzeti elzárkózásra. De mit hoz az élet: mára Orbán Viktor vezetésével a menekültügy kapcsán valóban létrejött egy térségi összefogás, ahogy látjuk, rasszista alapon. A baloldalon baloldali célokért ilyen törekvések nem jelentkeztek és nem jelentkeznek. Egész Európára igaz: az egyes tagállamok politikai elitjei a létfontosságú nemzetközi összefogásért sem szívesen mondanak le a nemzeti autonómiájukról, akár annak egy részéről sem. Márpedig másképp nem megy. Ugyanakkor itt-ott van reményre okot adó megmozdulás is. A volt görög pénzügyminiszter, Jánisz Várufakisz páneurópai mozgalma ilyen. Ők azt mondják: az Európai Uniót a globális burzsoázia uralja, ezért annak féken tartása céljából alapvető feladat az EU politikai intézményrendszerének megerősítése, mégpedig annak demokratizálása útján. Franciaországban pedig tömegmozgalom van kialakulóban a munkajogok korlátozása ellen. Mindezek fontos lépések a megoldás közös kereséséhez.

Forrás: 

Herskovits Eszter írása  a 168óra online kiadásából 2016. április 30.
Közvetlen link:  http://www.168ora.hu/itthon/munkasok-rendszervaltas-szalai-erzsebet-vesztesek-erdekervenyesites-szakszervezet-144950.html
Kategória: Nincs kategorizálva | Szalai Erzsébet: Munkások helyett emberi robotokat akar a kormány – 168óra cikk bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Final Declaration of Social Forum in Wroclaw

STOP MILITARISATION! DISSOLVE NATO!

ANOTHER WORLD IS NOT ONLY POSSIBLE BUT VERY URGENT!

 
> During 3 full days and evenings from March 11th to 13th 2016, about 300 participants from different civil society organisations and radical left forces gathered in Wroclaw (Poland) to exchange experiences on the peripheral situation of the countries of Central and Eastern Europe (CEEC) in cooperation with Southern European, North African and Latin American countries and with the participation by skype of Dr Samir Amin from Egypt and Dr Mazin Qumsyeh from Palestine,  in order to outline common political goals for the future. As a result of the 13 sessions on wide ranging issues, like militarization, racism, antifascism, feminism, refugees, neo colonialism, environment, peripherization, workers rights and devastating consequences of the system change in CEEC and the current popular uprisings in Southern Countries, we reached the following conclusions:

1.) The participants of the Forum were united in declaring that this forum had a clear anti capitalist character and keep on cooperating in this direction in the future;

2.) The participants unanimously demanded the dissolution of NATO and to stop militarisation;

3.) The participants declared that they committed themselves to build a strong cooperation among CEEC and the South;

4.) The participants expressed their special support for the people in Ukraine being now under the pressure of NATO as well as ensured full solidarity with the anti-austerity struggle in Greece. Participants firmly stood for the North Africans who are in danger of becoming the polygon for the USA`s plans to use the region in its strategy in Libya and further on in Algeria. They supported the struggles of anti-war militants from Turkey which is a tool in the hands of warmongers in the Middle East as Saudi Arabia, Qatar… who finance ISIS, AL Qaida … with the complicity of the US and the Zionist entity which is the main cause of tension in the whole region especially against Palestinians, Lebanese, and Syrians! 

5.) The system change in CEEC has taken place clearly with strong foreign – US and EU- intervention. The vast majority of the population wanted a reformed socialism, a more democratic and more egalitarian one, but wanted by no means the restoration of capitalism, especially not in its colonialist form. The capitalist intervention was realised in a pre-planned way and affected all areas of the society, namely the productive capacities, the institutions, the social organisations, the local authorities, etc. The brutal dismantling of the industrial and production capacities in general in the form of privatisation and factory closures, the foundations of CEEC’s independence have ceased. Due to the defencelessness, the low wage as the only „competitive” factor, so the emigration and the productive assembly activity become dominant.

6.) Under the rule of neoliberal capitalism in crisis, the population of the peripheric countries both of the South and the CEEC region has been suffering heavy losses in their life conditions, economy, culture, society, and our environment has been seriously damaged. Industry has been downsized; unemployment and poverty reached unbearable size, i.e. the CEEC – similarly to the South – have become the exploited periphery of the developed capitalist countries. During the transition years, even the up-to-date technical and economic co-operations of the CEEC were cut off. At the same time, participants are aware of the fact that the former socialist attempts have had several weaknesses and even mistakes – some of which originated in the historical situation of under-development and military conflicts.

