Standard–Tamás Gáspár Miklós: A magyarok még önmagukat sem szeretik

A Der Standard című osztrák liberális lap online változata ezzel a címmel közölte Csekő Balázs interjúját Tamás Gáspár Miklóssal. Az alábbiakban az interjú teljes változatát olvashatják.
Az ATTAC Magyarország alelnöke
A filozófus és egykori másként gondolkodó Tamás Gáspár Miklós egy új magyarországi uralkodó osztályról és a Balkánon kialakuló új baloldalról. Tamás Gáspár Miklós baloldali filozófus és rezsimbíráló a der Standardnak adott interjúban a Magyarországon és a további Kelet- és Délkelet-Európában mutatkozó politikai-társadalmi helyzetről beszél. Az ott folytatott politikákat „rendkívül ocsmánynak, színvonaltalannak és ízléstelennek” nevezi. Reményeit az új, fiatal baloldali mozgalmakba veti, amelyek „levonják a következtetéseket a piacgazdaság és a parlamentarizmus válságából”.

Standard: – Ön nemrég elnézést kért a rendszerváltásért, és azt mondta, hogy „parádésan elszúrták”? Mire gondolt pontosan?

Tamás Gáspár Miklós: – Valóban azt gondolta az ember, hogy szemben mindazzal, amit a kritikai filozófia állított valaha is, a kapitalista rendszer megnemesíthető és rehabilitálható. Ez nem sikerült. Továbbra is pozitívumnak tartom, hogy a diktatúra megszűnt. Ugyanakkor az új polgári demokratikus társadalmakat K-Európában szinte rögtön utolérte minden probléma, ami Nyugaton megvolt. A csalódás a parlamentarizmusban, a bizalomvesztés az intézményekkel szemben, a népi részvétel és aktivitás hiánya, az eszmények gyors devalvációja, hanyatlás következett be a kultúrában, az oktatásban és a tudományban egyaránt, ezek a társadalmak elveszítették azt az egalitárius kultúrát, amely korábban jellemezte őket, és nem nyertek elég szabadságot. Ezek szkeptikus, kiábrándult társadalmak, amelyek azt gondolják, hogy minden hatalom korrupt, és amelyek iszonyatos strukturális és gazdasági válságon mennek keresztül. Csak a legrosszabbakat lehet mondani a mai Kelet-Európáról. Az az érzés is eloszlott, ami sokakban megvolt a nyolcvanas években – persze illúzió volt –, hogy a Nyugat civilizáltabb, nemesebb, szubtilisabb, megfontoltabb, érdekesebb világ, mint a miénk. Itt nemcsak én csalódtam, hanem mindenki.

– Hetek óta százezrek vonulnak utcára a nyugati értékekért Ukrajnában. Magyarországon a kormány szerint erősödik a „keleti szél”, mégsem mutatkozik semmifajta társadalmi ellenállás. Kevésbé elkötelezettek a magyarok a Nyugat iránt, mint keleti szomszédaik?

– Nem, mert Ukrajnában egyáltalán nem az történik, amit a nyugati sajtó ír. Amit Ukrajnában európainak neveznek, az nem más, mint a lehető legsötétebb oroszellenes nacionalizmus, amelyet áthatnak a régi ukrán szélsőjobboldal, sőt a fasizmus hagyományai. Nem volnék ettől olyan boldog. Európa sok mindent jelent, Európát lehet az EU-val, az európai föderalizmussal és az erődítmény-Európával is azonosítani, de én nagyon óvatos lennék ezzel. Magyarországon semmiféle különösebb keleti szél nem fúj, csak a kormány ügyesen kihasználja a csalódást a Nyugatban. Ez nem azt jelenti, hogy valaki ettől elkezdi szeretni a putyini Oroszországot. Nem, a magyarok nem szeretnek senkit és semmit, saját magukat sem.

– „Illiberális demokrácia”, „maffiaállam”, „újfeudalizmus”: Többek között ezekkel a jelzőkkel próbálták leírni az Orbán-rendszert. Ön hogyan jellemezné a jelenlegi magyar politikai-társadalmi berendezkedést?

– A legfontosabb, hogy felszámolta a liberális demokráciát, az alkotmányos garanciákat, és létrehozott egy roppantul erős végrehajtó hatalmat, de ez nemcsak Magyarországra jellemző. Az államot egyre inkább csak a bíróság és a kormány jelenti mindenütt. A szakszervezetek a német nyelvű és skandináv országokban még mindig viszonylag erősek, de Franciaországban és Kelet-Európában nem is léteznek. Magyarországon az egyház is gyönge, a pártoknak kevés tagjuk van, az emberek alig szavaznak. Rettenetesen gyönge a civil társadalom, az ifjúságnak van egy aktív része a városokban. Nagyon erős állam áll szemben egy nagyon gyönge társadalommal. Ezt vaskézzel vezeti Orbán, akinek sikerült néhány jóléti intézkedést hoznia, úgymint rezsicsökkentés, nyugdíjemelés, adóreformok.

– Mások ezt ámításnak és populizmusnak nevezik.

– Nem hiszem. Nőtt a középosztály életszínvonala, a fogyasztás és a GDP. Ez az állam azonban, szemben a 60–70-es évekkel szemben, egyáltalán nem egalitárius; ez csak a középosztálynak használ. Az osztályharc felülről folyik Magyarországon, a 4 millió szegénnyel szembeni kíméletlen a küzdelem. A munkásosztályt és a tőle lefelé lévőket a kormányzat alapvetően rendőri kérdésnek tekinti, velük szemben represszió van. Az állam megpróbálja a középosztályt gazdaságilag támogatni, és sikerült egy militáns-nacionalista retorikával a fiatal középosztályt mozgósítani. Elnézik a cigányellenes rasszizmust, sikerült olyan képet kialakítani, hogy „mindenki az ellenségünk”. Sikerült kialakítani egy féldiktatúrát, amelynek a legfontosabb jellemzője, hogy kineveznek egy új uralkodó osztályt, amely megfelel bizonyos társadalmi követelményeknek, úgymint fiatal, fehér, keresztény, árja, aktív, a nemzeti-konzervatív párttal szemben lojális diplomás férfiak 25–50 éves korig. Ők kapnak földeket, vállalkozásokat, juttatásokat, és egy életen keresztül hűséges pretoriánus gárdája lesznek a jobboldalnak. Ez együtt jár az autoriter múlt szelektív rehabilitációjával: erőteljesen jobboldali, nemzeti, antikommunista, mint a harmincas években. Nem az a fontos, hogy Orbánnak kétharmada van a parlamentben, hanem hogy a helyi hatóságok 93 százaléka fideszes vezetésű.

– Mi a sorsuk azoknak, akik az Ön által említett kategóriákba nem férnek bele?

– Az a sorsuk, mint sok ismerősömnek, és saját magamnak is: nincsen pénzük, elszegényednek. Ismerek embereket, akik elvesztik a lakásukat, alacsony nyugdíjból kínlódnak, elküldik a gyerekeiket külföldre, mert nem tudják őket eltartani vagy támogatni. Komoly egzisztenciális veszteségek mentek végbe. Ha engem, aki viszonylag híres ember vagyok, kidobhatnak az állásomból minden további nélkül, akkor mi lesz azzal, akiről senki sem tud. Az emberek rendkívül meg vannak ijedve.

– Ön korábban azt mondta, hogy az „antiorbánizmus” vallás. Hogyan vélekedik az „orbánizmusról”?

– Politikai kultusz, amely sok diktátorral kapcsolatban kialakult. Utoljára Nyugat-Európában De Gaulle körül volt egy ilyen kultusz rövid ideig. Orbán rendszere Orbán Viktor nélkül nem működne. Orbán nagyon tehetséges ember. 2010 óta ő mást csinál, mint azelőtt. Korábban sem volt nagy demokrata, de 2010 óta egypártrendszert épít ki. Lassan talált rá arra, amit igazán csinálni szeretne. Kulturális szempontból furcsa kombináció a rendszer. Van egy iszonyatos gyűlölet a magaskultúrával szemben, nem véletlenek az olyan szimbólumok, mint a futball és a lovas szobrok, szemben a filozófiával, filmekkel, színházzal. A teljes modern magyar kultúráról azt mondja, hogy idegen, a teljesen konvencionális, hazafias kultúra az eszmény. Orbán rendszere szemben áll a teljes magyar értelmiséggel. Jobboldali értelmiség nem nagyon van, de amennyire van, még azzal is.

– Hogyan lehet ezt a kormányt, a rendszert leváltani?

– Ezzel az ellenzékkel sehogy. Az igazi kérdés nem is az, hogyan, hanem hogy kivel. Ez olyan rendszer, amellyel szemben egy radikálisabb baloldalra lenne szükség. Szerintem elkerülhetetlen, hogy itt egy elég határozott szociáldemokrata és zöld konglomerátum létrejöjjön olyanokból, akik ma nincsenek a politika középpontjában. Egy határozottabb, egalitárius politikára van szükség, amely csökkenti az óriási társadalmi igazságtalanságot, mert az országot ez jellemzi. Ha a demokraták nem javasolnak változást, akkor majd javasolnak a fasiszták. Nincsen vákuum a politikában. Az nem úgy van, hogy itt senki nem fog megmozdulni. A fasiszták itt vannak, fiatalok, hisznek az eszméikben, akármilyen rémesek is. Nem nézném le őket. Magyarországnak óriási szerencséje van, hogy Vona Gábor ilyen tehetségtelen, rossz vezető, nem inspirál senkit, hála istennek. Ma Magyarországon egy tehetséges fiatal fasiszta vezető nagyon sokra vinné.

– Milyen jövőt lát az ország előtt a következő 10 évben?

– Itt felnő egy nemzedék, amely hátat fordít az egész konvencionális politikának, de nem azért, mert nem politizál, hanem mert intelligensebben, szubverzívebben politizál, le fogja vonni a következtetéseket a piaci társadalom és a parlamentarizmus válságából, és új utakat fog keresni. Az ellenzék válságának lesznek pozitív következményei. El fog indítani új mozgásokat a baloldalon, kis szerencsével. Ehhez hasonló mozgásokat lehet más kelet-európai országokban is észlelni. Erről a grande presse nem nagyon szokott tudni, de olyan új baloldal alakul ki a balkáni országokban és Oroszországban, amelyről nem is ábrándoztak az emberek 89 körül. Nagyon érdemes lesz figyelni az új művészi, kulturális mozgalmakat. A hagyományos politikában nem várok semmi jót; azt el tudom képzelni, hogy lesznek olyan szociális-, illetve romamozgalmak, amelyek nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy valamelyest enyhítsen az igazságtalanságokon. A hagyományos bal- és jobboldaltól nem várok sokat. Rövid távon a legrosszabbakra számíthatunk. Rövid távon konszolidálódik a jobboldali állam, és lesz valószínűleg szélsőjobboldali előretörés is. A soviniszta, etnicista, rasszista hangulat rövid távon folytatódni fog. Ami jelenleg a magyar és kelet-európai politikában folyik, az rendkívül borzasztó, nívótlan, ízléstelen, vacak. A jó ízlés nem fogja tűrni, hogy ez az állapot örökké tartson.

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.