ATTAC Magyarország

Horány, Parti út 16. Regatta Szabadidőközpont

Augusztus 24. péntek

Latin-amerikai nap

8.00-tól folyamatosan beléptetés és regisztráció a bejáratnál.

Nagyterem előtere

9.45-–9.55 Társadalomtudományi és baloldali könyvesbolt megnyitása.

Megnyitja: Debreceni János SZAB-aktivista. Üzletvezető: Péntek Zoltán.

Nagyterem

10.00–10.10 Megnyitó

Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke, Kupi László, a Latin-Amerika Társaság elnöke.

10.10–12.00 Kuba és Venezuela ellenáll

Levezető elnök: Iván Orosa Paleo, a barcelonai Ellenállások Közgyűlésének szervezője.

Előadók: Alicia Elvira Corredera Morales, a Kubai Köztársaság nagykövete, Raúl José Betancourt Seelanddel, a Venezuelai Bolivári Köztársaság nagykövete.

Kérdések, hozzászólások.

12.00–13.00 A 90 éves Che Guevara öröksége

Előadók: Kupi László, a Latin-Amerika Társaság elnöke, Hegyi Gyula, az MSZP alelnöke.

Duna-sziget terem

13.00–13.15 Politikaikarikatúra–kiállítás.

Megnyitja: Halász Géza.

Marabu (Népszava), Pápai Gábor (Népszava).

Levezető elnök: Debreceni János, a SZAB aktivistája.

13.15–14.15 Ebéd

14.15–14.30 A kubai emberek életéről. Hanti Vilmos, a MEASZ és a FIR elnöke fotókiállításának megnyitója.

Megnyitja: Alicia Elvira Corredera Morales, a Kubai Köztársaság nagykövete.

Nagyterem

14.30–15.30 Az energiaszegénység leküzdése

Levezető elnök: Droppa György, a Duna Kör ügyvivője.

Előadók: Ámon Ada, az Energiaklub elnöke, Tordai Bence közgazdász, szociológus, a Párbeszéd országgyűlési képviselője, Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke.

15.30–16.30 Szociális Világfórum, Salvador de Bahia, 2018

Levezető elnök: Benyik Mátyás, az ATTAC Magyarország elnöke.

Előadók: Iván Orosa Paleo, a barcelonai Ellenállások Közgyűlésének szervezője, Mirek Prokes, a Prágai Tavasz 2 Hálózat tagja.

16.30–17.30 Választások Mexikóban, Brazíliában és Nicaraguában

Levezető elnök: Temesvári Szilvia Benedikta, a Párbeszéd parlamenti asszistense.

Előadók:Eduardo Correo Senior egyetemi tanár, Leo Gabriel, a Szociális Világfórum egyeztető tanácsának tagja, Latin-Amerika-szakértő.

17.30–18.00 Választás Szlovéniában

Levezető elnök: Barbara Steiner, a Transform! Europe-hálózat igazgatója

Előadó: Luka Mesec, a Levica párt elnöke.

18.00 órától Döntsd a tekét, ne siránkozz! Lengőtekeverseny a bejáratnál. Jelentkezés a regisztrációs pultnál vagy a játéktéren. A felkészülés és a verseny folyamatos. Mindenkinek három dobása lehet. Vezeti: Debreceni János, a SZAB aktivistája.

18.00–18.05 József Attila Hazám című verse alapján készült videó vetítése.

18.05–19.00 József Attila antikapitalizmusa

Tverdota György irodalomtörténész, egyetemi tanárral beszélget Vámos Éva, a MÚOSZ Kulturális Szakosztályának elnöke, a MagyarDipló Baráti Klub elnöke.

Közreműködik: Rácz Ferenc előadóművész.

19.00–19.10 Latin-amerikai kultúra az USA-ban. Slideshow

19.10–20.00 Vacsora

Duna–part

19.30–20.30 Tábortűz

Tűzmester: Róna Péter, a SZAB aktivistája

Nagyterem

20.30–22.00 Filmklub.

Bevezeti: Raúl José Betancourt Seelanddel, a Venezuelai Bolivári Köztársaság nagykövete.

Az elhallgatott forradalom (La revolución no será transmitida) című, a 2002-es puccsról szóló venezuelai dokumentumfilm, eredeti nyelven, magyar felirattal.

Augusztus 25. szombat

9.00-től új vendégek regisztrációja a bejáratnál folyamatosan.

Nagyterem

9.30–10.45 Az oktatás végveszélyben

Levezető elnök: Sebestyén Eszter újságíró, aktivista.

Előadók: Totyik Tamás tanár, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Szöllősi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének volt elnöke, Hrabák András egyetemi oktató, Erőss Gábor, a Párbeszéd oktatási szakpolitikusa, önkormányzati képviselő, Finta Gábor tanár.

10.45–12.00 Az egészségügy végveszélyben

Levezető elnök:

Előadók: Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár, Komáromi Zoltán háziorvos, Buzási Péter orvos, az Európai Baloldal alelnöke.

12.00–12.45 Író–olvasó találkozó. Moldova Györggyel beszélget Vajnai Attila. A beszélgetés után a szerző dedikálja könyveit.

12.45–13.30 Ebéd

13.30–15.30 Fegyverkezés – a háború előszobája. Szíriai, ukrán, észak-afrikai háborús konfliktusok

Levezető elnök: Balogh András történész, diplomata, egyetemi tanár.

Előadók: Krausz Tamás történész, egyetemi tanár, Lugosi Győző történész, Székely Gábor történész, Anna Rebrij ukrán szakértő.

Az előadók dedikálják könyveiket.

15.30–16.00 Erdős Virág saját verseit adja elő.

A szerző dedikálja köteteit.

16.00–17.30 Migráció Európában

Levezető elnök: Köves Nóra emberi jogi szakértő, Eötvös Károly Közpolitikai Intézet.

Előadók: Melegh Attila szociológus, Szanyi Tibor, az Európai Parlament képviselője, Böröcz József egyetemi tanár (Rutgers Egyetem), Szlimán Ahmed, az Európa Afrikáért Alapítvány elnöke.

17.30–18.30 Író-olvasó találkozó. Beszélgetés Baranyi Ferenc költő, műfordítóval.

Bevezetőt mond: Jámbor Sándor, a Kossuth Kiadó kereskedelmi igazgatója

Közreműködik: Merényi Judit előadóművész.

A beszélgetés után a szerző dedikálja legújabb, Tótágas című kötetét.

18.30–19.30 Szociális ellátás Zuglóban és Angyalföldön

Levezető elnök: Debreceni János SZAB-aktivista.

Előadók: Szabó Rebeka alpolgármester, Tóth József polgármester, a Baloldali Önkormányzati Közösség elnöke.

19.30–20.15 Vacsora

Duna-terasz

20.15–20.45 In memoriam Harsányi Iván

Székely Gábornak, A nemzetközi munkásmozgalom történetéből évkönyv szerkesztőjének emlékbeszéde.

Közreműködik: Kemény András.

20.45–21.15 Emléktábla–avatás.

Hanti Vilmos, a MEASZ és a FIR elnöke, valamint Róna Judit, a SZAB aktivistája jelképesen felavatja Ságvári Endre antifasiszta ellenálló emléktábláját. Emlékezés antifasiszta mártírokra.

Közreműködik: Nagyváradi Szűcs Mihály, a MEASZ alelnöke és a Ságvári Kórus.

Nagyterem

21.15–21.45 Kulturális program. Dalok öt nyelven (Mészáros Balázs)

Duna-sziget terem

21.45–23.00 Filmklub. Rekviem az amerikai álomért. Dokumentumfilm Noam Chomskyval eredeti nyelven magyar felirattal.

Bevezetőt mond: Böröcz József egyetemi tanár (Rutgers Egyetem), Kelly Nyks, a film egyik rendezője.

Augusztus 26. vasárnap

8.30-tól új vendégek regisztrációja a bejáratnál folyamatosan.

Nagyterem

9.00–10.30 A világpolitikai, világgazdasági helyzet és hatásuk Magyarországra – marxista szemmel

Levezető elnök: Szász Gábor emeritus professzor.

Előadók: Artner Annamária közgazdász, főiskolai tanár, Wiener György társadalomtudós.

Az előadók dedikálják köteteteiket.

10.30–12.00 Önkormányzatiság, a baloldal esélyei az önkormányzati és az Európai Parlament-i választásokon

Levezető elnök: Debreceni János SZAB-aktivista.

Előadók: Tóth Zoltán, Avarkeszi Dezső választási szakértők.

Tóth Zoltán dedikálja könyveit.

12.00–13.30 Pártelnökök vitája

Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, Tóth Bertalan, az MSZP elnöke és Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke.

Levezető elnök: Hegyi Gyula, az MSZP Baloldali Tömörülés elnöke.

13.30–14.15 Ady és a proletariátus

Payer Imre költő, irodalomtörténésszel beszélget Vámos Éva, a MÚOSZ Kulturális Szakosztályának elnöke, a MagyarDipló Baráti Klub elnöke.

Közreműködik: Kemény András.

14.15–15.00 Ebéd

Nagyterem

15.00–16.15 A környezetvédelem felszámolásának folyamata

Levezető elnök: Droppa György, a Duna Kör ügyvivője, SZAB-aktivista.

Előadók: Józsa István, az MSZP Környezetvédelmi Tagozat elnöke, V. Naszályi Márta önkormányzati képviselő, környezetvédelmi tanácsos.

16.15–16.30 A fesztivál zárása. Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke, Komjáthi Imre, a MSZP alelnöke, a Közmunkás Szakszervezet elnöke, Droppa György SZAB-aktivista.

A Baloldali Sziget Fesztivál címe: Regatta Szabadidőközpont, Horány, Parti út 16.

Megközelítés. Távolsági buszjárattal Budapest–Újpest Városkaputól Dunakeszi, horányi révig (20 perces menetidő).

Figyelem! A buszok döntő többsége Dunakeszi sportpálya állomásig viszi utasait, nem kanyarodik le a révhez. A sportpályától a rév 900 méterre van, kb 15 percnyi sétaút. (https.//www.volanbusz.hu/hu/menetrendek/vonal–lista/vonal/?menetrend=2005)

A Szentendrei–szigetre komppal lehet átjutni. Onnan tízperces sétával (550 éter) érhető el a szabadidőközpont.

1. 1. 1. Kompmenetrend

      2. Dunakeszi Rév utcából

      3. Munkanapokon: 5.35-től minden óra 15, 35 és 55, utolsó komp: 20.35.

      4. Hétvégén, ünnepnap: 6.35-től minden óra 15, 35, 55, utolsó: 20.35.

      5. Horányból

      6. Munkanapokon: 6.25-től minden óra 05, 25, 45, utolsó komp: 20.25

   2. Hétvégén, ünnepnap: 6.25, utána minden óra 05, 25, 45.

Kompjegyárak:

Felnőtt	300,–
Gyermek (6–14), nyugdíjas	200,–
Személygépkocsi (vezető nélkül)	1.000,–
65 éves kortól	Díjtalan

Autóval. A Dunakesziről induló autós– és gyalogoskomppal vagy Szentendre irányából a tahi hídon keresztül is be lehet jutni a Szentendrei–szigetre (Leányfalu, Tahitótfalu, Szigetmonostor érintésével).

