Tanaj Csolhanov: KRÍMI TATÁROK ÉS KÁRPÁTALJAI MAGYAROK: ELJÖTT A PÁRBESZÉD IDEJE

Ukrajnának a Kárpátokban elterülő régióiban a helyzet továbbra is feszült. Az etnikai magyarságot továbbra is üldözik. Sokan elhagyják szülőföldjüket és Magyarországra távoznak. Mindeközben, még tavaly decemberben Pavel Klimkin ukrán külügyminiszter, Szijjártó Péterrel találkozva, nagyon elégedett volt azzal, hogy a magyarok kifelé áramlanak Kárpátaljáról. „Az EBESZ miniszteri értekezletét pozitív felhangokkal zárjuk. Kárpátalján a magyar nemzetiségűek száma már nem 150 ezer – és még csak nem is 100 ezer. Az emberek hátrahagyják ezt a térséget” – mondta Klimkin, a „diplomata”.

Május 24-én találkozóra került sor Szijjártó Péter magyar külügyminiszter, illetve Wess Mitchell amerikai helyettes külügyi államtitkár között. A megbeszélés során a magyar miniszter elmondta: Ukrajnával kapcsolatos dokumentumot juttatott el a NATO főtitkárához. A magyar külügyi tárca vezetője szóba hozott egy valamiféle pozitív értékelését annak, ahogy az Egyesült Államok segít „megoldani az Ukrajnával való konfliktusunkat”. Ez egy meglehetősen furcsa nyilatkozat volt. Inkább volt hasonlatos ahhoz, hogy megpróbálnak hízelegni azoknak, akik általában véve a konfliktus közvetlen felelősei. Ugyanakkor, Szijjártó Péter elmondása szerint a magyar vezetés békés életet igyekszik elérni „a 150 ezer kárpátaljai magyar számára” – valamint azt, hogy Ukrajna hagyjon fel nemzetközi és kétoldalú kötelezettségei megszegésének gyakorlatával.

A magyar miniszter tárgyalásokra szólította fel Ukrajnát. Ezek célja: még a Brüsszelben július 11–12-én sorra kerülő NATO-csúcstalálkozó előtt megoldani a helyzetet. Eközben az ukrán külügyminisztérium nem adott hírt a miniszterek közötti megbeszélésről. Ukrán vélemény szerint a Magyarország által kezdeményezett akciók eltérnek az Észak-atlanti tömb szándékaitól.

Szijjártó miniszter mindeközben meglehetősen furcsa politizálásba kezdett. Ő csupán azon nemzeti kisebbségek számára követeli a nemzeti identitásra, a nyelvre és a kulturális autonómiára való jogot, mely nemzetiségek anyaországa: a NATO tagállama. Ily módon Ukrajna más nemzeti kisebbségeinek, így a Donbassz oroszainak – akikkel szemben ma nagy kaliberű tüzérséggel folyik a népirtás – semmiféle joguk sincs arra, hogy védelmezzék saját jogaikat és szabadságjogaikat. És ha Ukrajna pozitívan dönt majd a magyar miniszter módján föltett kérdésekben, Magyarország felújítja majd Ukrajna „európai integrációjához” nyújtott támogatását. Kijev azonban erre a javaslatra sem reagált. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok, egészében véve, Európa instabilitásában érdekelt. WASHINGON MA UKRAJNA TELJES JOGKÖRÖKKEL RENDELKEZŐ GAZDÁJA. ÍGY NINCS ÉRTELME VALAMIFÉLE KONSTRUKTÍV LÉPÉSEKET VÁRNI KIJEVTŐL (kiemelés a fordítótól).

A kárpátaljai magyarság szkeptikus. Még a magyaroknak a rezsim iránt lojálisabb képviselői is emlékeztetnek: Kijev nem teljesítette sem egyetlen ígéretét, sem bármit is abból, amiről korábban megállapodtak (kiemelés a fordítótól).

