TGM: Huszonegyedik századiak – cikk a Mércén

Az ATTAC Magyarország alelnökeHíre kelt, hogy a XXI. századi magyar pártok (LMP, Jobbik, Momentum) összefognának. A három párt összes hívénél több „követőt” vagy „rajongót” összegyűjtött Puzsér Róbert – aki Budapestet óhajtaná megreformálni – se akar meghátrálni „az országot túszként fogvatartó huszadik század” előtt, ő is XXI. századi. Semmi kétség: az.

Az ilyen ideológiák – amelyeket divatosabb „keretezés”-nek nevezni  – , illetve a „keretek” rejtett, bár előre meghatározott nyelvezeteket aktiválnak (ld. erről a „keretezés” [framing] elméletének atyját, George Lakoff professzort, közérthetően), ebben az esetben a „korszerűség”, „modernség”, „újdonság”,  „haladás” ismert ideologémáit. Ezek a „huszonegyedik század” kifejezés hallatán automatikusan működni kezdenek, anélkül, hogy valaki elgondolkodnék felőlük.

Ráadásul ezek az ideologémák a Thatcher-Reagan, majd a Blair-Schröder korszakban átestek a versenyelvű transzformáción:

az a korszerű, ami sikeres, illetve az a sikeres, ami korszerű; a szociáldarwinizmus átértelmezésével a természeti-természetes szelekciót a társadalom alapelvévé is tette a korabeli médiapropaganda és „tudománynépszerűsítés” (haute vulgarisation).

Bármi, ami fölülkerekedik, magasabbrendű – írták a kor neokonzervatív szerzői, olykor annak tudatában, hogy ez szelídített (domesztikált), „szoft” fasizmus. (A „survival of the fittest”, a legalkalmasabb túlélésének „elve” akkor szabadkereskedelmi politikával járt együtt, ma meg védővámos politikával: ezt nagy korszakváltásnak tekintik a vezércikkek, holott a kettő váltakozása állandónak mondható a kapitalizmus történetében.)

Ennek a hiperkapitalista legitimációs (apologetikus) ideológiának az egyik még kezdetlegesebb változata az a teljesen nevetséges duma, amely szerint ami kronológiailag későbbi, az a „túlélés” puszta ténye folytán magasabbrendű („menőbb”), mint ami korábban volt. Így aztán Puzsér jobb, mint Voltaire, mert a hülye Voltaire meghalt, a furfangos Puzsér meg él, beee, Voltaire.

Voltaire akkora barom volt, hogy képes volt a XVIII. században élni. Lúzer.

Már a XX. század elején – brrr, XX. század! – a protofasiszta, romantikus mozgalmak (visszájára fordítva a XIX. század, pfuj, XIX. század, azaz 1848 demokratikus lelkesültségét) elkezdték az ifjúság kultuszát (das Recht der jungen Völker, Giovinezza stb.), ahol „az új” fogalmát azonosították a „fiatal” fogalmával, tehát aki később születik (még sokáig fog élni, tehát elevenebb, életerősebb), az újszerűbb. Függetlenül attól, hogy mit gondol (már ha egyáltalán valamit, azon túl, hogy félre az útból, ôte-toi que je m’y mette). Megvolt ennek a baloldali változata is (ne bízz senkiben harminc fölött, és í. t.).

A dolog még érdekesebb, ha tekintetbe vesszük, hogy a XX. század második fele a példátlan, mondhatni: megdöbbentő mértékű tudományos, technikai, gazdasági, népjóléti, fogyasztási, népoktatási, közegészségügyi és politikai (demokratikus politikai: gyarmattalanítás, a harmadik világ fölemelkedése, sztálintalanítás, nők és színesek emancipációja, gyermekjogok, kisebbségi jogok, munkahelyi beleszólás, szélesedő pluralizmus és szólásszabadság, a konformizmus és tekintélyelvűség visszaszorulása) fejlődés – és az európai béke – félszázada volt, amelybe beleesik a legsilányabb reakció által szünet nélkül gyalázott-rágalmazott, ám dicsőséges 1956 és 1968 és 1989, az autoritárius és zsarnoki rendszerek föllazulása, majd bukása.

És ebbe beleértendő a közműveltség és a magaskultúra virágzása, a cenzúra és filiszterség visszaszorulása.

(Pedig már azt a korszakot is mennyire utáltam, és nem ok nélkül. Viszont…)

Evvel szemben a XXI. század első két évtizede a válság, hanyatlás, sovinizmus, rasszizmus, elbutulás, kulturális tönkremenés, tudatlanság, rossz stílus és rossz modor, környezeti és demográfiai katasztrófa, heveny és idült fasizálódás, preanimista babonák és vérvádak korszaka, a twitter- és instagramműveltség diadala. A jobboldal visszatérése az antidemokratikus és antiliberális, háború előtti gondolatokhoz (alacsonyabb színvonalon), a szociáldemokrácia és a tőle balra álló erők hanyatlása (és aggasztó engedményei az etnicista korszellemnek), Európa szétesése, az egalitárius politikai erkölcs hitelvesztése.

A XXI. századi fiatalemberek és fiatalasszonyok – morálfilozófiailag visszaesve a kései római császárkor dekadenciájába – azt hiszik, hogy az egyetlen emberhez méltó állapot a (tág értelemben vett) erotikus boldogság (azaz változatos, örömteli és szeretetteljes szex, család, barátság, vagyis BFF, testi közelség, testi szépség, jó egészség, ritmikus élvezet közhelyzenére, manikűr-pedikűr), ahol minden jó a „szabadidő”, „magánélet”, „szórakozás”, „utazás”, „események” szférájában található, a társadalmasított és uniformizált álszubjektivitásban.

A Frankfurti Iskola (kulturális marxizmus, mondják az idióták) legpesszimistább jóslatai a kultúraipar/tömegkultúra terén merő kabarétréfák a XXI. század elejének báva bárgyúságához képest, ahol tombol az inkvizíció szelleme, ám nincs hozzá gregorián, flamboyant építészet, misztikus teológia, aszkézis és vakhit, csak a butaság.

És akkor megjelenik néhány fiatal politikus sortban és reklámpólóban, és azt mondja, a helyhatósági választásokon nem kell ideológia, csak a befektetőknek kell „helyben” jó környezetet teremteni, és becsület úristenemre nem sejti: ez ideológia. És milyen. (És milyen régi: a júliusi monarchia [1830-1848] beszédmodora és korrupt ötletei.)

Komolyabban: a szupraetnikus „racionális” államkoncepciók és a népek önrendelkezésének eszméje közötti bonyolult összefüggés vagy konfliktus számtalan változaton ment keresztül a francia forradalom óta a nagy birodalmak fölbomlásán keresztül (első hullám: 1918, második hullám: 1960). A XXI. század ebben a javarészt tragikus történetben viszonylagos újdonságot produkált a menekültválsággal és az 1945-ben a fasizmus legyőzése után, 1945/1946-tól kialakult pszeudoaufklärista békerendszer (ENSZ, EU stb.) gyors bomlásával 1989 után. Erre a csakugyan XXI. századi problémakötegre (amely visszaveszi a kapitalizmus hidegháború alatti humanizálásának [1945-1979; Kelet-Európában 1968-1981] minden eredményét) Kelet-Európában csak Orbán ad valamiféle választ. De nem szegül ellene szinte senki. Senki nem tekinthető valóban ellenzékinek, aki a menekültkérdésben nem a mai magyar (vagy olasz vagy osztrák) kormány nyílt ellenfele. Ennek az elkendőzése és fölcicomázása a bal-jobb ellentét állítólagos „meghaladása”, ami mindig fegyverletételt jelent: most is. A XXI. századinak nevezett csoportok (és hangulatok) még annyi innovációt se mutatnak, mint az új (migrációellenes, posztfasiszta, neoautoritárius) szélsőjobboldal. Ráadásul mindenki föladta az emancipációs célkitűzéseket a mainstream nyilvánosságban (amelybe már beleértjük a tekintélyelvű militantizmus fórumait), létrejött az elvadult konformizmus – az, amit Giorgio Agamben (La comunità che viene, 1990) egyetemes kispolgárságnak nevez.

Íme.

Rádiós beszélgetést hallottam két jó szándékú tanárszakszervezeti funkcionáriussal a XXI. századi jövőről: egyetértettek benne a műsorvezetővel (ismert történész), hogy az oktatás célja a jövő munkavállalóinak kiképzése. Arra már Friedrich Engels is vesztegett pár megvető szót, hogy a „munkavállaló” (Arbeitnehmer) és a „munkaadó” (Arbeitgeber) eufemizmus a „bérrabszolga” és a „kizsákmányoló” helyett, hiszen a megélhetésért – és nem önmagáért, az esetleg benne rejlő fizikai, esztétikai és intellektuális élvezetért – végzett munka az emberiség ebben teljesen összehangzó, sok évezredes nézete szerint a kényszer, a rabság, a megaláztatás, a kín szinonimája.

De ez még semmi.

E nézet szerint – szemben a klasszikus világi humanizmussal (reneszánsz, fölvilágosodás, Goethe, Humboldt, dead white men, piha), hogy ennél radikálisabb fölfogást ne is említsünk – az irodalomnak, művészetnek, tudománynak nincs önértéke, nem azért tanítunk valamit, mert szerintünk szép, jó, fölemelő, helyes, igaz, intellektuálisan megihlető, hanem azért, mert „fölgyorsult, digitalizált, globalizálódó világunkban” (hol élnek ezek?) „versenyképesnek” kell lenni, ha a „munkahelyteremtés” (ezek mind értelmetlenségek) nem jár sikerrel.

(Mindezt aztán a szélsőjobboldali Orbán-kormány kiegészíti – nem „fölváltja” – a „hazafias neveléssel”, amelynek a funkciója a tetszőleges külső ellenséggel szembeni nemzeti egység, az egységes tömbként fölfogott etnikum, magyarán: autoritárius konformizmus, történetellenes mitologizálás, xenofóbia és a kisebbségek iránti gyanakvás. Ezt a liberálisok ellenzik, de nem tudják okát adni, miért.)

Még szegény dr. Hoffmann Rózsát is kigúnyolták, mert szerinte – Jézusom! – franciául (!) is meg lehetne tanítani pár gyereket, holott „mindenki” tudja, hogy csak az „angol” (értve ezen a szokványos „transzatlanti” pidzsin-amerikai pszeudodialektust, amit ezek beszélnek az Atlanti-óceán közepén a marslakókkal) hatékony. Amerikaiul beszélni, de csak hollandokkal és bolgárokkal, hazafias, magyaros; németül vagy franciául olvasni: gyökértelen kozmopolitizmus. (Vö. „random csaj”.) A francia, kérem szépen, elavult: Je suis tombé par terre, c’est la faute à Voltaire/Le nez dans le ruisseau, c’est la faute à Rousseau/Je ne suis pas notaire, c’est la faute à Voltaire/Je suis petit oiseau, c’est la faute à Rousseau.” 

A kudarcot vallott halottak nem érdekesek.

A XXI. századi alkalmazottak kényszerű konformizmusán belül helyezkednek el a nevelési célok, nem a munkaidő csökkentése (ami megszüntetné a munkanélküliséget) a cél, hanem a gürc, amelyet nyaratszaka fölvált a globálturisztikai-pánerotikus-pop-rock-stb. eksztázis.

Eksztázis két hétig, ötven hétig bérmunka (és lakásfölújítás). És ez a két hét is ugyannak a társadalmi elnyomó technikának a része, mint amaz ötven.

Az iskolásgyerekeket is alá kell rendelni a gépi árutermelés imperatívuszainak és a pénz mitológiájának. A kor eszménye – az egész hamis tradicionalizmussal és még hamisabb „keresztyén” blablával – nem a lovagrend és a szerzetesrend, nem a remeteség és a zarándoklat, nem az üdvösségi váradalom, nem Mozart és Kant, hanem a start-up. Azaz: önként (ügyesen, csinosan) művelni azt, amit amúgy is muszáj.

Fölszabadulás? Emancipáció? „Változtasd meg élted”?

A kor titka: a közelmúlt (hatályon kívül helyezett) emancipációs sikereinek a puszta dizájnját (laza öltözködés, bizonytalan nyelvtan, tegeződés, informális beszédstílus, menőfejség, popkultúrás célzások-utalások, minden szubkulturális lében szubkulturális kanál) átvenni, miközben – a bal/jobb ideológiákkal „leszámolva”, azaz mint ebben az esetben mindig, jobboldalivá változva – fölújítani az autoritárius kegyetlenség (rasszista-kulturalista konszenzus a menekültkérdésben és a kisebbségek fegyelmezésében), csak éppen az anális-retentív, szürke öltönyös nyársat nyeltség helyett a represszív deszublimáció önmegsemmisítő kéjmámora színezi. (Hasznos közben dzsenderfasizmusról és feminácikról üvöltözni eurodzsihadista futballkommentátorok szájtartásával.) Új művelődéstörténeti (műveletlenségtörténeti) fázis, politikai és morális visszaesés, regresszió. A silányság és harmadrendűség nyílt kultusza. (Ezt igazolja a „populista” – közismerten félrevezető, hazug, manipulatív terminus – és a „plebejus” duma minőségellenes, gondolatellenes, egyben népellenes, lefelé nivelláló, ugyanakkor egyenlőségellenes drive-ja.)

Még a közelmúlttal szembeni (oktalan) lenézés is annyira ócska, annyira régi. „Ce stupide dix-neuvième”, ez a hülye tizenkilencedik század, mondták a huszadik században. „Ce stupide vingtième” – mondják most. Utánzás. Vieux jeu, mondhatnók ezen az illetlen nyelven. Volt már. Uncsi.