2. A rendezvényen való részvétel regisztrációhoz kötött.

3. Előzetes jelentkezés a részvételi napok, valamint a szállás- és étkezési igények részletes megjelölésével: Somi Kláránál, a somiklara@yahoo.com e-mail címen, illetve telefonon: (+36)30/855 7975.

Költségek

17. A résztvevőktől napi 500 Ft terembérleti hozzájárulást kérünk.

18. Szállás a horányi Regatta Szabadidőközpont 1–8 ágyas szobáiban.

19. Szállásdíjak:

20. 1 ágyas: 15 000 Ft/éj/fő

21. 2 ágyas: 7500 Ft/éj/fő

22. 3 ágyas: 5000 Ft/éj/fő

23. 4 ágyas: 3750 Ft/éj/fő

24. 5 ágyas: 3000 Ft/éj/fő

25. 6 ágyas: 2500 Ft/éj/fő

26. 7 ágyas: 2200 Ft/éj/fő

27. 8 ágyas: 2000 Ft/éj/fő

28. Étkezés: reggeli, ebéd, vacsora 700 Ft/fő/alkalom.

29. A jelentkezés visszaigazolása után a terembérleti hozzájárulást, a szállás- és étkezési díjakat az ATTAC Magyarország Egyesület számlaszámára kérjük átutalni:

30. 16200144-00025948 MagNet Bank

31. Kérjük, az átutalásnál a közlemény rovatba írják oda a regisztrált személyek neveit és a „Horány, részvételi díj” megjegyzést!

32. Regisztrálni és fizetni a helyszínen is lehet, készpénzzel, de ez esetben nem tudjuk garantálni a szálláslehetőséget. Az előzetes regisztráció az étkezési igény teljesíthetőségét is jelentősen növeli. Aki vegetáriánus étkezést szeretne, kérjük, jelezze.

Segítségre van szükséged? Eltévedtél? Telekocsit keresel?

Hívd a SZAB–aktivistákat:

Benyik Mátyás +36/30/2524326

Debreceni János +36/30/9199753

Droppa György +36/30/7001372

Kupi László +36/20/3622872

Róna Judit +36/30/3361182

Róna Péter +36/70/6148862

Róna Tibor +36/70/6148885

Somi Klára +36/30/8557975

1. Progress in the articulation

Central Europe is a logical buffer zone between Western and Eastern Europe in terms of geography, security, institutional or even cultural, and economical point of view. Today, more than 28 years after the collapse of the socialist regimes in Central and Eastern Europe (CEE), the countries of the region can no longer be treated as “statist” or “in transition”. Though they are all post-socialist countries and their civil society sectors have experienced repressive regimes, different events have influenced them in the recent past. Among them are the Yugoslav Wars, accession to the European Union, ethnic conflicts, right-wing governments that have come into power, and the rising numbers of refugees in 2015.

CEE can be expected to remain a very dynamic region in the years to come. In past decades, the region has often been a magnifying glass for international developments and conflicts that have shaped European civil society in general. Some social challenges that are emergent or still dormant in Western European countries have manifested themselves in CEE earlier and with great force, be it the rise of right-wing parties, a lack of public funding, conflicts with partisan media or the development of informal civil society structures. One might even speculate that 21st-century CEE is sometimes ahead in developments that affect civil society – in terms of challenges as well as potential solutions to overcome them. The term “CEE” covers a wide variety of goals, actors and forms of civil society, institutional environments and development paths. Still other trends are unique to CEE countries and country groups, aligned with specific cultural, economic, social and political realities. In the CEE region we can differentiate at least four groups of countries, namely:

1. Visegrád group (V4 countries): Czech Republic, Hungary, Poland, and Slovakia

2. Croatia, Slovenia, Bulgaria and Romania

3. Non-EU countries of the Balkan: Albania, Bosnia and Herzegovina, Kosovo, Macedonia,

Moldova, Montenegro, Serbia

4. Ex USSR: Baltics, Ukraine, Turkic Republics

The semi-peripheral and peripheral situation of the CEE region has been intensely hidden in the World Social Fora (WSF) and the European Social Fora (ESF) since the beginning of 2000s, and was proven in the low numbers representation as both for the speakers and the activists. The various left-wing parties of the core countries, circumventing the principles of the WSF Charter, have been hiding behind Civil Society Organisations (CSOs). Large Trade Union confederations of Western Europe and rich non-governmental organizations (NGOs) have dominated the forum processes and the social movements themselves. Already in the middle of 2005, in opposition to the ESF centers (i.e. Florence, Paris and London) it has been formulated in written form that the specific, similar historical experiences and the marginal (very much underrepresented) situation of the CEE make it necessary to organize the social forums (CEESFs), where the more radical speakers and activists of the CEE region should be present in greater (visible) numbers.

The Prague Spring II Network against right wing extremism and populism was constituted during a Conference on the same subject in Prague, March 2010, where delegates from 18 countries from the East and West of Europe decided to coordinate their thoughts and actions to counteract the rise of right wing extremism and populism. In the meantime a lot of activities have developed, but there is a need for more and better conceived actions.

After the dying out of the ESF or more precisely after its termination in 2012, the first CEESF under the title of “Revolt on the Periphery?” was organized by the Prague Spring 2 Network (PS2) and it took place in Vienna Austria on May 2-5, 2013. The Final declaration of 1st CEESF joined the anti-capitalist current of the WSF process.

Due to the dying out of the ESF, the focus of the Western social movements was channelled into the events of the trade union based Alternative Summits (AlterSummit – AS), which are open both to the great European trade union confederations and the left-wing parties (mainly the Party of the European Left). There is no question of disagreement, but the specificity of the CEESFs are still embody some more radical currents of the civil movements of our CEE region.

The 2nd CEESF – the basically anti-capitalist forum – was held in Wroclaw/Poland in March 11-13, 2016 with about 100 participants from 12 countries, including Belarus, Bosnia, Bulgaria, Greece, Hungary, Moldova, Russia, Slovenia, Tunisia, Turkey, Ukraine and the USA. It was initiated by our Polish friends, namely Monika Karbowska and Ewa Groszewska. The explicit goal of that Forum was not only to demonstrate the semi-peripheral status of CEE, but also to develop a much closer cooperation with the other peripheral countries and to strengthen the solidarity. Experiences were exchanged between CEE countries, Southern Europe, North Africa, West Asia and Latin America uniting the periphery against the center. Those having taken part in the Wroclaw Forum collectively reasserted the importance of an anti-capitalist struggle and unanimously called for the dissolution of NATO and an end to militarization. The crisis of neoliberal policies has triggered the resurgence of far right political forces and fascist-like ideologies. Capitalism prefers fascism to the power of the people. The participants have therefore decided to organize a meeting on the issue of refugees in Southern Europe, in either Greece or Italy, in 2016; to hold the next East and Central European Social Forum in Spring 2017 either in Bulgaria or Hungary; to broaden and reinforce cooperation between movements in these countries and in North Africa and Latin America as well.

At the NATO alternative Summit in Warsaw in July 2016 the global peace movement was welcome by Polish social movements to unite against militarization of politics. “Money for the hungry, not for the tanks” was the slogan on the streets of Warsaw. Right to housing, social security and yes to refugees was seen as the road to peace against the growing armament and cooperation between EU and NATO. At the European Food sovereignty meeting in Romania in September 2016 was another important step to unite movements building an historical alliance between peasant and urban health and environmental interests against corporate rule.

The 3rd CEESF (in other words the Assembly of Resistances-in abbreviation: AoR) was held on the first weekend of March 2018 (2-3-4 March) in Hungary. The goal of this 3^rd CEESF (Regional AoR) was to shake up and encourage CSOs in the region, and we were trying to bring together anti-systemic organizations and progressive people for our common anti-capitalist struggles. The main organizers of the event were the key players of the “Prague Spring 2 Network”, namely: 1.) Leo Gabriel (Austria), 2.) Hermann Dworczak (Austria), 3.) Tord Björk (Sweden), 4.) Mirek Prokes (Czechia) and 5) Matyas Benyik (Hungary). It is worth mentioning here the Organizers for the [Humgarian] Left (Szervezők a Baloldalért – SZAB) Group, consisting of 7 non-party people, a key figure of SZAB is György Droppa, environmentalist.

The regional AoR was part of WSF 2018 held in Salvador de Bahía/Brazil between 13^th and 16 March 2018. ATTAC Hungary being part of the PS2 Network and the Hungarian Social Forum – participated in the meeting Europe in Movement, held in Barcelona on January, 19th-20th. This was a preparatory meeting for popular organizations and movements in Europe towards the International Assembly originally planned to take place in Caracas, Bolivarian Republic of Venezuela, between February, 27th and March 6^th.

The lists of organisations, movements, parties and other groups which could be interesting to invite to join the political platform of the International Assembly of the Peoples is in attachments.

2. Actions towards the Assembly of Venezuela

Prior to the Assembly of Venezuela to be held early next year we are ready to organize national or even subregional meetings in order to be properly prepared for the meeting in the coming Venezuela event. In this spirit now we wish to invite for the Leftist Island Festival to be held at Horany/Hungary between 24 and 26 August 2018 the Extended European Secretariat, the parties of the European Left (e.g. Levica, die Linke, Podemos, etc.) as well as some members of foundations (Rosa Luxemburg Stiftung) and Transform Europe Network. The preleminary short program in English with prices and logistical info is attached to this report.

The short program and the invitation to the Leftist Island Festival is going to be sent out by e-mail to the members of Prague Spring II (PS2) Network, the CEESF/AoR, anti-war (No NATO) networks, Hungarian progressive forces (e.g. ATTAC Hungary, Karl Marx Society, Hungarian United Left -MEBAL, European Left Workers Party 2006, Párbeszéd -Dialogue Party, Left wing of the Hungarian Socialist Party, Eszmélet – Conciousness Quarterly, etc.) in order to present the progress of the construction of the International Assembly and to engage them as well as to expand the political platform.

3. Resources, requirements, etc.

We are ready to hold further sub-regional one or two days meeting (max. with 80 participants) in Budapest this automn (in October-November) in order to introduce new organisations, movements, parties, etc. to the political platform of the International Assembly, provided financial help can be secured (roughly about EUR 3-4 thousand). In this letter case we need to clarify the exact date, the number of participants/country, etc.

Budapest, 16^th July 2018.

Matyas Benyik,

CEE Co-ordinator of AoR

Украина теряет Одессу?

По мнению украинских политиков, секретарь Совета национальной безопасности и обороны Украины Александр Турчинов должен предпринять срочные меры, чтобы не потерять “проукраинский контроль” в Одессе. Соответствующую просьбу оформили парламентарии Верховной рады от разных фракций.