7.) In the wake of the crisis, dangerous far right and fascist political forces have been reviving and strengthening in Europe. This is the result of the prevailing capitalist system and imperialism. In the so called Muslim countries the “takfiri” forces (Criminal gangs claiming Islam but created and funded by the imperialists and their puppets Gulf monarchies)   and their influences are also on the rise. At the same time the resistance and the fight against this Janus faced (i. e. fascism and “takfirism”) phenomenon having the same source and strategy – namely hatred and racism – are also growing. Due to the successful Western ideological brain-washing in the CEEC many people in this region think mistakenly that the present war is going on between civilisations or religions, since neoliberal economics are working together with neoconservative ideology at this stage of global structural crisis of capitalism, the logical path for the survival of the dominant system is a new form of fascism. But since old fascism has been delegitimized, the global powers created a new form of fascism under the concept of “clash of civilisations” which aim is to present victims as a threat and threats as “human rights policies” and “Right to protect policies”.

8.) Participants of the Forum made the following decisions:
a.) to organise a meeting on the refugee question in South Europe, either in Greece or in Italy this year.
b.) To hold the next Social Forum in spring 2017 in Hungary or in Bulgaria or … all our comrades’ suggestions will be taken into account and we’ll choose together the most convenient place to organise our gathering.
c.) To hold another forum in Tunisia, because the activists strongly involved in our struggle were unable to come to Wroclaw due to the EU visa policy towards Tunisian militants; (If they cannot come to us, we will go to them) … we can think also, for schengen reasons, of non EU members European countries, Belarus, Serbia, Russia, etc.
 d.) To enlarge cooperation and build up a stronger movement of the CEEC and the countries of South, including the Balkan, North Africa and Latin-America as well as with social movements of China and other countries.

e.) To create a unified Web site to write and translate all sorts of articles about the situation in our countries in order to exchange directly information and analysis.

The Wroclaw Social Forum put also the stress on the importance of the cultural participation with organizing an exhibition called “Struggling with Art” with the participation of two feminist Arab activists from Syria and Tunisia besides concerts and musicians from Bulgaria, Poland, and Russia… The mixture between all these cultures has created a warm atmosphere of solidarity and esthetical exchange…. Art has a magic strength of communication…. To be continued!

Finally and in order to keep the main details in mind, a summary of each seminary is to be done by each moderator during the following next days.

Organisers of the Social Forum Wroclaw/POLAND
April 19th 2016

Participants:

NAME

COUNTRY, ORGANIZATION

Naila Al Wardi

Tunisia/ France

Monika Karbowska

Poland/ France

Piotr Lewandowski

Poland

Ewa Groszewska

Poland

Irina Koval- Leskova

Ukraine

Yuri Shakhin

Ukraine, Against the Current

Matyas Benyik

Hungary, Attac Hungary

Judit Morva

Hungary, Le Monde Diplomatique

Droppa Gyorgy

Hungary

Konstantina Kuneva

Bulgaria, Greece, MEP Syriza

Prof. Samir Amin

Egypt, Director of Third World Social Forum

Prof. Mazin Qumsyeh

Palestine

Prof. Michel Collon

Belgium

Prof. Bruno Drwęski

Poland/France, Investig Actions

Norbert Kollenda

Poland/ Germany, Attac Germany

Drazana Lepir

Bosnia and Hercegovina

Milica Pralica

Bosnia and Hercegovina

Tihomir Dakic

Bosnia and Hercegovina

Irina Rakita

Bosnia and Hercegovina

Drazen Cenomat

Bosnia and Hercegovina

Aleksander Talijan

Bosnia and Hercegovina

Goran Zoric

Bosnia and Hercegovina

Igor Kulindzija

Bosnia and Hercegovina

Naila Hanna

Syria, France

Maha Abdelhamid

Tunisia/ France

Frigga Karl

Austria/ France

Herman Dworczak

Austria, Prague Spring

Alexander Muth

Austria

Leo Gabriel

Austria, World Social Forum, Summit for Alternatives

Evelio Loaiza

Colombia , Red Latinoamericana

Dimczo Angelon

Poland,/Bulgaria

Bernard Founou

Cameroun, Director of Third World Forum

Sungur Savran

Turkey, Revolutionary Workers Party (DIP)

