2016. Az év, amikor beigazolódott, hogy a kétfarkúak mély igazsága nemzetünk vezetőiről – „ezek hülyék” – nem elegendő.
2016-ban az emancipációs és egyenlőségi küzdelmek épp akkora – világméretű – vereséget szenvedtek el, mint 1914 nyarán, amikor az addig a proletár nemzetköziséget ímmel-ámmal, de még hirdető szociáldemokrata pártok megszavazták a hadihiteleket, „honvédő” álláspontot foglaltak el, és saját államaik imperialista burzsoáziája mellé álltak. Az ismeretes eredménnyel.
Az iszlám terrorizmus és a menekültválság együttes hatására hirtelen a bevándorlás lett a fő probléma. Még Anglia Európából kiválásában is fontos (bár nem döntő) szerepet játszott a kelet-európai vendégmunkásokkal szembeni – azóta is növekvő – heves ellenszenv. A kulturális különbözőségnek és összeférhetetlenségnek álcázott etnicizmus és fajgyűlölet összeroppantotta a „polgári demokrácia” (alkotmányos, többpártrendszerű jog- és osztályállam) épületét.
A mérsékelt balközép, amely Észak-Amerikában és Európában eddig nagyjából meghatározta a tónust, bár az 1970-es évektől folyamatosan tolódik jobbra, megszűnőben van.
A szociáldemokrata pártok – a brit Munkáspárt bizonytalan pozíciójú vezetőjének, Jeremy Corbynnak és csoportjának a dicséretes kivételével – többnyire épp oly sovén, rendőrállami pártok, mint mindenki más, gondoljunk a franciaországi és ausztriai kormánypolitikára például. Kelet-Európában a szerbiai, romániai, szlovákiai szocialista vagy szociáldemokrata párt az új típusú etnicista (rasszista-kulturalista) politikát jól kombinálja a a hagyományos nacionalizmussal és klerikalizmussal. A magukat még „kommunistának” tituláló pártok Oroszországban, Csehországban, Dél-Afrikában, Indiában a helyi etnikai, illetve kasztos előítéleteknek hódoló, autoritárius és konzervatív alakulatok. (A két utóbbi helyen neoliberális gazdaságpolitikát is folytatnak.)
Magyarországon a menekültkérdésben a két legnagyobb szavazótáborral rendelkező „demokratikus” ellenzéki párt, az MSZP és az LMP megadta magát, és némi vonakodással (s lényegtelen fönntartásokkal) lassan, de követi az uralkodó, egyre szélsőségesebben jobboldali kormánypártot, a Fidesz-KDNP-t. A legnépszerűbb ellenzéki párt, a ma már a Fidesznél kevésbé szélsőséges, bár potenciálisan még mindig szélsőjobboldali Jobbik eleve bevándorlásellenes volt (és maradt). Azok a kisebb pártalakulatok, amelyek mindevvel voltaképpen nem értenek egyet, a helyzet reménytelenségét látva elhallgattak. Mindannyian tesznek retorikai engedményeket a hagyományos szalonirredenta nacionalizmusnak is. Bár minden ellenzéki párt – saját jól fölfogott érdekében – bírálja a kormányhű oligarchia csakugyan elképesztő térhódítását és szemérmetlen zsákmányolását meg a médiák leigázását (stb.), ugyanakkor alternatív gazdaságpolitikát nem terjeszt elő. (Részletkérdésekben persze vitatkozik.) Ellenzékisége kicsinyes, tehetetlenül gyűlölködő, gyakran nem megy túl az öncélú akadékoskodáson. Nem számítanak.
A pártkereteken kívüli tiltakozó mozgalmak rendre elhalnak.
Mindez annak ellenére igaz, hogy a radikálisan jobboldali kormányzatot az emberek nem kedvelik, azok se nagyon, akik ismét rá kívánnak szavazni. De a hagyományos politikával még mindig reménytelenül vesződő kisebbség körében ezek a kedvetlen Fidesz-szavazók vannak többségben. A népszavazás érvénytelensége és eredménytelensége főleg a közömbösségnek, passzivitásnak és a kormánytábor zsugorodásának a következménye, nem pedig az elvszerű antirasszizmusnak.
Pedig a Kétfarkú Kutya Párt sikere, népszerűsége mutatja, hogy van még a magyar társadalomnak antirasszista-antifasiszta tartaléka. De a kétfarkúak mély igazsága nemzetünk vezetőiről – „ezek hülyék” – nem elegendő.
A szegények iránti megvető közöny, a munkások és a kisnyugdíjasok eltűnése a nyilvánosságból az 1994 utáni liberális értelmiség és középosztály műve. A romák liberális pártolása szentimentalizmus és önigazolás, nem ér semmit. A nevetséges alamizsnákkal és borravalókkal kifizetett magyar népet minden „tényező” magára hagyta és elfelejtette. Ilyen cikket hagyományosan avval illik befejezni, hogy ez még megbosszulja magát. Nem biztos.
Forrás: http://hvg.hu/itthon/20161222_TGM_fegyverletetel