A megújulás, pupákok, nem adódik abból, hogy telik az idő.

Forrás: https://merce.hu/2018/08/12/tgm-huszonegyedik-szazadiak/

Kategória: Nincs kategorizálva | Hozzászólás most!

INTERNATIONAL PLAN OF ACTION FREE LULA AND CANDIDATE TO PRESIDENT

INTERNATIONAL PLAN OF ACTION FREE LULA AND CANDIDATE TO PRESIDENT

July – August, 2018

  1. We propose to carry out an INTERNATIONAL DAY OF STRUGGLE “Free Lula and candidate for president”, on August 13, 2018;

  2. That day, all those who can, should go to the Brazilian Embassies, demonstrate and deliver letters, demanding the freedom of Comrade Lula. Below, a proposal for a Letter to the Supreme Federal Court (STF);

  3. We propose the realization of the FESTIVAL LULA LIVRE, which it will be in Rio de Janeiro on July 28, 2018, to bring together various music artists who will demonstrate for the freedom of Lula and his right to be a candidate for president;

  4. We will strengthen the FREE LULA COMMITTEES, that already exist in all the continents and we will stimulate the creation of new groups in other cities and countries. The committees play a fundamental role in International Solidarity; they bring together organizations and activists that fight for Lula’s freedom to organize actions around this struggle. See the existing committees: https://comitelulalivre.org/comites/

  5. Continue to encourage VISITS TO BRAZIL of personalities, artists and political activists who are in solidarity with Lula and all the Brazilian people who follow and visit the vigil camp in Curitiba;

  6. We intend to promote VISITS OF BRAZILIAN COMRADES TO FOREIGN COUNTRIES to denounce the persecution of Lula and the threats to democracy in Brazil, counting, mainly, with initiatives and support from solidarity organizations;

  7. To strength a FREE LULA INTERNATIONAL COMMUNICATION NETWORK, through the International Committee, bringing together the organizations that participate with the alternative and progressive media in Brazil and abroad. The Free Lula International Committee is present on social networks in the following platforms:

    1. Web page: http://comitelulalivre.org/

    2. Facebook and Twitter: @freelulabrasil

    3. Instagram: @free.lula

    4. E-mail: freelulabrasil@gmail.com

  8. Continue signing and promulgating the electronic petition LULA NOBEL PEACE PRIZE 2019. Available at: https://tinyurl.com/y9r98nzl

  9. To sign and divulgate the electronic petition Manifest Elections without Lula are fraud. Available at: https://tinyurl.com/y7d5hw8y

  10. The International Committee will organize a set of DIDACTAL MATERIALS (briefs, files, folders, posters, etc.) in several languages as a subsidy for the visits and the actions the Free Lula Committee.

PROPOSAL OF LETTER TO STF

To:

Hon. Ms. Minister Carmen Lucia

President of the Supreme Federal Court

Hon. Ms. Minister Laurita Vaz

President of the Supreme Court of Justice

We are addressing you, through this, to your Honorable to ask for all the legal and constitutional commitment for the immediate release of former President Luiz Inácio Lula da Silva and the immediate annulment of the arbitrary sentence that was imposed on him.

The flagrant unconstitutionality of the prison and the inconsistency of the sentence, both from the legal point of view and from the point of view of the non-existent proofs of its culpability, are in sight, even for any blind person. A tabula rasa of due process of law and the principle of fair trial was made.

The hasty imprisonment of former President Lula fatally injures the Brazilian Constitution that provides that anyone should be considered innocent until the sentence is passed and the sentence has been judged. By the established in the subsection LVII of art. 5 of the Major Law is intuitive and only the bad intention of a partial interpreter could foresee the possibility of anticipation of punishment, attacking the principle of the presumption of innocence, so important for the democratic struggles for the country and civilization.

As long as the current affairs continues like this, the Brazilian Justice will be irremediably exposed as a political jurisdiction, lacking in seriousness and will enter history as the protagonist of one of the most shameful episodes of our public life.

The candidacy of former President Lula is firm and will not follow the logic of those who mistreat the Constitution. It is up to the STF and the STJ, as guardians of the legal order, to guarantee equal conditions so that they can dispute the mandate in a clean and democratic way.

The freedom and absolution in due time of Luiz Inacio Lula da Silva is what the people expects from the leadership of the national judicial power in this difficult moment of our political life. And the commitment to realize that historical imperative is the duty of Your Honors, that society will know how to charge.

For all exposed, we wait the decisive and forceful action of both authorities.

City, Country, Date

CALL FOR INTERNATIONAL DAY FOR STRUGGLE
August, 13th 2018

Luiz Inácio Lula da Silva, the most popular leader in Brazil, stood out as a worker leader in
the 1970s and during his term as brazilian president, his social policies against famine and poverty became internationally known.

After the parliamentary coup, which in 2016 unjustifiably dismissed President Dilma
Rousseff, the conservative offensive also takes place by criminalizing national popular
leaderships. In continuation of this process, Lula received an absurd arrest warrant in April, after being unjustly convicted in January of this year, in a trial without material evidence and full of legal anomalies.

Lula has been in prison for more than 100 days in an individual cell at the Federal Police
headquarters in the city of Curitiba, where he receives affectionately the news about
demonstrations occurring in all corners of the world in his solidarity and demanding his immediate freedom.

On August 15, 2018, brazilian organizations and militants struggling for Lula’s freedom and his right to be a candidate will mobilize to follow the registration of his presidential candidacy. In previous days, international expressions of solidarity will be fundamental.
We call on the entire international community that defends democracy and human rights –
governments, trade unions, social and popular organizations, activists, artists, intellectuals, religious leaders, journalists, politicians, etc. -, to take the streets on 13 AUGUST 2018 to:

– Denounce that Lula is a Political prisoner of the coup in Brazil and claim for Lula’s
immediate freedom and his right to be candidate to presidency;

– Organize mobilizations in front of Brazilian Embassies and Consulates abroad;

– Deliver Letters and declarations for Lula’s Freedom signed by organizations,
popular leaders, intellectuals, parliamentarians, etc;

– Provide visibility on social medias through the use of the hashtags: #LulaLivre
#FreeLula #LulaLibre;

We ask all the Committees and entities that organize the acts to inform us when and
where the acts will take place. And to send us in the same days all the letters, declarations,
photos, videos and records of the acts of solidarity to the email freelulabrasil@gmail.com
Our web page has the address: http://comitelulalivre.org/.

And you can find us at the biggest social medias through: @freelulabrasil

We will keep fighting until Lula is released!

Free Lula International Committee
July 23, 2018.

FIRST SUBSCRIPTIONS:
1. Central Workers Union Confederation – CUT – Brasil
2. Central Brazilian Worker’s Confederation – CTB – Brasil
3. Landless Worker’s Movement – MST – Brasil
4. ALBA’S Popular Movements Articulation – ALBA Movimientos
5. “Our America” Trade Unions Meeting – ESNA
6. Trade Unions of the Americas – TUCA

Please, send adhesions to the email: freelulabrasil@gmail.com until August 10, 2018.

Kategória: Nincs kategorizálva | Hozzászólás most!

TGM: Racionális harag – cikk a HVG-n

Az ATTAC Magyarország alelnökeA nagytakarítás végleges befejezése következik. Alig néhány olyan befolyásos embercsoport maradt, amely eddig többé-kevésbé megőrizte viszonylagos függetlenségét, velük most végezni kell.

Szerencs városában (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) polgármesterválasztást tartottak, egyetlen – kormánypárti – jelölt indult, megválasztották. Az általános választások óta, amelyet Orbán Viktor nyert alkotmányozó többséggel, számos helyi (időközi) választás volt, mindegyiket Orbán jelöltjei nyerték. A hetedik, idegengyűlölő és antiszociális alkotmánymódosítást, valamint a civil társadalom ellen irányuló sarkalatos törvényt az Országgyűlés négyötödös (!) többséggel fogadta el. Más tényezők is vannak, de semmi jelentőségük.

A magyar társadalom tisztába jött vele, hogy – amint a kormányzat és médialerakatai sűrűn hangsúlyozzák – itt új, szilárd uralmi rendszer alakult ki, ahol minden szerencse, kedvezés, javadalmazás, jószerencse, megtiszteltetés, vagyonjuttatás, siker (beleértve a piaci sikereket) kisebb-nagyobb mértékban a kormányzat kegyétől függ. A győzelem teljes, a rendszer egységes, a represszió némán, olajozottan, mindenfajta ellenállás nélkül folyik.

Régebben ilyen helyzetjelentések végén ellenzéki szerzők baljósan, fenyegetően hozzátették, hogy: „egyelőre”. Ezt mellőzzük.

Most a nagytakarítás végleges befejezése következik. Alig néhány olyan befolyásos embercsoport maradt, amely eddig többé-kevésbé megőrizte viszonylagos függetlenségét, velük most végezni kell.

A civil társadalmat megjelenítő nem kormányzati szervezetek (NGO-k) – bár támadások középpontjában, megbélyegzetten és fenyegetve – bámulatos nyugalommal és bátorsággal végzik a munkájukat, noha egyre több akadályba ütköznek; az emberi jogi csoportok (és más advocacy groups) megérdemlik mindannyiunk tiszteletteljes elismerését. De a nem kormányzati szervezeteket (vagy ahogy nálunk hívják: a „civil szervezeteket”) segíti a nemzetközi szolidaritás, networking és – olykor – anyagi támogatás. Megfigyelhető, hogy azokból az egyházakból (katolikus és evangélikus) hallatszanak humánus, mondhatni: keresztyén hangok, amelyek nincsenek elszigetelve a külvilágtól, mindkettőben erős a német hatás. A lokális etnikai egyházzá vált reformátusság az orbánizmus egyik legfőbb bástyája, ami e sorok írójának személyesen igen rosszul esik.

De azért vannak olyan katolikus és evangélikus püspökök, akik nem adták meg magukat a fajgyűlöletnek, ami igen biztató.

Viszont a civil társadalom talán legszükségesebb intézményei, a szakszervezetek, haldokolnak, különösen a magánvállalatoknál. A munkajog munkásellenes, a szociális partnerség megfulladt. Itt még az európai támogatás sem segít.

A három megmaradt, fontosabb csoport, amelynek a politikai, szervezeti és anyagi megsemmisítése a kormányzat napirendjének fő pontja: a bíróságok (beleértve az ügyvédeket is, akik a pörök részvevői, officers of the court), a sajtómunkások és az értelmiség. Az előbbiek helyzetéről kitűnő és pontos képet ad az Országos Bírói Tanács leköszönő elnöke, kérem, olvassák el. A médiahelyzetről a kulturális folyóiratok, a Népszabadság és a Magyar Nemzet megszüntetése, a kereskedelmi rádiók és a vidéki lapok fölvásárlása és/vagy bezáratása, a Hír TV közelgő vége, az ATV átállása, az Origo és a Figyelő átállítása, ellenzéki médiák fölötti közvetett befolyásszerzés stb., stb., stb. óta nincs mit beszélni. A közszolgálati médiák másutt kiegyensúlyozó szerepe, magas minősége (a kelet-európai országokban is!), elfogulatlansága Magyarországon nem létezik.

A magyar értelmiség elpusztítását célzó hadjárat szerényen kezdődött a filozófusok elleni rágalomkampánnyal, az egyetemi tisztségviselők (rektorok, dékánok, tanszék- és intézetvezetők) leváltásával, átszervezésekkel, álprivát kamuegyetemek létesítésével, ál-kutatóintézetek alapításával. Folytatódott egy jobboldali magánklub, a „Magyar Művészeti Akadémia” alkotmányba iktatásával, mintha csakugyan akadémia lenne, s ennek a magánklubnak utalták át a magyar kulturális vagyon jelentékeny részét, aminek semmi látható eredménye nincs, kivéve számos – jobb és rosszabb – alkotó föltűnően magas kegydíját. De ezek – bár anyagilag nehéz helyzetbe hoztak számos, a kormány iránt ellenséges, szkeptikus vagy közömbös értelmiségit és értelmiségi egyesületet, kört – még semmiségek. A java most jön.

Olyan, voltaképpen konzervatív intézménynek a megfosztása az autonómiájától, mint amilyen a Magyar Tudományos Akadémia, nem tetszik politikailag értelmesnek, de végső soron az. A kormányzat nemcsak a „liberális”-nak nevezett (azaz egyszerűen nem orbánista) értelmiségtől akar megszabadulni, hanem az egész értelmiségtől, úgy, ahogy van.

De miért?

Az értelmiség nem foglalkozási csoportot jelent. Az „intellectuel” kifejezést Franciaországban a pör idején a Dreyfus ügye mellett elkötelezett, politizáló írókra, újságírókra, társadalomtudósokra, bölcsészekre, diákokra alkalmazták (tehát rendszerkritikus szellemi munkások laza, ám akkor nagyon nagy csoportjára), a kifejezés másik forrása: az „intelligencija”, az orosz forradalmi, monarchia- és egyházellenes középosztályra, diákságra, és az elsöprő többségében rendszerellenzéki irodalom szerzőire és rajongó olvasóira vonatkozott, beleértve a földalatti fegyveres csoportok támogatóit. Nem tartoztak bele a pópák és a cári hivatalnokok, se a hivatalnoki státuszban lévő egyetemi oktatók.

Innen ered az értelmiség intuitív fogalma. Ezért – szembenállásáért – vonta magára az uralkodó osztály és az államhatalom gyűlöletét már az első világháború előtt. Nem véletlenül volt Nyugat a legfontosabb magyar irodalmi szemle címe: ez a szó volt a legprovokálóbb, mint ahogy azóta is, minden magyar rezsimben. Ez volt – ha tetszik, ha nem – az ellenállás szimbóluma. S ezért volt a fajvédő-fajüldöző ellenforradalom Tormay Cécile által szerkesztett folyóiratának a neve Napkelet, ez a szó viszont azóta is hatalmi jelkép. Minden rendszerben.

