Mit kell tudni a 3. Közép-és Kelet-európai Szociális Fórumról, vagy más néven az Ellenállások Közgyűléséről (AoR)?

Előzmények

A Montreálban 2016. augusztus közepén hat napon át lezajlott Szociális Világfórum (SZVF) egyúttal a mozgalom 15 éves jubileumát is jelentette. Amint ismeretes a SZVF 2001.évi Porto Alegrében (Brazília) megrendezett első találkozóját követően a világfórumot a fejlett Északon első alkalommal rendezték meg. A másfél évtizedes múltra visszatekintő globális fórum-történet első évei dinamikus fellendülésről tanúskodtak, amikor a gombamód szaporodó kontinentális, regionális és lokális fórumok boldog tanúi lehettünk, benne az európai és a nemzeti szociális mozgalmak látványosan fellendülő tevékenységével. Különösen sikeres és sokáig emlékezetes marad a szociális fórummozgalmak világméretű tüntetése 2003. február 15-én az iraki háború tervezett megindítása ellen, amikor világszerte több mint 10 millióan vonultak az utcára, köztük Budapesten is mintegy 80 ezren.

A 2000-es évek közepétől azonban a szociális fórummozgalmak dinamizmusa érezhetően megtört, egyes régiókban pl. Európában a mozgalom válságának a jelei kezdtek feltűnni. A nemzeti és a lokális fórumok ugyan itt-ott még fel-fel éledtek, de a 2010-es évekre már általában is a kihalás jelei mutatkoztak. 2012-ben Firenzében az ESZF 10 éves jubileumi tanácskozása már csak egy nosztalgikus aktivista-összejövetel képét mutatta. Mára csak bizonyos helyeken és jelentősen átalakult formákban léteznek még szociális fórumok. Utóbbiakra példaként említhető a főleg a centrum országok mozgalmait tömörítő európai AlterSummit (AS), vagy a régiónkban a Közép- és Kelet-európai Szociális Fórum (KKESZF). A fenti trendeket látva megállapítható, hogy a SZVF -et sem kerülte el a hanyatlás szele.

Montreálban a szervezők szerint ugyan kb. 35 ezren vettek részt több mint 1.200 különböző önszerveződő eseményen, a klímavédelmi, a nőmozgalmi aktivistákon keresztül az antirasszista, a szakszervezeti és egyéb ügyeket felvállaló mozgalmárokig, de a résztvevők száma jelentősen elmaradt a betervezett 50 ezer főtől, amelynek fő okát a a szervezők a fejlődő országokból (zömében a Kongói Demokratikus Köztáraságból, Marokkóból, Iránból, Nigériából, Haitiből és Nepálból) származó küldöttek vízumkérelmeinek az elutasításában vélték felfedezni. Az első napon, a Montreál belvárosában tartott nyitó felvonuláson is csak alig 3 ezren voltak jelen. Érdemes emlékeztetni arra is, hogy 2001-ben a davosi világgazdasági fórum ellenrendezvényeként megtartott első világfórumon Brazíliában 200 ezer résztvevőt regisztráltak.

A legutóbbi globális fórum (Montreal) is – hasonlóképpen a korábbi SZVF-khez – több párhuzamosan szervezett kisebb tanácskozásból állt össze ahelyett, hogy létrejöttek volna az egymást erősítő, jól szervezett globális hálózatok. Legnagyobb érdeklődést is csupán néhány „globális sztár” (mint pl. Naomi Klein) fellépése váltott ki.

A SZVF Nemzetközi Tanácsa (NT) 2017. január 21-én Porto Alegre-ben értékelte a montreáli szociális világfórumot és figyelemre méltó globális szolidaritási felhívást tett közzé. Az emberi jogok védelmében, a háborúk beszüntetése érdekében, a neoliberális támadás és a szélsőségek előretörése elleni küzdelem jegyében az „Ellenállások Szociális Fórumát” (AoR) hirdette meg, amelynek keretében globális szinten béketüntetéseket javasol tartani és a társadalmi igazságosság megteremtése érdekében mozgósít. „Lehetséges, szükséges és sürgős egy másfajta világ!” – áll a felhívásban.

Az AoR alapvetően a SZVF-folyamaton belül szeretne olyan nyitott teret létrehozni, amely sokkal szorosabban kapcsolódik a társadalmi ellenálláshoz és a napi küzdelmet folytató mozgalmakhoz. Egy állandó közgyűlésről lenne szó, amely a folyamatban lévő különböző küzdelmeket veszi számba és lehetőséget teremt ezek összekapcsolására. Teret és megszólalási lehetőséget biztosít a mozgalmak számára a SZVF-folyamaton és azok rendezvényein belül a tapasztalatok, a jó gyakorlatok elterjesztése, megosztásának elősegítése és a kollektív hasznosításuk érdekében. Témák szerint és földrajzilag is feltérképezik a folyamatban lévő napi küzdelmeket és a mozgósításokat. A helyi harcoktól és ellenállási akcióktól kezdve a mozgalmak globális stratégiáinak megalkotásáig nyújtanak majd egymásnak segítséget. Végsősoron az AoR a célok, a stratégiák és az akciók összehangolásán keresztül a küzdelmek konvergenciáját kívánja megvalósítani.