Петицию обнародовал бывший боец националистического батальона “Азов”, депутат от “Батькивщины” Игорь Луценко в своем Facebook. По словам парламентария, в “жемчужине у моря” творится “террор” против антироссийских активистов, который приобретает “невиданные масштабы”. Он утверждает, что одесские власти поддерживают пророссийские акции и помогают местным антиукраинским организациям. “Мы теряем Одессу по тому же сценарию, что и Донбасс”, – кричит в Сети Луценко.

Некоторые российские политологи обрадованы таким заявлением. В российских изданиях уже появились многочисленные комментарии этих горе-«политологов». «Киев теряет Одессу» – потирают они руки. Однако сами одесситы не разделяют их оптимизм.

На текущий момент возможность организованного сопротивления в Одессе подавлена. Любые попытки координации мероприятий, даже простого возложения цветов заканчиваются арестами и сроками за «измену родине». Месяца и годы пророссийские активисты проводят в следственных изоляторах. Пытки, которые применяются к оппозиционерам в Службе Безопасности Украины, абсолютно идентичны пыткам в фашистским Гестапо. Любая свобода слова грозит потерей здоровья, имущества, а порой и жизни.

Да, одесситам позволяют возложить цветы к Вечному Огню или Дому Профсоюзов. Но любые публичные призывы к этому приравниваются к террористической деятельности и влекут за собой лишение свободы. Так же в дома к оппозиционерам приходят нацисты из ультра-правых организаций, грабят и убивают активистов, угрожают убийством их родным и близким людям. Украинский фашистский режим не терпит инакомыслия – нацисты сажают и убивают самых активных.

Таким образом, сегодня Одесса выглядит городом вполне лояльным Киеву. Так называемый «президент» Порошенко, с гордостью именует Одессу «бандеровским мистом».

Российские горе-«аналитики» говорят так же о каком-то скрытом сопротивлении, неких партизанах. Но на сегодняшний день их не существует. Их действительно было много. Но партизаны и сопротивление, это, прежде всего, организация. Создавать подобные организации в условиях оккупации крайне сложно. В условиях постоянного прессинга спецслужб никакие попытки организации малознакомых между собой людей крайне затруднены, как и набор новых участников сопротивления.

Но сопротивление было. Последняя громкая акция одесского сопротивления – подрыв здания СБУ осенью 2015 года. Здание, рассчитанное на атомную атаку, содрогнулось и потеряло внутренние перекрытия. В окнах четырёх кварталов вылетели стёкла. Специалисты заговорили о 10 килограммах тратила. Но даже такие крупные, но не организованные единичные акции, не могут нанести серьезного ущерба фашистскому режиму Украины. Совершались атаки на железные дороги и на офисы нацистских организаций. Однако без единого ядра, без всеукраинской подпольной организации и, главное, без единой идеи все эти акции останутся единичными всплесками народного протеста.

Многие лидеры сопротивления уехали на Донбасс воевать против войск фашистской хунты. Некоторые покинули Одессу и осели в России. Без снабжения и координации из единого центра никакое партизанское движение невозможно. У такого движения нет ресурсов, нет смысла.

Жители Одессы ненавидят фашистский режим. И аресты антифашистов проходят в Одессе постоянно. Служба Безопасности Украины внедряет своих агентов-провокаторов в народные массы. С помощью провокаций отлавливают решительных людей, несогласных с фашистским режимом. Арестовывают за посты в интернете, за неправильную одежду, за цветы в руках. Несогласных избивают на улицах радикалы из неонацистских организаций. У активистов проводят обыски с изъятием компьютеров и гаджетов «на экспертизу» навсегда. Грабят их дома.

От куда сегодня появился тезис о том, что «Киев теряет Одессу»? Этот тезис позволит Киеву начать своеобразную антитеррористическую операцию и взять полный контроль над городом. Впереди выборы, как проголосуют одесситы, понятно всем. Да и все предыдущие выборы в Одессе давали однозначный результат, сравнимый только с Донбассом. Цель преступной киевской власти – лишить одесситов избирательного права путём введения местного военного положения.

Местный мэр Геннадий Труханов стремительно теряет своё влияние. Ряд уголовных дел привёл его на скамью подсудимых. Остаться на свободе и продолжать выполнять свои обязанности ему позволяют только компромиссы, на которые пришлось пойти, поделившись властью и доходами.

Но Геннадий Леонидович может сколько угодно надевать вышиванку, финансировать нацистов и переходить на украинскую мову. Одессу у него отберут. Слишком высокие ставки. Сейчас уже утверждён перечень объектов, подлежащих приватизации. Среди них и стратегические объекты. С молотка, за копейки западным хозяевам уйдут порты, которых в регионе три. Уйдёт и знаменитый Припортовый Завод, качающий аммиак из самого Тольятти.

Обсуждается размещение в Одессе НАТОвских военных. Одесса, в отсутствие Крыма, самый удачный порт для размещения военно-морской базы, и незаменимый стратегический пункт для снабжения группировки войск НАТО, которая может быть размещена на севере и востоке Украины.

Таким образом, все разговоры о том, что «Киев теряет Одессу», это часть спецоперации, разработанной, в том числе, спецслужбами Соединенных Штатов Америки. Для размещения сил НАТО необходим захват города и полный контроль над ним.

Жители Одессы все это прекрасно понимают. Они поднялись в 2014. Но им никто не протянул руку помощи. Их сжигали в мае. А осенью, когда ожидание помощи из России окончательно угасло, просто начали массово отправлять за решётку.

Все эти факторы – отсутствие помощи из России, лицемерное молчание Европы по поводу пыток, политических репрессий и убийств, политические игры и открытая поддержка западом фашистского режима в Киеве уже привели к многочисленным страшным и печальным последствиям. Поджоги венгерского представительства в Ужгороде, обыски и погромы в домах венгерских активистов, погромы домов крымских татар и откровенное ограбление дома их лидера Сейтумера Ниметуллаева в Херсоне. Пытки и избиения в Одессе. Все это – только начало. Лицемерные политики взращивают монстра в центре Европы. И только на них лежит вина за те преступления, которые творит фашистский режим Украины.

Когда одесситы поднимутся? Одесситы, как и все здравомыслящие и решительные люди Украины, смогут восстать против режима фашистской хунты когда появится объединяющая идея. Когда они увидят смысл, за что им воевать. Когда будет предложен вариант.А для этого нужно создавать прочную антифашистскую организацию. Прежде всего, нужно объединять усилия единомышленников из Европы и России. Можно не сомневаться, что Одессу восстанет, если увидит настоящую, реальную поддержку соратников-антифашистов. Население Одессы готово голыми руками рвать оккупантов на части, вспоминая им каждую секунду из этих бесконечных лет издевательств и ада.

Поэтому, чтобы Одесса и остальные регионы Украины восстали, необходима координация действий, создание единого ядра сопротивления, объединение всех угнетаемых национальных меньшинств и согласие между их лидерами. Необходимо реализовать крайне сложную задачу – консолидация антифашистов и оппозиционеров внутри Украины в условиях жесточайших репрессий. Не достаточно только одной готовности народных масс. Требуется еще и координирующая организация, ядро сопротивления. В современных условиях это возможно только с созданием нового антифашистского интернационала. Украина – это логичный результат развития капитализма. Фашизм – это логическая завершающая форма развития капитализма. Противостоять этой системе не возможно, не построив свою собственную систему, не развернув агитацию.

Пока же единичные вспышки народного гнева в Одессе и в других регионах Украины приведут только к новым арестам, репрессиям, пыткам и убийствам. И Европа все так же лицемерно будет закрывать на это глаза.

Танай Чолханов

 

Ukrajnának a Kárpátokban elterülő régióiban a helyzet továbbra is feszült. Az etnikai magyarságot továbbra is üldözik. Sokan elhagyják szülőföldjüket és Magyarországra távoznak. Mindeközben, még tavaly decemberben Pavel Klimkin ukrán külügyminiszter, Szijjártó Péterrel találkozva, nagyon elégedett volt azzal, hogy a magyarok kifelé áramlanak Kárpátaljáról. „Az EBESZ miniszteri értekezletét pozitív felhangokkal zárjuk. Kárpátalján a magyar nemzetiségűek száma már nem 150 ezer – és még csak nem is 100 ezer. Az emberek hátrahagyják ezt a térséget” – mondta Klimkin, a „diplomata”.

Május 24-én találkozóra került sor Szijjártó Péter magyar külügyminiszter, illetve Wess Mitchell amerikai helyettes külügyi államtitkár között. A megbeszélés során a magyar miniszter elmondta: Ukrajnával kapcsolatos dokumentumot juttatott el a NATO főtitkárához. A magyar külügyi tárca vezetője szóba hozott egy valamiféle pozitív értékelését annak, ahogy az Egyesült Államok segít „megoldani az Ukrajnával való konfliktusunkat”. Ez egy meglehetősen furcsa nyilatkozat volt. Inkább volt hasonlatos ahhoz, hogy megpróbálnak hízelegni azoknak, akik általában véve a konfliktus közvetlen felelősei. Ugyanakkor, Szijjártó Péter elmondása szerint a magyar vezetés békés életet igyekszik elérni „a 150 ezer kárpátaljai magyar számára” – valamint azt, hogy Ukrajna hagyjon fel nemzetközi és kétoldalú kötelezettségei megszegésének gyakorlatával.

A magyar miniszter tárgyalásokra szólította fel Ukrajnát. Ezek célja: még a Brüsszelben július 11–12-én sorra kerülő NATO-csúcstalálkozó előtt megoldani a helyzetet. Eközben az ukrán külügyminisztérium nem adott hírt a miniszterek közötti megbeszélésről. Ukrán vélemény szerint a Magyarország által kezdeményezett akciók eltérnek az Észak-atlanti tömb szándékaitól.

Szijjártó miniszter mindeközben meglehetősen furcsa politizálásba kezdett. Ő csupán azon nemzeti kisebbségek számára követeli a nemzeti identitásra, a nyelvre és a kulturális autonómiára való jogot, mely nemzetiségek anyaországa: a NATO tagállama. Ily módon Ukrajna más nemzeti kisebbségeinek, így a Donbassz oroszainak – akikkel szemben ma nagy kaliberű tüzérséggel folyik a népirtás – semmiféle joguk sincs arra, hogy védelmezzék saját jogaikat és szabadságjogaikat. És ha Ukrajna pozitívan dönt majd a magyar miniszter módján föltett kérdésekben, Magyarország felújítja majd Ukrajna „európai integrációjához” nyújtott támogatását. Kijev azonban erre a javaslatra sem reagált. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok, egészében véve, Európa instabilitásában érdekelt. WASHINGON MA UKRAJNA TELJES JOGKÖRÖKKEL RENDELKEZŐ GAZDÁJA. ÍGY NINCS ÉRTELME VALAMIFÉLE KONSTRUKTÍV LÉPÉSEKET VÁRNI KIJEVTŐL (kiemelés a fordítótól).