Nem én mondom, hanem a konzervatív Daniel Bell a témáról írott klasszikus könyvében (The Cultural Contradictions of Capitalism, 1972), hogy a kapitalizmus jellemzője – az összes átfogó uralmi szisztéma közül elsőként – , hogy a kultúrája elsősorban nem apologetikus (hatalompárti, hatalommentegető, hatalommagasztaló), hanem kritikai, adversary culture (így nevezi Bell: az ellenfél kultúrája), szocialista vagy antikapitalista konzervatív. Még a rendszeradekvát szabadelvűség (liberalizmus) se tekinthető a rendszer támaszának, mert racionalista-természetjogi eredete folytán állandóan alkotmányos javításokra törekszik, a rendszert összhangba óhajtja hozni filozófiai eredetű eszményeivel. A pragmatikus politika és a szakszerű közigazgatás (beleértve a hadsereget) elválik a nyilvános politikai gondolkodástól, amely kritikus, vitatkozó, reformer vagy forradalmár (esetleg ellenforradalmár). Még az egyház se megbízható támasz a XVIII. század óta, Franciaország le is számolt vele a XX. század elején, de már II. József is kiutasította a szerzetesrendeket. Az értelmiségnek ezt a rendszerkritikus jellegét még a XX. századi modern diktatúrák se tudták teljesen megszüntetni (erről tanúskodik Magyarország 1956 és 1989 közötti története is). A történet persze bonyolult, és bőven akadnak kivételek. Ez nem azt jelenti, hogy a „valódi” értelmiségi baloldali vagy liberális, bár voltak és vannak korszakok és a helyek, ahol így áll a dolog. (Távolról se mindig és mindenütt: a modernség nagy lázadói között rengeteg volt a radikális jobboldali és konzervatív.)

A tőke- és hatalompárti jobboldali értelmiség mai lázadása „a balliberális értelmiségi elitek” ellen világjelenség, de efelől még elég bizarr: „elitnek” ma épp az egyenlőség híveit nevezik – persze ez utóbbiaknak jelentős a kulturális és médiabefolyásuk, de csekély vagy nem létező a politikai hatalmuk (itt egyszerűsítek a rövidség kedvéért), ezért ez a „lázadás” nem más, mint a hatalmi megtorlás vagy elnyomás szorgalmazása, sőt: mint nálunk, a rendszerellenzéki vagy annak látszó értelmiség egyszerű denunciálása, följelentése, a represszió bátorítása és propagálása.

A Magyar Idők elhíresült cikksorozata (Szakács Árpád, Orbán János Dénes) is följelentés: a szerzők sorra veszik, hogy még hol akadnak pozícióik baloldali vagy liberális alkotóknak, gondolkodóknak, művészeknek, kritikusoknak, és sürgetik az államhatalmi szerveket, hogy füstöljék ki onnan az illetőket. Ez a XX. századi diktatúrákra jellemző fejlemény, ilyen cikkeket a harmincas és az ötvenes évekből – ha máshonnan nem, Nyerges András kiváló írásaiból – sokat ismerünk. Magyarországon pillanatnyilag nincsen ilyen fajta diktatúra, politikai perek sincsenek, bár de facto egypártrendszer van már, és a sajtószabadságnak a legtöbb médiaterületen (az internet kivételével) lőttek. Úgyhogy ez új. Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig tusnádfürdői – amúgy érdektelen, korábbi téziseket ismétlő – beszédében kijelentette, hogy a „kulturális területen” ún. változásokat szorgalmazó propagandahadjárat legmagasabb tetszésével találkozik.

De az egésznek nincsen tartalma. Amikor itt legutóbb bevezették a diktatúrát (1948/49-ben), akkor a leninista-sztálinista művelődés-, oktatás- és tudománypolitikának volt ajánlata. Teljes szekularizáció, egy bizonyos (klasszicista) műveltségtípus erőszakos kiterjesztése a néptömegekre („Olvasó Nép” stb.), és a kultúra élén olyan emberek, mint Illyés, Kodály, Déry, Erdei Ferenc, Veres Péter, Lukács, Tóth Aladár, Bernáth Aurél. (1956 után meg Németh László.) Ideológiának pedig ott volt a fanatikus, szovjet típusú „keleti marxizmus” és a népiség – fölöttébb „madjarosch” – szintézise. A jövőt pedig olyan fiatal zseni fölbukkanása mutatta, mint Juhász Ferenc. Szörnyű volt, de valami volt. Itt és most a félreértett és félremagyarázott ellenfél piszkolása (megértésre és szellemi leküzdésre való törekvés nélkül, vita nélkül) a jellemző, teljes tartalmatlanság, üresség. Az egész modern magyar kultúrával szemben az egyetlen Döbrentei Kornél életművét mutatják föl találomra, ami – Döbrentei költészetének értéke nem tartozik ide: sokan becsülik – így önmagában nevetséges. Semmi pozitívum, csak a hagymáz: ’68-nak mint valami „liberális” izének a bemutatása (holott ’68 tekintélyellenes, egyszerre antiimperialista és antisztálinista módon kommunista volt és anarchista): még a középponti (negatív) ideologémák is elmosódottak, tévesek, rögtönzöttek, azaz: hirdetőiknek se fontosak. Az új világban nem lesznek színesek – átvitt értelmben se – , ez minden, amit tudni lehet. Ilyen absztrakt, tartalmatlan hatalommániát és hatalomkultuszt nem látott a világ. Marad a gyűlöletkampány, a rituális-szimbolikus kultúragyilkolás és a verbális pogrom. (No és persze a magyar kultúra antiintellektualizmusának, fogalomutálatának és filozófiaellenességének galád kiaknázása.)

Megjegyzem, hogy csekély számú kivételtől (a többszörös visszaesőként ellenzéki publicisztikákat rendszeresen elkövető pár embertől, no meg hivatásos újságíróktól) eltekintve az érintettek – írók, társadalomtudósok stb. –  hallgatnak, mint a csuka. (Az e tárgyban „keletkeztetett” petíció nem illik a helyzethez.)

Az értelmiség mintha azelőtt veszítené el kritikai jellegét, mielőtt e jelleg miatt istenigazából üldözőbe vennék és megbüntetnék.

Mindezenközben megindult az a mocskolódás, amely a mértéktelenül lezüllött magyar közéletben is megdöbbentő, s amely előre vetíti – mint halványabb elődei is rendszerint – a leváltásokat, intézménybezárásokat, betiltásokat, a pénzügyi támogatók, szponzorok megrémítését, s mindez a magyar kultúra és tudomány fatális meggyöngüléséhez fog vezetni, bár a helyzet már régóta fölöttébb aggasztó. Ezeket a cikkeket, amelyek Pozsonyi Ádám és Szentesi Zöldi László közismeretlen nevéhez fűződnek, nem idézhetem, kérem a nyájas olvasót, küzdje le időzavarát és viszolygását, kattintson rájuk. Ilyet még nem tapasztalt.

Az utóbbi – kevéssé invenciózus és a tárgyi igazságtól föltűnően idegenkedő – cikk Radnóti Sándor esztétikaprofesszor, az egyik legjelentősebb magyar kritikus személyével foglalkozik, bár sajnos az elfoglalt szerzőnek nem volt érkezése a bírált író életművével megismerkedni. (Radnóti Sándorról jó képet ad a Litera irodalmi portál kétrészes interjúja, irodalombarátoknak ajánlom, följelentőknek és uszítóknak nem.)

Ha ezt a hangot befolyásos, olvasott és kormányközeli szerkesztők megengedik a lapjukban, akkor világos, hogy itt a különféle csúfnevekkel illetett, kormányellenes értelmiségieknek (minimum) az elhallgattatása a kormányprogram részét képezi, és – hogy a régi sztálinista szakkifejezést használjuk – a „szájtáti” kormánypárti intézményvezetőknek is távozniuk kell majd, mint a minap a külföldi kultúrkapcsolatokkal foglalkozó Balassi Intézet igazgatójának.

Mindezt én fölháborítónak és a művelt magyarság elleni merényletnek tartom. Ennél színesebb jelzőket nem fogok alkalmazni. Ellenszenvemet és haragomat nem titkolom, de – bár magam is nagyon jól tudok gorombáskodni – nem fogom viszonozni a hatalmon lévő szélsőjobboldal dehumanizáló támadásait hasonlókkal. Nem azért, mert „nem ereszkedem le erre a szintre” (nem is tudnék), hanem az általánossá váló közönségesség, a banalizált megsértése az emberi méltóságnak oly általánossá lett a alkotmányos és demokratikus életétől megfosztott, szabadságában korlátozott és manipulációkkal félrevezetett országban, hogy a látszatát se szabad kelteni annak, hogy ilyesmibe politikailag és intellektuálisan tisztességes ember belekeveredhet.

Ez nem naiv jóhiszeműség. Tudom jól, hogy a jobb pozícióra, magasabb honoráriumokra és hízelgő könyvismertetésekre vágyó, el nem ismert, a művelt közönség kegyét még el nem nyert – egyelőre nem tudni, mennyire tehetséges – jobboldali tollforgatók kormányzatilag buzdított kenyérharca, állásokért és megbízásokért folytatott ádáz küzdelme nem engedi meg, hogy a ráció és a tűrhető modor (pláne a humorérzék) igényeire a denunciáns kollégák sok időt fecséreljenek.

De ők nyilvánvalóan csak eszközök a hatalom kezében, ezért őket nem érdemes – végső soron talán nem is méltányos – különösebben kigúnyolni.

A kultúraromboló, tudománypusztító, civilizációellenes, antihumanista kampány haragot vált ki belőlünk, de a haragot a rendszerre, a rendszer szerkezeti vonásaira kell fönntartanunk.

A rendszer fő jellegzetessége a tág értelemben fölfogott informalitás: a kormányzat – függetlenül az utasítások és rendelkezések hivatalos besorolásától – nem jogszabályokat alkot, amint kötelessége lenne, hanem intézkedéseket és rendszabályokat hoz meg és foganatosít, kénye-kedve szerint. Ez az informális kiszámíthatatlanság a legfőbb stratégiai előnye. Ha valakit semminő formális szabály, szabályozás nem köt, akkor nem esik majd nehezére, hogy meglepetést szerezzen végzetesen meggyöngült ellenfeleinek. Ha valakit semmire se kötelez a jogszokás, a hallgatólagosan elfogadott magatartási kódex, az illem, a legszűkebben fölfogott jószándék és a legcsekélyebb tolerancia, akkor cselekvényeiben szabad. Csak az ússza meg, akivel a hatalom valaminő kifürkészhetetlen okból kivételt tesz. Aki pillanatnyi taktikai szükségleteihez igazítja a jogot, annak a jogérzékére. (És a politikai informalitás fölsőbbsége formátlansághoz vezet a kultúrában és a tudományban.)

A hivatalos (szélsőjobboldali) harci sajtó egyenlőségjelet tesz egy-egy türelmetlen „ellenoldali” műbíráló csikorgós jelzői és a honpolgárok (ez esetben az értelmiségiek) nyilvánossághoz való hozzáférését vagy anyagi egzisztenciáját korlátozó, netán likvidáló hatalmi aktusok között. Bár a rendszerbírálatot – könnyen érthető gyakorlati megfontolásokból – egyre kevesebben művelik, s ők se mindig jól, nem kelthetik azt a látszatot, mintha itt befolyásban összemérhető felekről lenne szó. Ugyanakkor ez nem keverhető össze a hatalom győzelmeinek elvtelen („technikai”) csodálatával.

Gyakran mondják Orbán miniszterelnök úrról, hogy „hű, de ügyes”. Elég ügyes, de teljhatalom birtokában mindenki elég ügyes lenne. Mindenki elég ügyes hozzá, hogy teljhatalmat akarjon. Orbán úrral a teljhatalom meghódításban nem kelhet versenyre az, aki nem óhajt teljhatalmat, és általánosságban se helyesli az ilyen zsarnokias stikliket. Mint minden talpraesett hatalomtechnikus, Orbán úr se kezdeményező, hanem alkalmazkodó: előbb a liberális-demokratikus, majd az Európa-ellenes, idegengyűlölő, rasszista-posztfasiszta korszellemre ült rá (igaz, korán kelt és aranyat lelt), s ennek az utóbbinak a hatalmas arányú diadala hazánkban útját állja az egyenlőségi és szabadságtörekvéseknek. Ez is a funkciója.

Szabad szemmel látható máris az öntudatlan alkalmazkodás. Ahogyan az 1930-as években az akkor erős baloldal és balközép (mint reménytelent) föladta az antiszemitizmus egyenes, direkt támadását és elmarasztalását, s akkor hallgatott róla leginkább (vagy tett engedményeket), amikor leghangosabban harsogott a nyíltan gyilkos szándékú kórus, úgy ma is – az Orbán-kurzus ellenfelei is – fölhagytak a menekültek, a romák, az NGO-k, az értelmiségiek védelmével, „baloldali populizmusról” makognak (nosza, hazudjunk mi is). Ehhöz se elég a harag, az ellenzékiek nem tehetnek róla, rájuk nehezedik a a rezsim és a korszellem teljes súlya. A teljesen jogos félelmen kívül. Rengetegen elnémulnak, sokan soha meg se szólalnak, hallgatagon emigrálnak, elmerülnek magánmániákban: ellenforradalmi korszakok banális körképe.

Mindez nem ok a tartásunkból engedni vagy a reménytelen küzdelmet abbahagyni. Higgadtan, hidegen, engesztelhetetlenül ellenállni. Nyugalom.

