ATTAC Magyarország

2021. május 7.

Mi, a csatlakozó intézmények és szervezetek azért gyűltünk össze Portóban a szociális csúcstalálkozó alkalmával, hogy egyesítsük erőinket a szociális jogok európai pillérének végrehajtása iránti elkötelezettség megerősítése érdekében, és hogy kihasználjuk ezt az egyedülálló lehetőséget, hogy egyesítsük erőinket egy olyan inkluzív, fenntartható, igazságos és munkahelyekben gazdag fellendülés érdekében, amely a versenyképes gazdaságon alapul, és amely senkit sem hagy maga mögött.

E célból hangsúlyozzuk, hogy: –

• Példátlan időket élünk. A zöld, szociálisan igazságos és digitális gazdaságra való áttérésre irányuló közös törekvésünk az elkövetkező évtizedekre meghatározza majd az emberek megélhetését Európa-szerte, megváltoztatva többek között a fogyasztási, elosztási, termelési és munkamódszereket. A COVID-19 megterhelte egészségügyi rendszereinket, és további mélyreható változások elé állította Európát a munkahelyek, az oktatás, a gazdaság, a jóléti rendszerek és a társadalmi élet terén, ami mélyreható gazdasági és társadalmi válságot eredményezett; –
• A COVID-19-re adott európai válasz a világjárvány számos negatív hatását megfékezte, megmutatva az összehangolt európai megközelítés előnyeit, amelynek továbbra is irányítania kell bennünket a megoldás-orientált intézkedésekre irányuló közös erőfeszítésekben, figyelembe véve a nemzeti rendszerek sokféleségét. Ez továbbra is innovációt, fenntartható gazdasági fejlődést, kohéziót és felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergenciát fog eredményezni;
• Mivel a világjárvány miatt nő a munkanélküliség és az egyenlőtlenségek, fontos, hogy a forrásokat oda irányítsuk, ahol a legnagyobb szükség van rájuk gazdaságaink megerősítése érdekében, és politikai erőfeszítéseinket az esélyegyenlőségre, a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, a minőségi munkahelyteremtésre, a vállalkozói szellemre, a fel- és átképzésre, valamint a szegénység és a kirekesztés csökkentésére összpontosítsuk;
• Ez tehát a megfelelő pillanat arra, hogy közösen érvényesítsük és támogassuk az erős, fenntartható és inkluzív gazdasági és társadalmi fellendülés és modernizáció ambiciózus menetrendjét, amely együtt jár az európai szociális modell megerősítésével, hogy minden ember részesüljön a zöld és digitális átmenet előnyeiből és méltóságban élhessen;
• A szociális jogok európai pillérének 2017-ben, a méltányos munkahelyekért és növekedésért tartott göteborgi szociális csúcstalálkozón kihirdetett 20 alapelve továbbra is iránytűként szolgál, amely az erős, fenntartható és inkluzív fellendülés, valamint a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergencia felé vezet bennünket;
• Az uniós vezetők a 2019-2024-es stratégiai menetrendben hangsúlyozták, hogy a pillért végre kell hajtani, az alapelveket uniós és tagállami szinten tettekre kell váltani, a vonatkozó hatáskörök megfelelő figyelembevételével. Az Európai Parlament az Erős szociális Európa az igazságos átmenetért és a gyermekgaranciáról szóló állásfoglalásaiban szintén határozottan hangsúlyozta, hogy erős közös elkötelezettségre van szükség a pillér jogainak és elveinek megvalósítása mellett. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága által kidolgozott vitákban a szociális jogok európai pillérének cselekvési tervének jelentőségét hangsúlyozták.

Ebben az összefüggésben üdvözöljük a szociális jogok európai pillérének cselekvési tervét, amelyet az Európai Parlament és az Európai Bizottság terjesztett elő és a legmegfelelőbb eszközök felhasználásával, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása és a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheinek korlátozása mellett felszólítunk minden érintett szereplőt, hogy vegye át a világjárvány tanulságait, és tegyen közös erőfeszítéseket annak érdekében, hogy:

• minden szükséges erőforrást – beruházásokat és reformokat – mozgósítani a gazdasági és társadalmi válságból való kilábaláshoz, Európa jövőbeli válságokkal szembeni ellenálló képességének fokozásához és az európai gazdaság versenyképességének megerősítéséhez, a fenntartható és inkluzív növekedés, a tisztességes munka és a társadalmi igazságosság alapján, különös figyelmet fordítva a munkavállalók, vállalkozások és intézmények környezeti, digitális és technológiai szerepvállalására, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra és az általános érdekű szolgáltatásokra; –
• támogassák a tisztességes és fenntartható versenyt a belső piacon az innováció, a minőségi munkahelyek, a tisztességes bérek, a megfelelő munkakörülmények, a biztonságos és egészséges munkahelyek és környezet, az egyenlő bánásmód és a méltányos mobilitás révén;
• hozzanak intézkedéseket a munkaerőpiacok működésének javítása érdekében, hogy azok hozzájáruljanak a fenntartható gazdasági növekedéshez, a nemzetközi versenyképességhez, elősegítsék a tisztességes munkakörülményeket és a mindenki számára elérhető méltányos bérezést, valamint támogassák a nők, a fiatalok és a kiszolgáltatott kategóriák munkaerő-piaci integrációját; –
• tegyenek intézkedéseket a nemzeti szociális védelmi rendszerek megerősítésére, hogy mindenki számára méltóságteljes életet biztosítsanak, fenntarthatóságuk megőrzése mellett; –
• fordítsanak különös figyelmet a COVID19 válság és annak rövid, közép- és hosszú távú következményei által leginkább érintett tevékenységekre, közösségekre és emberekre;
• a területi és társadalmi kohézió megerősítése az európai, nemzeti, regionális és helyi kormányzati szintek bevonásával, nevezetesen a mély és tartós strukturális gyengeségekkel küzdő, gyors és jelentős átalakulásokon áteső ágazatokra, csoportokra és területekre összpontosítva, és e törekvés során támogassa az alapvető szolgáltatások és infrastruktúrák megerősítését;
• az autonóm szociális párbeszéd, mint az európai szociális modell strukturáló eleme, előmozdítása és megerősítése európai, nemzeti, regionális, ágazati és vállalati szinten, különös tekintettel a tagállamokban létező különböző modellek keretében a kollektív tárgyalások számára kedvező keret biztosítására;
• a nemek közötti egyenlőség előmozdítása, többek között a nemek közötti bérszakadék megszüntetésével és az egyenlő értékű munkáért egyenlő bérezéshez való jog biztosításával; – olyan közpolitikák kidolgozása, amelyek megfelelő szinten erősítik a társadalmi kohéziót, küzdenek a megkülönböztetés minden formája ellen, beleértve a munka világát is, és előmozdítják az esélyegyenlőséget mindenki számára, különösen a szegénység által veszélyeztetett gyermekek, az idősek, a fogyatékkal élők, a migrációs háttérrel rendelkezők, a hátrányos helyzetű és kisebbségi csoportok és a hajléktalanok tekintetében;
• a gyermekek szegénységből való kiemelését célzó átfogó megközelítés előmozdítása a gyermekek jogainak finanszírozásának előtérbe helyezésével és a gyermekgarancia valamennyi szakpolitikai ágazatban való érvényesítésével, valamint a fenntartható munkahelyekbe és a szülők szociális támogatásába történő beruházások fokozásával;
• a civil párbeszéd előmozdítása és a civil társadalom tevékenységének támogatása a pillér elveinek megvalósításában.

Felszólítjuk az Európai Tanácsot, hogy támogassa az Európai Bizottság által a szociális jogok európai pillérének cselekvési tervében javasolt 2030-as kiemelt célokat, és mozdítsa elő:

• a foglalkoztatás helyreállítását és a minőségi munkahelyteremtést, mint a gazdasági és társadalmi fejlődés alappillérét a 2030-ra kitűzött, legalább 78%-os foglalkoztatási arány eléréséhez, ami a nemek közötti foglalkoztatási különbségek legalább felére csökkentését jelenti;
• a gazdaság és a társadalom igényeinek megfelelő, a készségekbe, az egész életen át tartó tanulásba és képzésbe való beruházást annak érdekében, hogy 2030-ra szintén azt a célt kell elérni, hogy az európaiak legalább 60%-a évente részt vegyen képzésben, és a 16-74 évesek legalább 80%-a számára elő kell segíteni a digitális alapkészségekhez való hozzáférést, ezáltal elősegítve a szakképzést, az átképzést, a foglalkoztathatóságot és az innovációt;
• megfelelő társadalmi befogadási és szociális védelmi politikák, amelyek 2030-ra legalább 15 millióval csökkentik a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők számát (a 2019-es adatokhoz képest), beleértve 5 millió gyermeket, különös hangsúlyt fektetve a szegénység generációs körforgásának megtörésére, valamint a társadalmi mobilitás előmozdítására.

Felszólítjuk a tagállamokat, hogy határozzanak meg olyan ambiciózus nemzeti célokat, amelyek – az egyes országok kiindulási helyzetét megfelelően figyelembe véve – megfelelő hozzájárulást jelentenek az európai célok eléréséhez. Megerősítjük, hogy az EU gazdasági és szociális kormányzásának keretében az európai szemeszter és annak különböző eszközei, mint például a megújított szociális eredménytábla, megfelelő politikai keretet jelentenek a szociális jogok európai pillérének végrehajtása terén elért előrehaladás nyomon követésére, és ennek alapján a legmagasabb politikai szinten történő rendszeres értékelésre szólítunk fel a 2030-as kiemelt célok és a felfelé irányuló konvergencia felé tett előrehaladásról. Az Európa fellendülésének támogatására rendelkezésre bocsátott rendkívüli források olyan esélyt jelentenek, amelyet nem szabad elszalasztani, hogy a szociális pillér elveivel és céljaival összhangban a szükséges reformok jobb nemzeti szintű végrehajtása felé haladjunk.

Végezetül hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia keretében és azon túl, a szociális partnerek bevonásával és az európai társadalom mozgósításával minden polgárral együtt elkötelezzük magunkat és megvitassuk, hogyan erősíthetjük Európa szociális dimenzióját.

Porto, 2021. május 7.

Luca Visentini

Az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkára

Pierre Gattaz

a BusinessEurope elnöke

Pascal Bolo

Az SGI EUROPE elnöke

Alban Maggiar

a SMEunited elnöke

Piotr Sadowski

A Social Platform elnöke

David Sassoli

az Európai Parlament elnöke

Ursula von der Leyen

az Európai Bizottság elnöke

António Costa

Portugália miniszterelnöke

The break-up of the Soviet Union did not send the Western political elites into a state of political euphoria, all at once, or immediately. New hunting grounds emerged in which the neo-imperialist great powers, above all the Western center of the world system, quickly realized that the break-up of the bipolar world order offered great opportunities. First, they declared their support for regime change in Russia, for eternal peace and happiness, democracy, and freedom, and then they set about the great task they had previously claimed to have ruled out, namely the eastern enlargement of NATO. This was the new Drang nach Osten, (the 19^th century German term for the desire to “Drive to the East”), the final stage of which Brzezinski had warned of as the partition of Russia – however, this was before the containment of China as a world power had yet taken concrete form. Nonetheless, the economic, market-spatial, military-political repartition of the world had already reached a dangerous stage. It was thus the beginning of a new Cold War, in which NATO has continued to spread eastwards on the basis of a Russo phobic and Soviet phobic ideology, under the banner, of course, of democracy and human rights.

The other ‘betrayal’ of the ‘collective’ West, which implied the launch of the Cold War, was the disintegration of Yugoslavia and its subsequent bombing in 1999. All this, of course, was hypocritically, once again done with US instructions using the banner of democracy and freedom. In addition, for 30 years the peoples of Eastern Europe have been promised, as part of a general brainwashing, that if they support NATO under the leadership of their own ‘Western’ power elite groups, they will catch up with Western Europe and enjoy protection against Russia. Meanwhile, however, Russia was recovering from the scourge of neo-liberalism in the 1990s and its consolidation was triggered by the Americans and the EU reheating Bismarck’s old plan to disconnect Ukraine from the ‘Russian world’, from the Russian sphere of interest, while at the same time signaling that Russia could not have legitimate power interests and that the Americans wanted to squeeze Russia out of the European gas and oil market. By 2014, this had culminated in a coup d’état against the legitimate Ukrainian president, with the support of the EU, using US financial and political-diplomatic operations to bring Ukraine into the Euro-American sphere of interest.

However, by this time Russia, and especially China, were already strong enough to respond to Western challenges. The two ‘Eastern’ powers had articulated their own interests in a multipolar reorganization of the world order. Russia’s interests in the conflict in Ukraine were clearly outlined, above all in the annexation of Crimea. The ‘hotspots’ of the world system, from the Balkans to Afghanistan, the Middle East, China and the northern shores of the African continent, and from there to the cordon sanitaire surrounding Russia, did not offer stability for humanity, but bloodshed and war… Today, the USA alone has more than 150 military bases in the world, while Russia has five. Yet the East-West conflict is fatal and as such any military confrontation is utterly pointless because it is unwinnable. This unproductive confrontation is consuming the material and intellectual resources of humanity, even though we know that it brings profit and wealth only to an insignificant minority.

Here in (Eastern) Europe, the ideological sources of the new Cold War are directly reflected in the politics of memory. In the infrastructures of the EU and the nation states, the legitimating ideology of the Russian state is undermined: the world historical significance of the victories of the Soviet Union and the Red Army are systematically relativized or outright denied. The Cold War propagandists and propaganda machines deny the values of the fact of Victory and identify Nazi Germany with the Soviet Union. Already in 1989, international liberalism denounced its 1945 anti-fascist alliance with ‘communism’; since then, anti-democratic authoritarian regimes have been re-established in Eastern Europe, inside and outside the EU, with the direct support of Brussels and Washington. Today, most Eastern European countries glorify their military past as allies of the Nazis, in their war against the Soviet Union, as they exalt their roles as collaborators in the punishment squads, and are made out as heroes in much of the Baltic sates as well as in Ukraine and Hungary.  In the Czech Republic, the statue of the ‘liberating Marshal Koniev’ was toppled to the great glory of liberalism. All this is going on with Western support in both the EU and the US.

By the 75th anniversary of the victory over Nazi Germany, it is already clear that the memory of this victory has become an open battlefield in the global struggles of memory politics, which ‘map’ ideological fronts and strange, confused ‘alliances’. The Western mainstream liberal and conservative media, under the banner of the fight against communism, often no longer even talk about Stalinism! – is at the forefront of this fight, as has been pointed out so many times.

This of course has a profound impact on the perception of Victory, anti-fascism, fascism/Nazism. In October 2020, the EU Parliament’s decision to identify Soviet and Nazi regimes and to group together the warring sides, was in order to simultaneously eradicate the anti-fascist narrative and tradition in a wave of Russophobia. The latest “European documentary” (28 September 2019) on pathological anti-communism and Soviet phobia directly identifies Hitler and Stalin as responsible for the outbreak of World War II. In the European Parliament, too, there is a right-wing predominance that is open to relativizing the crimes of Nazism… This tendency now pervades the politics of memory and historiography.

The stakes of this reversal and revision of the politics of memory are clear, however, in two fundamental contexts. One of the aims of the revision is to isolate Russia from the ‘civilized world’ for geopolitical purposes and reflecting market interests in the context of a global media and cyber war. It is also clear that almost all Russo phobic political campaigns are caught in the web of the US-led ‘sanctions policy’ against Russia. Without the repeated and global emergence of an anti-fascist alternative, an effective mass anti-war movement is unthinkable. At stake is the preservation of the antifascist narrative, the broad antifascist united front against the forces of the new Cold War.

Remark: The above text was read out by Matyas Benyik at the zoom meeting of Prague Spring 2 Network on 8th May 2021.

Krausz Tamás

Az új hidegháború eredete és egy új háborúellenes mozgalom elkerülhetetlensége

A Szovjetunió felbomlása következtében a nyugati politikai elitek nem egyszerre és nem azonnal estek politikai eufóriába. Új vadászmezők bukkantak fel, amelyeken a neoimperialista nagyhatalmak – mindenekelőtt a világrendszer nyugati centruma – hamar megértette, hogy a bipoláris világrend felbomlása nagy lehetőségekkel kecsegtet: úgy látták, az USA irányításával a nyugat visszafoglalhatja régi uralkodó pozícióját a világ összes többi régiója felett, beleértve a szovjet utódállamok többségét is.

Mindenekelőtt deklarálták az oroszországi rendszerváltó átalakítások támogatását, az örök békét és boldogságot, demokráciát és szabadságot, majd nekiestek a nagy feladatnak, amelyről korábban szentül állították, hogy ki van zárva, vagyis a NATO keleti kibővítésének. Ez volt az új Drang nach Osten, amelynek végstádiumát Brzezinski Oroszország felosztásában jelölte ki, de Kína mint világhatalom megzabolázása akkoriban még nem öltött konkrétabb formákat. Napjainkban a világ gazdasági-piaci-területi, katonai-politikai újrafelosztása tehát veszélyes szakaszhoz érkezett.

De az 1990-es évek volt az új hidegháború kezdete. Azóta is tart a NATO keleti terjedése egy ruszofób és szovjetofób ideológia alapján, persze a demokrácia és az emberi jogok zászlaja alatt. A „kollektív” Nyugat másik „árulása”, amely a hidegháború elindítását implikálta, Jugoszlávia szétbomlasztása, majd nyomában 1999-es szétbombázása. Mindez természetesen – képmutató módon és szintén amerikai instrukciók alapján – a demokrácia és a délszláv népek megmentésének ürügyével zajlott. 30 éve mantrázva ígérgetik a kelet-európai népeknek, hogy ha támogatják a NATO-t a saját „nyugatos” hatalmi elitcsoportjaik vezetése alatt, akkor utolérik Nyugat-Európát és védelmet élveznek Oroszországgal szemben. Eközben azonban Oroszország feltápászkodott a neoliberalizmus 90-es évekbeli csapásai alól, és megerősödése váltotta ki, hogy az amerikaiak és az EU újra felmelegítették Bismarck régi tervét: Ukrajna lecsatolását az „orosz világról”, az orosz érdekszféráról, egyszersmind jelezve, hogy Oroszországnak nem lehetnek legitim hatalmi érdekei, sőt az amerikaiak egyenesen ki akarják szorítani Oroszországot az európai gáz- és olajpiacról. 2014-re mindez odáig fajult, hogy amerikai pénzügyi és politikai-diplomáciai műveletekkel, az EU támogatásával puccsot szerveztek a törvényes ukrán elnök ellen, hogy átsegítsék Ukrajnát az euro-amerikai érdekszférába.

Oroszország és főleg Kína volt már olyan erős, hogy válaszoljanak a nyugati kihívásokra. A világrend egy multipoláris átszervezése érdekében a két „keleti” nagyhatalom megfogalmazta saját érdekeit. Oroszország érdekei az ukrajnai konfliktusban világosan körvonalazódtak, mindenekelőtt a Krím annektálásában. A világrendszer „forró pontjai” a Balkántól Afganisztánon át a Közel-Keletig, Kínáig és az afrikai kontinens északi partjaiig, onnan az Oroszországot körbevevő cordon sanitaire-ig, nem stabilitást, hanem vérözönt és háborút tartogattak az emberiség számára. Ma már az USA-nak egyedül több mint 150 katonai bázisa van a világon, míg Oroszországnak öt. Mégis Kelet és Nyugat között végzetes, s mint ilyen tökéletesen értelmetlen minden katonai konfrontáció, mert megnyerhetetlen. Ez a terméketlen szembenállás felemészti az emberiség anyagi és szellemi erőforrásait, noha tudjuk, hogy csak egy jelentéktelen kisebbségnek hoz profitot és gazdagságot.

Az új hidegháború ideológiai forrásai itt, (Kelet-)Európában közvetlenül megjelennek az emlékezetpolitikában. Az EU és a nemzetállamok infrastruktúráin aláássák Oroszország legitimációs ideológiáját: módszeresen relativizálják vagy egyenesen tagadják a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg győzelmeinek világtörténelmi jelentőségét. A hidegháborús propagandisták és propagandagépezetek elvitatják a Győzelem tényének értékeit, s azonosítják a náci Németországot a Szovjetunióval. A nemzetközi liberalizmus már 1989-ben felmondta az 1945-ben megkötött antifasiszta szövetségét a „kommunizmussal”; azóta Kelet-Európában, az EU-n belül és kívül újra antidemokratikus-autoriter rezsimek szilárdulnak meg Brüsszel és Washington közvetlen támogatásával. A kelet-európai régió országainak többségében nacionalista alapon heroizálják a Szovjetunió elleni háborúban, a nácik szövetségeseiként harcoló hadseregeiket, kollaboráns büntetőosztagaikat a balti országokban éppen úgy, mint Ukrajnában vagy Magyarországon. Csehországban a „felszabadító Konyev marsall” szobrát ledöntötték a liberalizmus legnagyobb dicsőségére. Mindez nyugati támogatással zajlik mind az EU-ban, mind az USA-ban.

A náci Németország fölötti Győzelem 75. évfordulójára már világosan kirajzolódott, hogy e győzelem emlékezete nyílt harci tereppé vált az emlékezetpolitika globális küzdelmeiben, amelyek mintegy „leképezik” az ideológiai frontokat és a furcsa, zavaros „szövetségeket”. A nyugati mainstream liberális és konzervatív média a kommunizmus elleni harc zászlaja alatt – sokszor már nem is a sztálinizmusról beszélnek! – élen jár ebben a harcban, mint arra már oly sokszor rámutattunk.

Mindez természetesen alapjában kihat a Győzelem, az antifasizmus, a fasizmus/nácizmus megítélésére. 2020 októberében az EU-parlament határozata egyenesen azonossá tette a szovjet és a náci rendszereket és harcoló oldalakat azzal a céllal, hogy a ruszofóbia hullámán egyszer s mindekorra felszámolják az antifasiszta narratívát és hagyományt. A patologikus antikommunizmus és szovjetofóbia legújabb „európai dokumentuma” (2019. szept. 28.) a II. világháború kirobbanásában egyenesen azonosítja Hitler és Sztálin felelősségét. Az Európai Parlamentben is olyan jobboldali túlsúly a jellemző, amely nyitott a nácizmus bűneinek relativizálása irányába.^. Ez a tendencia ma már mélyen áthatja az emlékezetpolitika és a történetírás mindennapjait.

A jelzett emlékezetpolitikai fordulatnak, felülvizsgálatnak a tétje ugyanakkor világos, két alapvető összefüggésben is. A felülvizsgálat egyik célja Oroszország geopolitikai célú és piaci érdekeket tükröző izolálása a „civilizált világtól” egy globális média- és kiberháború keretei között. Az is világos, hogy az USA által irányított, Oroszország elleni „szankciós politika” hálójába került szinte minden ruszofób politikai kampány. Az antifasiszta alternatíva ismételt és globális megjelenése nélkül eredményes háborúellenes tömegmozgalmat elképzelni sem lehet. A tét az antifasiszta narratíva, a széles antifasiszta egységfront megőrzése az új hidegháború erőivel szemben.

To commemorate the end of World War II in Europe we invite to the webinar on the 8th of May 2021 at 10:00 CET with the title: Never again! We need a new detente!

We all know that World War II brought about one of the biggest disasters of human mankind to the world. The present escalation of military activities around Russia and the information war between West and East reminds us of the “Cold War” with its threat against humanity. Faced by climate emergency, species extinction and wiping out all of humanity in a nuclear war we need cooperation across all borders, we need a new detente. 

The webinar Never again! We need a new detente! is initiated as a follow up on both peace and ecology spaces at the World Social Forum in January 2021. We hope this will contribute to continues cooperation between peace, environmental, trade unions and other movements to stop war and construct a social and ecological just transition. 

Furthermore, in the middle of the huge pandemic we are living in the present militarization in the West and East is worrisome. Repression is growing on both sides of the divide when political opposition is seen as serving foreign interest.
 

The question is. how can we organize a movement built on participatory democracy towards in order to counteract the ongoing information war. Is there a possibility to create a new detente so mankind can jointly address the great social and ecological crisis we face?

We hope this webinar can contribute a small step in that direction. 

Speakers:

Oksana Chelysheva, ex-board member of the EU-Russia Civil Society Forum now living in Helsinki and working with the Finnish Peace Committee

Tamás Krausz, Hungarian historian, Professor of ELTE – Institute of Russian studies

Kristine Karch, Coordinator of the No-toNATO network, Berlin Germany

Rafal Pankowski, Professor at the Institute of Sociology of Collegium Civitas in Warsaw. (to be confirmed)

Peter Wahl, Attac Germany 

The language will be English, Tamas Krausz will be translated from Hungarian to English. There will be time for discussion. 

To participate, use the Zoom link  below

Initiator:

Prague Spring 2 Network against right wing extremism and populism

https://www.facebook.com/praguespring2

one of among the facilitators of the World Social Forum peace and ecology spaces in 2021. 

Mirek Prokeš is inviting you to a scheduled Zoom meeting.

Topic: Never Again War! We Need a New Détente Now
Time: May 8, 2021 09:45 CEST (Budapest/Brussels)

Join Zoom Meeting
https://us02web.zoom.us/j/84608123646 

Meeting ID: 846 0812 3646
One tap mobile
+420228882388,,84608123646# Czech Republic
+420239018272,,84608123646# Czech Republic

Dial by your location
        +420 2 2888 2388 Czech Republic
        +420 2 3901 8272 Czech Republic
        +420 5 3889 0161 Czech Republic
        +421 233 056 888 Slovakia
        +421 233 418 515 Slovakia
        +48 22 306 5342 Poland
        +48 22 307 3488 Poland
        +48 22 398 7356 Poland
        +36 1 408 8456 Hungary
        +36 1 701 0488 Hungary
        +36 1 779 9126 Hungary
        +49 695 050 2596 Germany
        +49 69 7104 9922 Germany
        +49 30 5679 5800 Germany
        +49 69 3807 9883 Germany
        +43 72 011 5988 Austria
        +43 120 609 3072 Austria
        +43 12 535 501 Austria
        +43 12 535 502 Austria
        +43 670 309 0165 Austria
        +40 31 630 1088 Romania
        +40 37 170 0418 Romania
        +358 3 4109 2129 Finland
        +358 9 4245 1488 Finland
        +358 9 7252 2471 Finland
        +33 1 8699 5831 France
        +33 1 7037 2246 France
        +33 1 7037 9729 France
        +33 1 7095 0103 France
        +33 1 7095 0350 France
        +30 211 198 4488 Greece
        +30 231 118 0599 Greece
        +39 020 066 7245 Italy
        +39 021 241 28 823 Italy
        +39 069 480 6488 Italy
        +31 20 241 0288 Netherlands
        +31 20 794 0854 Netherlands
        +31 20 794 6519 Netherlands
        +31 20 794 6520 Netherlands
        +31 20 794 7345 Netherlands
        +31 707 006 526 Netherlands
        +47 2396 0588 Norway
        +47 2400 4735 Norway
        +47 7349 4877 Norway
        +34 84 368 5025 Spain
        +34 91 787 0058 Spain
        +34 917 873 431 Spain
        +46 8 4468 2488 Sweden
        +46 8 5016 3827 Sweden
        +46 8 5050 0828 Sweden
        +46 8 5050 0829 Sweden
        +46 8 5052 0017 Sweden
        +46 850 539 728 Sweden
        +41 22 591 00 05 Switzerland
        +41 22 591 01 56 Switzerland
        +41 31 528 09 88 Switzerland
        +41 43 210 70 42 Switzerland
        +41 43 210 71 08 Switzerland
        +41 44 529 92 72 Switzerland
        +32 1579 5132 Belgium
        +32 2 290 9360 Belgium
        +32 2 585 5574 Belgium
        +32 2 588 4188 Belgium
        +32 2 788 0172 Belgium
        +32 2 788 0173 Belgium
Meeting ID: 846 0812 3646
Find your local number: https://us02web.zoom.us/u/kdhKA1KaW8

Ma 2021. május 2-án lesz hét éve, hogy az ukrajnai Ogyesszában, a Szakszervezetek Székháza ellen csőcselék által elkövetett támadásnak a tragédiája legalább 42 ember halálát és több mint 100 sebesültet követelt.

Ezek a 2014. május 2-i halálesetek alig néhány hónappal azután következtek be, hogy a demokratikusan megválasztott elnököt tömegtüntetések és erőszakos jobboldali szervezetek kényszerítették lemondásra. Ennek következtében Ogyesszában több héten keresztül egyre nőtt a feszültség, amely utcai összecsapásokban és a Szakszervezetek székháza elleni tömeges támadásban csúcsosodott ki.

A támadásról számos videó került fel az internetre, amelyeken egyértelműen látszik, hogy a csőcselék Molotov-koktélokkal felgyújtotta a szakszervezetek épületét. Látható, amint emberek ugranak ki az égő ablakokból, és a földre zuhanva meghalnak. Az aszfalton fekvő embereket és a menekülni próbálókat baseball ütőkkel és más fegyverekkel súlyosan megverték. A mai napig a gyilkos tettek elkövetői közül egyet sem vontak felelősségre.

Ugyanakkor a gyújtogatás túlélőit, valamint számos szimpatizánsukat letartóztatták, és közülük sokat bebörtönöztek. Az áldozatok és túlélők családtagjai, barátai és támogatói többször tartottak megemlékezéseket a gyilkosságok helyszínén, követelve a felelősök felelősségre vonásához szükséges nemzetközi vizsgálatot.

Minden év május 2-án világszerte több ezer ember gyűlik össze, hogy kifejezzék szolidaritásukat Nekünk a Szervezők a Baloldalért aktivistáinak fontos az igazságosság és ezennel ismét kifejezzük szolidaritásunkat az ogyesszaiakkal.

https://youtu.be/HPH2TKs63hc

A Friedrich Ebert Stiftung által támogatott Social Europe Talk sorozat következő epizódjára május 4-én, kedden, közép-európai idő szerint 14.00-15.00 órakor kerül sor, a három nappal későbbi portói szociális csúcstalálkozót megelőzően.

A vitát élőben a Zoom vagy a YouTube linkjén keresztül követheti.

https://us06web.zoom.us/j/81103865071?pwd=a3JtQkQ2Mlg1STlrcGpTOFJheGtmZz09#success

https://www.youtube.com/channel/UC7mClNL0b9EQ86kwojGV7QQ

Most, hogy a 2017-ben elindított szociális jogok európai pillérét cselekvési tervvé alakították át, a kulcsfontosságú szereplőkkel együtt vizsgáljuk meg, hogyan valósítható meg egy mindenkit befogadó Európa. Vajon a “negatív” piaci integráció évtizedes dominanciáját valóban felváltja-e a pozitív, szociálpolitikai fókusz, amikor ezt hagyományosan a tagállamok előjogaként képzelték el? Lehet-e európai szintű megállapodás a szociális befektetés vagy a szociális-ökológiai állam céljáról? Helyes-e, hogy a cselekvési terv a célokra, a nyomon követésre és a finanszírozásra összpontosít, nem pedig az elérni kívánt szociális eredményekre és az ezek eléréséhez szükséges programokra – mint például egy európai szintű munkanélküliség-viszontbiztosítási rendszer -? És mindez megvalósítható-e európai makrogazdasági kormányzás és sokkal nagyobb költségvetési kapacitás nélkül?

A virtuális asztal körül ülnek majd:

José António Vieira da Silva, a portói szociális csúcstalálkozó szervezője és korábbi portugál munkaügyi miniszter.

Agnes Jongerius, az Európai Parlament foglalkoztatási és szociális ügyekkel foglalkozó bizottságának szocialista és demokrata tagja.

Sandra Pereira, Az Európai Parlament foglalkoztatási és szociális ügyek bizottságának alelnöke, A Baloldal

Andreas Botsch, a DGB (Német Szakszervezeti Szövetség) nemzetközi osztályának igazgatója.

A moderátor Robin Wilson, a Social Europe megbízott főszerkesztője lesz.

The webinar was held on 23rd April 2021 with six keynote speakers and about two dozens of participants, members of the Civil Society Organisations (CSOs) grouping in the Hungarian Social Forum (HSF). The webinar was opened by Matyas Benyik, Chairman of HSF. He has given a piece of information on the Declaration of the Conference on the Future of Europe organised by the European Commission, the Council of the European Union and the European Parliament early March 2021.

Dr. Nicolas Schmit, European Union`s Commissioner for Jobs an Social Rights sent us a video message, in which he greeted the participants of our webinar. The video is downloadable LR MP4 here: https://euc-vod.fl.freecaster.net/07/204667/LR_I204667EN1W.mp4

or FHD MP4: https://euc-vod.fl.freecaster.net/07/204667/FHD_I204667EN1W.mp4

It is quite remarkable that Dr. László Andor, former EU Commissioner for Employment, Social Affairs and Inclusion, former Head of the Scientific Council of ATTAC Hungary gave us a lecture on the political pillars of Social Europe.

Dr. István Horváth, Head of the Department of Labour and Social Law of Eötvös Loránd University, Secretary of the Hungarian Labour Law Society was talking about the virtues, objections and shortcomings of the Hungarian Labour Law , which entered into force 9 years ago.

The following speaker`s contribution, namely that of Mr. László Kordás, President of the Hungarian Trade Union Confederation about the general and national requirements for instruments to promote the overarching interests of the European workers` society well matched to the previous speaker.

Annajuli Rosenfeld and Péter Somogyi, Coordinators of the Hungarian Solidarity Action Group consisting of 29 CSOs presented us the operating conditions of European youth NGOs in creating cooperation between caring societies.

Dr. Zoltán Tóth, Ex-Secretary of State of the Ministry of Interior, former Chairman of the National Electoral Commission, election expert explained in details how to transform the election system of the EU politicl decisin-making bodies.

Finally, Dr. László Herczog, former Minister of Labour and Social Affairs set the tasks for establisment of European and national regulations and mechanisms to ensure and maintain the balance of the labour market and the social network.

All the webinar was recorded and the speakers` contributions were cut into clips and now available (regretfully only in Hungarian) on Youtube, the relevant links are as follows:

Mátyás Benyik Mátyás (introduction)https://youtu.be/u9zs0B2f1q0

László Andor (political pillars of social Europe) https://www.youtube.com/watch?v=AvFtV-P_8-U

István Horváth István(Hungarian Labour Law) https://youtu.be/v-fq7_GQSAY

László Kordás (everyday`s TU expreinces) https://youtu.be/6O1tFKzbLFc

Annajuli Rosenfeld & Péter Somogyi (Youth and care) https://youtu.be/_2ebPGR5PpQ

Zoltán Tóth (EU election system) https://youtu.be/NDaO8MpikV0

László Herczog (labour market and social net) https://youtu.be/xSnvfA7J1d4

We enlose herewith the summary of the conference in English (translated with the help of deepL translation robot).

Summary of the deliberations of the 3rd virtual conference of HSF held on 23 April 2021

In 2017, the European Union took a crucial step to open a new phase in the development of the European Union – it created the so-called “social pillar”, but the European Council did not ratify it. As we know, on 7-8 May, in Porto (Portugal), there will be a social summit on the practical implementation of the social pillar, based on the so-called Action Plan issued by the European Commission. These planned tasks are organised under three main headings: equal opportunities and access to the labour market, fair working conditions, including wages, and social protection and social inclusion. Although some social measures have been taken, they still lack institutional guarantees. An action plan for 2021 has been developed, bringing back the idea of long-term planning with targets. It is important that these are not only the Commission’s targets, but that they are also confirmed by the Heads of State and Government in the European Council.

It must be achieved that social affairs can be subordinated to other areas of government in order to achieve these targets. It would be important to raise the responsibility for social affairs in the European Commission to vice-president level. This has never happened before in the history of the Union.

It would also be necessary to strengthen the influence and participation of the social partners in the economic governance of the European Union. The Commission should also provide more effective support for capacity building of the social partners in the Member States. The Union must be developed into a social Union, so we should not simply talk about a social dimension, but about a strong social Union. This can only have a limited impact if it is not accompanied by reforms elsewhere, for example in the areas of monetary union, financial regulation and cohesion policy to help catch up. The key question is how much control societies will have.

The EU must provide a sustaining environment. So it should not become a welfare state itself, but help stabilise the welfare systems of the member states. An important example of the latter would be the establishment of a reinsurance of unemployment benefit funds, which the current Commission President Ursula von der Leyen has already promised. A common unemployment insurance fund would bail out Member States’ unemployment insurance resources in the event of major crises, as is the case in the US. Our aim is to prevent a drift between the centre and the periphery.

Establishing unemployment insurance at EU level, in whatever form, even as reinsurance, would have a threefold stabilising effect. First, it would stabilise solvent demand in times of crisis. It would thus restore the chances of an earlier resumption of growth in countries that are temporarily in recession and, secondly, it would help to stabilise the social situation in the zones concerned, preventing or at least curbing social divergence, as measured by poverty rates or income inequality.

The big challenge for the EU in the decade ahead is to implement the euro reform and to further catch up the peripheral eastern regions without the internal polarisation that has been experienced so far, or even to reverse it. We must take the initiative to take joint action against inequalities and imbalances. This requires the use of legislative instruments, policy coordination and the EU budget. It is essential to reform the EU’s fiscal rules before the end of this parliamentary term, so that the EU is not simply a fiscal constraint for Member States, but also an opportunity for an active fiscal policy that allows for the expansion of incomes to boost the economy. But neither is it possible to reverse harmful trends without, for example, setting and maintaining health standards at EU level and taking the social union seriously.

All of this must be included in a new (basic) treaty or a treaty amendment. The conference on the future of Europe, which will formally start in May 2021, could easily end with the conclusion that the Treaty needs to be amended or even a new Treaty.

Sustaining the EU requires a transformation of the EU – a fundamental means of doing so is to transform the legitimating electoral system to reduce and then eliminate the EU’s democratic deficit.

The scale of this task calls for the creation of a new discipline, electoral science, using the tools, methods and results of almost all social sciences.

The current electoral systems are all prisoners of politics, of the parliamentary interests of the various political parties. Thus fraud is a “natural” part of elections, but only in dictatorships does it go unpunished. The triple requirement for democratic elections is freedom, fairness and transparency. The weakness of the latter is that even the OSCE does not define the content of this criterion. Any fair electoral law must be based on aspects of the parliamentary system. On this basis, the reform(s) of the functioning of the EU must, above all, start from a redefinition of the functions of the European Parliament and a redefinition of the democratic objectives that serve these functions. Reform of the EU’s electoral system can only be built on this basis.

The objectives that this system must pursue are:

a.) To make the continent economically competitive in a way that at the same time provides a secure livelihood for all EU citizens;

b.) To be an allied state, but neither a United States of Europe nor a “continental UN”; joint decision-making should be limited to the areas of defence, foreign affairs and finance, with national sovereignty in other areas;

c.) the social structure, economic and political objectives must be harmoniously integrated and the principle of solidarity, democracy and a balanced relationship between political parties and civil society organisations must be fully respected.

It is essential to radically renew the EU’s founding treaty in order to establish and maintain its viability, and to redefine the structure of the Union, the tasks and powers of its institutions and its rules. A one-round, list-based system of a law – or two laws (a substantive law and the creation of procedural rules) – legitimising the EU must be created, with all the material and technical conditions for this. Only parties with a verifiable and regulated membership in at least 7 (seven) Member States should be allowed to sit in the EU Parliament. This inevitably requires the establishment of a European Federal Electoral System and an EU Electoral Register, a register of parties and their candidates, as well as a complete overhaul of the current campaign rules and campaign financing, which is a hotbed of general corruption. It should also be demanded that a system of education in electoral science be built up from basic education onwards and made compulsory.

The synchronisation of the regulation of labour and the process of self-development of capital, and the resolution of the discrepancy, are of primary importance. The concentration of capital is not only an accounting/legal process, but also fundamentally political. It cannot therefore be reduced to technical legal solutions. Without a coherent and workable development of strike law, any development of the EU is an illusion.

A change of mindset is needed – to develop a European minimum wage as a manifestation of European unity. This requires a rejection of the belief in the omnipotence of the market – a comprehensive regulation of the market. The starting point for any meaningful progress is to open up the possibilities for widespread trade unionism – to increase the current 20 % trade union organisation (unionisation level) to 70 %.

The starting point for problem-solving in EU reform is to identify which issues are urgent and unavoidable, and to strengthen the fabric of social rights and society. The ecological crisis is the crisis of capitalism – its solution is the convergence of left and green organisations.

The current system is based on the market-based provision of an increasing share of social needs. The institutional framework for workers’ representation has disappeared. The regulation of these rights is a national matter for the Member States, with the result that the Member States have a wide range of different practices, and it is essential to regulate them in law. Wage labour inevitably brings with it a crisis of reproductive labour. But also a housing crisis – and a long series of forced situations, including its characteristic form, housing poverty.

State support is not a real help. The education system works to increase the crisis, by increasing the cost of education, by limiting opportunities to enter the market. For students, the crisis is deep and deepening. This is coupled with and exacerbated by forced digitalisation.

The globalised food system is dysfunctional and ecologically unsustainable. Its nutrients are low – which breeds quality hunger. In the EU budget system, support for agriculture – public money – goes to large producers for 99% of what is spent on it.

The current EU operating system wants to solve the problems that it generates, triggers and causes. So a new ecosystem is needed, which requires cooperation with alternative organisations existing in Europe, a transformative social system of solidarity. The solidarity economy is an alternative to capitalism and other authoritarian economic systems. Trade union organisation and ‘new wave cooperatives’ – no longer for wage workers. Which would be complemented by consumer cooperatives.

Participatory management based on worker ownership should be developed. EU citizens should not be addressed as individual consumers and workers, but should be targeted at a comprehensive restructuring of the structure of production and consumption. The EU’s 20 principles are essentially completely irrelevant to the crisis phenomena that are known and discussed.

What is needed is a just transition and a sustainable transition that is transparent and based on worker ownership. Aid must take into account the different situations of the Member States and be used in a way that does not serve to restore the economic structures that have led to the crisis.

About Hungary:

One of the great lessons of the past decades is that the double standard has been that we loudly proclaim the need to help the disadvantaged, the poor, but in reality we believe that helping them is not a priority Among other things, because we hold the disadvantaged, the poor, responsible for this situation, it stifles even the most progressive aspirations. We are silencing the decades, or rather centuries, of progress that have led to the always unequal conditions that have led to the current state of affairs.

What is needed is a caring state, the building of a cooperative society of autonomous individuals, for which the rule of law is a sine qua non. A progressive personal income tax is needed. The eradication of child poverty should be a priority.

The current 90-day period for job-seeker’s allowance should be extended to at least nine months. Education is the main means of preventing poverty from becoming a legacy. A significant reduction in inequalities in education, i.e. equal access to knowledge, is the most important long-term task.

The introduction of an integrated social and health care system is an essential prerequisite. And a precondition for any change is that everyone has a roof over their heads.

Social policy is much more than welfare, and a successful policy can only be achieved in a whole-of-government framework if all ministries, all state agencies, take the necessary measures. If we do not start to reduce social inequalities, if we silently assist in the division of society, in the impossibility of more and more families to live, then it is in vain to claim GDP growth, in vain to boast about the rise in real income, which does not occur among the disadvantaged – Hungary’s modernisation will fail.

27 April 2021

Hungarian Social Forum

Békepolitika az új világrendben

Az európai Attac-hálózat hozzászólása a békepolitikai vitához

(tervezet)

A nemzetközi rendszer, amelyet a hidegháború után az egyetlen megmaradt szuperhatalom, az USA globális dominanciája jellemzett, történelmi méreteket ölt. A globális dél országainak, mindenekelőtt Kínának és a jövőben Indiának a gazdasági és politikai felemelkedése, valamint Oroszország nagyhatalmi reneszánsza megváltoztatja a nemzetközi erőviszonyokat. A világrendszer egypólusú struktúrája többpólusú renddé változik. Európa és észak-amerikai ágának a “világ többi része” feletti 500 éves gazdasági, politikai és kulturális dominanciájának korszaka a végéhez közeledik.

Lehetőség a nemzetközi rendszer demokratizálására

A felfordulás egy lépés lehet a nemzetközi rendszer bizonyos demokratizálása felé, ahogyan azt a felemelkedő csillagok is követelik: “Demokratikusabb és igazságosabb, többpólusú világot akarunk, amely a nemzetközi jogon, az egyenlőségen, a kölcsönös tiszteleten, az együttműködésen, a közös fellépésen és az összes állam kollektív döntésein alapul. Nem arról van szó, hogy a régi dominanciát új dominanciával váltsuk fel, hanem arról, hogy végre az ENSZ Alapokmány szellemében alakítsuk át a nemzetközi kapcsolatokat.

Az USA globális vezetői igénye

Az USA (és szövetségesei) azonban minden erejével ragaszkodik a hatalmi politika monopóliumához. Obama 2014-ben kijelentette: “Amerikának mindig vezető szerepet kell játszania a világ színpadán”. Trump ezt folytatta, és Biden is azt akarja elérni, hogy “Amerika ismét a világ élére álljon”. Trumppal ellentétben azonban az új elnök megpróbálja az EU-t inkább junior partnerként visszahozni, és egy Japán, Ausztrália és mások bevonásával működő táboralakulatot szorgalmaz. Az ellenreakció a Moszkva-Peking tengely megszilárdítása. Hidegháború 2.0 fenyeget.

Ebben a helyzetben nagyon veszélyessé válhatnak a nemzetközi rendszerben zajló emelkedő és süllyedő folyamatok. Az első világháború előtörténete az imperialista Németországnak a Brit Birodalom és az “örökös ellenség” Franciaország riválisaként való felemelkedésével dermesztő példa erre.

Fegyverkezési verseny és konfrontáció kontra klímavédelem

Emellett a fegyverzetellenőrzési szerződések egyoldalú felmondása az USA részéről a technikai újításokkal – a hadsereg digitalizációja, az űr militarizálása, hiperszonikus hordozórendszerek stb. – robbanásveszélyes helyzetet teremt, amely új fegyverkezési versenyt gerjeszthet és destabilizálhatja a nukleáris egyensúlyt. Ez drámaian növeli a nukleáris háború veszélyét.

A világ ellenséges táborokra való felosztása hatalmas gazdasági, politikai és emberi erőforrásokat emészt fel, amelyekre sürgősen szükség lenne az éghajlat, a környezetvédelem és a globális szegénység globális kihívásainak kezeléséhez. Az éghajlati katasztrófa mellett újra megjelent a nukleáris tél veszélye.

Az emberi jogok és a demokrácia instrumentalizálása

Joe Biden azzal indokolja vezetői igényét, hogy az autoriter és demokratikus rendszerek közötti különbséget a nemzetközi kapcsolatok súlypontjának nyilvánítja. Ezzel az ellenség és az én fekete-fehér bináris képét konstruálja meg. Nemcsak azt a jogot követeli magának, hogy meghatározza, mi és ki a demokratikus és ki az autoriter, hanem ebből vezeti le azt a jogot is, hogy beavatkozzon más országok belső viszonyaiba, akár a rendszerváltásig, sőt, szankciókat szabjon ki olyan harmadik országokra, amelyek nem tartják be az irányelveit. Ez az önjelölt világrendőr arroganciája.

Az emberi jogok és a demokrácia az emancipációs mozgalmak alapértékei közé tartoznak. Ezen nem szabad változtatni. Ezért számunkra, mint civil társadalom számára legitim, hogy kritizáljuk ezek megsértését más országokban is. Ez ugyanúgy vonatkozik a társadalomban, a rendőri apparátusban és az igazságszolgáltatásban tapasztalható strukturális rasszizmusra az USA-ban, mint az etnikai kisebbségek elnyomására Kínában vagy az EU menekültpolitikája által a Közel-Keleten bekövetkező több ezer haláleset elfogadására. És ez vonatkozik Izraelnek a palesztinok elleni emberi jogi jogsértéseire éppúgy, mint a sajtószabadság és a tüntetésszabadság korlátozására Franciaországban vagy Oroszországban.

Továbbá, az emberi jogok fogalma magában foglalja az ENSZ által meghatározott gazdasági és szociális emberi jogokat is. Ez azt jelenti, hogy például Kína emberi jogi teljesítménye, amely egy generáció alatt emberek százmillióit emelte ki a teljes szegénységből, és biztosította számukra az egészségügyi és oktatási ellátást, árnyaltabb, mint ahogyan azt a nyugati kormányok és az államhatalmi médiánk bemutatják.

Kategorikus különbség van a mi és kormányaink emberi jogi megközelítése között. Pontosan azért, mert az emberi jogok egyetemesek és oszthatatlanok, a geopolitikai érdekeken alapuló szelektív megközelítés álmorálhoz vezet. Amikor a világ Merkeljei és Macronjai milliárdos üzleteket kötnek Szaúd-Arábiával, Egyiptommal vagy Törökországgal fegyvergyártó cégeik számára, akkor az emberi jogi politikájuk képmutató bohózattá válik.

Békepolitika az élvonalban

A nemzetközi rendszerben végbemenő zavarok és ezek kapcsolódása az éghajlat, a környezetvédelem, a szociális stb. válságokhoz olyan új és nagyon összetett helyzetet teremtettek, amely a békepolitika megújítását igényli. Nyilatkozatunkkal erről szeretnénk vitát kezdeményezni. A cél egy olyan békepolitika kialakítása, amely megfelel a kornak.

Mert a béke nem minden, de béke nélkül minden más semmi

Megjegyzés: DeepL fordítórobottal magyarítva angolból

15:00 – 15:10Opening. Information on the Declaration of the Conference on the Future of Europe organised by the European Commission, the Council of the European Union and the European Parliament.

Speaker: Mátyás Benyik, Chairman of HSF. 10 mins

15:10 – 15:15 Video message of theEuropean Commissioner for Jobs and Social Rights

Speaker: Dr. Nicolas Schmit, EU Commissioner 5 mins

15:15 – 15:35 Political pillars of Social Europe

Speaker: dr. László Andor, former European Commissioner for Employment, Social Affairs and Inclusion. 20 mins

15:35 – 15:55 9 years after the entry into force of the Labor Code – virtues, objections, shortcomings

Speaker: Dr. István Horváth, Head of the Department of Labor and Social Law of Eötvös Loránd University, Secretary of the Hungarian Labor Law Society 20 mins

15:55 – 16:15 General and national requirements for instruments to promote the overarching interests of European workers’ society

Speaker: László Kordás, President of the Hungarian Trade Union Confederation 20 mins

16:15 – 16:35 The operating conditions of European youth NGOs in creating cooperation between caring societies

Speakers: Annajuli Rosenfeld and Péter Somogyi, Coordinators of Solidarity Action Group 20 mins

16:35 – 16:55 Transforming the election system of the European Union’s political decision-making bodies

Speaker: dr. Zoltán Tóth , Ex-Secretary of State of the Ministry of Interior, former Chairman of the National Electoral Commission, election expert 20 mins

16:55 – 17:15 Tasks for the establishment of European and national regulations and mechanisms to ensure and maintain the balance of the labor market and the social network

Speaker: dr. László Herczog, former Minister of Labor and Social Affairs 20 mins

17:15 – 17:25 Summary and closing remarks 10 mins

Mátyás Benyik

15:00 – 15:10Megnyitó. Tájékoztatás az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament Európa jövőjéről szóló Konferenciájának Nyilatkozatáról.

Előadó: Benyik Mátyás, az MTF elnöke. 10 perc

15:10 . 15:15 Az Európai Unió Munkaügyi és Szociális Jogokért felelős biztosának videóüzenete

Előadó: Dr. Nicolas Schmit, EU Munkaügyi és Szociális Jogok Biztosa 5 perc

15:15 – 15:35 A szociális Európa politikai pillérei

Előadó: dr. Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős korábbi biztosa. 20 perc

15:35 – 15:55 9 évvel a Munka Törvénykönyve életbelépése után – erények, kifogások, hiányok

Előadó: Dr. Horváth István, az ELTE Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékének vezetője, a Magyar Munkajogi Társaság titkára 20 perc

15:55 – 16:15 Az európai munkástársadalom átfogó érdekeit érvényre juttató eszközök általános és nemzeti követelményei

Előadó: Kordás László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke 20 perc

16:15 – 16:35 A fiatalság civil szerveződései európai működési feltételei a gondoskodó társadalmak együttműködésnek létrehozásában

Előadók: Rosenfeld Annajuli és Somogyi Péter, a Szolidaritás Akció Csoport (SzACs) koordinátorai 20 perc

16:35 – 16:55 Az Európai Unió politikai döntéshozó testületeit választó rendszer átalakítása

Előadó: dr. Tóth Zoltán, a Belügyminisztérium korábbi államtitkára, az OVB korábbi elnöke, választási szakértő 20 perc

16:55 – 17:15 A munkaerőpiac és a szociális háló egyensúlyának létrehozását, fenntartását biztosító európai szintű és nemzeti szabályozás és mechanizmus kiépítésnek feladatai

Előadó: dr. Herczog László, korábbi Szociális és Munkaügyi miniszter 20 perc

17:15 – 17:25 A III. Tanácskozás összefoglalása, lezárása 10 perc

Benyik Mátyás

Ma kaptuk a szörnyű hírt, hogy Győző barátunk, kiváló eszmetársunk 69 éves korában Covid-ban elhúnyt. Megrendülten és megdöbbenten állunk e tényt hallva, mély fájdalommal emlékezünk rá. Együttérzünk a családjával ezekben a szomorú órákban és napokban. Felidézzük életének fontos állomásait, ezzel tisztelegve emberi nagysága és tudományos teljesítménye előtt.

Lugosi Győző Budapesten az ELTE történelem–francia szakán szerzett tanári képesítést 1976-ban. Ezt követően egy évet ösztöndíjasként a párizsi École Normale Supérieure-ön tanult, illetve egyidejűleg – kezdő kutatóként – bekapcsolódott a Centre National des Recherches Scientifiques „Az Indiai-óceán nyelvei, kultúrái és társadalmai” elnevezésű kutatócsoportja és az École des Hautes Études en Sciences Sociales közös szemináriumának munkájába. 1982-től tanított az ELTE Új- és Legújabb kori (Jelenkori) Egyetemes Történeti Tanszékén, docensi beosztásban. 1983-ban szerzett egyetemi doktori, 2002-ben PhD-fokozatot. A régi Madagaszkár társadalmával kapcsolatos kutatásain kívül fő oktatói-kutatói témái a Közel- és Közép-Kelet 19–20. századi történelme, illetve a hidegháborús államközi rendszer történeti kérdései. 1994-től szerkesztője, majd felelős szerkesztője az Eszmélet című társadalomkritikai és kulturális folyóiratnak. 1994-től mintegy másfél évtizeden keresztül a budapesti Kossuth Klub igazgatója volt.

Emberfeletti munkát végzett, meggyőződésből, odaadásból, nemcsak hitt a Tőkén túl világában, hanem már a jelenben is megvalósította. Kicsiben, a maga odaadó módján.

Az Attac Magyarország Egyesület Lugosi Győző emlékét megőrzi, munkásságát a rendszerkritikai baloldal hagyománya részeként ápolni fogja.

Győzőtől búcsúznunk kell, de tudjuk, hogy szellemiségében velünk marad.

Az ATTAC Egyeztető Tanácsa nevében:

Benyik Mátyás, elnök