A kárpátaljai magyarság szkeptikus. Még a magyaroknak a rezsim iránt lojálisabb képviselői is emlékeztetnek: Kijev nem teljesítette sem egyetlen ígéretét, sem bármit is abból, amiről korábban megállapodtak (kiemelés a fordítótól).

És akkor most gondoljunk csak vissza a „Krími Tavaszra” (1). Mint arra mindannyian emlékszünk, a nyugati sajtó nem a nép szabad akaratnyilvánításának, hanem „orosz megszállásnak” nevezte a Krím újraegyesülését Oroszországgal. A Krímben 175 nemzetiség él. Az „orosz megszállás” eredményeként a Krím valamennyi nemzetisége számára biztosítva van a nemzeti és nyelvi önazonosság megőrzése. Fejlődésnek indultak a nemzeti, a kulturális autonómiák. (2)

A Krím Köztársaságban (3) három nyelv is megkapta az államnyelv státuszát. Ez törvényekben van lefektetve. (4) Az orosz, az ukrán és a krími tatár nyelv törvényben rögzítetten államnyelv. (5) A Krímben elismerik a kultúrák sokszínűségének elvét, és biztosított egyenjogú fejlődésük, illetve az, hogy kölcsönösen gazdagíthassák egymást. Mindenkinek joga van anyanyelvét használni, illetve hogy szabadon megválaszthassa a másokkal való érintkezés, a gyermeknevelés, az oktatás és az irodalmi-művészeti alkotás nyelvét.

A Krím területén élő krími tatárok (6) többsége nagyon is tisztában van azzal, hogy az Oroszországgal való újraegyesülés ténylegesen megmentette őket a mostani Ukrajna fasiszta rezsimje által gyakorolt elnyomástól. Az „ukrán” Krímben (7) a krími tatárokra ugyanaz a sors várt volna, mint az Ukrajna kárpáti régióiban élő magyarokra. Ezzel kapcsolatban Arszenyij Jacenyuk (8) 2012-ben nem is kertelt, amikor kijelentette: (https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=mLQ7rtZzmWY) „Mi mindenkit majd helyrerakunk. És tesszük ezt majd keményen. A Krímben mindenkit keményen a helyére kell tenni. (9) Politikai párbeszéddel ez nem fog menni. A hatalom vagy demonstrálni fogja nekik, hogy itt a központi ukrán hatalom az úr – ezt majd új utak építésével (10) csatornázással fogja bizonyítani. Továbbá törvényességet és rendet teremt majd a Krím területén. (11) Vagy máskülönben a Krím kiválhat – és nemcsak Oroszország, de Törökország irányában is. Szerezzen csak be egy Törökország-térképet, és meglátják: a Krímet ezeken ugyanolyan színben tüntetik fel, mint Törökországot” – mondta Jacenyuk 2012-ben.

A helyzet azonban 2014-ben megváltozott. A tatárokat – éppen a Krím és Oroszország újraegyesülésével összefüggésben – aprópénzként kezdték felhasználni. A radikális tatár fiatalság soraiból a tatárok un. „vezetői” – akik az Oroszországban betiltott „Medzslisz” nevű szervezeten keresztül uralkodtak saját nemzettestvéreik fölött – büntető zászlóaljat állítottak fel. E zászlóalj létszámát az „Iszlám Államtól” érkezett terroristákkal egészítették ki. (12) Az ISIS terroristái kiképzőkként működnek az ukrán büntető zászlóaljakban. (13)

Meg kell mondani, hogy az ukrán fasiszták még az orosz Krímben is számos diverziót, terrortámadást hajtottak végre a krími tatároknak az Oroszország pártján álló vezetői ellen. Gyújtófolyadékot tartalmazó üvegeket dobtak azon krími tatárok irodáiba és otthonaiba, akik támogatják az Oroszországgal való újraegyesülést. De sor került nyílt támadásokra, illetve életveszélyes fenyegetésekre is. A rendőrség, az Orosz Föderáció különleges szolgálatai azonban urai a helyzetnek. A félsziget területén állandóan sor kerül diverzánsok elfogására, letartóztatásokra kerül sor a szélsőségesek körében. (14)

Oroszországnak hála, a krími tatárok elkerülték az Ukrajna területén élő magyarok szomorú sorsát. Most azonban egyesíteni kell mindazon erőket, amelyek készek szembeszállni az Ukrajnában ismét feltámadt fasizmus új hullámával.

Az Oroszországgal való újraegyesülést követően a krími tatárok progresszív csoportja a QirimBirligi (http://www.qirimbirligi.ru/ elnevezésű társadalmi szervezetben (15) tömörültek, amelyet Szejtumer Nuridinovics Nimetullajev irányít. A szervezet aktív részt vállal az orosz politikai kurzus, illetve Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, az Orosz Föderáció elnökének a támogatásából. A QirimBirligi kész együttműködni a nemzetközi szervezetekkel – kiváltképpen, ha nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak elfojtásáról van szó. Valaha a krími tatárok maguk is megtapasztalták az igazságtalanságot, az elnyomást, a deportálás minden borzalmát. A krími tatárok nagyon jól tudják: mit jelent számkivetetteknek lenni saját szülőföldjükről.

Eljött az ideje annak, hogy egyesítsük erőfeszítéseinket. A QirimBirligi vezetése tisztában van azzal, mi minden veszedelemmel jár a Kijev által folytatott népellenes politika. A krími tatárok készek arra, hogy nyílt párbeszédet kezdjenek a magyar nép képviselőivel. Ma minden egészséges erőnek el kell ítélnie az európai politikusok hazug hallgatását. Hiszen Ukrajna területén a fasizmusnak, az emberi jogok nyílt megsértésének lehetünk tanúi.

Utóirat: 2018 áprilisában Csikós Sándor, magyar publicista, az Ukrán Szocialista Köztársaságban működő magyar diplomáciai képviselet egykori munkatársa, látogatást tett a Donyecki Népköztársaságban. Csikós Sándor egy sor videó riportot készített. Magyarországon nagy benyomást keltettek ezek a riportok. Már senki sem kételkedik abban, hogy az üldöztetéseket, a fenyegetéseket a fegyverek bevetése fogja követni a magyarság ellen. A kárpáti régió második Donbasszá válik, ahol a lakossággal szembeni népirtás: az ukrán politika fő vonala. Ám mire ezt az Európai Unió és Magyarország vezetése felismeri, meglehet: már túl késő lesz.

Tanaj Csolhanov

MEGJEGYZÉSEK:

(1) „Krími Tavasznak” a Krím-félsziget lakosságának a lázadását nevezik a 2014. február 22-én győztes törvénytelen, erőszakos hatalomátvétel, az új rezsim leplezetlenül oroszellenes, az orosz és oroszajkú lakosságot életveszélyesen fenyegető megnyilvánulásai ellen. Ukrajna keleti és déli, főként oroszok és oroszajkúak lakta vidékein a lakosság döbbenten figyelte a három hónapig tartó véres, erőszakos zavarságok képeit (amelyek során a készenléti rendőrség, illetve karhatalom 107 képviselője esett áldozatául az un. „békés tüntetők” tomboló, gyilkos dühének). Az USA által 5 milliárd (lehet, hogy valójában még ennél is jóval több) dollárral előkészített puccs győzelme elemi erejű tiltakozásokra késztette e térségek lakóit. (Ukrajna akkori 25 megyéjéből 16-ban voltak tiltakozó megmozdulások – közöttük többségében ukránok lakta megyékben is.) A tiltakozó tüntetéseknek három fő követelésük volt: 1. a puccs elleni tiltakozás, 2. az orosz nyelv második államnyelvként való megőrzése, az orosz nyelv szabad használata az orosz nemzetiségek lakta körzetekben 3. (látva az új rezsimnek az oroszok jogaival szembeni hozzáállását) autonómia követelése nemcsak a Krímnek, és népszavazás kiírása Ukrajna föderatív állammá történő átalakításáról. Ez utóbbiról a rezsim hallani sem akart és akar – jóllehet a föderatív állammá történő átalakításnak az ukrán fél számára előírt kötelezettsége a békés rendezésre hivatott minszki megállapodásokban is szerepel.

A tiltakozás szikráját közvetlenül a Korszuny-Sevcsenkónál, 2014. február 20-án történtek robbantották ki. Kijevben járt krími tüntetőknek már hazatérőben lévő autóbusz-konvojára fölfegyverzett náci suhancok támadtak rá, valóságos pogromot rendezve. Az utasokat megverték, megalázták, kifosztották – hét embert pedig pisztolylövésekkel agyon is lőttek. (Nem tudni, mi lett azok sorsa, akik megpróbáltak a mezőn elmenekülni. Vesztükre: a gyilkosok utánuk eredtek, valóságos hajtóvadászatot rendezve.) Az utasok utóbb elmondták: TÁMADÓIKBÓL GYILKOS INDULATOKAT, ÉLETVESZÉLYES FENYEGETÉSEKET VÁLTOTT KI AZ, HOGY AZ ÁLDOZATOK KRÍMIEK. Ekkor harsant föl először: MI EZEKKEL A FASISZTÁKKAL TÖBBÉ NEM TUDUNK ÉS NEM IS AKARUNK EGYÜTT ÉLNI. Akkor kezdtek radikalizálódni a népszavazással kapcsolatos követelések is: már nem a föderatív átalakulást, hanem az Ukrajnából való teljes kiválást akarták az emberek megszavazni a kiírandó népszavazáson. A Krím esetében ez az Oroszországhoz való visszatérést, a Donbassz esetében pedig a két lázadó megye (Donyeck és Luganszk) önálló népköztársaságokká való kikiáltását jelentette.

Az események EGY MÁSIK VONALON IS ZAJLOTTAK. Putyint, az orosz vezetést teljes joggal aggasztotta, hogy az amerikai közreműködéssel és pénzen hatalomra került junta, cserében, átengedi az USA-nak a stratégiai jelentőségű szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpontot. (Az amerikai lapokban már meg is jelent az ottani közbeszerzési hivatal pályázati kiírása a megszerzendő támaszpont amerikai igények szerinti átalakítására.) És Putyin lépett. Döntését két dolog is segítette: 1. világos volt, hogy a kijevi puccsista rezsim el van szánva a krími népmozgalom vérbe fojtására, amit Oroszország nem nézhetett tétlenül. 2. Putyin titokban előzetes felmérést készíttetett: adott esetben hajlandóak lennének-e a krímiek támogatni egy orosz akciót – illetve csakugyan vissza akarnak-e térni Oroszországhoz. AZ EREDMÉNYEK MEGGYŐZTÉK – ÉS EZEK UTÁN LÉPETT. Háromezer fős különleges alakulatot küldött a félszigetre, akiknek, adott esetben, meg kellett volna védeniük a lakosságot a junta erőszakos akcióitól.