Forrás: http://hvg.hu/itthon/20180802_tgm_racionalis_harag

Kategória: Nincs kategorizálva | Hozzászólás most!

Leftist Island Festival at Horany 24-26 August 2018

LEFTIST ISLAND FESTIVAL

21st version

24-26 August 2018

Horány, Parti út 16.

Regatta Leisure Center

Layout of Regatta Leisure Center

24th August Friday

Latin America Day

From 8.00 a.m. Entry and registration continuously at the entrance

Lobby of the Big Hall

9.45-–9.55 Inauguration of Social Science and Leftist bookstore. Opening speech: by János Debreceni SZAB-activist. Bookshop manager: Zoltán Péntek.

Big Hall

10.0010.10 Opening

Attila Vajnai, Chair of the European Left, László Kupi, Chair of Latin America Society.

10.10–12.00 Cuba and Venezuela resist

Facilitator: Iván Orosa Paleo, European Secretary of the Assembly of Resistances in Barcelona.

Speakers: Alicia Elvira Corredera Morales, Ambassador of the Cuban Republic, Raúl José Betancourt Seelanddel, Ambassador of the Bolivarian Venezuelan Republic.

Questions, Comments.

12.00–13.00 The Legacy of Che Guevara (His 90 years Anniversary)

Speakers: Kupi László, Chair of Latin America Society, Gyula Hegyi, Vice-Chair of Hungarian Socialist Party (MSZP).

Danube Island Hall

13.00–13.15 Exhibition of Political Caricature.

Operned by Géza Halász.

Marabu (pszava), Pápai bor (Népszava).

Facilitator: János Debreceni, SZAB activist.

13.15–14.15 Lunch

14.15–14.30 Chair of Alliance of Resitance Fighters and Antifascistss (MEASZ) and FIR Vilmos Hanti opens his Photo exhibition on Cuban People`s Life. Opening speech by Alicia Elvira Corredera Morales, Ambassador of Cuban Republic

Big Hall

14.30–15.30 Fighting against Energy Poverty

Facilitator: György Droppa, Charge d`affair of Danube Circle (Duna Kör)

Speakers: Ada Ámon, Chair of Energiaklub, Bence Tordai economist, sociologue, MP of Dialogue (Párbeszéd) Party, AttilaVajnai, Chair of European Left.

15.30–16.30 World Social Forum, Salvador de Bahia, 2018

Facilitator: Mátyás Benyik, Chair of ATTAC Hungary.

Speakers: Iván Orosa Paleo, European Secretary of the Assembly of Resistances in Barcelona, Mirek Prokes, Member of Prague Spring Two Network.

16.30–17.30 Elections in Mexico, Brazil and Nicaragua

Facilitator: (to be confimed later -TBC)

Speakers:Eduardo Correo Senior University Professor, Leo Gabriel, Member of World Social Forum International Council, Expert on Latin America.

17.30–18.00 Elections in Slovenia

Facilitator: Barbara Steiner, Director of Transform! Europe Network

Speaker: Luka Mesec, Chair of Levica.

From 18.00 hours Bowling Competition at the Entrance. Application at the registration or playing ground. Preparation and competition keeps on going. Everyone has three throws. Lead by János Debreceni, SZAB activist.

18.00–18.05 Video screening of Attila József`s poem entitled Hazám (My Country).

18.05–19.00 Attila József `s Anticapitalism

Talkshow between GyörgyTverdota Literary Historian, University Professor and Éva Vámos, Chair of Cultural Department of Alliance of Hungarian Juornalists, Chair of Friendly Club of MagyarDipló (Le Monde Diplomatique Hungarian Edition).

Reciter: Ferenc Rácz Artist.

19.00–19.10 Latin American Culture in the USA. Slideshow

19.10–20.00 Dinner

Bank of river Danube

19.30–20.30 Camp fire

Fire master: Péter Róna, SZAB activist

Big Hall

20.30–22.00 Film Club.

Opening by Raúl José Betancourt Seelanddel, Ambassador of the Bolivarian Venezuelan Republic.

Venezuelan documentary entitled “La revolución no será transmitida” on the coup d`etat of 2002, with Hungarian subtitle.

25th August Saturday

From 9.00 a.m. New participants`registration continuously at the entrance.

Big Hall

9.30–10.45 Education in peril

Facilitator: Eszter Sebestyén jounalist, activist.

Speakers: Istvánné Szöllősi, Ex-Chair of Teachers` Trade Union, András Hrabák University Professor, Gábor Erőss, Education Expert of Párbeszéd Party, Municipal Representative, Gábor Finta Teacher.

10.45–12.00 Healthcare in peril

Facilitator: TBC

Speakers: Gyula Kincses Ex-State Secretary of Healthcare, Zoltán Komáromi General Practitioner, Péter Buzási Physician, Vice-Chair of European Left.

12.00–12.45 Writer-Readers` meeting. Talkshow between György Moldova

and Attila Vajnai, followed by author`s book dedication.

12.45–13.30 Lunch

13.30–15.30 Armement is the Hall of War – Conflicts in Syria, Ukraine, North Africa and Asia

Facilitator: András Balogh Historian, Diplomat, University Professor.

Speakers: Tamás Krausz Historian, University Professor, Győző Lugosi Historian, Gábor Székely Historian, followed by the authors`book dedication.

15.30–16.00 Virág Erdős recites her own poems, followed by book dedication.

16.00–17.30 Migration in Europe

Facilitator: Nóra Köves Expert on Human Rights, Eötvös Károly Public Policy Institute.

Speakers: Tibor Szanyi, MEP, József Böröcz University Professor of Rutgers Sliman Ahmed, Chair of Europe for Africa Foundation.

17.30–18.30 Writer -Readers meeting. Talkshow with Ferenc Baranyi poet and translator.

Opened by Sándor Jámbor, Commercial Director of Kossuth Publishing House

Reciter: Judit Merényi Artist.

After the talkshow the author dedicates his newest book entitled “Tótágas”.

18.30–19.30 Social Care in Zugló (14th District) és Angyalföld (13th District of Budapest)

Levezető elnök: János Debreceni SZAB activist.

Előadók: Szabó Rebeka Vice-Mayor, dr. Magdolna Karácsonyi, Vice-Mayor, Deputy Notary, Head of Social Department.

19.30–20.15 Dinner

Duna-terasz

20.15–20.45 In memoriam Iván Harsányi Hispanologist

Memorial Speech by Gábor Székely, Editor of International Yearbook of Workers Movement History.

Reciter: András Kemény.

20.45–21.15 Commemoration of an Antifascist Resistance Fighter.

Vilmos Hanti, Chair of MEASZ FIR as well as Judit Róna, SZAB aktivist symbolically inaugurate the plaque of Endre Ságvári Antifasist Resistance Fighter. Commemorating Antifascist Martyrs.

Performers: Mihály Nagyváradi Szűcs, Vice-Chair of MEASZ and Ságvári Choir.

Big Hall

21.15–21.45 Cultural proram. Songs in five languages by Balázs Mészáros

Danube Island Hall

21.45–23.00 Film Club. Documentary entitled Requiem for the American

Dream” with Noam Chomsky, Hungarian subtitle.

Introduction by: József Böröcz Professor of Rutgers University and Kelly

Nyks, one of the writers and directors of the film.

26th August Sunday

From 8.30 a.m. New participants`registration continuously at the entrance.

Big Hall

9.00–10.30 World political and economic situation and its impact on Hungary in Marxist Approach

Facilitator: Gábor Szász Professor emeritus.

Speakers: Annamária Artner economist, University Professor, György Wiener Social Scientist followed by authors` book dedication.

10.30–12.00 Municipality self-government, Chances of the Left on the Municipalities and the European Parliamentary elections.

Facilitator: János Debreceni SZAB activist.

Speakers: Zoltán Tóth and Dezső Avarkeszi electoral experts, followed by book dedication.

12.00–13.30 Debate of Party Chairs

Gergely Karácsony, Co-Chair of Párbeszéd, Bertalan Tóth, Chair of MSZP and Attila Vajnai, Chair of the European Left.

Facilitator: Gyula Hegyi, Chair of the Left Grouping of MSZP.

13.30–14.15 Ady and the Proletariat

Talkshow between Imre Payer poet, Literary Historian and Éva Vámos, Chair of Cultural Department of Alliance of Hungarian Juornalists, Chair of Friendly Club of MagyarDipló (Le Monde Diplomatique Hungarian Edition).

Reciter: András Kemény.

14.15–15.00 Lunch

Big Hall

15.00–16.15 The process of elimination of the environmental protection

Facilitator: Droppa György, Charge d`affaire of Danube Circle (Duna Kör), SZAB activist.

Speakers: István Józsa, Chair of Environmental Protection Department of MSZP, Márta V. Naszályi Municipaity Representative, Counsellor of Environmental Protection.

16.1516.30 Festival Closing. Attila Vajnai, Chair of European Left, Imre Komjáthi, Vice-Chair of MSZP, Chair of Public Workers` Trade Union, György Droppa SZAB activist.

Venue: Regatta Leisure Center – Parti str. 16., Horány/about 25 kms North of Budapest

Transport:

By Intercity bus: from Ujpest City Gate via Dunakeszi until the Horány ferry (20 minutes) to the island. From the ferry stop to the leisure center ias about 10 minutes walk.

By car: from Dunakeszi by ferry or from the direction of Szentendre via the Tahi bridge you can reach the Szentendre Island (via Leányfalu, Tahitótfalu and Szigetmonostor).

Prices per person:

Friday-Saturday -Sunday3 days (accomodation for 2 nights, 5 meals, holiday tax + registration fee):

single room: HUF 37,000 (EUR 120) , double room: 22,000 (EUR 75), quadruple room: 12,750 (EUR 40), octuple room: HUF 10,750 (EUR 35)

Saturday-Sunday 2 days (accomodation for one night, breakfast, 3 meals, holiday tax + registration fee):

single room: HUF 19,100 (EUR 65) , double room: HUF 11,600 (EUR 30) , quadruple room: HUF 7,850 (EUR 26), octuple room: HUF 6,000 (EUR 20)

One day without accomodation (2 meals and registration fee): HUF 1,900 (EUR 3.50)

Tents/day HUF 1,500 (EUR 3),

Registration fee/day (without meals and accomodation): HUF 500 (EUR 1.70)

Rooms in Regatta: –24–6–8 beds/room

Contact persons: General info from Gyuri Droppa (English and Potugese) droppa@droppa.hu, Matyas Benyik (English, French,Spanish) benyikmatyas@gmail.com,

Room distribution by Klara Anyiszonyan somiklara@yahoo.com (speaking Russian)

For prepayment the bank account number will be sent directly to you by e-mail.

 

Kategória: Nincs kategorizálva | Leftist Island Festival at Horany 24-26 August 2018 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Baloldali Sziget Fesztivál – Horány 2018 augusztus 24.-26.

Horány, Parti út 16. Regatta Szabadidőközpont

Augusztus 24. péntek

Latin-amerikai nap

8.00-tól folyamatosan beléptetés és regisztrác a bejáratnál.

Nagyterem előtere

9.45-–9.55 Társadalomtudományi és baloldali könyvesbolt megnyitása.

Megnyitja: Debreceni János SZAB-aktivista. Üzletvezető: Péntek Zoltán.

Nagyterem

10.0010.10 Megnyitó

Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke, Kupi László, a Latin-Amerika Társaság elnöke.

10.10–12.00 Kuba és Venezuela ellenáll

Levezető elnök: Iván Orosa Paleo, a barcelonai Ellenállások Közgyűlésének szervezője.

Előadók: Alicia Elvira Corredera Morales, a Kubai Köztársaság nagykövete, Raúl José Betancourt Seelanddel, a Venezuelai Bolivári Köztársaság nagykövete.

Kérdések, hozzászólások.

12.00–13.00 A 90 éves Che Guevara öröksége

Előadók: Kupi László, a Latin-Amerika Társaság elnöke, Hegyi Gyula, az MSZP alelnöke.

Duna-sziget terem

13.00–13.15 Politikaikarikatúrakltás.

Megnyitja: Halász Géza.

Marabu (pszava), Pápai bor (Népszava).

Levezető elnök: Debreceni János, a SZAB aktivistája.

13.15–14.15 Ebéd

14.15–14.30 A kubai emberek életéről. Hanti Vilmos, a MEASZ és a FIR elnöke fotókiállításának megnyitója.

Megnyitja: Alicia Elvira Corredera Morales, a Kubai Köztársaság nagykövete.

Nagyterem

14.30–15.30 Az energiaszegénység leküzdése

Levezető elnök: Droppa György, a Duna Kör ügyvivője.

Előadók: Ámon Ada, az Energiaklub elnöke, Tordai Bence közgazdász, szociológus, a Párbeszéd országgyűlési képviselője, Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke.

15.30–16.30 Szociális Világfórum, Salvador de Bahia, 2018

Levezető elnök: Benyik Mátyás, az ATTAC Magyarország elnöke.

Előadók: Iván Orosa Paleo, a barcelonai Ellenállások Közgyűlésének szervezője, Mirek Prokes, a Prágai Tavasz 2 Hálózat tagja.

16.30–17.30 Választások Mexikóban, Brazíliában és Nicaraguában

Levezető elnök: Temesvári Szilvia Benedikta, a Párbeszéd parlamenti asszistense.

Előadók:Eduardo Correo Senior egyetemi tanár, Leo Gabriel, a Szociális Világfórum egyeztető tanácsának tagja, Latin-Amerika-szakértő.

17.30–18.00 Választás Szlovéniában

Levezető elnök: Barbara Steiner, a Transform! Europe-hálózat igazgatója

Előadó: Luka Mesec, a Levica párt elnöke.

