Szabó László Tibor: A csillagkapu

Szabó László Tibor barátunk novellája a hajléktalanság és a szabad népbutítás témájához kapcsolódik. Ez az írása nem éppen a legújabb, de most is aktuális, a rendszerváltozást követően “örökzöld” darab.
Másolat - 01.22 Konyvbemutato 041 (2)

A csillagkapu

Jeges szél söpört végig a városon, még a legbátrabb ebek is visszahúzódtak otthonaikba. A hóesés is hamarosan megindult, és a görnyedező ágak mind nehezebben viselték a rájuk nehezedő súlyt. Az est beállta után a külső kerületekben a hideg még erősebbé vált.
─ Becsöngetünk valamelyik házba, és megkérjük őket, hogy nyissanak ki nekünk egy fészert, vagy garázst, esetleg egy nagyobb kutyaólat. Ezt az éjszakát nem éljük túl a szabadban, Sándor. Már most is megállás nélkül köhögsz.


─ Nem fognak beengedni! Azt hiszik majd, hogy el akarunk valamit lopni.
Sándor nem folytatta, egész testében remegett. A házak ritkultak és a viharos szél szinte a kerítéshez szegezte őket. Csak lassan haladtak tovább. Kisebb családi házak és egy-egy jólétet sugárzó villa nézett vissza rájuk.
A szállásra nem megyek ─ suttogta maga elé Márton – reggelre megkopasztanak.
Társára emelte tekintetét, aki botladozva araszolt mögötte.
─ Ezt a kerítésajtót nyitva felejtették, Sándor. Menjünk be. Talán mégis sikerrel járunk!
─ Ha olyan csórók, mint mi, akkor meghúzhatjuk magunkat valahol a házban, és még enni is kapunk, ha meg nem, akkor… Havi egymillió felett már minden fillér számít!
A csöngetésre senki sem válaszolt, az ajtó már enyhe nyomásra is odaadta magát. A kisméretű családi ház lakatlannak tűnt.
─ Van itt valaki? Nem vagyunk betörők! – senki sem válaszolt. Márton felkattintotta a villanykapcsolót és a szűk folyosó azonnal fényárba borult. Tovább léptek. A szobában rend volt ─régi, kopott bútorok, asztal, székek, televízió. Elbizonytalanodtak. Hol lehet a tulajdonos? A konyhában a szokásos edények, egy-két konzerv a polcokon, a jégszekrény üres. A vaskályhát már régen nem használhatták, tüzelő sehol. Úgy néz ki, mintha csak a szomszédba ugrott volna át a házigazda – gondolta Márton.
─ Ezek elfelejtették bezárni az ajtót! Lehet, hogy csak hónapok múlva térnek vissza.
─ Furcsa eset! De annyi szent, hogy itt nem fúj a szél. Talán a gondviselés vezetett el minket ide. Maradjunk, ameddig lehet!
Márton lényegesen műveltebb volt barátjánál és már régen nem hitt a gondviselésben, de másban sem. Apjától örökölt lovagias jelleme miatt egyre lejjebb csúszott a válás után, és a barátnők is sokat segítettek ebben. Mindezt tettetett bohémsággal próbálta palástolni. Tudta, hogy nincs visszaút, legszívesebben messze elkerülte volna az embereket, de hamar ráébredt arra, hogy a mi századunkban ez már lehetetlen. Fokozódó embergyűlöletét együgyű, de a végtelenségig jóindulatú és tisztalelkű társának elfogadásával próbálta mérsékelni.
Sándor már mindent feladott. Nem érdekelte, mennyi ideje van még hátra, követte Mártont mindenhová. Egyéniségét és önbecsülését is régen elveszítette. Hanyatló egészsége sem foglalkoztatta, csak a szenvedést próbálta enyhíteni.
─ Be kéne gyújtani, de mivel?
─ Hátramegyek, biztosan találok egy fás- vagy szeneskamrát. Fújd ki magad!
Kapcsold be a televíziót, ezért talán nem haragszik meg a tulajdonos, ha közben mégis visszajön.
Sándor aránylag gyorsan eligazodott a távirányító számtalan gombja között, és növekvő lelkesedéssel pásztázta a csatornákat. A fő adásidő előtti percekben majdnem valamennyi adón reklámokat sugároztak. Minden elképzelést felülmúló autók jelentek meg fátyolos szeme előtt, degeszre tömhette volna magát a legfinomabb joghurtokkal és sajtokkal.
A koszos és szakadt télikabátban gubbasztó férfi már napok óta éhezett, és olcsó borokkal kábította magát. Az illúzió hídja így csak lassan formálódott ki meggörbült, lesoványodott alakja, és a képernyőn megjelenő finomságok között.
Márton dolgavégezetlenül érkezett vissza.
─ Ezeknek még egy darab fájuk sincs, talán éppen ezért menekültek el valahová, valamelyik rokonukhoz, vagy mit tudom én… Találtál már valamit? Tekerd magad köré a takarót!
─ Képzeld, ez a most felfedezett énekesnő, aki azt a díjat is elnyerte – nem jut az eszembe, hogy melyiket – azonnal elvált a férjétől és bepasizott.
─ Mit csinált? Bepisilt?
─ Nem! Be-pa-si-zott! – mondta Sándor hangosan és szótagolva. A férje meg, az a híres sportoló két csajjal kavar egyszerre. Most aztán villoghat, legalább három hétig róluk írnak az újságok.
─ Jól van, Sándor. Látom, hogy lépést tartasz a legfontosabb eseményekkel, nem is olyan reménytelen a helyzetünk.
─ Azt mondja, hogy lelépett, de visszajönne!
Sándor megnyomta a következő gombot és a képernyőn egy joviális, negyvenes éveiben járó asszony jelent meg. Érdeklődő arccal hallgatta a bekapcsolt telefonvonal másik végén elhangzó mondatokat. Halk, éteri zene duruzsolt, a szférák zenéje. Az idős női hang a távolból arra próbált választ kapni, hogy miként fog fiatal menyének műtéte lezajlani. A stúdióban helyet foglaló és megértően bólogató hölgy közben már hozzá is kezdett a kártyák kirakásához. Válasza sem váratott sokáig magára. A két hajléktalan rövidesen megtudhatta, hogy a kezdeti komplikációk ellenére a fiatal meny sikeresen túl fog esni a beavatkozáson, a műtét után azonban vissza kell utasítania a kórházi menüt, mert ez újabb komplikációkat idézhet elő legyengült szervezetében. Csak a naponta bevitt, otthon készített ételek változatossága hozhatja meg a végleges gyógyulást. A hosszúra nyúló beszélgetés befejezéseként a táplálék kiegészítők káros hatásai is szóba kerültek.
Márton magába fojtotta nevetését, de azért biztatóan nézett Sándorra: ─Csak így tovább barátom, művelődjünk!
A műsor folytatódott. A sorára váró és végre bekapcsolt újabb női hang zaklatott, már-már érthetetlen formában adta elő mondandóját. Előző éjszakai nyomasztó álmát szerette volna a jósnő segítségével megfejteni.
─ Van egy közelebbről meg nem határozható problémája, de idővel elmúlik. Ma este 20.00 órakor egy fénykört nyitunk, amely órákon át megközelíthető lesz, éljen az alkalommal! Az angyalokkal kell konzultálnia, velük tudja ezt az álmát maradéktalanul megfejteni. De én is sokat segíthetek!
─ Álmomban egy szabadon szaladgáló patkányt láttam, sárcipőt viselt! Óriási lába volt!
─ Asszonyom, ez egy jó hír! Miért nem ezzel kezdte? Az egyik legmegbízhatóbb álmoskönyv szerint a szabadon szaladgáló patkány azt jelenti, hogy valaki forrón és viharos szenvedéllyel szereti önt, a sárcipő meg azt, hogy esős napok jönnek. Látta a híres filmet: Ének az esőben? Nagy boldogság vár önre, ma este 20.00 órakor várom újabb jelentkezését. A megértés angyala támogatja kegyedet, ma este ő is velünk lesz!
Sándor köhögése egyre erősebbé vált, a magára tekert ágyterítő sem segített sokat. Márton egy majdnem teli pálinkás üveggel jelent meg a végszóra, az egyik konyhaszekrényben találta.
─ Húzd meg! Szóval, ma este fénykör nyílik. Ott a helyünk! Talán a csillagkapun is át tudunk lépni, Sándor! Tudod, hogy azt a földöntúliak létesítették és egy távoli világba nyílik?
─ Te semmit sem veszel komolyan. Én hiszek az álmokban, és az álmokból meg lehet fejteni a jövőt. Múlthéten valamelyik lámpaoszlopon láttam egy hirdetést, kozmo-joga tanfolyamra lehetett jelentkezni ─ csak egy fillérem sem volt.
─ Remek ötleteid vannak! Fogd a telefont! Talán működik. Felhívom őket és elrepülünk valamelyik fénykörbe! Foglalkozol te egyáltalán a karmád építésével? Sándor! A legfontosabb az, hogy energetikailag is szabaddá tegyük magunkat. Egyszerű légzésgyakorlatokkal kell kezdeni – de te mindjárt kiköhögöd a lelked… Codein tablettára lenne szükséged, meg egy jó meleg fürdőre!
A telefon működött.
─ Halló! Általános elemzést kérek. Sajnos hajlamos vagyok a kiegyensúlyozatlanságra. De lehet, hogy csak a körülményeim miatt van ez így.
─ Kedves uram! A kártya bölcsessége lehetővé teszi, hogy megismerje jelenét és megtudja jövőjét! Szokott álmodni? Ha igen, akkor kezdjük ezzel!
─ A múlt éjjel csónakot láttam közeledni, amelyben egy vőfély állt, körülötte egy kis mókus ugrabugrált, miközben hatalmas fagottját fújta.
─ Ez remek! A csónak, változást jelent az életében, a mókus pedig esküvőt. Házasoknak gyermekáldást hoz! Fagottot fújni egyértelműen a vidámság jele. A vőfély megjelenése pedig sikerrel kecsegtet. Önre már a közeli jövőben boldogság, nyugodt élet és sok siker vár! Azt mondja, hogy nemrégen még komoly gondjai voltak? Nos, akkor perceken belül küldjük a pozitív energiát, minden rendben lesz! Mondja, melyik jegyben született? November másodikán? Tehát a skorpió jegyében. Örömmel közölhetem, hogy már ebben az évben megoldódnak pénzügyi problémái, és népszerűsége ugrásszerűen emelkedni fog. Kétségei vannak? Legyen optimista!
─ Az éppen mellettem szundikáló barátom január harmincegyedikén született. Üzenne neki is valamit? Van még időnk, hiszen csak húsz-harminc perce beszélgetünk egymással.
─ Ő a vízöntő jegyében látta meg a napvilágot. Magabiztosan mozog az irracionális világban, kedveli a váratlan helyzeteket, sőt még a polgárpukkasztásban is örömét leli. Szakadatlan töri a fejét valamin, a mindennapos megélhetés, a számlák elkerülik a figyelmét. Márciusban ki kellene használnia a bolygók kedvező állását, ekkor ugyanis hosszú távra megalapozhatná anyagi helyzetét. De ha novemberben valaki befektetési ajánlattal keresi fel, akkor legyen óvatos!
Márton a nevetéstől fuldokolva tette le a hallgatót. A bársonyos női hang már a következő jelentkezővel csevegett, a sejtelmes háttérzene egy kicsit felerősödött. Sándor mintha aludt volna, oldalra dőlt a karosszékben. Csak félig nyitva felejtett szája, az elmaradt köhögés és semmibe meredő szeme tűnt szokatlannak.
Egy csónakban közeledett a Csillagkapu felé, és már vártak rá a földöntúli lények. Kis mókusok ugráltak körös-körül, és vidáman lakmároztak. Az álmoskönyvből tudjuk, hogy ez nyugodt és boldog családi életet jelent. Az angyalok is ott feszítettek fényes egyenruhájukban, többnyire a hivatalos papírokkal foglalatoskodtak. Csak a túl nagyra nőtt szárnyak akadályozták őket olykor fontos tevékenységük ellátásában.

Sándor hosszú idő óta először érezte magát igazán boldognak.

Kategória: Szabó László Tibor | A közvetlen link.