Az AoR-t néhány nagyobb szervezet kezdeményezte, mivel a szociális fórumok rendezvényei közötti időszakokban jelentős üresjáratokat (már-már semmittevést) tapasztaltunk. Dakari VSZF óta a közgyűlések helyi jellegűek maradtak, vagyis azokat növekvő mértékben főleg a SZVF lokális szervezői rendezték. Következésképpen az egyik fórum a másiktól már „elszakadt”, és a közgyűléseket fokozatosan „tematikus konvergencia”-folyamatok helyettesítették, ahol a záró közgyűlés gyakran a közgyűlések közgyűlésévé vált, amelynek eredményeit, akcióit és felvállalt stratégiai célkitűzéseit a későbbi fórumok nem aktualizálták és nem is hasznosították. Különösen hiányzott a közösen meghatározott nyomkövetési szakasz, vagyis az utómunka.

Ennek a gondnak az orvoslására az AoR célkitűzése egy új, állandó folyamat elindítása, amely lehetővé teszi a stratégiák és az akciók egyik fórum rendezvénytől a következő fórumig történő nyomon követését. A nyomon követés mechanizmusait a továbbiakban még meg kell határozni, de az AoR kezdeményezői úgy vélik, hogy az alulról szerveződő mozgalmak kezdeti és folyamatos bevonásával a közgyűlés sokkal inkább képes lesz majd globális szinten elősegíteni a stratégiák közös kialakítását és végrehajtását. Lényegében ez a megközelítés teszi lehetővé, hogy a SZVF-folyamat jobban elköteleződjék a közös akciók mellett és reagáljon a SZVF-fel szembeni egyik legsúlyosabb kritikára is.

A SZVF keretében a Küzdelmek Állandó Közgyűlésének (PAS) első globális tanácskozására 2018. március 16-án kerül sor Salvador de Bahía-ban (Brazíliában). A kérdőív angolul itt:

https://docs.google.com/spreadsheets/d/14I_Q15mKPjN0CMiLeB6coaSegnJmGdlTmr6QKmg5gvc/edit#

A SZVF és a részét képező regionális, illetve nemzeti fórumok mintegy egy évtizede kifulladóban, vagy megszűnőben vannak. Különösen szembetűnő számunkra az Európai Szociális Fórum (ESZF) elhalása, illetve helyette újabb szubregionális fórumok vagy mozgalmak életre keltése. Utóbbiak közé tartoznak: az Alternatív Csúcstalálkozók, illetve a Közép- és Kelet-Európai Szociális Fórumok, valamint Jorgosz Varufakisz DiEM25 mozgalma.

Közép- és Kelet-Európai Szociális Fórumok (KKESZF)

A régió félperiférikus, illetve periferikus helyzete az ESZF-ben a kezdetektől fogva markánsan jelen volt, mind a tematikákban, mind az előadók és az aktivisták alulreprezentáltan vettek részt. A magországok különféle színezetű baloldali pártjai – a SZVF Charta alapelveit kijátszva, civil szervezetek mögé bújva – illetve Nyugat-Európa nagy szakszervezeti konföderációi, továbbá nem-kormányzati szervezetei dominálták az eddigi folyamatokat, illetve a szociális mozgalmakat. A centrummal szemben fogalmazódott meg már 2005. derekán, hogy Közép- és Kelet-Európa sajátos, hasonló történelmi tapasztalatai, illetve marginális (alulreprezentált) helyzete a SZVF-ben és az ESZF-ben szükségessé teszik KKESZF rendezését, ahol a radikálisabb, elsősorban a térségből jövő előadók és aktivisták legyenek többségében jelen. 2005-ben a törekvéseinket Elisabeth Gauthier (FKP) és Christoph Ventura (francia ATTAC) megfúrták, akkor ez az elképzelés túl korai volt.

Az ESZF halódása, pontosabban szólva megszűnése után a Prágai Tavasz 2 Hálózat erőfeszítései nyomán került sor 2013. május 2-5. között Bécsben az 1. KKESZF-re „Lázadás a periférián?” címmel. Az 1. KKESZF záródokumentuma a SZVF antikapitalista irányvonalához csatlakozott. Farkas Péter 2013. május 14.-i lényeglátó elemzése szerint” Az európai fejlett centrum országainak civilmozgalmaiban [azonban] még mindig erősek a kapitalizmus megjavíthatóságában, a jóléti állam visszahozásának illúziójában élő erők, közülük többen elvetik a SZVF antikapitalista vonalát, bár a válság hatására Nyugat-Európában is van némi radikalizálódás.”

Az ESZF elhalása miatt a nyugati civilmozgások középpontjává az un. Alternatív Csúcsértekezletek (ACS) váltak, amelyek – érthetően – a nagy európai szakszervezeti szövetségek és a baloldali pártok (elsősorban az Európai Balpárt) felé nyitottak. Nincs szó meghasonlásról, a kelet-európai civilek az ACS folyamatban is részt vesznek, de a KKESZF megalakulása mégis térségünk civilmozgalmainak egyfajta radikálisabb irányvonalát testesíti meg.

A 2. KKESZF kezdeményezői kb. Egy évvel ezelőtt főleg lengyel barátaink, nevezetesen Monika Karbowska és Ewa Groszewska voltak orosz finanszírozással támogatva. Az antikapitalista fórumra 2016. március 11-13. között Wroclawban került sor, 12 országból mintegy 100-130 résztvevővel. A fórum kifejezett célja nemcsak Közép -és Kelet-Európa (KKE) félperifériás helyzetének bemutatása volt, hanem a többi perifériás ország mozgalmaival szorosabb együttműködés kialakítása és a szolidaritás szálainak erősítése.

Elképzelésünk szerint a 3. Közép- és Kelet-európai Szociális Fórum (KKESZF) 2018. március első hétvégéjén (március 4-5.-én) kerül megrendezésre Magyarországon. Az esemény tervezett helyszíne Horányban a Regatta Szabadidő Központban lenne, amely alkalmas kb. 150 fő elszállásolására, a programok technikai lebonyolítására – plenáris teremmel és szemináriumokhoz alkalmas 3-4 további teremmel. Alternatív heyszín: VITTA Hotel, Újpest.

2017. december 3.-án került sor Pozsonyban a 3. KKESZF második előkészítő megbeszélésére (az elsőt Budapesten, a Kossuth Klubban tartottuk meg 2017. májusában). A harmadik előkészítő megbeszélés ismét itt lesz Budapesten 2018 január 12.-én (pénteken). Az esemény fő szervezői a “Prague Spring 2 Network” kulcsszemélyei, nevezetesen: 1.) Leo Gabriel (Ausztria), 2.) Hermann Dworczak (Ausztria), 3.) Tord Björk (Svédo.), 4.) Mirek Prokes (Cseho.) és 5.) alulírott.

Az elindítandó vita célja, hogy felrázza és cselekvésre ösztönözze régiónk civil szervezeteit, idehaza is megpróbáljuk egybe terelni a rendszerkritikus, haladó gondolkodású embereket. Ez  a törekvés egybevág mind a MEBAL, mind a SZAB ilyen irányú elkötelezettségével.

Alapvető dilemmák és gondok a 3. KKESZF-el (AoR-ral)

Sajnos a pozsonyi előkészítő találkozó is gyengécskére sikeredett, összesen 6-an voltunk jelen: Hermann Dworczak, Alexander Muth, Helga Sulejman (osztrákok) Mirek Prokes (cseh), Michal Andrej Molnar (szlovák) és én.

Egyelőre semmi pénzügyi fedezet nincs, de a  3. KKESZ Fórumra történő mozgósítás is nagyon akadozik. Döntő fontosságúnak ítélem a következő, Budapesten és részben Horányba tervezett előkészítő megbeszélést 2018. január 12.-én (pénteken). Ezen a megbeszélésen következő kérdéseket kell(ene) tisztázni:

1.) Lesz-e, kitől és mennyi pénzügyi támogatás? A Transform és a Rosa Luxemburg eddig semmit nem ígért. Hermann Dworczak vállalta, hogy felkeresi Walter Baiert, a Transform Hálózat vezetőjét és pénzt kunyerál. A finanszírozási igény minimum 5 ezer EURO lenne (2,5 napra kaja és szállás Horányban, tolmácsolás nélkül). A munkanyelv angol.

2.) Hány országból és hány résztvevőre számíthatunk? A mostani helyzet szerint úgy látom, hogy max. 10 országból max 50-60 fő jöhet. Hermannék persze optimisták és 150-160 fő résztvevőre gondolnak.

3.) Ha nem sikerül széles körben mozgósítani és a finanszírozási háttér sem lesz megoldva, vagy nagyon kevés lesz (pl. 2 ezer EURO), akkor lehet, hogy egy napos Fórumot lehetne csak szervezni kizárólag Budapesten (a Kossuth Klub-ban, vagy a VITTA Hotelben?).

4.) Mi legyen a szlogenünk? Mi a várható cselekvési kimenetele a KKESZF-nek? Van  egy viszonylag elfogadható Kiáltvány szövegünk is, szerintem az egy jó alap.

https://hu.mebal.eu/szocialis-vilagforum-a-kapitalizmus-alternativaja-kiindulopontkent-egy-vitahoz/

5.) Nem lennék ellene, hogy jövő év elején, úgy kb. január 6-7. körül tartsunk egy magyar előkészítő megbeszélést, de sajnos attól tartok addig több kérdés nem lesz még világos (pl. a finanszírozás, résztvevők száma, stb.)

Budapest, 2017. december 29.

Benyik Mátyás

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.