18.00 órától Döntsd a tekét, ne siránkozz! Lengőtekeverseny a bejáratnál. Jelentkezés a regisztrács pultnál vagy a játéktéren. A felkészülés és a verseny folyamatos. Mindenkinek rom dosa lehet. Vezeti: Debreceni János, a SZAB aktivisja.

18.00–18.05 József Attila Hazám című verse alapján készült videó vetítése.

18.05–19.00 József Attila antikapitalizmusa

Tverdota György irodalomtörténész, egyetemi tanárral beszélget Vámos Éva, a MÚOSZ Kulturális Szakosztályának elnöke, a MagyarDipló Baráti Klub elke.

Közreműködik: Rácz Ferenc előadóművész.

19.00–19.10 Latin-amerikai kultúra az USA-ban. Slideshow

19.10–20.00 Vacsora

Dunapart

19.30–20.30 Tábortűz

Tűzmester: Róna Péter, a SZAB aktivistája

Nagyterem

20.30–22.00 Filmklub.

Bevezeti: Raúl José Betancourt Seelanddel, a Venezuelai Bolivári Köztársaság nagykövete.

Az elhallgatott forradalom (La revolución no será transmitida) című, a 2002-es puccsról szóló venezuelai dokumentumfilm, eredeti nyelven, magyar felirattal.

Augusztus 25. szombat

9.00-től új vendégek regisztrációja a bejáratnál folyamatosan.

Nagyterem

9.30–10.45 Az oktatás végveszélyben

Levezető elnök: Sebestyén Eszter újságíró, aktivista.

Előadók:  Szöllősi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének volt elnöke, Hrabák András egyetemi oktató, Erőss Gábor, a Párbeszéd oktatási szakpolitikusa, önkormányzati képviselő, Finta Gábor tanár.

10.45–12.00 Az egészségügy végveszélyben

Levezető elnök:

Előadók: Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár, Komáromi Zoltán háziorvos, Buzási Péter orvos, az Európai Baloldal alelnöke.

12.00–12.45 Íróolvasó találkozó. Moldova Györggyel beszélget Vajnai Attila. A beszélgetés után a szerző dedikálja könyveit.

12.45–13.30 Ebéd

13.30–15.30 Fegyverkezés – a háború előszobája. Szíriai, ukrán, észak-afrikai háborús konfliktusok

Levezető elnök: Balogh András történész, diplomata, egyetemi tanár.

Előadók: Krausz Tamás történész, egyetemi tanár, Lugosi Győző történész, Székely Gábor történész, Anna Rebrij ukrán szakértő.

Az előadók dedikálják könyveiket.

15.30–16.00 Erdős Virág saját verseit adja elő.

A szerző dedikálja köteteit.

16.00–17.30 Migráció Európában

Levezető elnök: Köves Nóra emberi jogi szakértő, Eötvös Károly Közpolitikai Intézet.

Előadók: Melegh Attila szociológus, Szanyi Tibor, az Európai Parlament képviselője, Böröcz József egyetemi tanár (Rutgers Egyetem), Szlimán Ahmed, az Európa Afrikáért Alapítvány elnöke.

17.30–18.30 Író-olvasó találkozó. Beszélgetés Baranyi Ferenc költő, műfordítóval.

Bevezetőt mond: Jámbor Sándor, a Kossuth Kiadó kereskedelmi igazgatója

Közreműködik: Merényi Judit előadóművész.

A beszélgetés után a szerző dedikálja legújabb, Tótágas című kötetét.

18.30–19.30 Szociális ellátás Zuglóban és Angyalföldön

Levezető elnök: Debreceni János SZAB-aktivista.

Előadók: Szabó Rebeka alpolgármester, Tóth József polgármester, a Baloldali Önkormányzati Közösség elnöke.

19.30–20.15 Vacsora

Duna-terasz

20.15–20.45 In memoriam Harsányi Iván

Székely Gábornak, A nemzetközi munkásmozgalom történetéből évkönyv szerkesztőjének emlékbeszéde.

Közreműködik: Kemény András.

20.45–21.15 Emléktáblaavatás.

Hanti Vilmos, a MEASZ és a FIR elke, valamint Róna Judit, a SZAB aktivistája jelképesen felavatja Ságvári Endre antifasiszta ellenálló emléktábláját. Emlékezés antifasiszta mártírokra.

Közreműködik: Nagyváradi Szűcs Mihály, a MEASZ alelnöke és a Ságvári Kórus.

Nagyterem

21.15–21.45 Kulturális program. Dalok öt nyelven (Mészáros Balázs)

Duna-sziget terem

21.45–23.00 Filmklub. Rekviem az amerikai álomért. Dokumentumfilm Noam Chomskyval eredeti nyelven magyar felirattal.

Bevezetőt mond: Böröcz József egyetemi tanár (Rutgers Egyetem), Kelly Nyks, a film egyik rendezője.

Augusztus 26. vasárnap

8.30-tól új vendégek regisztrációja a bejáratnál folyamatosan.

Nagyterem

9.00–10.30 A világpolitikai, világgazdasági helyzet és hatásuk Magyarországra – marxista szemmel

Levezető elnök: Szász Gábor emeritus professzor.

Előadók: Artner Annamária közgazdász, főiskolai tanár, Wiener György társadalomtudós.

Az előadók dedikálják köteteteiket.

10.30–12.00 Önkormányzatiság, a baloldal esélyei az önkormányzati és az Európai Parlament-i választásokon

Levezető elnök: Debreceni János SZAB-aktivista.

Előadók: Tóth Zoltán, Avarkeszi Dezső választási szakértők.

Tóth Zoltán dedikálja könyveit.

12.00–13.30 Pártelnökök vitája

Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, Tóth Bertalan, az MSZP elnöke és Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke.

Levezető elnök: Hegyi Gyula, az MSZP Baloldali Tömörülés elnöke.

13.30–14.15 Ady és a proletariátus

Payer Imre költő, irodalomtörténésszel beszélget Vámos Éva, a MÚOSZ Kulturális Szakosztályának elnöke, a MagyarDipló Baráti Klub elke.

Közreműködik: Kemény András.

14.15–15.00 Ebéd

Nagyterem

15.00–16.15 A környezetvédelem felszámolásának folyamata

Levezető elnök: Droppa György, a Duna Kör ügyvivője, SZAB-aktivista.

Előadók: Józsa István, az MSZP Környezetvédelmi Tagozat elnöke, V. Naszályi Márta önkormányzati képviselő, környezetvédelmi tanácsos.

16.1516.30 A fesztivál zárása. Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke, Komjáthi Imre, a MSZP alelnöke, a Közmunkás Szakszervezet elnöke, Droppa György SZAB-aktivista.

A Baloldali Sziget Fesztil me: Regatta Szabadidőközpont, Horány, Parti út 16.

Megközelítés. Távolsági buszjárattal BudapestÚjpest roskaputól Dunakeszi, horányi vig (20 perces menetidő).

Figyelem! A buszok döntő többsége Dunakeszi sportpálya állomásig viszi utasait, nem kanyarodik le a vhez. A sportpályától a rév 900 méterre van, kb 15 percnyi sétaút. (https.//www.volanbusz.hu/hu/menetrendek/vonallista/vonal/?menetrend=2005)

A Szentendreiszigetre komppal lehet átjutni. Onnan tízperces sétával (550 éter) érhető el a szabadidőközpont.

      1. Kompmenetrend

      2. Dunakeszi Rév utcából

      3. Munkanapokon: 5.35-től minden óra 15, 35 és 55, utolsó komp: 20.35.

      4. Hétvégén, ünnepnap: 6.35-től minden óra 15, 35, 55, utolsó: 20.35.

      5. Horányból

      6. Munkanapokon: 6.25-től minden óra 05, 25, 45, utolsó komp: 20.25

    1. Hétvégén, ünnepnap: 6.25, utána minden óra 05, 25, 45.

Kompjegyárak:

Felnőtt

300,–

Gyermek (6–14), nyugdíjas

200,–

Személygépkocsi (vezető nélkül)

1.000,–

65 éves kortól

Díjtalan

Autóval. A Dunakesziről induló autósés gyalogoskomppal vagy Szentendre irányál a tahi hídon kereszl is be lehet jutni a Szentendreiszigetre (Lnyfalu, Tahitótfalu, Szigetmonostor érintésével).

  1. A rendezvényen való részvétel regisztrációhoz kötött.

  2. Előzetes jelentkezés a részvételi napok, valamint a szállás- és étkezési igények részletes megjelölésével: Somi Kláránál, a somiklara@yahoo.com e-mail címen, illetve telefonon: (+36)30/855 7975.

Költségek

  1. A résztvevőktől napi 500 Ft terembérleti hozzájárulást kérünk.

  2. Szállás a horányi Regatta Szabadidőközpont 1–8 ágyas szobáiban.

  3. Szállásdíjak:

  4. 1 ágyas: 15 000 Ft/éj/fő

  5. 2 ágyas: 7500 Ft/éj/fő

  6. 3 ágyas: 5000 Ft/éj/fő

  7. 4 ágyas: 3750 Ft/éj/fő

  8. 5 ágyas: 3000 Ft/éj/fő

  9. 6 ágyas: 2500 Ft/éj/fő

  10. 7 ágyas: 2200 Ft/éj/fő

  11. 8 ágyas: 2000 Ft/éj/fő

  12. Étkezés: reggeli, ebéd, vacsora 700 Ft/fő/alkalom.

  13. A jelentkezés visszaigazolása után a terembérleti hozzájárulást, a szállás- és étkezési díjakat az ATTAC Magyarország Egyesület számlaszámára kérjük átutalni:

  14. 16200144-00025948 MagNet Bank

  15. Kérjük, az átutalásnál a közlemény rovatba írják oda a regisztrált személyek neveit és a „Horány, részvételi díj” megjegyzést!

  16. Regisztrálni és fizetni a helyszínen is lehet, készpénzzel, de ez esetben nem tudjuk garantálni a szálláslehetőséget. Az előzetes regisztráció az étkezési igény teljesíthetőségét is jelentősen növeli. Aki vegetáriánus étkezést szeretne, kérjük, jelezze.

Segítségre van szükséged? Eltévedtél? Telekocsit keresel?

Hívd a SZABaktivistákat:

Benyik Mátyás +36/30/2524326

Debreceni János +36/30/9199753

Droppa György +36/30/7001372

Kupi László +36/20/3622872

Róna Judit +36/30/3361182

Róna Péter +36/70/6148862

Róna Tibor +36/70/6148885

Somi Klára +36/30/8557975

Kategória: Nincs kategorizálva | Baloldali Sziget Fesztivál – Horány 2018 augusztus 24.-26. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

CEE Subregional Report for the extended European Secretariat of the International Assembly of the Peoples

1. Progress in the articulation

Central Europe is a logical buffer zone between Western and Eastern Europe in terms of geography, security, institutional or even cultural, and economical point of view. Today, more than 28 years after the collapse of the socialist regimes in Central and Eastern Europe (CEE), the countries of the region can no longer be treated as “statist” or “in transition”. Though they are all post-socialist countries and their civil society sectors have experienced repressive regimes, different events have influenced them in the recent past. Among them are the Yugoslav Wars, accession to the European Union, ethnic conflicts, right-wing governments that have come into power, and the rising numbers of refugees in 2015.

CEE can be expected to remain a very dynamic region in the years to come. In past decades, the region has often been a magnifying glass for international developments and conflicts that have shaped European civil society in general. Some social challenges that are emergent or still dormant in Western European countries have manifested themselves in CEE earlier and with great force, be it the rise of right-wing parties, a lack of public funding, conflicts with partisan media or the development of informal civil society structures. One might even speculate that 21st-century CEE is sometimes ahead in developments that affect civil society – in terms of challenges as well as potential solutions to overcome them. The term “CEE” covers a wide variety of goals, actors and forms of civil society, institutional environments and development paths. Still other trends are unique to CEE countries and country groups, aligned with specific cultural, economic, social and political realities. In the CEE region we can differentiate at least four groups of countries, namely:

1. Visegrád group (V4 countries): Czech Republic, Hungary, Poland, and Slovakia

2. Croatia, Slovenia, Bulgaria and Romania

3. Non-EU countries of the Balkan: Albania, Bosnia and Herzegovina, Kosovo, Macedonia,

Moldova, Montenegro, Serbia

4. Ex USSR: Baltics, Ukraine, Turkic Republics

The semi-peripheral and peripheral situation of the CEE region has been intensely hidden in the World Social Fora (WSF) and the European Social Fora (ESF) since the beginning of 2000s, and was proven in the low numbers representation as both for the speakers and the activists. The various left-wing parties of the core countries, circumventing the principles of the WSF Charter, have been hiding behind Civil Society Organisations (CSOs). Large Trade Union confederations of Western Europe and rich non-governmental organizations (NGOs) have dominated the forum processes and the social movements themselves. Already in the middle of 2005, in opposition to the ESF centers (i.e. Florence, Paris and London) it has been formulated in written form that the specific, similar historical experiences and the marginal (very much underrepresented) situation of the CEE make it necessary to organize the social forums (CEESFs), where the more radical speakers and activists of the CEE region should be present in greater (visible) numbers.

The Prague Spring II Network against right wing extremism and populism was constituted during a Conference on the same subject in Prague, March 2010, where delegates from 18 countries from the East and West of Europe decided to coordinate their thoughts and actions to counteract the rise of right wing extremism and populism. In the meantime a lot of activities have developed, but there is a need for more and better conceived actions.

After the dying out of the ESF or more precisely after its termination in 2012, the first CEESF under the title of “Revolt on the Periphery?” was organized by the Prague Spring 2 Network (PS2) and it took place in Vienna Austria on May 2-5, 2013. The Final declaration of 1st CEESF joined the anti-capitalist current of the WSF process.

Due to the dying out of the ESF, the focus of the Western social movements was channelled into the events of the trade union based Alternative Summits (AlterSummit – AS), which are open both to the great European trade union confederations and the left-wing parties (mainly the Party of the European Left). There is no question of disagreement, but the specificity of the CEESFs are still embody some more radical currents of the civil movements of our CEE region.

The 2nd CEESF – the basically anti-capitalist forum – was held in Wroclaw/Poland in March 11-13, 2016 with about 100 participants from 12 countries, including Belarus, Bosnia, Bulgaria, Greece, Hungary, Moldova, Russia, Slovenia, Tunisia, Turkey, Ukraine and the USA. It was initiated by our Polish friends, namely Monika Karbowska and Ewa Groszewska. The explicit goal of that Forum was not only to demonstrate the semi-peripheral status of CEE, but also to develop a much closer cooperation with the other peripheral countries and to strengthen the solidarity. Experiences were exchanged between CEE countries, Southern Europe, North Africa, West Asia and Latin America uniting the periphery against the center. Those having taken part in the Wroclaw Forum collectively reasserted the importance of an anti-capitalist struggle and unanimously called for the dissolution of NATO and an end to militarization. The crisis of neoliberal policies has triggered the resurgence of far right political forces and fascist-like ideologies. Capitalism prefers fascism to the power of the people. The participants have therefore decided to organize a meeting on the issue of refugees in Southern Europe, in either Greece or Italy, in 2016; to hold the next East and Central European Social Forum in Spring 2017 either in Bulgaria or Hungary; to broaden and reinforce cooperation between movements in these countries and in North Africa and Latin America as well.

At the NATO alternative Summit in Warsaw in July 2016 the global peace movement was welcome by Polish social movements to unite against militarization of politics. “Money for the hungry, not for the tanks” was the slogan on the streets of Warsaw. Right to housing, social security and yes to refugees was seen as the road to peace against the growing armament and cooperation between EU and NATO. At the European Food sovereignty meeting in Romania in September 2016 was another important step to unite movements building an historical alliance between peasant and urban health and environmental interests against corporate rule.

The 3rd CEESF (in other words the Assembly of Resistances-in abbreviation: AoR) was held on the first weekend of March 2018 (2-3-4 March) in Hungary. The goal of this 3rd CEESF (Regional AoR) was to shake up and encourage CSOs in the region, and we were trying to bring together anti-systemic organizations and progressive people for our common anti-capitalist struggles. The main organizers of the event were the key players of the “Prague Spring 2 Network”, namely: 1.) Leo Gabriel (Austria), 2.) Hermann Dworczak (Austria), 3.) Tord Björk (Sweden), 4.) Mirek Prokes (Czechia) and 5) Matyas Benyik (Hungary). It is worth mentioning here the Organizers for the [Humgarian] Left (Szervezők a Baloldalért – SZAB) Group, consisting of 7 non-party people, a key figure of SZAB is György Droppa, environmentalist.

The regional AoR was part of WSF 2018 held in Salvador de Bahía/Brazil between 13th and 16 March 2018. ATTAC Hungary being part of the PS2 Network and the Hungarian Social Forum – participated in the meeting Europe in Movement, held in Barcelona on January, 19th-20th. This was a preparatory meeting for popular organizations and movements in Europe towards the International Assembly originally planned to take place in Caracas, Bolivarian Republic of Venezuela, between February, 27th and March 6th.

The lists of organisations, movements, parties and other groups which could be interesting to invite to join the political platform of the International Assembly of the Peoples is in attachments.

2. Actions towards the Assembly of Venezuela

Prior to the Assembly of Venezuela to be held early next year we are ready to organize national or even subregional meetings in order to be properly prepared for the meeting in the coming Venezuela event. In this spirit now we wish to invite for the Leftist Island Festival to be held at Horany/Hungary between 24 and 26 August 2018 the Extended European Secretariat, the parties of the European Left (e.g. Levica, die Linke, Podemos, etc.) as well as some members of foundations (Rosa Luxemburg Stiftung) and Transform Europe Network. The preleminary short program in English with prices and logistical info is attached to this report.

The short program and the invitation to the Leftist Island Festival is going to be sent out by e-mail to the members of Prague Spring II (PS2) Network, the CEESF/AoR, anti-war (No NATO) networks, Hungarian progressive forces (e.g. ATTAC Hungary, Karl Marx Society, Hungarian United Left -MEBAL, European Left Workers Party 2006, Párbeszéd -Dialogue Party, Left wing of the Hungarian Socialist Party, Eszmélet – Conciousness Quarterly, etc.) in order to present the progress of the construction of the International Assembly and to engage them as well as to expand the political platform.

3. Resources, requirements, etc.

We are ready to hold further sub-regional one or two days meeting (max. with 80 participants) in Budapest this automn (in October-November) in order to introduce new organisations, movements, parties, etc. to the political platform of the International Assembly, provided financial help can be secured (roughly about EUR 3-4 thousand). In this letter case we need to clarify the exact date, the number of participants/country, etc.

Budapest, 16th July 2018.


Matyas Benyik,

CEE Co-ordinator of AoR

Kategória: Nincs kategorizálva | CEE Subregional Report for the extended European Secretariat of the International Assembly of the Peoples bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Krausz Tamás az MTA kormányzati ellenőrzéséről

http://www.atv.hu/videok/video-20180619-krausz-tamas

Kategória: Krausz Tamás | Címke: , , | Krausz Tamás az MTA kormányzati ellenőrzéséről bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Танай Чолханов: Украина теряет Одессу?

Украина теряет Одессу?

По мнению украинских политиков, секретарь Совета национальной безопасности и обороны Украины Александр Турчинов должен предпринять срочные меры, чтобы не потерять “проукраинский контроль” в Одессе. Соответствующую просьбу оформили парламентарии Верховной рады от разных фракций.

Петицию обнародовал бывший боец националистического батальона “Азов”, депутат от “Батькивщины” Игорь Луценко в своем Facebook. По словам парламентария, в “жемчужине у моря” творится “террор” против антироссийских активистов, который приобретает “невиданные масштабы”. Он утверждает, что одесские власти поддерживают пророссийские акции и помогают местным антиукраинским организациям. “Мы теряем Одессу по тому же сценарию, что и Донбасс”, – кричит в Сети Луценко.

Некоторые российские политологи обрадованы таким заявлением. В российских изданиях уже появились многочисленные комментарии этих горе-«политологов». «Киев теряет Одессу» – потирают они руки. Однако сами одесситы не разделяют их оптимизм.

На текущий момент возможность организованного сопротивления в Одессе подавлена. Любые попытки координации мероприятий, даже простого возложения цветов заканчиваются арестами и сроками за «измену родине». Месяца и годы пророссийские активисты проводят в следственных изоляторах. Пытки, которые применяются к оппозиционерам в Службе Безопасности Украины, абсолютно идентичны пыткам в фашистским Гестапо. Любая свобода слова грозит потерей здоровья, имущества, а порой и жизни.

Да, одесситам позволяют возложить цветы к Вечному Огню или Дому Профсоюзов. Но любые публичные призывы к этому приравниваются к террористической деятельности и влекут за собой лишение свободы. Так же в дома к оппозиционерам приходят нацисты из ультра-правых организаций, грабят и убивают активистов, угрожают убийством их родным и близким людям. Украинский фашистский режим не терпит инакомыслия – нацисты сажают и убивают самых активных.

Таким образом, сегодня Одесса выглядит городом вполне лояльным Киеву. Так называемый «президент» Порошенко, с гордостью именует Одессу «бандеровским мистом».

Российские горе-«аналитики» говорят так же о каком-то скрытом сопротивлении, неких партизанах. Но на сегодняшний день их не существует. Их действительно было много. Но партизаны и сопротивление, это, прежде всего, организация. Создавать подобные организации в условиях оккупации крайне сложно. В условиях постоянного прессинга спецслужб никакие попытки организации малознакомых между собой людей крайне затруднены, как и набор новых участников сопротивления.

Но сопротивление было. Последняя громкая акция одесского сопротивления – подрыв здания СБУ осенью 2015 года. Здание, рассчитанное на атомную атаку, содрогнулось и потеряло внутренние перекрытия. В окнах четырёх кварталов вылетели стёкла. Специалисты заговорили о 10 килограммах тратила. Но даже такие крупные, но не организованные единичные акции, не могут нанести серьезного ущерба фашистскому режиму Украины. Совершались атаки на железные дороги и на офисы нацистских организаций. Однако без единого ядра, без всеукраинской подпольной организации и, главное, без единой идеи все эти акции останутся единичными всплесками народного протеста.

Многие лидеры сопротивления уехали на Донбасс воевать против войск фашистской хунты. Некоторые покинули Одессу и осели в России. Без снабжения и координации из единого центра никакое партизанское движение невозможно. У такого движения нет ресурсов, нет смысла.

Жители Одессы ненавидят фашистский режим. И аресты антифашистов проходят в Одессе постоянно. Служба Безопасности Украины внедряет своих агентов-провокаторов в народные массы. С помощью провокаций отлавливают решительных людей, несогласных с фашистским режимом. Арестовывают за посты в интернете, за неправильную одежду, за цветы в руках. Несогласных избивают на улицах радикалы из неонацистских организаций. У активистов проводят обыски с изъятием компьютеров и гаджетов «на экспертизу» навсегда. Грабят их дома.

От куда сегодня появился тезис о том, что «Киев теряет Одессу»? Этот тезис позволит Киеву начать своеобразную антитеррористическую операцию и взять полный контроль над городом. Впереди выборы, как проголосуют одесситы, понятно всем. Да и все предыдущие выборы в Одессе давали однозначный результат, сравнимый только с Донбассом. Цель преступной киевской власти – лишить одесситов избирательного права путём введения местного военного положения.

Местный мэр Геннадий Труханов стремительно теряет своё влияние. Ряд уголовных дел привёл его на скамью подсудимых. Остаться на свободе и продолжать выполнять свои обязанности ему позволяют только компромиссы, на которые пришлось пойти, поделившись властью и доходами.

Но Геннадий Леонидович может сколько угодно надевать вышиванку, финансировать нацистов и переходить на украинскую мову. Одессу у него отберут. Слишком высокие ставки. Сейчас уже утверждён перечень объектов, подлежащих приватизации. Среди них и стратегические объекты. С молотка, за копейки западным хозяевам уйдут порты, которых в регионе три. Уйдёт и знаменитый Припортовый Завод, качающий аммиак из самого Тольятти.

Обсуждается размещение в Одессе НАТОвских военных. Одесса, в отсутствие Крыма, самый удачный порт для размещения военно-морской базы, и незаменимый стратегический пункт для снабжения группировки войск НАТО, которая может быть размещена на севере и востоке Украины.

Таким образом, все разговоры о том, что «Киев теряет Одессу», это часть спецоперации, разработанной, в том числе, спецслужбами Соединенных Штатов Америки. Для размещения сил НАТО необходим захват города и полный контроль над ним.

Жители Одессы все это прекрасно понимают. Они поднялись в 2014. Но им никто не протянул руку помощи. Их сжигали в мае. А осенью, когда ожидание помощи из России окончательно угасло, просто начали массово отправлять за решётку.

Все эти факторы – отсутствие помощи из России, лицемерное молчание Европы по поводу пыток, политических репрессий и убийств, политические игры и открытая поддержка западом фашистского режима в Киеве уже привели к многочисленным страшным и печальным последствиям. Поджоги венгерского представительства в Ужгороде, обыски и погромы в домах венгерских активистов, погромы домов крымских татар и откровенное ограбление дома их лидера Сейтумера Ниметуллаева в Херсоне. Пытки и избиения в Одессе. Все это – только начало. Лицемерные политики взращивают монстра в центре Европы. И только на них лежит вина за те преступления, которые творит фашистский режим Украины.

Когда одесситы поднимутся? Одесситы, как и все здравомыслящие и решительные люди Украины, смогут восстать против режима фашистской хунты когда появится объединяющая идея. Когда они увидят смысл, за что им воевать. Когда будет предложен вариант.А для этого нужно создавать прочную антифашистскую организацию. Прежде всего, нужно объединять усилия единомышленников из Европы и России. Можно не сомневаться, что Одессу восстанет, если увидит настоящую, реальную поддержку соратников-антифашистов. Население Одессы готово голыми руками рвать оккупантов на части, вспоминая им каждую секунду из этих бесконечных лет издевательств и ада.

Поэтому, чтобы Одесса и остальные регионы Украины восстали, необходима координация действий, создание единого ядра сопротивления, объединение всех угнетаемых национальных меньшинств и согласие между их лидерами. Необходимо реализовать крайне сложную задачу – консолидация антифашистов и оппозиционеров внутри Украины в условиях жесточайших репрессий. Не достаточно только одной готовности народных масс. Требуется еще и координирующая организация, ядро сопротивления. В современных условиях это возможно только с созданием нового антифашистского интернационала. Украина – это логичный результат развития капитализма. Фашизм – это логическая завершающая форма развития капитализма. Противостоять этой системе не возможно, не построив свою собственную систему, не развернув агитацию.

Пока же единичные вспышки народного гнева в Одессе и в других регионах Украины приведут только к новым арестам, репрессиям, пыткам и убийствам. И Европа все так же лицемерно будет закрывать на это глаза.

