Kedves eszmetársaim, ha úgy tetszik elv-társaim ! A második világháború alatt – különösen Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után – az antifasiszta, pontosabban náciellenes ellenállási mozgalomban egyaránt megtaláljuk a radikális függetlenségpárti kisgazdákat, mint például Bajcsy-Zsilinszky Endrét, a keresztényszocialistákat, a szociáldemokratákat, sőt legitimistákat, mint a mártírhalált halt, de a horthysta tisztikar németellenes, nemzeti érzelmű reprezentánsait, Kiss János altábornagyot, Tartsay Vilmos századost vagy Nagy Jenő vezérkari ezredest is. Ők valamennyien a független és demokratikus Magyarország megteremtéséért küzdöttek. Ezért áldozták az életüket, nemcsak kommunisták, hanem antifasiszták is voltak.
A német megszállás után, az 1944. március 22-én hivatalba lépett Sztójay-kormány dicstelen működése alatt Magyarország nem tekinthető függetlennek, ez is erkölcsi alapját képezte a kormány jogfosztó – és a történelmi magyar alkotmány szellemiségétől is idegen – törvényhozásával, politikájával szembeni ellenállásra. Ennek az ellenállásnak volt ikonikus alakja
Dr. SÁGVÁRI ENDRE
Egy polgári zsidó értelmiségi családba született 1913. november 4.-én.
Édesapja, dr. Ságvári Sándor elismert és tekintélyes budapesti ügyvéd, édesanyja, Erdős Rozália tanítónő
Ságvári Endre az MSZDP ifjúsági tagozatában kezdte el politikai pályafutását a családi hagyományt folytatva – a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára iratkozott be, ahol 1936-ban szerezte meg az államtudományi doktorátust, az adóügy köztisztviselője lett. Egyetemista évei alatt ismerkedett meg a marxista tanokkal, amelyek döntő hatást gyakoroltak további életútjára. Még 1936-ban belépett a Magyar Szociáldemokrata Pártba, ahol a szocdem ifjúsági mozgalom szervezésében vállalt szerepet. Idősebb párttársaitól eltérően Ságvári radikális nézeteket vallott.
1937-ben részt vett a Tompa utcai nyilasház elleni támadásban, amiért 8 hónap letöltendő fogházbüntetésre ítélték, 1940. december 10-én szabadult. Katonai munkaszolgálat után a Népszava szerkesztője és az MSZDP ifjúsági tagozatának titkára lett. Valamikor 1940 végén lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába, majd ifjúsági szervezőmunkát végzett, és szemináriumokat tartott. 1942-ben, amikor a földalatti mozgalmat súlyos csapás érte, illegalitásba vonult.
Magyarország az 1941. június 26-i kassai incidens után, Bárdossy László miniszterelnök elhamarkodott döntése eredményeként önként és úgy lépett be a Szovjetunió elleni háborúba, ahogyan azt ott és akkor még a németek sem szorgalmazták. A magyar politikai elit, a józanul gondolkodó katonai vezetők is felismerték, hogy Németország nem kerülhet ki nyertesen a világháborús konfliktusból. Ez a döntés vezetett Bárdossy-kormány menesztéséhez, és Kállay Miklósnak a miniszterelnöki kinevezéséhez 1942. március 10-én. Kállay időnyerésre és a háborúból való óvatos, fokozatos kifarolásra játszott ez volt a magyar hintapolitika.
Adolf Hitler elhatározta, hogy véget vet a Kállay-kormány „árulásának”, és katonailag megszállja az országot. Az 1944. március 18-i klessheimi tárgyalásokon a Führer kész helyzet elé állította Horthyt, és március 19-én német csapatok vonultak be Magyarországra. A katonai megszállás – Horthy hivatalban maradása ellenére is – az ország addigi maradék szuverenitásának az elvesztésével járt.
Azoknak a jogfosztó törvényeknek és intézkedéseknek a sorát, amelyek a zsidó lakosság gettóba zárásán át az 1944 májusában megkezdett deportálásokig vezettek, továbbá az országot teljesen kiszolgáltatták a német hadi érdekeknek, morális értelemben már nem lehetett legitimnek tekinteni, mivel nemcsak az emberiességgel, hanem a történelmi magyar alkotmánnyal is ellentétben álltak. Ekkor lángolt fel a a legitimistáktól az illegális kommunistákig terjedő ellenállási mozgalom.
Lövöldözés a Nagy-cukrászdában
Ságvári Endre neve már korábbról ismert volt a Belügyminisztérium politikai nyomozóosztályának detektívjei előtt az 1941. október 6-án a Batthyány-örökmécsesnél, majd 1942 március 15-én a Petőfi-szobornál megtartott háborúellenes tüntetések megszervezésében való közreműködése miatt.
1944 nyarán Hain Péter detektív-főfelügyelő, a Jaross Andor-féle Belügyminisztérium állambiztonsági rendészetének vezetője utasítást adott Ságvári megfigyelésére. Hain nem is elsősorban Ságvári személyére volt kíváncsi, hanem Ságvári megfigyeltetésével vélte elérhetőnek, hogy nyomozói Kádár János, az illegális kommunista Békepárt vezetőjének nyomára bukkanjanak. 1944. július 27-én, este 6 körül Ságvári Endre a Szépilona kocsiszín melletti Nagy-cukrászdában (ma: Remíz étterem) találkozott Szabados Lajos békepárti aktivistával. A szimatot kapott nyomozók egész nap Ságvári nyomában jártak, mivel azt feltételezték, hogy Kádár Jánossal fog találkozni.
A Cselényi Antal detektív által vezetett négyfős nyomozócsoport a cukrászda kerthelyiségében egy asztalnál üldögélő Ságvárihoz és Szabadoshoz léptek, hogy őrizetbe vegyék őket. Szabados nem tanúsított ellenállást, Ságvári pedig egy hamis igazolványt mutatott fel, majd a táskájából előhúzott revolverrel tüzet nyitott a nyomozókra. Ságvári Endre lövései Cselényit a jobb vállán, Kristóf Lászlót pedig a jobb combján sebesítették meg, Pétervári Jánost haslövés érte.
Ságvári eldobta a kiürült pisztolyt, és kirohant az utcára. Cselényi kiáltására, hogy „Tolvaj! Fogják meg!”, egy arra haladó katona elgáncsolta Ságvári Endrét, aki felállva tovább menekült. Ekkor érték Cselényi és Kristóf nyomozók halálos lövései. Pétervári János szintén belehalt sérüléseibe. 1959-ben a Budapesti Népbíróság Kristóf Lászlót, többek között Ságvári Endre meggyilkolásáért, kötél általi halálra ítélte, az ítéletet végrehajtották.
Ságvári a halála után, 1945-től politikai fogalommá lett, a neve. A gazság az volt, hogy Ságvárit az után lőtték le, hogy a golyónélküli fegyverét már eldobta, azaz fegyvertelenül menekült.
Ságvári, aki önfeláldozásával Bajcsy Zsilinszky Endre méltó társává vált, az ország becsületét mentette meg élete feláldozásával.
Az a tény, hogy a mártírhalált szenvedett Ságváritól mennyire tart az antidemokratikus egyre jobban fasizálódó jobboldal, tetten érhető, amikor 2006.-ben „szentté” avatták Kristóf Lászlót bemocskolva ezzel Ságvári Endre emlékét.
A magára báránybőrt húzó Jobbik kimutatta ordas valóságát és leverte Ságvári Endre emléktábláját,