Armagan Tunulay

Turkey, Revolutionary Workers Party (DIP)

Savas Michael Matsas

Greece, Workers’ Revoutionary Party (EEK)

Katarina Matsa

Greece, Workers’ Revolutionary Party (EEK)

Panos Vlachakis

Greece, Workers’ Revolutionary Party (EEK)

Nikos Tziris

Greece, Workers’ Revolutionary Party (EEK

Pediotidis Dimitris

Greece, Workers’ Revolutionary Party (EEK

Milan Markez

Serbia/ Germany

Dellhaim Judith

Germany

Sonja Lokar

Slovenia

Dmitrij Karnaukhov

Russia

Alexey Sakhnin

Ukraine/ Sweden , Borotba

Per Leander

Sweden

Alexandr Buzgalin

Russia, Alternatives

Iosif Abramson

Russia, Russian Communist Party

Daria Mitina

Russia, Russian Communist Party

R. Smagin

Russia

Ian Lelchuk

Russia, Alternatives

Dmitruj Lisitsin

Russia, Alternatives

Karine Gevorgyan

Russia

Rubischnik Yuri

Russia

Siergiey Nikolav

Russia

Viacheslav Zhilkin

Russia

Victoria Machulko

Ukraine, May 2nd Commettee

Sergiey

Ukraine

Daniela Penkova

Bulgaria, Documentalni

Val Todorov

Bulgaria

Vihza Mekova

Bulgaria

Kristian Kalcher

Bulgaria

Anna Pineda

Mirek Prokes

Czech Republic,

Jan Majicek

Czech Republic, Committee Against TTIP

Tord Bjork

Sweden

Burak Sayin

Turkey

Emanuele Pes

Italy, Gramsci Project

Alexandr Lomakin

Moldavia, Peoples’ Resistance

Tatiana Ondzikova

Slovakia,

Ovidiu Tichinderlanu

Romania, Critic Attac

Patrice Salzenstein

France

Ali Karal

Germany

Katarzyna Bratkowska

Poland, March 8th Coalition

Michał Sarnicki

Poland

Ana Edwards

USA, United National Anti-war Coalition

Phil Wilayto

USA, United National Anti-war Coalition

Prof. Imanuel Ness

USA, Unemployed Committee

Walerian Kozica

Poland, Polish Communist Party

Ewa Gąsowska

Poland

Pierre Gottiniaux

France, CADTM

Soledad Errandonez

Switzerland

Filip Balunovic

Serbia

Yury Hlushakoo

Belarus

Pavel Katarzheuski

Belarus

Thomas Maier

Switzerland, BDS Campaign

Dorota Rogowska

Poland

Prof. Zbigniew Wiktor

Poland

Władysław Szymański

Poland

Iwona Lewandowska

Poland

Alexandra Gavelek

Czech Republic

Helga Sulejman

Austria

Marko Milacic

Montenegro

Magdalena Cylc

Poland

Radosław Czarnecki

Poland, Racjonalista TV

Piotr Ciszewski

Poland, Locators’ Action

Bogdan Walczak

Poland

Iwona Mandat

Poland, OPZZ Tesco

Jacek Rosołowski

Poland, Workers’ Initiative

Artur Matyjasek

Poland

Małgorzata Maciejewska

Poland, Workers’ Initiative

Piotr Matejczyk

Poland

Makary Gołosz

Poland, Together

Piotr Roguła

Poland

Piotr Szumlewicz

Poland, OPZZ

Prof. Lau Kin Chi

Chine

Sit Tsui

Chine

Teresa Jędrzejewska

Poland

Alan Galus

Poland

Rafał Zieleniewski

Poland

Beata Karoń

Poland

Tadeusz Kalinowski

Poland

Zbigniew Durkales

Poland

Barbara Rosołowska

Poland

Maciej Wiśniowa

Poland

Piotr Ikonowicz

Poland, Social Justness Movement

Agata Nosal- Ikonowicz

Poland, Social Justness Movement

Piotr Ciara

Poland , Social Justness Movement

Aleksandra Więtarska

Poland

Mirosława Półkowska

Poland

Marcin Marszałek

Poland, Workers’ Initiative

Anna Kiełbowicz

Poland

Marek Kiełbowicz

Poland

Jolanta Kamińska

Poland

Tomasz Skoczylas

Poland

Monika Stel

Poland

Marcin Popiók

Poland

Krzysztof Szwej

Poland, Polish Communist Party

Albert Topola

Poland

Artur Matyjaszek

Poland

Jan Rossa

Poland

Ekateryna Parluszczenko

France

supporters:

Bechir Abidi

Tunisia, Redeyef Resistance

Moudhaffer Abidi

Tunisia

Zahra Khammassi

Tunisia, Uneployed Absolvents

Annette Groth

Germany, Die Linke

.

Support of organizations:

Investig’Action (Alternative information web site)

Revolutionary road of December 17th (Tunisia)

Red CRI for the defence of political prisoners (International group settled in Paris)

EEK (Revolutionary worker party of Greece)

UNAC (the United National Anti War Coalition (USA)

ATTAC Hungary Association

Association républicaine des Anciens combattants pour l’amitié, la solidarité, la mémoire, l’antifascisme et la paix

Nord-Sud Patrimoine commun

French Mouvement de la Paix

Kategória: Nincs kategorizálva | Final Declaration of Social Forum in Wroclaw bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

TGM: Zseniális idióták és idióta idióták – HVG cikk

Az ATTAC Magyarország alelnökeTamás Gáspár Miklós

Amilyen idióta volt a boltbezárás, olyan zseniális a visszavonása, amely újra fényt derített arra, hogy Orbán miniszterelnök kormányzási képességei jelentéktelenek, ám taktikai tehetsége páratlan; illetve hogy az MSZP pusztán „politikai terméknek” tekinti baloldaliságát.

A kormány megtiltotta az üzletek vasárnapi nyitva tartását. Ez igen népszerűtlennek bizonyult: mind az érintett bolthálózatok tulajdonosai, mind a vásárlók hangosan morogtak. A szociáldemokrata igényű balközép párt, az MSZP népszavazást javasolt. Ebben a kormánypárt ágensei durva, buta és törvényellenes módon megakadályozták. Ámde a legfölső bíróság (a Kúria) úgy döntött – helyesen és jogosan – , hogy az MSZP népszavazási kezdeményezése rendben van, a párt gyűjtheti az aláírásokat.

Erre a kormány ukmukfukk visszavonta a vasárnapi nyitva tartás tilalmát, és visszaállította a korábbi állapotot, óriási zavarba hozva az összes érintetteket: a vásárlókat, a boltok tulajdonosait és alkalmazottait, a szakszervezeteket, saját keményvonalas támogatóit, a boltbezárást javasló KDNP-t és az egyházakat. És mindenekelőtt az MSZP-t.

Amilyen idióta volt a boltbezárás, olyan zseniális volt ez az – egyébként várható és voltaképpen elég primitív – húzás, amellyel újra fény derült néhány fontos dologra: arra, hogy 1. Orbán miniszterelnök kormányzási képességei jelentéktelenek, ám taktikai tehetsége páratlan; 2. az MSZP pusztán „politikai terméknek” tekinti ún. baloldaliságát, 3. az ellenzék mint olyan, a maga egészében tök reménytelen.

Roppantul sajnálatos módon Lázár János miniszterelnökségi miniszternek teljesen igaza volt, amikor elviselhetetlen és abszurd tájékoztatói egyikén megjegyezte, hogy a szociáldemokrácia elvi okokból ellenezte mindig a vasárnapi munkát (s általában a túlmunkát), s hogy a szociáldemokrata pártok hagyományosan a dolgozók érdekeit szokták volt képviselni és védeni – mi ütött hát az MSZP-be?

A szocialisták újólag bemutatták, hogy ők a tőke (vagy ami evvel politikailag azonos: a fogyasztók) oldalán állnak (hiszen a fogyasztók képezik azt a fizetőképes keresletet, amelyből – már bocsánat – az értéktöbblet, a profit származik közvetlenül; a dolgozóktól pedig alapvetően és közvetve). A termelők vagy a szolgáltatásokban dolgozók (akik ezt az értéktöbbletet valójában létrehozzák), esetünkben: a kereskedelmi alkalmazottak (eladók, polcföltöltők, szállítók, takarítók, pénztárosok, takarítók, őrök, technikusok, beszerzők, karbantartók stb.) érdekeit senki – a szó szoros értelmében senki – nem képviseli.

Amikor a kereskedelmi alkalmazottak szakszervezetei – sokáig éljen Sáling József és Bubenkó Csaba! – most tüntetést szerveztek a helyreállított vasárnapi nyitva tartás ellen, akkor voltaképpen nem a Fidesz meg Orbán, hanem az MSZP ellen demonstráltak. A szocialistákhoz régóta „közel álló” MSZSZ – és vezetője, a korábbi szocialista politikus, a talpraesett Kordás László – ezt nyíltan nem mondhatta ki, de ez az objektív és nyilvánvaló helyzet. Az egyházak sajátos (és ebben a vallástalan országban politikailag nem túl fontos) szempontjain túl a vasárnapi zárva tartás a kereskedelmi dolgozók érdeke. Minden rendes baloldalinak – e sorok írójának például – kutyakötelessége a kereskedelmi dolgozókkal szolidárisnak lennie; kutyakötelessége a vasárnapi nyitva tartást ellenezni. Ellenzem is. Sajnálom a plázák népének okozott kellemetlenséget, de az első a dolgozók érdeke, akiket a kereskedelemben amúgy is agyondolgoztatnak és alulfizetnek – nemcsak a nagy üzletláncoknál, hanem mindenütt.

Tehát a zseniálisan megumbuldált idiotizmus révén Orbánnak sikerült szembeállítania egymással a mérsékelt szocialistákat természetes szövetségeseikkel, a szakszervezetekkel.

De ez még nem minden.

A demokratikus civil társadalom ismét kimutatta a foga feketéjét. Azok a lelkes barátaink, akik kockás ingben és fekete pólóban támogatják a tanárokat és a támogatásból egyébként nem kérő orvosokat – azaz a demokratikus civil társadalommal azonosított alkalmazotti középosztályt –, ugyanolyan lelkesen támogatták (a Fidesz farba rúgása érdekében, és persze jogosan undorodva a Nemzeti Választási Irodánál – szélsőjobboldali izompacsirták közreműködésével – lezajlott aljas disznóságtól) a kereskedelmi dolgozók és szervezeteik feje fölött meghozott fogyasztó- és üzletbarát intézkedést. Ezek a drága barátaink szolidárisak a középosztállyal, és nem szolidárisak a munkásosztállyal. (Ez nem azt jelenti, hogy ne támogatnám épp oly lelkesen a tanármozgalmat –

vagy a környezetvédelmet vagy a feminizmust vagy a lakhatási jogért folytatott mozgalmat és még számos nemes és jogos ügyet –, mint eddig. De nem csak azt.)

A jelek szerint nemcsak a hivatalos parlamenti ellenzék, hanem a civiltársadalmi ellenzék is valamennyire a neoliberális kapitalizmus híve (bár kevésbé elkötelezetten és a láthatólag súlyos ambivalenciákkal), amin a neoliberális kapitalista rendszer valódi urai, az üzlettulajdonosok és a kormányférfiak nyilván hatalmasat kacagnak. Okkal.

A médiaellenzéknek pedig fontosabbak az olyan jelentéktelen semmiségek, mint a Magyar Nemzeti Bank elnökének magas fizetése, annál, hogy a Föld lakosságának 1 százaléka rendelkezik az elérhető javak 46 százalékával, a Föld lakosságának 20 százaléka a javak 86 százalékával, és 50 százaléknak pedig szó szerint nincs semmije. Márpedig ennek nem a korrupció az oka, és nem félőrült nímandok túljavadalmazása.

Orbán – aki „soha nem volt vagyonos ember, ma sem az”, hiszen ő maga mondta a népképviselet megszentelt csarnokában, a gót ívek alatt – bebizonyíthatta, hogy ő áll a dolgozók oldalán, nem a valaminő érthetetlen okból „baloldalinak” nevezett ellenzék, s egyben azt, hogy rugalmasan, „demokratikusan” és népközelien hallgat a fogyasztók hangjára is. Ez még nem éppen kettős győzelem, de aggasztóan közel áll hozzá.