AZ ESEMÉNYEK A NÉP TELJES TÁMOGATÁSÁVAL ZAJLOTTAK. A félsziget nagyvárosaiban tömegtüntetések söpörtek végig, demoralizálva a félszigeten állomásozó – az államcsíny keltette zűrzavar miatt egyébként is tanácstalan, elbizonytalanodott (20 ezer fős) ukrán csapatokat. Tüntetők zárták körbe a laktanyákat, ahol azután megjelentek az orosz csapatok is – behatolva a laktanyákba és lefegyverezve az ukrán csapatokat. Katonáik három lehetőség közül választhattak: fegyvereiket leadva hazatérnek-e Ukrajnába; leszerelnek; vagy beállnak az orosz hadseregbe (a 20 ezres ukrán hadseregből 9 ezren választották ezt a lehetőséget: az ott állomásozó ukrán csapatok nagy része a Krímben toborzottakból állt). Így sikerült bebiztosítani, hogy egyrészt a krími autonóm parlament kiírhassa a népszavazást – másrészt pedig a választók külső (ukrán) fenyegetéstől mentesen szavazhassanak. 2014. március 16. örömünneppé vált a krímiek számára: a lakosság mintegy 95 százaléka járult az urnákhoz: a megjelentek több mint 96 (a krími tatároknak is a 77) százaléka pedig az újraegyesülésre szavazott.

2) Pontos ellentéteként Ukrajnának.

3) Krím Köztársaság – ilyen néven lett a Krím az Orosz Föderáció szövetségi szubjektuma

(4) Megint csak ellentétben Ukrajnával.

(5) 2014. március 18-án írták alá, a Kreml György termében, azt a szerződést, amely értelmében a Krím Köztársaság és a mindig is önálló státuszú Szevasztopol városa az Orosz Föderáció szövetségi szubjektumaivá lettek. Az ebből az alkalomból elmondott nagy beszédében Putyin elnök megkövette a krími tatár népet a múltban átélt szenvedéseiért. Egyben – az új szövetségi szubjektumnak adott első utasításában kezdeményezte: az orosz és az ukrán mellett a krími tatár is legyen a félszigeten használatos hivatalos nyelv.

(6) Krími tatárok a kijevi kormány által ellenőrzött területeken is élnek – többek között a Krímmel szomszédos Herszon megyében. Számukra folytatódik az, ami 2014-ig a Krímben is volt.

(7) A Krímet Ukrajnában változatlanul ezzel a jelzővel emlegetik.

(8) Arszenyij Jacenyuk, jobboldali, Amerika-barát ellenzéki politikus volt. A 90-es években a csecsenföldi iszlám lázadók oldalán harcolt. Ez a vékonydongájú professzoros külsejű ember ott hírhedt volt arról, hogy örömmel vesz részt orosz hadifoglyok megkínzásaiban, kivégzéseiben. hogy Egyik vezéralakja lett a Majdannak. A hatalomváltás után miniszterelnökké választották az Amerika emberének számító politikust. Akit, szakmai hozzá nem értéséből származó sorozatos melléfogásai miatt utóbb maguk az amerikaiak menesztettek. Ma Amerikában él, amelynek állampolgárságával ő is régóta rendelkezik.

(9) Ma ezt az elvet könyörtelenül megvalósítják. A rezsim kezén lévő országrészekben – különösen pedig a Donbassz ukránok által megszállt térségeiben a teljes jogfosztottság állapota felé taszigálják az oroszajkú, a rezsimmel egyet nem értő embereket. A junta már megszellőztetett valamit azokból az elképzelésekből, hogy miként fogja pacifikálni majd a térdre kényszerítendő Donbasszt. A tervek között tömeges kivégzések, a megbízhatatlanoknak tartott emberek „szűrőtáboroknak” nevezett koncentrációs táborokba küldése, bebörtönzések, etnikai tisztogatások, az orosz lakosság elűzése, kitelepítése, az otthon maradottak ukránosítása szerepel.

10) A fordító nemrégiben járt a Krímben (is). Átutazva az egész félszigetet (Kercstől Szevasztopolig), saját maga tapasztalta meg, többek között, az ukránoktól örökölt, elhanyagolt, lerobbant úthálózatot. Hosszú évekre, talán nemzedékekre is szükség lesz arra, hogy a félszigetet kiemeljék a hat évtizedes ukrán uralom okozta elmaradottságból. Az úthálózat fejlesztése megindult, most fejeznek be az ukrán korszakban félbemaradt infrastrukturális projekteket. A Krími Híd ez év május 15-i – Ukrajnában és Nyugaton dühödten fogadott – átadásával pedig komoly lendületet kaphat a Krím fölfejlesztése, az ukrán korszakból örökölt elmaradottság felszámolására.

(11) Ez is, mint annyi minden más ukrán nekifohászkodás, üres ígéret maradt csupán.

12) Kevesen tudják, hogy az ukrán parlament, három évvel ezelőtt elfogadott határozatának értelmében könnyített és gyorsított eljárás keretében ukrán állampolgárságot kaphat minden külföldi – ha kéri –, aki fegyverrel harcol a rezsim oldalán. Azok az iszlám terroristák, akik így ukrán állampolgárságot kapnak, ennek alapján, UKRÁN ÁLLAMPOLGÁROKKÉNT, VÍZUMMENTESEN, ELLENŐRZÉS NÉLKÜL LÉPHETNEK A SCHENGENI ÖVEZET (így Magyarország) TERÜLETÉRE. Erre a veszélyre két évben, Orbán Viktornak címzett levelemben, felhívtam a figyelmet. Magyarország azonban egyike maradt azon országoknak, akik, ennek ellenére, a leginkább erőltették a vízummentesség megadását Ukrajnának.

(13) Szélsőséges ukrán (és krími tatár) nacionalistákból álló, félkatonai alakulatok. Többségüket az ukrán oligarchák – közöttük Porosenkó „elnök” – szerelte föl, saját pénzén, így egyben magánhadseregeknek is tekinthetők (amelyek akkor is megsértik a fegyverszüneteket, ha a hivatalos ukrán hadsereg, nagy ritkán, de éppen betartja őket). Ezek a rohamosztagok a harcokból is kiveszik részüket. Fő feladatuknak azonban a lakosság terrorizálását, a rezsim ellenségeivel rövid úton történő leszámolást – továbbá a lakosság kifosztását tartják. Rendkívüli kegyetlenkedéseikről hírhedtek. Az ukrán bíróságok által, a vád bizonyíthatatlansága miatt kényszerűségből – szabadon engedett politikai foglyokat nem ritkán, szabadlábra kerülésük után, azonmód újra elrabolnak, és titkos börtöneikbe hurcolják őket.

(14) Nyugaton mindez úgy csapódik le, hogy – például – az ENSZ, az „európai szervezetek” sorozatban elfogadott határozataikban ítélik el Oroszországot amiatt, hogy „az általa annektált Krímben megsérti az emberi jogokat”. Ugyanezek a testületek általában mélyen hallgatnak, amikor az emberi jogok kirívó megsértéseire kerül sor Ukrajnában, a Donbassz ukránok által megszállt körzeteiben. Ahogy nem szóltak az albánok jogsértéseiről sem, a Szerbiától elcsatolt Koszovóban.

(15) A cikk szerzője, Tanaj Csolhan (oroszosan: Csolhanov) maga is tagja ennek az egyesületnek.

Today dramatic events are taking place inside Ukraine. Human rights are violently trampled, various national minorities living on the territory of Ukraine suffer harassment and direct threats. The new law on education in Ukraine, adopted by the Verkhovna Rada and signed by President Petro Poroshenko in September, was originally conceived as one of the key reforms in the country. This law provides for a complete linguistic monopoly. National minorities are guaranteed the right to learn in their native language only in kindergartens and primary schools. Teaching in the subsequent stages, with the exception of one or several bilingual subjects, will have to take place in the state, Ukrainian language. At the moment, more than 730 schools with about 400 thousand students work in the country, the Ministry of Education of the country indicated, where all subjects are taught in the languages ​​of ethnic minorities.

Hungary reacted decisively. The head of the Hungarian Foreign Ministry, Peter Siyarto, first announces the cessation of participation of all Kiev initiatives at the European level, and then about the intention to initiate a review of the conformity of the association of Ukraine to the European Union. However, other countries of the European Union did not hear Budapest. For example, the German Foreign Ministry says: “threats and blockades are useless for everyone,” and they rely on a dialogue between Budapest and Kiev to insist that Ukraine adhere to pan-European standards.

However, further the situation became even more dangerous. The first arson of the building of the Society of Hungarian Culture of Carpathian region in Uzhgorod took place on the morning of Sunday, 4 February. Then the unknown threw Molotov’s cocktail into the window, but the fire was avoided. But on the night of Tuesday, February 27, 2018, there was a repeated burning of the building. A large part of the ground floor burned down.

Real life threats began to appear for the Hungarians of Carpathian region. Activists are exposed to real attacks. In fact, we can talk about the beginning of aggression against the Hungarians. Criminals from the Nazi organizations of Ukraine make the life of the Hungarian minority in Ukraine unbearable. There are two options – either to completely abandon your nation, or – to quit real estate and go to Hungary.

Real life threats began to appear for the Hungarians of Carpathian region. Activists are exposed to real attacks. In fact, we can talk about the beginning of aggression against the Hungarians. Criminals from the Nazi organizations of Ukraine make the life of the Hungarian minority in Ukraine unbearable. There are two options – either to completely abandon your nation, or – to go to Hungary.

On May 23, in Uzhgorod (Carpathian region, Ukraine), near the building of the Consulate General of Hungary, a rally was held in which representatives of the so-called “National Assembly of Patriots of Ukraine”, the Right Sector and other armed groups took part. The protesters behaved extremely aggressively. The Ukrainian fascists protested against “Hungary’s interference in the internal affairs of Ukraine”, which, in their opinion, takes place, and also transmitted an appeal to the Hungarian consulate demanding “to immediately transfer the lists” of all citizens of Ukraine who have Hungarian citizenship.

In particular, in an address addressed to Hungarian Prime Minister Viktor Orban, it is noted: “We demand: to stop the Hungarian leadership from the shameful policy of interfering in the internal affairs of Ukraine and inciting interethnic discord. The Ukrainian language is the national language of the population of Ukraine. ” The fascists also demanded that they provide lists of citizens who have Hungarian passports.

On the night before the rally, leaflets of the “Right Sector” with appeals to all Hungarians “to think about leaving for their homeland” were distributed throughout the city.

All these actions by the Ukrainian radicals are a response to the legitimate demands of the Hungarians living in the territory of the Carpathian Mountains, to preserve their language and cultural identity. In Carpathians Region live more than 100 thousand Hungarians, mainly along the Ukrainian-Hungarian border. The Hungarian government believes that the rights of Ukrainian Hungarians who lose the opportunity to study in their native language are thereby infringed.

The position of Hungarian Prime Minister Viktor Orban is not clear in this situation. Despite all the pre-election controversy, Victor Orban tries not to publicize all these glaring facts of threats and attacks on the Hungarians of the Carpathians. Political slogans remain nothing more than harmless words, to which other countries of the European Union do not listen. Meanwhile, more and more Hungarian volunteers are coming to Donbass. Their main goal is to help the Donbas militia to draw the forces of the Ukrainian fascists and the Armed Forces of Ukraine from the regions where the Hungarians live. Poroshenko significantly strengthens the military garrisons in the Carpathian region of Ukraine, constantly sending there all the new groupings of troops. Ukraine is building up its military potential and armed formations of Ukrainian fascists there.

At the same time Hungarian volunteers can not return to Hungary, because from the point of view of Hungarian legislation they protect the interests of ethnic Hungarians living in Ukraine, they become criminals. Moreover, as early as 2014, Peter Sillarton expanded cooperation with Ukraine during a joint press conference with Ukrainian Foreign Minister Pavel Klimkin (Interfax-Ukraine news agency).

At the same time, Hungarian volunteers can not return to Hungary, because from the point of view of Hungarian legislation they are becoming criminals while protecting the interests of ethnic Hungarians living in Ukraine. Moreover, as early as 2014, the Minister of Foreign Economy and Foreign Affairs of Hungary announced the expansion of cooperation with Ukraine during a joint press conference with Ukrainian Foreign Minister Pavel Klimkin (Interfax-Ukraine news agency).

“We are ready for the 20 Ukrainian soldiers who suffered during this conflict to be sent to Hungary for medical treatment, to Hungarian medical institutions,” the Hungarian minister assured during a joint press conference in 2014. And today this decision has not been revised, despite the fact that these same soldiers of Ukraine at any time can begin to destroy the Hungarians of the Carpathian region of Ukraine, as it is today with civilians in the Donbas.

Ukraine is a terrorist country. A country where the fascist regime is legalized. But the short-sighted political leaders of Europe are stubbornly trying not to notice this. The current situation can lead to disastrous consequences.

Already two months have passed since the illegal detention of the vessel Nord by the Ukrainian security forces, which is under the Russian flag. On March 25, the ship of maritime security of the State Border Service of Ukraine in the waters of the Azov Sea detained a Russian fishing vessel “Nord”. After this act of state piracy in the Ukrainian State Border Service, they announced that they would detain all vessels entering and leaving the ports of Crimea without agreement with Kiev. Such a statement was made on April 4 by the representative of the Border Guard Service of Ukraine Oleg Slobodyan.

The reaction of Moscow did not take long. In the Azov-Black Sea Territorial Department of Fisheries, an operational group was set up to prevent piracy from Ukraine. This is reported on the site of the Azov Scientific Research Institute of Fisheries. Head of the local branch of the profile department Igor Rulev assured the fishermen that they can fearlessly go to sea, because their security is provided by the border control departments of the FSB of Russia in the Krasnodar Territory and the Republic of Crimea.

The Council of Federation Committee on Foreign Affairs decided to strengthen security measures in the Black and Azov Seas because of provocations by Ukraine. The command of the Black Sea Fleet declared its readiness to ensure the safety of navigation in the northeastern part of the Black Sea and the water area of ​​the Azov Sea. Naval aviation can also join the patrol. Russia also increased measures to inspect Ukrainian ships. These measures can lead, for example, to limiting the passage of Ukrainian vessels through the Kerch Strait, since the Ukrainian side always has many security problems on obsolete ships.

It should be noted that the shares of the Ukrainian side are exclusively ostentatious. The work on the Western political “spectator” is striking. Poroshenko clearly exhausted Washington’s trust in confidence. The population of Ukraine is dissatisfied with the growth of tariffs for utilities, rising prices for energy carriers, the size of salaries and pensions. Corruption and theft at the state level have become unprecedented in Ukraine. The United States is clearly unhappy with the current situation. Americans are most afraid of a repeat of the situation in 2005, when they believed that they had already won, they already have Ukraine in their pocket. And suddenly they realized that they lost control over the situation. Washington has no illusions about the ideological reliability of its Ukrainian partners. They understand that any of their faithful servants can at any time betray, sell and resell.

Realizing all the instability of its position, as well as full dependence on the western trenches, Poroshenko tries to do everything to convince Washington of its readiness to follow any instructions in exchange for support in the upcoming elections. Meanwhile, Washington successfully uses this helplessness and complete dependence of the Ukrainian authorities.

It is necessary to understand that the US is striving today to destabilize the situation throughout Europe and Asia. We are observing today how the US is using Ukraine to escalate the conflict in the Carpathian region. Ukraine uses direct provocations against the Carpathian Hungarians and Rusyns, radical groups attack Hungarian families, burn the property of ethnic Hungarians. The infringement of the rights of Hungarians in the Carpathian region with respect to language, culture and ethnicity became part of the state policy of Ukraine. Hungarians are trying to force them to renounce their nationality, from their own language. This entire program is a direct provocation against a neighboring state. This is a tough challenge for Hungary. Do not forget about the attacks of Ukrainian radicals in the direction of Poland. The militants of the “Right Sector” banned in the Russian Federation put a video in the network on which the Polish and Hungarian flags are burned. It is direct threats to the Poles and Hungarians.

Of course, such actions are clearly not coordinated with the policy of European partners in Kiev. At the moment, Kiev is not just an obedient puppet of the United States. Kiev is a zombie country. And this dangerous living dead does the will of his transatlantic master. By its dangerous actions in the Black and Azov Sea, which, in fact, are an act of state piracy, Kiev jeopardizes existing and developed logistical routes of sea traffic with the participation of European companies. This causes, above all, a blow to the European economy. It is obvious to any political and economic expert that in this way the United States is pursuing a policy of weakening Europe as a whole.

However, there is no reaction from the EU countries. This is also connected with the pressure of Washington on the leadership of these countries. The extremist methods of Poroshenko’s political struggle are obvious. Nevertheless, European leaders prefer not to notice the obvious facts. But the US leadership is well aware of all the risks of breaking the trade and economic chains built by Europe and maritime logistics routes. Washington consciously goes on provocations, skilfully using the puppet government of Ukraine for this. The United States is well aware that if Russia takes tough measures to ensure its interests in the Azov-Black Sea region, large commercial structures in Europe will incur significant losses in connection with the need to reorient the channels of cargo transportation.

Ukraine is not just a hotbed of instability in the heart of Europe. We see that Ukraine is an instrument of Washington, with the help of which the United States strikes, first of all, on the European economy. It is noteworthy that the Syrian crisis is not the lesser blow to Europe. The most striking example of this is the problem of refugees from war-torn regions. The US policy is quite understandable. To stay afloat, you need to plunge the rest of the world into chaos. Meanwhile, Europe is diligently not noticing the obvious facts.

Fenti cikk magyar fordítása  Csikós Sándor tollából alább olvasható:

UKRAJNA: EGY SZÉLSŐSÉGES ÁLLAM EURÓPA KÖZEPÉN

Már két hónapja annak, hogy az ukrán erőszakszervek képviselői törvénytelenül feltartóztatták az orosz zászló alatt közlekedő „Nord” hajót. Az Ukrán Határőrszolgálat vízi őrségének egyik hajója az Azovi tenger vizein föltartóztatta a „Nord” orosz halászhajót. Az állami kalózkodás eme aktusát követően az ukrán Határőrszolgálatnál bejelentették, hogy minden olyan hajót fel fognak tartóztatni, amelyek – a Kijevvel való egyeztetés nélkül – be-, illetve kihajóznak a Krím kikötőiből. Oleg Szlobogyan, az ukrán határőrszolgálat képviselője tette ezt a nyilatkozatot, április 4-én.

Moszkva reakciója nem sokáig váratott magára. A Roszribolovsztvo Azovi és Fekete-tengeri területi igazgatóságán operatív csoportot hoztak létre, hogy elejét vegyék Ukrajna kalózakcióinak. Ezt a halgazdálkodás kérdéseivel foglalkozó Azovi Tudományos – és Kutatóintézet honlapja közli. Igor Rulev, a tárca helyi képviseletének vezetője arról biztosította a halászokat, hogy továbbra is nyugodtan kifuthatnak a tengerre. Biztonságukat ugyanis szavatolni fogják az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak (FSZB) a krasznodari határterületen, illetve a Krím Köztársaságban lévő kirendeltségei.

A Szövetségi Tanács (1) külügyi bizottsága határozatot hozott arról, hogy – tekintettel az ukrán provokációkra – fokozott biztonsági intézkedéseket foganatosítanak a Fekete-tenger északkeleti részén, illetve az Azovi-tenger (2) medencéjében. A járőrözésben részt vehet majd a haditengerészet légiereje is. Emellett Oroszország fokozta az ukrán hajók ellenőrzését. Ezek az intézkedések, például, korlátozhatják ukrán hajók áthaladását a Kercsi szoroson (3) keresztül, mivel az elöregedett hajópark miatt, az ukrán fél esetében gyakoriak a biztonsági problémák.

Meg kell hogy jegyezzük: az ukrán fél akcióinak célja kizárólag a látványosság. Szembeötlő, ahogy ezeket az akciókat a nyugati nézőközönség előtti demonstrációknak szánják. Porosenkó láthatóan kimerítette már Washington bizalmi keretét. Az ukrán lakosság elégedetlen a közüzemi díjak, az energiahordozók árának növekedése, a fizetések és nyugdíjak mértéke miatt. Az Ukrajnában, állami szinten tapasztalható korrupció és lopás soha nem látott mértékeket öltött. Az amerikaiak mindennél jobban tartanak a 2005-ös helyzet megismétlődésétől, amikor pedig már úgy érezték, hogy győznek, és Ukrajna már a zsebükben van. (4) Majd hirtelen rájöttek, hogy mind a helyzet, mind a káderek terén kicsúszott a kezükből az ellenőrzés. Washingtonnak nincsenek illúziói ukrán partnereik eszmei megbízhatóságát illetően. Ott tisztában vannak azzal, hogy hűséges szolgáik bármelyike, bármelyik pillanatban kész arra, hogy őket elárulja, kiárulja és tovább passzolja.

Porosenkó tisztában van saját helyzetének bizonytalanságával, illetve a nyugati hitelektől való függésével. Ezért igyekszik mindent elkövetni annak érdekében, hogy meggyőzze Washingtont: cserébe annak a küszöbönálló választások idején nyújtandó támogatásáért, kész Washington bármilyen utasítását végrehajtani. Miközben Washington sikeresen kamatoztatja a maga javára az ukrajnai hatalomnak ezt az elanyátlanadottságát, illetve teljes függőségét.

Azzal tisztában kell lenni, hogy az USA a helyzet destabilizálására törekszik Európa és Ázsia területének egészén. Láthatjuk, hogy az USA hogyan használja fel Ukrajnát a konfliktus eszkalálására Kárpátalján. Ukrajna közvetlenül provokálja a kárpátaljai magyarokat és ruszinokat. Radikális csoportok magyar családokra támadnak, felgyújtják magyar kisebbségiek tulajdonát. A kárpátaljai magyarok nyelvi, kulturális jogainak megsértése, az etnikai hovatartozásukkal összefüggő diszkrimináció az ukrán állami politika része lett. A magyarokat megpróbálják arra kényszeríteni, hogy lemondjanak nemzetiségükről, nyelvükről. Ez az egész program közvetlenül hivatott provokálni a szomszédos anyaországot (kiemelés a fordítótól). Magyarország számára ez kemény kihívás. Ezzel összefüggésben nem szabad megfeledkezni az ukrán radikálisok lengyelellenes kilengéseiről sem. Az Oroszországban betiltott „Jobb Szektor” rohamosztagosai kitettek a világhálóra egy videót. Ezen meggyalázzák a lengyel és magyar lobogót, illetve a lengyelekkel és magyarokkal szembeni közvetlen fenyegetések hangzanak el.

Az ilyen cselekményeket, persze, nincsenek összhangban Kijev európai partnereinek politikájával. Kijev ma nem egyszerűen az USA engedelmes bábja. Kijev a zombik országa. És ez a sírjából feltámadt, veszedelmes túlvilági alak óceánon túli gazdájának az akaratát hajtja végre. A Fekete- és Azovi tengeren végrehajtott veszedelmes – lényegében állami kalózkodásnak nevezhető – akcióival Kijev veszélyezteti a tengeri fuvarozásnak az európai cégek részvételével kialakított logisztikai útvonalait. Ez, mindenekelőtt, az európai gazdaságra mért csapás. Bármely politikai és gazdasági szakértő számára nyilvánvaló, hogy ezzel az USA, általában véve is, Európa meggyengítésére vett irányt.

Az EU országainak részéről azonban elmaradnak a reagálások. Ez kapcsolatba hozható Washingtonnak az érintett országok vezetésére gyakorolt nyomásával is. Szemmel láthatóak a Porosenkó által vívott politikai küzdelem szélsőséges módszerei. Az európai vezetők azonban ezzel együtt sem kívánják észrevenni a nyilvánvaló tényeket. Ám az amerikai vezetés ugyanakkor nagyon is tisztában van azzal: mi minden kockázattal jár az, ha lerombolják az Európával kiépített kereskedelmi-gazdasági láncszemek füzérét, a tengeri logisztikai útvonalakat. Washington tudatosan provokál, sikeresen használva föl erre a célra Ukrajna bábkormányát. Az USA nagyon is tisztában van azzal: ha Oroszország, az Azovi – Fekete-tengeri térségbeli érdekeinek védelmében, kemény intézkedéseket hoz, teherszállítási csatornáik kényszerű átterelésével összefüggésben, a nagy európai kereskedelmi struktúráknak ebből jelentős veszteségeik lesznek.

Ukrajna nem egyszerűen az instabilitás forrása Európa kellős közepén. Látjuk, hogy Ukrajna olyan eszköz Washington kezében, melynek segítségével az USA csapást mérhet, elsősorban az európai gazdaságra. Figyelemre méltó tovább, hogy Európára nézve nem kisebb csapást jelent a szíriai válság is. Ennek legékesszólóbb példája: a háború sújtotta térségekből származó menekültek problémája. Az Egyesült Államok politikája világosan érthető. Ahhoz, hogy a felszínen maradhassanak, káoszba kell dönteni a világ minden más részét. De mire az európaiak megértik, hogy milyen szakadék felé tereli őket Washington, meglehet, már túl késő lesz. Egyelőre azonban Európa az istennek sem vesz tudomást a nyilvánvaló tényekről.

Tanaj Csolhanov

 

In Viktor Orbán’s Hungary, anti-immigrant paranoia reigns and basic democratic rights are under assault.

Out of 199 seats in the newly elected Hungarian parliament, 159 are now in the hands of the far right (133 for Viktor Orbán’s Fidesz and 26 for the once-neo-Nazi-now-“national-conservative” Jobbik party in opposition). The rest are divided among various small center-left and center-right parties.

The elections were farcical. Citizens largely received their information from Orbán’s formidable propaganda machine (the media is mostly in the hands of his far-right apparat), with a minority getting their facts from invective-filled anti-Orbán websites (more amusing than persuasive) and from communiqués issued by the squabbling and ineffective opposition parties.

The electoral system is designed for two main blocs, which does not fit the political structure of the country, and there were seven “major” opposition parties competing, so the result was never in doubt. Half of the popular vote went to Orbán. The other half was split between small groups. Opposition party leaders have resigned en masse — not that it matters — and anti-Orbán demonstrations have sprung up, with EU and Hungarian Nazi (Arrow Cross) flags and demands for new elections.

But this is nothing compared to the political (or, more accurately, non-political) character of the “election campaign.”

Orbán, the wily ruler of Hungary — and as a result of his statesmanlike endeavors, rumored to be one of the richest men in Europe, his huge fortune managed (and, formally, owned) by dummy companies and shady middlemen; his family, retainers, flunkeys, and servitors buying up ducal castles and vast landed estates, hotels, harbors, factories, restaurants, tourist resorts, shopping malls, newspapers, magazines, radio and TV stations, internet journals; his firms building motorways, railway lines, sports complexes and restoring palaces and town halls at the public’s expense — achieved victory running on a very substantive policy platform. Regarding the economy, society, health, education, public transport, trade, taxation, etc. his electoral manifesto consisted of one sentence: “We’ll go on as before.” He does not give interviews and participated in no debates.

This was his message to Hungarians:

1. Hungary will not allow dark-skinned Muslim refugees or immigrants to enter the country, and will resist all forces of “mongrelization” (masquerading as “multiculturalism,” “internationalism,” and “cosmopolitanism”), which seek to destroy “White Christian Europe”;
2. Hungary will not disarm in the face of “political correctness,” which is nothing more than godless communism;
3. “Mongrelization,” or the dilution of Hungary’s racial stock, is pushed by the “international Jew,” George Soros, who bankrolls the anti-national, liberal-Bolshevik Hungarian opposition and who will even harm the only kind of Jew we like, the religious Zionist. Our dear friend, Israeli prime minister Benjamin Netanyahu, agrees with us as he, too, hates the Yids;
4. The European Union, the United Nations, the Council of Europe, the western press, the social-democratic, liberal, and Green parties are simple tools in the hands of George Soros — that is, of rootless cosmopolitan Jewry;
5. Pope Francis is an internationalist liberal Bolshevik;
6. “Gender madness” or “genderism,” radical feminism,” “human-rightsism,” gay marriage, the Istanbul treaty (which prohibits domestic violence against women and children) — all of these will suppress the Christian family and make “faggotry” the new model of morality;
7. We shall save Europe from itself, which allows Muslim terrorists and hard-left rioters to plunge it into chaos, unlike the true allies of Christianity like Erdoğan, al-Sisi, Berdimuhamedov, Aliyev, and the rest;
8. The Roma people — just like Muslims — cannot be integrated because they do not like to work. They ought to be disciplined, separated, segregated, and, if need be, resettled;
9. Freemasons, illuminati, cultural Marxists, stock-exchange speculators, anarchists, and sundry intellectuals wish to convince us to renounce anti-Romanian revanchism and irredentism because they have, of course, no understanding of our souls;
10. Our main enemies are journalists and human rights groups in the pay of You-Know-Who.

You may think this is a joke. But it isn’t. It is similar, in a way, to the 1930s, but it is a pastiche, a parody.

A few weeks ago, in a small town in Hungary, two Catholic nuns were stopped on the street and berated by people yelling, “Migrants! Migrants!” After pushing the old ladies a bit, they called the police, believing they had seen Muslim women in a burqa and hijab. The police saved the nuns from the Christian crowd.

A few days earlier, in another small town, a local woman left the hairdressers’. It was raining, and she did not want to ruin her new hairdo, so she covered her head with a shawl. Within a few minutes, a small crowd had gathered in the street, crying, “Migrant! Migrant!” and began shoving the poor woman against a wall. She protested loudly that she was Hungarian, that she could not speak anything but Hungarian, and that she had lived all her life in that little place. Some passersby recognized her and tried to rescue her, but to no avail. Finally the police came and people calmed down. But her hair was ruined.

There are no refugees in Hungary. The country has a zero-immigration policy, and a huge barbed-wire fence sits at the southern border, patrolled by police and the army. Would-be immigrants are kept in detention. The few black people one sees are American or French tourists.

This quotidian hysteria is taking place against the backdrop of mass hysteria launched by the state media and Orbán himself. The Orbán government’s first legislative move is the Stop Soros Act, which will force human rights groups to register as foreign agents and submit to regular police surveillance, fiduciary controls, and punitive taxes. Groups that have absolutely nothing to do with immigration — those looking after Hungarian citizens’ human rights, advocating education and prison reform, representing the homeless and ethnic and religious minorities, etc. — will be persecuted. And this comes on the heels of the shuttering of the biggest newspapers and radio stations and the shanghaiing of television and the largest-circulation internet journal.

You might expect that the opposition tried to block such moves and combat Orbán’s racist propaganda. But no. He was met with a bit of resistance, but was certainly not contradicted.

All opposition parties, including those ostensibly of the Left, have solemnly declared that they would not remove the “race-protecting” border fence and that they reject the EU’s refugee quotas like the Central European right and far right everywhere else (a far right that includes sometimes nominally communist and socialist parties). Protest against round-the-clock Islamophobic and anti-African, racist hysteria has been less and less intense in what remains of the erstwhile left-liberal press, except against the clearly anti-semitic nonsense that presents Soros as the mastermind behind the mass demographic war against white Christian Europe (and against white Israel, of course: Zionism and anti-semitism are becoming perfectly reconcilable).

Similarly, they might criticize the style of the Orbán gang — which expresses open contempt for the poor and, especially, for the Roma — but measures ending segregation or reestablishing scrapped unemployment benefits were nowhere to be found in the opposition’s electoral manifestoes, and some were in favor of keeping the flat tax and repressive labor legislation.

The other main plank of opposition politics, both in Hungary and elsewhere in East and Central Europe, has been “the struggle against corruption.” In Romania and Slovakia, protesters have demonstrated en masse against corruption and political criminality. But these protests are conspicuous for their apolitical (or even anti-political) character. Noble moral energies are squandered on social problems like corruption and crime which have no exclusively moral solutions, and this otherwise admirable moral passion helps to destroy the little that remains of parliamentarism (in Romania, where social movements do little but prop up public prosecutors and the secret services behind them) or to usher in even more dubious parties than the reigning ones (as in Slovakia or in the Czech Republic).

This does not mean that the ruling cliques are not dirty. They are. But in Hungary, this is hopelessly confused with the structural elements of Orbán’s “deep state.” Orbán’s semi-dictatorship (with its purges, blacklists, and suppression of the media), unlike its post-Stalinist predecessor, is not statist or centralizing. Its guiding principles are arbitrary, capricious rule and, above all, informality. The real centers of power in Orbán’s Hungary are formally independent institutions (state foundations, semi-private companies, purportedly private firms living on state credit) that are outside the control of normal government administration and of judicial control as well. Meanwhile, regular administration is being dismantled and well-trained civil servants are being thrown out in droves. Drafting of bills happens behind the backs of ostensibly leading politicians and bureaucrats, and rushed through parliament — usually without discussion. Capital goods are distributed to loyal retainers, which then finance various political maneuvers that will not appear as government expenditures. The frittering away of state power to the advantage and the profit of an informal group of power-holders has created a unique system where pre-capitalist forms of personal dependence are triumphantly returning while the actual policies are ultra-capitalist — a peculiar combination of neoconservatism and mercantilism.

Outside the halls of power, workers’ resistance and popular protest have been replaced by mass emigration, which has given rise to a crazy combination of high unemployment and workforce shortages while contributing to the aging of the population. The flight of doctors and nurses from the country has helped bring the health system to near-total collapse.

In East Central Europe, the demiurge of progress has always been the state: religious toleration, secularism, elimination of the nobility’s privileges and prerogatives, and an end to serfdom were the work of the enlightened absolutist police state of Joseph II and Leopold II against the desperate resistance of the Estates; as late as 1906 the Habsburg court at Vienna attempted a coup d’état in Hungary, in cahoots with radicals and socialists, to force universal suffrage on the reluctant local aristocracy and gentry, who would not allow social-democratic workers’ and “unreliable” national minorities’ (Slavs’ and Romanians’) representatives to sit in the Diet; at the time 6.58 percent of the population had the vote. Land reform, industrialization, literacy, hygiene, public health, properly codified law, a modern transport, and education system were the work of communists.

This kind of enlightened, bureaucratic, anti-democratic but philanthropic and egalitarian regime, born aloft by universalist, anti-nationalist elites, was taken over by “real socialism” in the spirit of Ferdinand Lassalle, who said that socialism was the “fusion of proletariat and science.” Science, technology, planning, unified legality, centralization, a faith in expertise and formal education, careful planning, archives, written documentation, top-down emancipation (equality before a uniform law), impersonal authoritarianism: this is the Austro-Hungarian tradition realized by various universalist elites such as the Catholic Church, the imperial (as distinct from regional) administration, the imperial army, freemasonry, financial capital and, finally, social-democratic and communist parties and the Habsburg Empire’s feeble successor, the European Union.

Anti-communism, in this context, does not mean hostility to revolution, but enmity toward the Enlightenment, that is, to a combination of orderliness, civic equality, hyper-rationalism, and Öffentlichkeit — the public character of politics for which freedom of expression is the ineluctable precondition. (The hated intelligentsia, threatened by the cessation of its livelihood, is mostly silent now, scared to death.) For the Right, rationalism and universalism are to to be opposed, as are class, race, and gender equality; the post-1945 anti-fascist, UN-type covenants of “human rights”; and everything that smacks of the supra-ethnic, including old-style liberal-democratic nationalism and anti-colonialism.

In such a situation, Marxists — fierce critics of the Enlightenment — are left to defend, at least provisionally, such obsolete ideas as natural rights, rational legislation, and Öffentlichkeit. Because even the possibility of a liberal, representative democracy is under assault by quasi-totalitarian, post-fascist propaganda (a mixture of myth-mongering, conspiracy theory, and the latest digital marketing and advertising methods).

Rulers in Europe, especially since 1914, have renounced the Enlightenment and have been using ethnicity against class and ethnic supremacy against equality. Against this, Luxemburg, Lenin, Trotsky, Lukács, and Korsch all saw internationalism as the specific trait of socialism. Enlightenment cosmopolitanism and federalism are not identical with this, but there is a link. Fighting for this link is a rearguard action, certainly (we aren’t likely to see another Joseph II soon or perhaps ever), but the case of Hungary proves that even decrepit old Enlightenment is better for the Left than the relativistic, postmodern worship of every ethnic superstition in the name of a faux egalitarianism — which is nothing more than romantic exoticism and Orientalism.

Source:  https://www.jacobinmag.com/2018/04/viktor-orban-hungary-elections-enlightenment

Final declaration of the Assembly of Resistances (AoR) held in Budapest on 2-4 March 2018

(Version 8.- FINAL )

In preparation of the International Assembly of Peoples` Movements and Organizations that will take place next automn in Caracas, following the positive traditions of the World and European Social Fora, after a three-day theoretical and intensive debates we, the participants of the regional Assembly of Resistances (AoR) held in Budapest on 2-4 March 2018 came to the conclusion that beyond the logic of profit and war “another world is possible and necessary”.

The systemic crisis continues to favor the right-wing hiding behind a populist discourse in most of the Central and Eastern European Countries (CEEC). Social democracy, not to mention the communist parties have suffered electoral defeats in Western countries like Austria, France and Germany, whereas in Greece, Spain and Portugal some promising developments of popular movements have started, but still, no strong left-wing has emerged on the European political horizon. In the last decades we were and are confronted with an enormous international neoliberal offensive with all its horrible consequences: unemployment, precarity, social cuts, attack against trade unions etc. This led to combined social, economic, ecological and political crises.

The traditional left mainly took over the neoliberal paradigm. An ideological vacuum came into being and in this vacuum the far right is intervening – successfully- with “easy answers”- for above all by creating scapegoats.

In the spirit of international solidarity the discussions in Budapest have strengthened our common will to fight against neoliberalism, neocolonialism, oppression, exploitation, social degradation, environmental destruction, militarisation, racism, sexism and the rise of far-right. We condemn military interventions of world and regional powers in the Middle East and elsewhere. We support the Boycott, Divestment, Sanctions (BDS) movement of the Palestinian people struggling for freedom, justice and equality. We support initiatives aimed at ending the war in Syria by a negotiated political solution taking into account interests and rights of all groups of the Syrian people.

Now the time for a massive social resistance has come again, based on a realistic anti-systemic, anti-capitalist alternative. The concept and the idea of a socialist world, beyond-capitalism should not be reduced to abstract theoretical declarations. We have concrete demands, plans and strategies shaped in each country according to its national specificities. Thus we want to build a global society, based on cooperation and not on competition.

The specific purpose of this regional meeting was to determine some axes for concrete common international activities and we came up with decisions about concrete solidarity actions and campaigns we can realize all together on a regional and international scale.

The issues raised in the following program can be considered as non-capitalist alternatives, especially in the CEE region, where the “overthrowing” of the authoritarian regimes can be achieved only by launching an inclusive and massive social self-defense movement.

1. The root for nearly all other problems in the region lies in absence of a systemic change of the CEEC where a completely distorted ownership structure leading to the “oligarchization” of private property came into being. The existing system must be attacked at these points, that is, for the wider groups of the society creating a plural property structure, e.g. the freedom for founding cooperatives in all sectors of the economy. Jobs have to be created from the public resources which the governments have squandered for their own clientele. Instead of public-financing of their own clientele in general using public work as forced labor, investments are needed to build community based social and cultural infrastructure, public health-care and higher education as well as to widen the job-creating needs and capabilities of local governments. This is a small step towards the multisectoral mixed economy;

2. In the social field, the living conditions of the lower classes must be improved. We demand the introduction of the Universal Basic Income (UBI). Instead of nationalism, racism, ethnic insanity, persecution of the Roma people and the migrants the most important social task of the resistance movements – independently of their political affiliations – is to root a cultural revolution through strengthening the people`s educational structures and self-learning circles;

3. The concept of political democracy needs to be complemented with the notion of economic, environmental and cultural democracy so that every person becomes part of the concept of ‘democracy’. Bourgeois parlamentarian democracy is a very limited concept, which is now under big pressure in the CEECs. The authoritarian regimes based on social exclusion must be rejected. Social rights must be declared in the national constitutions and be implemented in harmony of the UN International Conventions which guarantee the Economic, Social and Cultural Rights of every human being.

4. The social base of this anti-capitalist, left-wing politics should be the trade unions and the self-organization processes of the civil society. Namely, if the Left is above all not the advocate of the wage earners, the workers and the unemployed, it liquidates itself on the altar of a semi-peripheral capitalism that does not give any a perspective either for the CEE countries, or for the vast majority of the societies of the world.

Unity and action now! Fight on!

We will combine our forces and act together on international scale to the following issues:

– International Women`s Day March 8th

– International Day against Racism March 17th

– Memory of Nakba 1948 (expelling of the Palestinians from Israel) – in spring

– 4th anniversary of the Odessa massacre May 2nd

– Bicentinary of the Birthday of Karl Marx May 5th

– NATO summit in Brussels July 12th

– Summit of the “Peoples in Struggle” in Caracas – in automn

– Memory of the end of World War I: “Never again war! Never again fascism!”- November.

Endorsed by the participants of the Regional Assembly of Resistences in Budapest

Statement/Proposals for the Budapest AoR by the Ukraine/Russia Working Group

On Ukraine:

• We demand that the Ukrainian authorities officially recognize the Rusyn ethnic identity in the same way as it is recognized in Slovakia, Hungary, Czech Republic, Poland.

• We demand that the Ukrainian authorities investigate the arson attack on the Hungarian cultural center in Uzhgorod, punish the perpetrators and officially apologize before the Hungarian community in Ukraine.

• We demand that the Ukrainian government include a clause requiring unconditional fulfilment of the Minsk agreement in the Donbass reintegration law.

• We condemn glorification of the radical Right forces who are responsible for the fire in Odessa Trade Union House on May 2, 2014. We demand that the Ukrainian law enforcement authorities punish the real perpetrators. We call for holding in Europe, on May 2, 2018, a joint action of progressive forces in memory of those killed in the Odessa massacre.

• We demand that real freedom of speech and freedom of expression for the Left political opposition be guaranteed in Ukraine for democratic participation in presidential and parliamentarian elections in 2019.

• We demand to stop persecution of political opposition and independent journalists in Ukraine and support initiatives in Ukraine aimed at defending and freeing political prisoners.

On Russia.

• We demand that the Russian authorities stop persecution of opposition political activists in Russia, and particularly protest against prosecution of anarchist and antifa activists from Penza and St.Petersburg where torture was used to extract confessions with fabricated charges, and also of anarchist and Left activists in Sevastopol. We call the left and progressive forces in Europe to launch a solidarity campaign against these repressive actions of Russian authorities.

(Alexander Buzgalin’s additional proposal: We call for creating a “fast response group” consisting of Left European parliamentarians, deputies of national parliaments, and other prominent persons for these and other solidarity campaigns.)

• We demand to revoke the decision liquidating the Interregional “Workers independent’ Association” trade union and express our support to really independent trade unions in Russia and to their right to conduct international and intersectoral solidarity activities without intervention from authorities.

General proposals.

• We demand that laws on “decommunization”, and any other laws banning “Communist propaganda” are abolished in Ukraine and all other European countries where such laws were adopted before.

• We consider creation of a united European army as a road to a war.