Танай Чолханов

 

Kategória: Nincs kategorizálva | Танай Чолханов: Украина теряет Одессу? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Tanaj Csolhanov: KRÍMI TATÁROK ÉS KÁRPÁTALJAI MAGYAROK: ELJÖTT A PÁRBESZÉD IDEJE

Ukrajnának a Kárpátokban elterülő régióiban a helyzet továbbra is feszült. Az etnikai magyarságot továbbra is üldözik. Sokan elhagyják szülőföldjüket és Magyarországra távoznak. Mindeközben, még tavaly decemberben Pavel Klimkin ukrán külügyminiszter, Szijjártó Péterrel találkozva, nagyon elégedett volt azzal, hogy a magyarok kifelé áramlanak Kárpátaljáról. „Az EBESZ miniszteri értekezletét pozitív felhangokkal zárjuk. Kárpátalján a magyar nemzetiségűek száma már nem 150 ezer – és még csak nem is 100 ezer. Az emberek hátrahagyják ezt a térséget” – mondta Klimkin, a „diplomata”.

Május 24-én találkozóra került sor Szijjártó Péter magyar külügyminiszter, illetve Wess Mitchell amerikai helyettes külügyi államtitkár között. A megbeszélés során a magyar miniszter elmondta: Ukrajnával kapcsolatos dokumentumot juttatott el a NATO főtitkárához. A magyar külügyi tárca vezetője szóba hozott egy valamiféle pozitív értékelését annak, ahogy az Egyesült Államok segít „megoldani az Ukrajnával való konfliktusunkat”. Ez egy meglehetősen furcsa nyilatkozat volt. Inkább volt hasonlatos ahhoz, hogy megpróbálnak hízelegni azoknak, akik általában véve a konfliktus közvetlen felelősei. Ugyanakkor, Szijjártó Péter elmondása szerint a magyar vezetés békés életet igyekszik elérni „a 150 ezer kárpátaljai magyar számára” – valamint azt, hogy Ukrajna hagyjon fel nemzetközi és kétoldalú kötelezettségei megszegésének gyakorlatával.

A magyar miniszter tárgyalásokra szólította fel Ukrajnát. Ezek célja: még a Brüsszelben július 11–12-én sorra kerülő NATO-csúcstalálkozó előtt megoldani a helyzetet. Eközben az ukrán külügyminisztérium nem adott hírt a miniszterek közötti megbeszélésről. Ukrán vélemény szerint a Magyarország által kezdeményezett akciók eltérnek az Észak-atlanti tömb szándékaitól.

Szijjártó miniszter mindeközben meglehetősen furcsa politizálásba kezdett. Ő csupán azon nemzeti kisebbségek számára követeli a nemzeti identitásra, a nyelvre és a kulturális autonómiára való jogot, mely nemzetiségek anyaországa: a NATO tagállama. Ily módon Ukrajna más nemzeti kisebbségeinek, így a Donbassz oroszainak – akikkel szemben ma nagy kaliberű tüzérséggel folyik a népirtás – semmiféle joguk sincs arra, hogy védelmezzék saját jogaikat és szabadságjogaikat. És ha Ukrajna pozitívan dönt majd a magyar miniszter módján föltett kérdésekben, Magyarország felújítja majd Ukrajna „európai integrációjához” nyújtott támogatását. Kijev azonban erre a javaslatra sem reagált. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok, egészében véve, Európa instabilitásában érdekelt. WASHINGON MA UKRAJNA TELJES JOGKÖRÖKKEL RENDELKEZŐ GAZDÁJA. ÍGY NINCS ÉRTELME VALAMIFÉLE KONSTRUKTÍV LÉPÉSEKET VÁRNI KIJEVTŐL (kiemelés a fordítótól).

A kárpátaljai magyarság szkeptikus. Még a magyaroknak a rezsim iránt lojálisabb képviselői is emlékeztetnek: Kijev nem teljesítette sem egyetlen ígéretét, sem bármit is abból, amiről korábban megállapodtak (kiemelés a fordítótól).

És akkor most gondoljunk csak vissza a „Krími Tavaszra” (1). Mint arra mindannyian emlékszünk, a nyugati sajtó nem a nép szabad akaratnyilvánításának, hanem „orosz megszállásnak” nevezte a Krím újraegyesülését Oroszországgal. A Krímben 175 nemzetiség él. Az „orosz megszállás” eredményeként a Krím valamennyi nemzetisége számára biztosítva van a nemzeti és nyelvi önazonosság megőrzése. Fejlődésnek indultak a nemzeti, a kulturális autonómiák. (2)

A Krím Köztársaságban (3) három nyelv is megkapta az államnyelv státuszát. Ez törvényekben van lefektetve. (4) Az orosz, az ukrán és a krími tatár nyelv törvényben rögzítetten államnyelv. (5) A Krímben elismerik a kultúrák sokszínűségének elvét, és biztosított egyenjogú fejlődésük, illetve az, hogy kölcsönösen gazdagíthassák egymást. Mindenkinek joga van anyanyelvét használni, illetve hogy szabadon megválaszthassa a másokkal való érintkezés, a gyermeknevelés, az oktatás és az irodalmi-művészeti alkotás nyelvét.

A Krím területén élő krími tatárok (6) többsége nagyon is tisztában van azzal, hogy az Oroszországgal való újraegyesülés ténylegesen megmentette őket a mostani Ukrajna fasiszta rezsimje által gyakorolt elnyomástól. Az „ukrán” Krímben (7) a krími tatárokra ugyanaz a sors várt volna, mint az Ukrajna kárpáti régióiban élő magyarokra. Ezzel kapcsolatban Arszenyij Jacenyuk (8) 2012-ben nem is kertelt, amikor kijelentette: (https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=mLQ7rtZzmWY) „Mi mindenkit majd helyrerakunk. És tesszük ezt majd keményen. A Krímben mindenkit keményen a helyére kell tenni. (9) Politikai párbeszéddel ez nem fog menni. A hatalom vagy demonstrálni fogja nekik, hogy itt a központi ukrán hatalom az úr – ezt majd új utak építésével (10) csatornázással fogja bizonyítani. Továbbá törvényességet és rendet teremt majd a Krím területén. (11) Vagy máskülönben a Krím kiválhat – és nemcsak Oroszország, de Törökország irányában is. Szerezzen csak be egy Törökország-térképet, és meglátják: a Krímet ezeken ugyanolyan színben tüntetik fel, mint Törökországot” – mondta Jacenyuk 2012-ben.

A helyzet azonban 2014-ben megváltozott. A tatárokat – éppen a Krím és Oroszország újraegyesülésével összefüggésben – aprópénzként kezdték felhasználni. A radikális tatár fiatalság soraiból a tatárok un. „vezetői” – akik az Oroszországban betiltott „Medzslisz” nevű szervezeten keresztül uralkodtak saját nemzettestvéreik fölött – büntető zászlóaljat állítottak fel. E zászlóalj létszámát az „Iszlám Államtól” érkezett terroristákkal egészítették ki. (12) Az ISIS terroristái kiképzőkként működnek az ukrán büntető zászlóaljakban. (13)

Meg kell mondani, hogy az ukrán fasiszták még az orosz Krímben is számos diverziót, terrortámadást hajtottak végre a krími tatároknak az Oroszország pártján álló vezetői ellen. Gyújtófolyadékot tartalmazó üvegeket dobtak azon krími tatárok irodáiba és otthonaiba, akik támogatják az Oroszországgal való újraegyesülést. De sor került nyílt támadásokra, illetve életveszélyes fenyegetésekre is. A rendőrség, az Orosz Föderáció különleges szolgálatai azonban urai a helyzetnek. A félsziget területén állandóan sor kerül diverzánsok elfogására, letartóztatásokra kerül sor a szélsőségesek körében. (14)

Oroszországnak hála, a krími tatárok elkerülték az Ukrajna területén élő magyarok szomorú sorsát. Most azonban egyesíteni kell mindazon erőket, amelyek készek szembeszállni az Ukrajnában ismét feltámadt fasizmus új hullámával.

Az Oroszországgal való újraegyesülést követően a krími tatárok progresszív csoportja a QirimBirligi (http://www.qirimbirligi.ru/ elnevezésű társadalmi szervezetben (15) tömörültek, amelyet Szejtumer Nuridinovics Nimetullajev irányít. A szervezet aktív részt vállal az orosz politikai kurzus, illetve Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, az Orosz Föderáció elnökének a támogatásából. A QirimBirligi kész együttműködni a nemzetközi szervezetekkel – kiváltképpen, ha nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak elfojtásáról van szó. Valaha a krími tatárok maguk is megtapasztalták az igazságtalanságot, az elnyomást, a deportálás minden borzalmát. A krími tatárok nagyon jól tudják: mit jelent számkivetetteknek lenni saját szülőföldjükről.

Eljött az ideje annak, hogy egyesítsük erőfeszítéseinket. A QirimBirligi vezetése tisztában van azzal, mi minden veszedelemmel jár a Kijev által folytatott népellenes politika. A krími tatárok készek arra, hogy nyílt párbeszédet kezdjenek a magyar nép képviselőivel. Ma minden egészséges erőnek el kell ítélnie az európai politikusok hazug hallgatását. Hiszen Ukrajna területén a fasizmusnak, az emberi jogok nyílt megsértésének lehetünk tanúi.

Utóirat: 2018 áprilisában Csikós Sándor, magyar publicista, az Ukrán Szocialista Köztársaságban működő magyar diplomáciai képviselet egykori munkatársa, látogatást tett a Donyecki Népköztársaságban. Csikós Sándor egy sor videó riportot készített. Magyarországon nagy benyomást keltettek ezek a riportok. Már senki sem kételkedik abban, hogy az üldöztetéseket, a fenyegetéseket a fegyverek bevetése fogja követni a magyarság ellen. A kárpáti régió második Donbasszá válik, ahol a lakossággal szembeni népirtás: az ukrán politika fő vonala. Ám mire ezt az Európai Unió és Magyarország vezetése felismeri, meglehet: már túl késő lesz.

Tanaj Csolhanov

MEGJEGYZÉSEK:

(1) „Krími Tavasznak” a Krím-félsziget lakosságának a lázadását nevezik a 2014. február 22-én győztes törvénytelen, erőszakos hatalomátvétel, az új rezsim leplezetlenül oroszellenes, az orosz és oroszajkú lakosságot életveszélyesen fenyegető megnyilvánulásai ellen. Ukrajna keleti és déli, főként oroszok és oroszajkúak lakta vidékein a lakosság döbbenten figyelte a három hónapig tartó véres, erőszakos zavarságok képeit (amelyek során a készenléti rendőrség, illetve karhatalom 107 képviselője esett áldozatául az un. „békés tüntetők” tomboló, gyilkos dühének). Az USA által 5 milliárd (lehet, hogy valójában még ennél is jóval több) dollárral előkészített puccs győzelme elemi erejű tiltakozásokra késztette e térségek lakóit. (Ukrajna akkori 25 megyéjéből 16-ban voltak tiltakozó megmozdulások – közöttük többségében ukránok lakta megyékben is.) A tiltakozó tüntetéseknek három fő követelésük volt: 1. a puccs elleni tiltakozás, 2. az orosz nyelv második államnyelvként való megőrzése, az orosz nyelv szabad használata az orosz nemzetiségek lakta körzetekben 3. (látva az új rezsimnek az oroszok jogaival szembeni hozzáállását) autonómia követelése nemcsak a Krímnek, és népszavazás kiírása Ukrajna föderatív állammá történő átalakításáról. Ez utóbbiról a rezsim hallani sem akart és akar – jóllehet a föderatív állammá történő átalakításnak az ukrán fél számára előírt kötelezettsége a békés rendezésre hivatott minszki megállapodásokban is szerepel.

A tiltakozás szikráját közvetlenül a Korszuny-Sevcsenkónál, 2014. február 20-án történtek robbantották ki. Kijevben járt krími tüntetőknek már hazatérőben lévő autóbusz-konvojára fölfegyverzett náci suhancok támadtak rá, valóságos pogromot rendezve. Az utasokat megverték, megalázták, kifosztották – hét embert pedig pisztolylövésekkel agyon is lőttek. (Nem tudni, mi lett azok sorsa, akik megpróbáltak a mezőn elmenekülni. Vesztükre: a gyilkosok utánuk eredtek, valóságos hajtóvadászatot rendezve.) Az utasok utóbb elmondták: TÁMADÓIKBÓL GYILKOS INDULATOKAT, ÉLETVESZÉLYES FENYEGETÉSEKET VÁLTOTT KI AZ, HOGY AZ ÁLDOZATOK KRÍMIEK. Ekkor harsant föl először: MI EZEKKEL A FASISZTÁKKAL TÖBBÉ NEM TUDUNK ÉS NEM IS AKARUNK EGYÜTT ÉLNI. Akkor kezdtek radikalizálódni a népszavazással kapcsolatos követelések is: már nem a föderatív átalakulást, hanem az Ukrajnából való teljes kiválást akarták az emberek megszavazni a kiírandó népszavazáson. A Krím esetében ez az Oroszországhoz való visszatérést, a Donbassz esetében pedig a két lázadó megye (Donyeck és Luganszk) önálló népköztársaságokká való kikiáltását jelentette.

Az események EGY MÁSIK VONALON IS ZAJLOTTAK. Putyint, az orosz vezetést teljes joggal aggasztotta, hogy az amerikai közreműködéssel és pénzen hatalomra került junta, cserében, átengedi az USA-nak a stratégiai jelentőségű szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpontot. (Az amerikai lapokban már meg is jelent az ottani közbeszerzési hivatal pályázati kiírása a megszerzendő támaszpont amerikai igények szerinti átalakítására.) És Putyin lépett. Döntését két dolog is segítette: 1. világos volt, hogy a kijevi puccsista rezsim el van szánva a krími népmozgalom vérbe fojtására, amit Oroszország nem nézhetett tétlenül. 2. Putyin titokban előzetes felmérést készíttetett: adott esetben hajlandóak lennének-e a krímiek támogatni egy orosz akciót – illetve csakugyan vissza akarnak-e térni Oroszországhoz. AZ EREDMÉNYEK MEGGYŐZTÉK – ÉS EZEK UTÁN LÉPETT. Háromezer fős különleges alakulatot küldött a félszigetre, akiknek, adott esetben, meg kellett volna védeniük a lakosságot a junta erőszakos akcióitól.

AZ ESEMÉNYEK A NÉP TELJES TÁMOGATÁSÁVAL ZAJLOTTAK. A félsziget nagyvárosaiban tömegtüntetések söpörtek végig, demoralizálva a félszigeten állomásozó – az államcsíny keltette zűrzavar miatt egyébként is tanácstalan, elbizonytalanodott (20 ezer fős) ukrán csapatokat. Tüntetők zárták körbe a laktanyákat, ahol azután megjelentek az orosz csapatok is – behatolva a laktanyákba és lefegyverezve az ukrán csapatokat. Katonáik három lehetőség közül választhattak: fegyvereiket leadva hazatérnek-e Ukrajnába; leszerelnek; vagy beállnak az orosz hadseregbe (a 20 ezres ukrán hadseregből 9 ezren választották ezt a lehetőséget: az ott állomásozó ukrán csapatok nagy része a Krímben toborzottakból állt). Így sikerült bebiztosítani, hogy egyrészt a krími autonóm parlament kiírhassa a népszavazást – másrészt pedig a választók külső (ukrán) fenyegetéstől mentesen szavazhassanak. 2014. március 16. örömünneppé vált a krímiek számára: a lakosság mintegy 95 százaléka járult az urnákhoz: a megjelentek több mint 96 (a krími tatároknak is a 77) százaléka pedig az újraegyesülésre szavazott.

2) Pontos ellentéteként Ukrajnának.

3) Krím Köztársaság – ilyen néven lett a Krím az Orosz Föderáció szövetségi szubjektuma

(4) Megint csak ellentétben Ukrajnával.

(5) 2014. március 18-án írták alá, a Kreml György termében, azt a szerződést, amely értelmében a Krím Köztársaság és a mindig is önálló státuszú Szevasztopol városa az Orosz Föderáció szövetségi szubjektumaivá lettek. Az ebből az alkalomból elmondott nagy beszédében Putyin elnök megkövette a krími tatár népet a múltban átélt szenvedéseiért. Egyben – az új szövetségi szubjektumnak adott első utasításában kezdeményezte: az orosz és az ukrán mellett a krími tatár is legyen a félszigeten használatos hivatalos nyelv.

(6) Krími tatárok a kijevi kormány által ellenőrzött területeken is élnek – többek között a Krímmel szomszédos Herszon megyében. Számukra folytatódik az, ami 2014-ig a Krímben is volt.

(7) A Krímet Ukrajnában változatlanul ezzel a jelzővel emlegetik.

(8) Arszenyij Jacenyuk, jobboldali, Amerika-barát ellenzéki politikus volt. A 90-es években a csecsenföldi iszlám lázadók oldalán harcolt. Ez a vékonydongájú professzoros külsejű ember ott hírhedt volt arról, hogy örömmel vesz részt orosz hadifoglyok megkínzásaiban, kivégzéseiben. hogy Egyik vezéralakja lett a Majdannak. A hatalomváltás után miniszterelnökké választották az Amerika emberének számító politikust. Akit, szakmai hozzá nem értéséből származó sorozatos melléfogásai miatt utóbb maguk az amerikaiak menesztettek. Ma Amerikában él, amelynek állampolgárságával ő is régóta rendelkezik.

(9) Ma ezt az elvet könyörtelenül megvalósítják. A rezsim kezén lévő országrészekben – különösen pedig a Donbassz ukránok által megszállt térségeiben a teljes jogfosztottság állapota felé taszigálják az oroszajkú, a rezsimmel egyet nem értő embereket. A junta már megszellőztetett valamit azokból az elképzelésekből, hogy miként fogja pacifikálni majd a térdre kényszerítendő Donbasszt. A tervek között tömeges kivégzések, a megbízhatatlanoknak tartott emberek „szűrőtáboroknak” nevezett koncentrációs táborokba küldése, bebörtönzések, etnikai tisztogatások, az orosz lakosság elűzése, kitelepítése, az otthon maradottak ukránosítása szerepel.

10) A fordító nemrégiben járt a Krímben (is). Átutazva az egész félszigetet (Kercstől Szevasztopolig), saját maga tapasztalta meg, többek között, az ukránoktól örökölt, elhanyagolt, lerobbant úthálózatot. Hosszú évekre, talán nemzedékekre is szükség lesz arra, hogy a félszigetet kiemeljék a hat évtizedes ukrán uralom okozta elmaradottságból. Az úthálózat fejlesztése megindult, most fejeznek be az ukrán korszakban félbemaradt infrastrukturális projekteket. A Krími Híd ez év május 15-i – Ukrajnában és Nyugaton dühödten fogadott – átadásával pedig komoly lendületet kaphat a Krím fölfejlesztése, az ukrán korszakból örökölt elmaradottság felszámolására.

(11) Ez is, mint annyi minden más ukrán nekifohászkodás, üres ígéret maradt csupán.

12) Kevesen tudják, hogy az ukrán parlament, három évvel ezelőtt elfogadott határozatának értelmében könnyített és gyorsított eljárás keretében ukrán állampolgárságot kaphat minden külföldi – ha kéri –, aki fegyverrel harcol a rezsim oldalán. Azok az iszlám terroristák, akik így ukrán állampolgárságot kapnak, ennek alapján, UKRÁN ÁLLAMPOLGÁROKKÉNT, VÍZUMMENTESEN, ELLENŐRZÉS NÉLKÜL LÉPHETNEK A SCHENGENI ÖVEZET (így Magyarország) TERÜLETÉRE. Erre a veszélyre két évben, Orbán Viktornak címzett levelemben, felhívtam a figyelmet. Magyarország azonban egyike maradt azon országoknak, akik, ennek ellenére, a leginkább erőltették a vízummentesség megadását Ukrajnának.

(13) Szélsőséges ukrán (és krími tatár) nacionalistákból álló, félkatonai alakulatok. Többségüket az ukrán oligarchák – közöttük Porosenkó „elnök” – szerelte föl, saját pénzén, így egyben magánhadseregeknek is tekinthetők (amelyek akkor is megsértik a fegyverszüneteket, ha a hivatalos ukrán hadsereg, nagy ritkán, de éppen betartja őket). Ezek a rohamosztagok a harcokból is kiveszik részüket. Fő feladatuknak azonban a lakosság terrorizálását, a rezsim ellenségeivel rövid úton történő leszámolást – továbbá a lakosság kifosztását tartják. Rendkívüli kegyetlenkedéseikről hírhedtek. Az ukrán bíróságok által, a vád bizonyíthatatlansága miatt kényszerűségből – szabadon engedett politikai foglyokat nem ritkán, szabadlábra kerülésük után, azonmód újra elrabolnak, és titkos börtöneikbe hurcolják őket.

(14) Nyugaton mindez úgy csapódik le, hogy – például – az ENSZ, az „európai szervezetek” sorozatban elfogadott határozataikban ítélik el Oroszországot amiatt, hogy „az általa annektált Krímben megsérti az emberi jogokat”. Ugyanezek a testületek általában mélyen hallgatnak, amikor az emberi jogok kirívó megsértéseire kerül sor Ukrajnában, a Donbassz ukránok által megszállt körzeteiben. Ahogy nem szóltak az albánok jogsértéseiről sem, a Szerbiától elcsatolt Koszovóban.

(15) A cikk szerzője, Tanaj Csolhan (oroszosan: Csolhanov) maga is tagja ennek az egyesületnek.

Kategória: Nincs kategorizálva | Tanaj Csolhanov: KRÍMI TATÁROK ÉS KÁRPÁTALJAI MAGYAROK: ELJÖTT A PÁRBESZÉD IDEJE bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Tanay Cholkhanov: Ukraine: undisguised fascism and the Hungarian issue

Today dramatic events are taking place inside Ukraine. Human rights are violently trampled, various national minorities living on the territory of Ukraine suffer harassment and direct threats. The new law on education in Ukraine, adopted by the Verkhovna Rada and signed by President Petro Poroshenko in September, was originally conceived as one of the key reforms in the country. This law provides for a complete linguistic monopoly. National minorities are guaranteed the right to learn in their native language only in kindergartens and primary schools. Teaching in the subsequent stages, with the exception of one or several bilingual subjects, will have to take place in the state, Ukrainian language. At the moment, more than 730 schools with about 400 thousand students work in the country, the Ministry of Education of the country indicated, where all subjects are taught in the languages ​​of ethnic minorities.

Hungary reacted decisively. The head of the Hungarian Foreign Ministry, Peter Siyarto, first announces the cessation of participation of all Kiev initiatives at the European level, and then about the intention to initiate a review of the conformity of the association of Ukraine to the European Union. However, other countries of the European Union did not hear Budapest. For example, the German Foreign Ministry says: “threats and blockades are useless for everyone,” and they rely on a dialogue between Budapest and Kiev to insist that Ukraine adhere to pan-European standards.

However, further the situation became even more dangerous. The first arson of the building of the Society of Hungarian Culture of Carpathian region in Uzhgorod took place on the morning of Sunday, 4 February. Then the unknown threw Molotov’s cocktail into the window, but the fire was avoided. But on the night of Tuesday, February 27, 2018, there was a repeated burning of the building. A large part of the ground floor burned down.

Real life threats began to appear for the Hungarians of Carpathian region. Activists are exposed to real attacks. In fact, we can talk about the beginning of aggression against the Hungarians. Criminals from the Nazi organizations of Ukraine make the life of the Hungarian minority in Ukraine unbearable. There are two options – either to completely abandon your nation, or – to quit real estate and go to Hungary.

Real life threats began to appear for the Hungarians of Carpathian region. Activists are exposed to real attacks. In fact, we can talk about the beginning of aggression against the Hungarians. Criminals from the Nazi organizations of Ukraine make the life of the Hungarian minority in Ukraine unbearable. There are two options – either to completely abandon your nation, or – to go to Hungary.

On May 23, in Uzhgorod (Carpathian region, Ukraine), near the building of the Consulate General of Hungary, a rally was held in which representatives of the so-called “National Assembly of Patriots of Ukraine”, the Right Sector and other armed groups took part. The protesters behaved extremely aggressively. The Ukrainian fascists protested against “Hungary’s interference in the internal affairs of Ukraine”, which, in their opinion, takes place, and also transmitted an appeal to the Hungarian consulate demanding “to immediately transfer the lists” of all citizens of Ukraine who have Hungarian citizenship.

In particular, in an address addressed to Hungarian Prime Minister Viktor Orban, it is noted: “We demand: to stop the Hungarian leadership from the shameful policy of interfering in the internal affairs of Ukraine and inciting interethnic discord. The Ukrainian language is the national language of the population of Ukraine. ” The fascists also demanded that they provide lists of citizens who have Hungarian passports.

On the night before the rally, leaflets of the “Right Sector” with appeals to all Hungarians “to think about leaving for their homeland” were distributed throughout the city.

All these actions by the Ukrainian radicals are a response to the legitimate demands of the Hungarians living in the territory of the Carpathian Mountains, to preserve their language and cultural identity. In Carpathians Region live more than 100 thousand Hungarians, mainly along the Ukrainian-Hungarian border. The Hungarian government believes that the rights of Ukrainian Hungarians who lose the opportunity to study in their native language are thereby infringed.

The position of Hungarian Prime Minister Viktor Orban is not clear in this situation. Despite all the pre-election controversy, Victor Orban tries not to publicize all these glaring facts of threats and attacks on the Hungarians of the Carpathians. Political slogans remain nothing more than harmless words, to which other countries of the European Union do not listen. Meanwhile, more and more Hungarian volunteers are coming to Donbass. Their main goal is to help the Donbas militia to draw the forces of the Ukrainian fascists and the Armed Forces of Ukraine from the regions where the Hungarians live. Poroshenko significantly strengthens the military garrisons in the Carpathian region of Ukraine, constantly sending there all the new groupings of troops. Ukraine is building up its military potential and armed formations of Ukrainian fascists there.

At the same time Hungarian volunteers can not return to Hungary, because from the point of view of Hungarian legislation they protect the interests of ethnic Hungarians living in Ukraine, they become criminals. Moreover, as early as 2014, Peter Sillarton expanded cooperation with Ukraine during a joint press conference with Ukrainian Foreign Minister Pavel Klimkin (Interfax-Ukraine news agency).

At the same time, Hungarian volunteers can not return to Hungary, because from the point of view of Hungarian legislation they are becoming criminals while protecting the interests of ethnic Hungarians living in Ukraine. Moreover, as early as 2014, the Minister of Foreign Economy and Foreign Affairs of Hungary announced the expansion of cooperation with Ukraine during a joint press conference with Ukrainian Foreign Minister Pavel Klimkin (Interfax-Ukraine news agency).

“We are ready for the 20 Ukrainian soldiers who suffered during this conflict to be sent to Hungary for medical treatment, to Hungarian medical institutions,” the Hungarian minister assured during a joint press conference in 2014. And today this decision has not been revised, despite the fact that these same soldiers of Ukraine at any time can begin to destroy the Hungarians of the Carpathian region of Ukraine, as it is today with civilians in the Donbas.

Ukraine is a terrorist country. A country where the fascist regime is legalized. But the short-sighted political leaders of Europe are stubbornly trying not to notice this. The current situation can lead to disastrous consequences.

Kategória: Nincs kategorizálva | Tanay Cholkhanov: Ukraine: undisguised fascism and the Hungarian issue bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva