Hogyan jutottunk el a szabad kereskedelem mostanra általánossá válásáig?
250 évvel ezelőtt az emberek gondolkodásában fel sem merült az a lehetőség, hogy Anglia forradalmasíthatja a globális gazdaságot. A 18. században az Egyesült Királyság viszonylag kis ország volt csupán mintegy 7 millió lakossal. Akkoriban a 25 milliós Franciaország európai nagyhatalomnak számított. Ennek ellenére Anglia már a 18. század második felében gépesíteni kezdte a termelést és jelentősen csökkent az élőmunka szerepe. Érdekes kérdés, hogy az ipari forradalom miért éppen Angliában kezdődött el. Robert C. Allen amerikai gazdaságtörténész szerint „akkoriban a bérek Angliában voltak a legmagasabbak és a textilipar az európai kontinenssel szemben már nem volt versenyképes. Érdemesebb volt tehát gépesíteni a termelést.”
Nagy-Britanniában 1870-ig a technológia fejlődését semmi nem gátolta. A textilipar forradalmasítása mellett a vasút és a modern kohászat is rohamosan fejlődött. Az angolok nem tervezték előre az iparosítást, abba egyszerűen belesodródtak. Az európai kontinens országaiban és az USA-ban a helyzet radikálisan másképp alakult. A technológiai elmaradásukat ezek az országok a lehető leggyorsabb ütemben fel akarták számolni, s ezért az iparosítást stratégiailag közelítették meg. Ipari kémeket alkalmaztak, brit műszaki szakembereket csábítottak el Angliából, titokban importáltak és gyártottak gépeket. Egyidejűleg ezzel magas vámokkal védték a saját iparvállalataikat a nyilvánvalóan erős brit versenytársakkal szemben.
A szabad kereskedelem helyett a protekcionizmus volt a jelszó mind Európában, mind az USA-ban. Az Egyesült Államokban 1820-tól a II. vh. végéig a vámok különösen magas szinten voltak (átlagban 35%-50% között). Csak 1950-től figyelhető meg a vámok tartós csökkenése.
Következésképpen, a szabad kereskedelem élharcosaként fellépő USA és EU, történetileg rövid időszakra tekinthet vissza. A vámok szintjének csökkentését az USA csak akkor kezdte el hangoztatni, amikorra egyértelművé vált globális nagyhatalommá válása. Ez a recept jól követhető a történelemből: a szabad kereskedelem hirdetői mindig az erős államok. A vámokat csak akkor kezdik el csökkenteni, vagy akkor szüntetik meg, amikor saját iparuk már a világ élvonalába tartozik és pozíciójukat nem fenyegetik a versenytársak. A szabad kereskedelem irányába történő átmenet illusztrálására jó példa Anglia esete: 1848-ban 1.146 árucikkre vetettek ki vámot, 1860-ra már csak 48-ra. Az Adam Smith által 1776-ban követelt szabad kereskedelem bevezetése 80 évet vett igénybe.
Miről szól a TTIP ?
A TTIP az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás, amely a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) dohai multilaterális tárgyalási fordulójának kudarca nyomán kialakult helyzetet tükrözi vissza és valójában az európai és az amerikai óriásvállalatok előtt még meglévő piaci korlátozások, illetve szabályok lebontását célozza. Ténylegesen nem is a kereskedelmet akadályozó „korlátozások” megszüntetéséről van itt szó, mivel ezeket az akadályokat (vámokat, kvótákat, adminisztratív korlátozásokat) már a WTO keretében multilaterális tárgyalások keretében nagyrészt lebontották és a kereskedelem az Atlanti Óceán két partja között ma szépen fejlődik. A WTO becslései szerint az USA átlagos vámszintje jelenleg 3,5%, míg az EU-nál 5,2%. A TTIP tárgyalások sem elsősorban a vámok további csökkentését, hanem az ún. vámon kívüli korlátok, szabályok és előírások lebontását helyezik középpontba. A globális kereskedelemre azonban ma sokkal inkább nagyobb veszélyt jelent a valutaspekuláció, amelynek következtében rendkívül szélsőséges árfolyam-mozgások és jelentős áremelkedés tapasztalható.
A TTIP fő célja a transznacionális vállalatok befektetéseit akadályozó szabályozási „korlátok” megszüntetése, az óriásvállalatok profitjának növelése érdekében. A „korlátok lebontása” lényegében a szociális ellátás, a környezetvédelmi szabályok, a munkavédelmi előírások, az élelmiszer-biztonsági normák leépítését jelenti.
Az előbb említett deregulációs menetrend a közszolgáltatások és a közbeszerzések piacosítását irányozza elő, illetve további magánosításokat céloz meg az egészségügyben és az oktatás területén. A TTIP leginkább aggasztó fejezete a „Befektető és az Állam között felmerülő vitarendezési eljárás” (ISDS), amelynek keretében a befektetők jogosultak egy ad hoc vitarendezési bíróság előtt a szuverén államokat azok közpolitikai döntései nyomán keletkezett profitveszteségeikért perelni. Ezzel a mechanizmussal az óriásvállalatokat a nemzetállamok státusával megegyező szintre emelik fel és speciális jogokat biztosítanak nekik, amellyel mind az USA-ban, mind az EU államaiban a demokrácia legalapvetőbb elvei sérülnek.
Mi a baj a TTIP-pel ?
- Átláthatatlan, antidemokratikus – a tárgyalások titokban, zárt ajtók mögött zajnanak.
- Az információkhoz, a tárgyalási dokumentumokhoz még az EU tagországok országgyűlési képviselői sem férhetnek hozzá.
- Hasonlóképpen a többi szabadkereskedelmi megállapodáshoz (pl. A NAFTA) a TTIP életbe lépése után is elhúzódó és jelentős létszámleépítésekre, ipar-kitelepítésekre lehet majd számítani.
- Az európai munkaügyi szabályok és előírások (pl. a kollektív szerződések) lazítását eredményezi.
- A befektetőket védő egyezmény az óriásvállatokat a foglalkoztatási feltételek javításából adódó „profitveszteségeik” kompenzálására sarkallja. (pl. Veiola kontra Egyiptom)
- Az európai élelmiszer-biztonsági előírások (pl. GMO) lazításához, illetve az enyhébb USA-beli szabványokkal történő harmonizációjukhoz vezet.
- Az „elővigyázatossági elv” érvényesítése veszélyben van.
- A szigorúbb EU környezetvédelmi szabályok lazítása várható.
- A közszolgáltatások (egészségügy, oktatás, vízellátás) erőteljes piacosítása következik be.
- A privatizált közszolgáltatások visszaállamosítása lehetetlenné válik, vagy csak súlyos kártérítés ellenében (ISDS) lesz lehetséges.
- Az állampolgárok információkhoz történő hozzáférését is korlátozza (vagyis a már leszerepelt ACTA-egyezmény elemeinek visszacsempészése történik).
- A vállalatoknak a magánszemélyek adataihoz való kereskedelmi célzatú hozzáférése megkönnyebbül.
- A legnagyobb veszélyt azonban az ISDS vitarendezési mechanizmus bevezetése jelenti, amely lehetővé teszi az óriásvállatok számára, hogy a szuverén államok közpolitikai döntéseiből eredő veszteségeikért a nemzetállamokat bepereljék. Jelenleg több mint 500 esetben 95 országot érintően indultak ilyen eljárások.
Budapest, 2014. szeptember 9.
Benyik Mátyás, elnök
ATTAC Magyarország