És akkor most gondoljunk csak vissza a „Krími Tavaszra” (1). Mint arra mindannyian emlékszünk, a nyugati sajtó nem a nép szabad akaratnyilvánításának, hanem „orosz megszállásnak” nevezte a Krím újraegyesülését Oroszországgal. A Krímben 175 nemzetiség él. Az „orosz megszállás” eredményeként a Krím valamennyi nemzetisége számára biztosítva van a nemzeti és nyelvi önazonosság megőrzése. Fejlődésnek indultak a nemzeti, a kulturális autonómiák. (2)

A Krím Köztársaságban (3) három nyelv is megkapta az államnyelv státuszát. Ez törvényekben van lefektetve. (4) Az orosz, az ukrán és a krími tatár nyelv törvényben rögzítetten államnyelv. (5) A Krímben elismerik a kultúrák sokszínűségének elvét, és biztosított egyenjogú fejlődésük, illetve az, hogy kölcsönösen gazdagíthassák egymást. Mindenkinek joga van anyanyelvét használni, illetve hogy szabadon megválaszthassa a másokkal való érintkezés, a gyermeknevelés, az oktatás és az irodalmi-művészeti alkotás nyelvét.

A Krím területén élő krími tatárok (6) többsége nagyon is tisztában van azzal, hogy az Oroszországgal való újraegyesülés ténylegesen megmentette őket a mostani Ukrajna fasiszta rezsimje által gyakorolt elnyomástól. Az „ukrán” Krímben (7) a krími tatárokra ugyanaz a sors várt volna, mint az Ukrajna kárpáti régióiban élő magyarokra. Ezzel kapcsolatban Arszenyij Jacenyuk (8) 2012-ben nem is kertelt, amikor kijelentette: (https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=mLQ7rtZzmWY) „Mi mindenkit majd helyrerakunk. És tesszük ezt majd keményen. A Krímben mindenkit keményen a helyére kell tenni. (9) Politikai párbeszéddel ez nem fog menni. A hatalom vagy demonstrálni fogja nekik, hogy itt a központi ukrán hatalom az úr – ezt majd új utak építésével (10) csatornázással fogja bizonyítani. Továbbá törvényességet és rendet teremt majd a Krím területén. (11) Vagy máskülönben a Krím kiválhat – és nemcsak Oroszország, de Törökország irányában is. Szerezzen csak be egy Törökország-térképet, és meglátják: a Krímet ezeken ugyanolyan színben tüntetik fel, mint Törökországot” – mondta Jacenyuk 2012-ben.

A helyzet azonban 2014-ben megváltozott. A tatárokat – éppen a Krím és Oroszország újraegyesülésével összefüggésben – aprópénzként kezdték felhasználni. A radikális tatár fiatalság soraiból a tatárok un. „vezetői” – akik az Oroszországban betiltott „Medzslisz” nevű szervezeten keresztül uralkodtak saját nemzettestvéreik fölött – büntető zászlóaljat állítottak fel. E zászlóalj létszámát az „Iszlám Államtól” érkezett terroristákkal egészítették ki. (12) Az ISIS terroristái kiképzőkként működnek az ukrán büntető zászlóaljakban. (13)

Meg kell mondani, hogy az ukrán fasiszták még az orosz Krímben is számos diverziót, terrortámadást hajtottak végre a krími tatároknak az Oroszország pártján álló vezetői ellen. Gyújtófolyadékot tartalmazó üvegeket dobtak azon krími tatárok irodáiba és otthonaiba, akik támogatják az Oroszországgal való újraegyesülést. De sor került nyílt támadásokra, illetve életveszélyes fenyegetésekre is. A rendőrség, az Orosz Föderáció különleges szolgálatai azonban urai a helyzetnek. A félsziget területén állandóan sor kerül diverzánsok elfogására, letartóztatásokra kerül sor a szélsőségesek körében. (14)

Oroszországnak hála, a krími tatárok elkerülték az Ukrajna területén élő magyarok szomorú sorsát. Most azonban egyesíteni kell mindazon erőket, amelyek készek szembeszállni az Ukrajnában ismét feltámadt fasizmus új hullámával.

Az Oroszországgal való újraegyesülést követően a krími tatárok progresszív csoportja a QirimBirligi (http://www.qirimbirligi.ru/ elnevezésű társadalmi szervezetben (15) tömörültek, amelyet Szejtumer Nuridinovics Nimetullajev irányít. A szervezet aktív részt vállal az orosz politikai kurzus, illetve Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, az Orosz Föderáció elnökének a támogatásából. A QirimBirligi kész együttműködni a nemzetközi szervezetekkel – kiváltképpen, ha nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak elfojtásáról van szó. Valaha a krími tatárok maguk is megtapasztalták az igazságtalanságot, az elnyomást, a deportálás minden borzalmát. A krími tatárok nagyon jól tudják: mit jelent számkivetetteknek lenni saját szülőföldjükről.

Eljött az ideje annak, hogy egyesítsük erőfeszítéseinket. A QirimBirligi vezetése tisztában van azzal, mi minden veszedelemmel jár a Kijev által folytatott népellenes politika. A krími tatárok készek arra, hogy nyílt párbeszédet kezdjenek a magyar nép képviselőivel. Ma minden egészséges erőnek el kell ítélnie az európai politikusok hazug hallgatását. Hiszen Ukrajna területén a fasizmusnak, az emberi jogok nyílt megsértésének lehetünk tanúi.

Utóirat: 2018 áprilisában Csikós Sándor, magyar publicista, az Ukrán Szocialista Köztársaságban működő magyar diplomáciai képviselet egykori munkatársa, látogatást tett a Donyecki Népköztársaságban. Csikós Sándor egy sor videó riportot készített. Magyarországon nagy benyomást keltettek ezek a riportok. Már senki sem kételkedik abban, hogy az üldöztetéseket, a fenyegetéseket a fegyverek bevetése fogja követni a magyarság ellen. A kárpáti régió második Donbasszá válik, ahol a lakossággal szembeni népirtás: az ukrán politika fő vonala. Ám mire ezt az Európai Unió és Magyarország vezetése felismeri, meglehet: már túl késő lesz.

Tanaj Csolhanov

MEGJEGYZÉSEK:

(1) „Krími Tavasznak” a Krím-félsziget lakosságának a lázadását nevezik a 2014. február 22-én győztes törvénytelen, erőszakos hatalomátvétel, az új rezsim leplezetlenül oroszellenes, az orosz és oroszajkú lakosságot életveszélyesen fenyegető megnyilvánulásai ellen. Ukrajna keleti és déli, főként oroszok és oroszajkúak lakta vidékein a lakosság döbbenten figyelte a három hónapig tartó véres, erőszakos zavarságok képeit (amelyek során a készenléti rendőrség, illetve karhatalom 107 képviselője esett áldozatául az un. „békés tüntetők” tomboló, gyilkos dühének). Az USA által 5 milliárd (lehet, hogy valójában még ennél is jóval több) dollárral előkészített puccs győzelme elemi erejű tiltakozásokra késztette e térségek lakóit. (Ukrajna akkori 25 megyéjéből 16-ban voltak tiltakozó megmozdulások – közöttük többségében ukránok lakta megyékben is.) A tiltakozó tüntetéseknek három fő követelésük volt: 1. a puccs elleni tiltakozás, 2. az orosz nyelv második államnyelvként való megőrzése, az orosz nyelv szabad használata az orosz nemzetiségek lakta körzetekben 3. (látva az új rezsimnek az oroszok jogaival szembeni hozzáállását) autonómia követelése nemcsak a Krímnek, és népszavazás kiírása Ukrajna föderatív állammá történő átalakításáról. Ez utóbbiról a rezsim hallani sem akart és akar – jóllehet a föderatív állammá történő átalakításnak az ukrán fél számára előírt kötelezettsége a békés rendezésre hivatott minszki megállapodásokban is szerepel.

A tiltakozás szikráját közvetlenül a Korszuny-Sevcsenkónál, 2014. február 20-án történtek robbantották ki. Kijevben járt krími tüntetőknek már hazatérőben lévő autóbusz-konvojára fölfegyverzett náci suhancok támadtak rá, valóságos pogromot rendezve. Az utasokat megverték, megalázták, kifosztották – hét embert pedig pisztolylövésekkel agyon is lőttek. (Nem tudni, mi lett azok sorsa, akik megpróbáltak a mezőn elmenekülni. Vesztükre: a gyilkosok utánuk eredtek, valóságos hajtóvadászatot rendezve.) Az utasok utóbb elmondták: TÁMADÓIKBÓL GYILKOS INDULATOKAT, ÉLETVESZÉLYES FENYEGETÉSEKET VÁLTOTT KI AZ, HOGY AZ ÁLDOZATOK KRÍMIEK. Ekkor harsant föl először: MI EZEKKEL A FASISZTÁKKAL TÖBBÉ NEM TUDUNK ÉS NEM IS AKARUNK EGYÜTT ÉLNI. Akkor kezdtek radikalizálódni a népszavazással kapcsolatos követelések is: már nem a föderatív átalakulást, hanem az Ukrajnából való teljes kiválást akarták az emberek megszavazni a kiírandó népszavazáson. A Krím esetében ez az Oroszországhoz való visszatérést, a Donbassz esetében pedig a két lázadó megye (Donyeck és Luganszk) önálló népköztársaságokká való kikiáltását jelentette.

Az események EGY MÁSIK VONALON IS ZAJLOTTAK. Putyint, az orosz vezetést teljes joggal aggasztotta, hogy az amerikai közreműködéssel és pénzen hatalomra került junta, cserében, átengedi az USA-nak a stratégiai jelentőségű szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpontot. (Az amerikai lapokban már meg is jelent az ottani közbeszerzési hivatal pályázati kiírása a megszerzendő támaszpont amerikai igények szerinti átalakítására.) És Putyin lépett. Döntését két dolog is segítette: 1. világos volt, hogy a kijevi puccsista rezsim el van szánva a krími népmozgalom vérbe fojtására, amit Oroszország nem nézhetett tétlenül. 2. Putyin titokban előzetes felmérést készíttetett: adott esetben hajlandóak lennének-e a krímiek támogatni egy orosz akciót – illetve csakugyan vissza akarnak-e térni Oroszországhoz. AZ EREDMÉNYEK MEGGYŐZTÉK – ÉS EZEK UTÁN LÉPETT. Háromezer fős különleges alakulatot küldött a félszigetre, akiknek, adott esetben, meg kellett volna védeniük a lakosságot a junta erőszakos akcióitól.

AZ ESEMÉNYEK A NÉP TELJES TÁMOGATÁSÁVAL ZAJLOTTAK. A félsziget nagyvárosaiban tömegtüntetések söpörtek végig, demoralizálva a félszigeten állomásozó – az államcsíny keltette zűrzavar miatt egyébként is tanácstalan, elbizonytalanodott (20 ezer fős) ukrán csapatokat. Tüntetők zárták körbe a laktanyákat, ahol azután megjelentek az orosz csapatok is – behatolva a laktanyákba és lefegyverezve az ukrán csapatokat. Katonáik három lehetőség közül választhattak: fegyvereiket leadva hazatérnek-e Ukrajnába; leszerelnek; vagy beállnak az orosz hadseregbe (a 20 ezres ukrán hadseregből 9 ezren választották ezt a lehetőséget: az ott állomásozó ukrán csapatok nagy része a Krímben toborzottakból állt). Így sikerült bebiztosítani, hogy egyrészt a krími autonóm parlament kiírhassa a népszavazást – másrészt pedig a választók külső (ukrán) fenyegetéstől mentesen szavazhassanak. 2014. március 16. örömünneppé vált a krímiek számára: a lakosság mintegy 95 százaléka járult az urnákhoz: a megjelentek több mint 96 (a krími tatároknak is a 77) százaléka pedig az újraegyesülésre szavazott.

2) Pontos ellentéteként Ukrajnának.

3) Krím Köztársaság – ilyen néven lett a Krím az Orosz Föderáció szövetségi szubjektuma

(4) Megint csak ellentétben Ukrajnával.

(5) 2014. március 18-án írták alá, a Kreml György termében, azt a szerződést, amely értelmében a Krím Köztársaság és a mindig is önálló státuszú Szevasztopol városa az Orosz Föderáció szövetségi szubjektumaivá lettek. Az ebből az alkalomból elmondott nagy beszédében Putyin elnök megkövette a krími tatár népet a múltban átélt szenvedéseiért. Egyben – az új szövetségi szubjektumnak adott első utasításában kezdeményezte: az orosz és az ukrán mellett a krími tatár is legyen a félszigeten használatos hivatalos nyelv.

(6) Krími tatárok a kijevi kormány által ellenőrzött területeken is élnek – többek között a Krímmel szomszédos Herszon megyében. Számukra folytatódik az, ami 2014-ig a Krímben is volt.

(7) A Krímet Ukrajnában változatlanul ezzel a jelzővel emlegetik.

(8) Arszenyij Jacenyuk, jobboldali, Amerika-barát ellenzéki politikus volt. A 90-es években a csecsenföldi iszlám lázadók oldalán harcolt. Ez a vékonydongájú professzoros külsejű ember ott hírhedt volt arról, hogy örömmel vesz részt orosz hadifoglyok megkínzásaiban, kivégzéseiben. hogy Egyik vezéralakja lett a Majdannak. A hatalomváltás után miniszterelnökké választották az Amerika emberének számító politikust. Akit, szakmai hozzá nem értéséből származó sorozatos melléfogásai miatt utóbb maguk az amerikaiak menesztettek. Ma Amerikában él, amelynek állampolgárságával ő is régóta rendelkezik.

(9) Ma ezt az elvet könyörtelenül megvalósítják. A rezsim kezén lévő országrészekben – különösen pedig a Donbassz ukránok által megszállt térségeiben a teljes jogfosztottság állapota felé taszigálják az oroszajkú, a rezsimmel egyet nem értő embereket. A junta már megszellőztetett valamit azokból az elképzelésekből, hogy miként fogja pacifikálni majd a térdre kényszerítendő Donbasszt. A tervek között tömeges kivégzések, a megbízhatatlanoknak tartott emberek „szűrőtáboroknak” nevezett koncentrációs táborokba küldése, bebörtönzések, etnikai tisztogatások, az orosz lakosság elűzése, kitelepítése, az otthon maradottak ukránosítása szerepel.

10) A fordító nemrégiben járt a Krímben (is). Átutazva az egész félszigetet (Kercstől Szevasztopolig), saját maga tapasztalta meg, többek között, az ukránoktól örökölt, elhanyagolt, lerobbant úthálózatot. Hosszú évekre, talán nemzedékekre is szükség lesz arra, hogy a félszigetet kiemeljék a hat évtizedes ukrán uralom okozta elmaradottságból. Az úthálózat fejlesztése megindult, most fejeznek be az ukrán korszakban félbemaradt infrastrukturális projekteket. A Krími Híd ez év május 15-i – Ukrajnában és Nyugaton dühödten fogadott – átadásával pedig komoly lendületet kaphat a Krím fölfejlesztése, az ukrán korszakból örökölt elmaradottság felszámolására.

(11) Ez is, mint annyi minden más ukrán nekifohászkodás, üres ígéret maradt csupán.

12) Kevesen tudják, hogy az ukrán parlament, három évvel ezelőtt elfogadott határozatának értelmében könnyített és gyorsított eljárás keretében ukrán állampolgárságot kaphat minden külföldi – ha kéri –, aki fegyverrel harcol a rezsim oldalán. Azok az iszlám terroristák, akik így ukrán állampolgárságot kapnak, ennek alapján, UKRÁN ÁLLAMPOLGÁROKKÉNT, VÍZUMMENTESEN, ELLENŐRZÉS NÉLKÜL LÉPHETNEK A SCHENGENI ÖVEZET (így Magyarország) TERÜLETÉRE. Erre a veszélyre két évben, Orbán Viktornak címzett levelemben, felhívtam a figyelmet. Magyarország azonban egyike maradt azon országoknak, akik, ennek ellenére, a leginkább erőltették a vízummentesség megadását Ukrajnának.

(13) Szélsőséges ukrán (és krími tatár) nacionalistákból álló, félkatonai alakulatok. Többségüket az ukrán oligarchák – közöttük Porosenkó „elnök” – szerelte föl, saját pénzén, így egyben magánhadseregeknek is tekinthetők (amelyek akkor is megsértik a fegyverszüneteket, ha a hivatalos ukrán hadsereg, nagy ritkán, de éppen betartja őket). Ezek a rohamosztagok a harcokból is kiveszik részüket. Fő feladatuknak azonban a lakosság terrorizálását, a rezsim ellenségeivel rövid úton történő leszámolást – továbbá a lakosság kifosztását tartják. Rendkívüli kegyetlenkedéseikről hírhedtek. Az ukrán bíróságok által, a vád bizonyíthatatlansága miatt kényszerűségből – szabadon engedett politikai foglyokat nem ritkán, szabadlábra kerülésük után, azonmód újra elrabolnak, és titkos börtöneikbe hurcolják őket.

(14) Nyugaton mindez úgy csapódik le, hogy – például – az ENSZ, az „európai szervezetek” sorozatban elfogadott határozataikban ítélik el Oroszországot amiatt, hogy „az általa annektált Krímben megsérti az emberi jogokat”. Ugyanezek a testületek általában mélyen hallgatnak, amikor az emberi jogok kirívó megsértéseire kerül sor Ukrajnában, a Donbassz ukránok által megszállt körzeteiben. Ahogy nem szóltak az albánok jogsértéseiről sem, a Szerbiától elcsatolt Koszovóban.

(15) A cikk szerzője, Tanaj Csolhan (oroszosan: Csolhanov) maga is tagja ennek az egyesületnek.

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.