És még ez se minden.

Miután a Kúriának hála, az MSZP elérte évtized óta legelső sikerét (grat), elhatározta, hogy mégis folytatja a lényegében okafogyott népszavazási aláírásgyűjtést. Ezáltal sikerült kis győzelmét saját kezűleg nagy vereséggé változtatnia, és tökéletesen nevetségessé tennie magát.

Sikerült az agresszívan és ostobán elkövetett jobboldali hibát (az előkészítetlen és brutális ügyetlenséggel végrehajtott boltbezárást) hebehurgya és ügyefogyott pitiánersággal viszonoznia, és saját gumikardjába dőlt.

Megfoghatatlan.

Mindeközben a zseniális idióták a m. kir. csendőrcsicsa stílusában szét-, föl- és kipofozzák a Várat (a XVI. században megszűnt önálló magyar királyság XIX. század végi gipszjelképét), szétbarmolják a Ligetet és a Római-partot, a katasztrófával fenyegető, pedofil és szadista dopping- és drogfeszt, az anabolikus szteroidokon hizlalt pénzmosás és néphülyítés, közbeszerzési sikkasztóbajnokság és tömeges prostitúció („olimpia”) nevében pedig készülnek szétmángorolni Budapestet, amelyben a lakosság a pénzes turisták cselédjének és macájának a dicső szerepét játssza máris. E tébolyító, ízléstelen és erkölcstelen pazarlás közben rohad a honi tömegközlekedés legtöbb embert szállító eszköze, a pesti 3-as metró. Mindeközben – de kár folytatni. S az idióta idióták mindebben közreműködnek, fillérekért. (Beleértve a „művészet- és sportszerető”, ún. magyar ún. értelmiséget.)

Kitűnő kollégám és barátom, Gyurgyák János, a jeles eszmetörténész, a nagynevű Osiris kiadó megteremtője és vezetője azt mondja a Heti Válaszban, hogy Orbán Viktornak túl kicsi Magyarország, ez a körömfeketényi kis izé, rá igazából nagyobb és magasabb, európai küldetés várna, nagyobb formátum az övé (mármint az Orbáné), mint amit ez a bagázs itt megérdemel. (Azt is mondja, hogy ezen liberális barátai majd fölháborodnak. Mivel nem vagyok liberális, én nem tudhatom: így áll-e a dolog, vagy se. Engem nem háborít föl.) Az biztos, hogy politikája és személyisége tőlünk nyugatra és keletre általános irtózatot vált ki, és ez nem csekélység. Erre azért nem képes akárki, mint ahogy arra se, hogy „idehaza” ezer mocskos stikli után is még mindig biztosan ül a nyeregben.

Az tény, hogy orránál fogva vezeti ellenfeleit, s ameddig ezek ilyenek, addig akármennyi – első pillantásra biztos bukással járó – ökörséget elkövethet. A legérdekesebb az, hogy furfangjai átlátszóak, ravaszsága kiszámítható, zseniális taktikai repertoárját már mindenki betéve tudja Magyarországon. Akármilyen tehetséges ezen az alantas módon, már ismerjük.

Ámde ez az egyszerre nagyszabású és kisstílű ügyesség addig ér valamit, ameddig a magyar, a kelet-európai, sőt: az európai politika csak machináció, csak toldozás-foldozás, himmi-hummi, etyepetye, tilitoli, húzd meg, ereszd meg, hol ide, hol oda. Ebben a közegben érvényesülnek Orbán adottságai: ezért paradox módon igaza lehet Gyurgyák Jánosnak.

Lehet, hogy az aprócska magyar nép nem méltó a hegyormok – talán a felhők? – fölé emelkedő Orbán Viktorhoz, de az biztos, hogy evvel a szegény néppel a fene se törődik a hatalmasok közül. Talán az lenne a megoldás, hogy ne legyenek hatalmasok.

Hont András válaszát a fenti cikkre holnap olvashatják.

Forrás: http://hvg.hu/itthon/20160419_TGM_zsenialis_idiotak_es_idiota_idiotak_boltzar_vasarnapi_nyitva_tartas_baloldal

Kategória: Nincs kategorizálva | TGM: Zseniális idióták és idióta idióták – HVG cikk bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva