RÖVID BESZÁMOLÓ A TUNISZI SZOCIÁLIS VILÁGFÓRUMRÓL

IMGA0569
13. Szociális Világfórumot (SzVF) 2015. március 24.-28. között az előzővel megegyező helyszínen: Tuniszban az Al-Manar Egyetemi Kampusz területén rendezték meg csak alig egy héttel a Bardo múzeumban történt terrortámadás után. Emiatt a terrorizmus kiemelt hangsúlyt kapott a Fórum rendezvényein. A nyitó felvonulás Tunisz belvárosából indult és a Bardo múzeumig haladt, ahol egy ünnepség keretében hivatalosan újra megnyitották a közönség előtt a múzeumot.

A négynapos fórumösszejövetel szlogene “Folytassuk együtt az [emberi] jogok és a méltóság forradalmát!” volt. 121 országból kb. 5000 hazai és multinacionális civil szervezet, köztük munkás-, paraszt- és a feminista mozgalmak képviselői vettek részt az eseményeken. A résztvevők létszámáról nincsenek pontos adatok, de annyi bizonyos, hogy a négy nap alatt több tízezren vettek részt a közel mintegy ezerötszáz különböző eseményen:kultúrális programokban, műhelyvitákon, szemináriumokon és tematikus nagygyűléseken. Ennek ellenére az volt az érzésem, hogy lényegesen kevesebben voltunk most jelen, mint 2013-ban. A SzVF rendezvények dinamikája – hasonlóan az Európai Szociális Fórumok korábban megtapasztalt tendenciájához – gyengülni látszik. A mostani Fórum inkább volt tekinthető helyi, vagy kis jóindulattal talán észak-afrikai regionális szociális fórumnak, mint Világfórumnak. A résztvevők többsége Tunéziából, illetve a szomszédos Algériából érkezett, míg az amerikai kontinensről (Ézsak, Közép- és Dél-Amerika) és Kelet-Európából csak kevesen voltak jelen. Utóbbi országokból maximum 40-50 fővel találkoztam csak az eseményeken. A megbeszélések főleg arab és francia nyelven folytak, de meglepően kiváló angol konszekutív tolmácsolással.

A záró felvonulás résztvevői március 28-án délután a palesztin nagykövetségig meneteltek, ahol egy nagygyűlés keretében fejezték ki szolidaritásukat a palesztin néppel.

A szerteágazó, sokszor nehezen megtalálható műhelyviták és szemináriumok helyszínei közül többségében a Transform Hálózat (sátoros) rendezvényein vettem részt, ezek közül kiemelkedőnek tartom a kapitalizmus válsága közepette a baloldal cselekvési lehetőségeit elemző vitát, amelynek keretében a Sziriza és a Podemos képviselői fejtették ki álláspontjukat. Kiemelten fontosnak tartják a civil mozgalmakkal való együttműködést, a hagyományos pártstruktúrák helyett a részvételi demokrácia alkalmazását és az alulról jövő kezdeményezések beépítését. Hozzászólásomban a volt szocialista országok tapasztalatainak figyelembe vételét javasoltam. Elmondtam, hogy a rendszerváltás történéseit vitasorozat keretében most gyűjtjük éppen össze és rövidesen leteszünk az asztalra egy átfogó magyarországi elemzést a főbb tapasztalatokról és a jövőbeni cselekvési irányokról.

Történelmi jelentőségűnek tekintem, hogy a SzVF keretében sikerült a Prágai Tavasz 2 Hálózat szervezésében egy asztalhoz ültetni az Ukrajnában immár több éve zajló konfliktus különböző oldalainak (az ún. pro-Majdan és az anti-Majdan) képviselőit. A Donyecki Köztársaság képviseletében Aleszandr Smekalin, a pro-Maidan részéről pedig Zakhar Popovics, Nina Potarszkaja és Nadja Sevcsenko írtak alá egy közös nyilatkozatot a békére irányuló közös erőfeszítések megtételéről, a humanitárius katasztrófa elhárításáról. A szemináriumon részt vett az Európai Balpárt frakciójának és a Die Linke-nek vezetője is, nevezetesen Gabi Zimmer, aki örömét fejezte ki, hogy első kézből hallotta az információkat az ukrajnai helyzetről. Gabi Zimmer elmondta, hogy az EUP-beli frakciójuknak nincs még állásfoglalása az urkán helyzetről, mert a EBP kölönböző pártjai nem értenek egyet. Zimmer rövidesen európai parlamenti napot kíván szervezni az ukránok részvételével Brüsszelben, amelynek keretében tisztázhatnák az eltérő álláspontokat és esetleg közös cselekvési programot fogadhatnak el.

Az európai kérdések közül a legtöbbet és a különböző helyeken -gyakran párhuzamosan szervezve – a görög adósság rendezésének kilátásairól volt szó. Számos bizonytalanság nehezíti az új görög kormány helyzetét, pl. a német kormány hozzáállása a görög javaslathoz II.vh. jóvátétel keretében fizetendő összeghez, a további hitelezés feltételeinek könnyítésére tett javaslat elfogadása, vagy elutasítása, a hitel visszafizetésének esetleges egyoldalú megtagadása a görögök részéről, stb. A görög helyzetet párhuzamba állították a Podemos esetleges októberi választási győzelme után alkalmazandó spanyol helyzettel és az évekkel ezelőtti argentín adósságrendezéssel is.

A legutóbbi tuniszi SzVF mérlegét megvonva úgy látom, hogy:

1.) a Világfórum-mozgalom dinamikája megtört, a mozgalom leszálló ágba került, nincs széles társadalmi felhajtó erő mögötte.Kezd egyre belterjesebbé válni: a többezer különféle csoport a saját híveinek beszél, nincs konvergencia a témák között, párhuzamosan zajlanak ugyanabban a témában a tanácskozások.

2.) Az Elvi Charta 15 év elteltével változtatást igényel, a nyitott terek bár hasznosak voltak és sokaknak adták meg a „részvételi demokrácia” élményét, de nincs hatása a külvilágra, (a globális eseményekre), nem hatékony. Hiányoznak az igazi alternatív javaslatok, többnyire csak a helyzet elemzéséig jutnak el. Valamiféle átlátható, elszámoltatható szervezeti struktúrára volna szükség a nagyobb földrajzi régiók (így Közép- és Kelet-Európa) képviselőinek bevonásával.

3.) Kelet-Európa civil mozgalmainak részvétele a fórum folyamatban kezdetektől fogva marginális, a régió problémáinak sajátosságait, történelmi tapasztalatait kevéssé ismerik, a centrumországok a „saját gondjaikkal” (nevezetesen a jóléti állam eróziója feletti siránkozással) vannak elfoglalva. Leginkább a gyengén fejlett országok, a „negyedik” világ képviselői szolidárisak a mi régiónkkal.

4.) A logisztikai (pl. szálláshely, étkezés, közlekedés módja) ügyekben éles volt a különbség a fejlett centrumországok és a periféria országok aktivistáinak lehetőségei között, a társadalmi érintkezés is egyre inkább belterjessé vált, nincs lényeges átjárás a különböző csoportok között. Ennek persze az idegen nyelv tudásának hiánya is sokszor korlátot szab. Tuniszban pl. az ismerkedéshez minimális arab és főleg francia nyelvtudásra volt szükség. A logisztikai problémákat jól mutatja, hogy a tunéziai önkéntesek a zárónap előtt látványos tüntetést szerveztek az embertelen elszállásolásuk és a nem megfelelő étkezési ellátásuk miatt
5.) Személyesen számomra kezd „unalmassá” válni a Fórum. Semmi újdonság, Fórumról Fórumra ugyanazok a megszokott arcok (főleg franciák és németek) igyekeznek uralni az ügyek irányítását és megmondani a „tutit”..

Megjegyzés:
A legutóbbi tuniszi fórumról készített képeket a Facebook oldalamra már feltöltöttem, a videókat szerkesztés után fogom rövidesen közzé tenni a Youtube-on.

Budapest, 2015. április 10.
Benyik Mátyás

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.