Az Attac Magyarország Egyesület helyzetértékelése
A Montreálban 2016. augusztus közepén megtartott Társadalmi Világfórum (World Social Forum; TVF) egyúttal a mozgalom 15 éves jubileumát is jelentette. Mint ismeretes, a világfórumnak – amelynek első találkozóját 2001-ben, a brazíliai Porto Alegrében rendezték meg – most első alkalommal volt helyszíne a fejlett Észak egyik nagyvárosa.
A másfél évtizedes múltra visszatekintő globálisfórum-történet első évei dinamikus fellendülésről tanúskodtak, benne az európai, régiós és lokális (nemzeti) társadalmi mozgalmak látványosan bővülő tevékenységével. Különösen sikeres volt és sokáig emlékezetes marad – nekünk, szemtanúk/résztvevők számára – a társadalmifórum-mozgalmak világméretű tömegtüntetése 2003. február 15-én, az Irak elleni háború megindítása ellen, amikor világszerte több mint 10 millióan vonultak utcára, így Budapesten is mintegy 80 ezren.
Az újszerű, világméretű mozgalom jelentőségével, jövőjével kapcsolatos korabeli várakozásokat jól mutatják Immanuel Wallerstein szavai, aki Bevezetés a világrendszer-elméletbe című, angolul 2004-ben megjelent könyvében – ahol a Porto Alegrében elindított szerveződést a „mozgalmak mozgalmaként” írja le – így fogalmaz: „A mozgalom szlogenje – »lehet más a világ!« – jól kifejezi, hogy a résztvevők fölismerték: a világrendszer strukturális válságát éli és ezért jelentős politikai döntések állnak előttünk. Sok szempontból azt mondhatjuk, napjaink világa egyre inkább Davos és Porto Alegre szellemének küzdelméről szól.”*1
*1 Bevezetés a világrendszer-elméletbe. Eszmélet Kiskönyvtár, Budapest, L’Harmattan Kiadó – Eszmélet Alapítvány, 2010, 174.
A 2000-es évek közepétől azonban, sajnos, a fórummozgalmak dinamizmusa érezhetően megtört, és egyes régiókban – pl. éppen Európában – a mozgalom válságának jelei kezdtek feltűnni. A nemzeti és a helyi fórumok ugyan itt-ott még feléledtek, ám a 2010-es évekre már általában is az elmúlás jelei mutatkoztak. 2012-ben Firenzében az Európai Társadalmi Fórum (ETF) 10 éves jubileumi tanácskozása már csak egy nosztalgikus aktivista-összejövetel képét mutatta. Napjainkra csupán egyes helyeken és jelentősen átalakult formákban léteznek társadalmi fórumok vagy ahhoz hasonló mozgalmak, pl. Finnországban vagy Norvégiában. Utóbbiakra példaként megemlíthető a főleg a centrumországok szervezeteit tömörítő európai AlterSummit (AS) vagy régiónkban a Közép- és Kelet-európai Társadalmi Fórum (KKETF), illetve a Prágai Tavasz 2 (PS2) hálózat.
Az idén elhunyt Samir Amin – aki a TVF (s főként annak tudományos tanácsa) egyik alapítója és legaktívabb szereplője volt, visszaemlékezéseiben súlyos megállapításokat tesz a TVF jelenlegi helyzetéről:
„[a] Társadalmi Világfórum által megtestesített formula nem állta ki az idő próbáját. A TVF alapállását meghatározó NGO-k nagy többségének irányvonala azok között a keretek között marad(t), amiket a hatalmon lévő rendszer eltűr(t). A TVF-fel szembeni bírálat, amelyet 2005-ben, Porto Alegrébenközös levél fogalmazott meg[…], nem hallgattatott meg, s emiatt, úgy tűnik, a TVF […] elvesztette mozgósítási képességét. A legutolsó TVF (Montréal, 2016) már bohózatba fulladt!”*2
*2Samir Amin írását lásd e számunkban: 46–65. 68 szerepeltek, így többek között a globális szegénység, az imperializmus, az újgyarmatosítás, a kizsákmányolás, a kiszolgáltatottság, a megszorítások, a közvagyon magánosítása és az ezek elleni fellépések. Montreálra – az előző két, 2013-as és 2015-ös, Tuniszban megrendezett TVF után – azért esett a választás, mert 2012-ben Québec-ben jelentős diáktüntetésekre és sztrájkokra, illetve 2015-ben a közszféra dolgozóinak a megszorítások elleni, jelentős tömegmegmozdulásaira került sor.
Az ellenállási mozgalmak meggyengülésének egyik fő oka, hogy a TVF – a kezdeti sikerek után – nem tudott kézzelfogható és lelkesítő eredményeket felmutatni. A mozgalmi apályt mélyítette a globális válsághelyzet és a kiábrándulás is, amely a szélsőjobb előretörésének kedvezett. A rendszerkritikus és a „rendszerjobbító” erők együttműködése a TVF-ben csak ideiglenes lehetett, mivel a mozgalmon belül is felerősödtek az ideológiai ellentétek. Egyes társadalmi fórumos elemzők (pl. a belga Francine Mestrum) egyenesen a TVF haláláról értekezett a 2018. március 13–17. között Salvador de Bahía-ban (Brazília) megrendezett tanácskozás után. Erről bővebben később lesz szó.
A montreáli fórumtanácskozások középpontjában is az immár hagyományosnak tekinthető antikapitalista, rendszerkritikus témák
A Montreálban megrendezett globális fórum – hasonlóképpen a korábbi TVF-khez – több párhuzamosan szervezett, kisebb tanácskozásból állt össze, ahelyett, hogy létrejöttek volna az egymást erősítő, jól szervezett globális hálózatok. Nagyobb érdeklődésre is csupán néhány „globális sztár” (mint pl. Naomi Klein) fellépése tartott számot.
A TVF Nemzetközi Tanácsa (NT) 2017. január 21-én értékelte a montreáli társadalmi világfórumot, és figyelemre méltó globális szolidaritási felhívást tett közzé, miszerint: az emberi jogok védelmében, a háborúk beszüntetése érdekében, a neoliberális támadás és a szélsőségek előretörése elleni küzdelem jegyében meg kell szervezni az Ellenállások Szociális Fórumát, amelynek keretében világszinten tömegtüntetéseket szükséges tartani, és mozgósítani kell a társadalmi igazságosság megteremtése érdekében. „Lehetséges, szükséges és sürgős egy másfajta világ!”–állt a felhívásban.
E felhívás közvetlen előzménye, hogy a montreali társadalmi világfórum után az NT a TVF-folyamat keretében Küzdő Mozgalmak Közgyűlését (Struggling Movements Assembly,SMA) előkészítő munkacsoport létrehozását javasolta. A kezdeményezés szerint, az NT 2017. januári megbeszélését megelőzően konzultációkat tartott a társadalmi fórumok különböző prominens vezetőivel, abban a reményben, hogy rövid időn belül képesek lesznek a folyamatot beindítani, ami választ tud adni a mozgalmak mozgósíthatóságának egyre növekvő nehézségeire. A folyamat alapvetően a nyitott tér koncepciójára épül, és erősödő igényt fejez ki a mozgalom dinamizálásának beindítása érdekében, aminek célja egy politikailag strukturáltabb, hatékonyabb globális szerveződés megteremtése és közös nemzetközi akciók eredményesebb elindítása. Sajnos, ez idáig ezt a célkitűzést nem sikerült megvalósítani.
Az SMA alapvetően a TVF-folyamaton belül szeretne olyan nyitott teret létrehozni, amely sokkal szorosabban kapcsolódik a társadalmi ellenállásokhoz és a mindennapi küzdelmet folytató mozgalmakhoz. Egy állandó közgyűlésről lenne szó, amely a folyamatban lévő, különböző küzdelmeket veszi számba és lehetőséget teremt ezek összekapcsolására. Teret és megszólalási lehetőséget biztosít a folyamatban részvevőknek, a mozgalmak képviselőinek a tapasztalatok kölcsönös megismerésére, a jó gyakorlatok elterjesztésére és azok kollektív hasznosításának elősegítésére. A helyi küzdelmektől és az ellenállási akcióktól kezdve, a mozgalmak globális stratégiáinak megalkotásáig nyújtanak majd segítséget egymásnak. Az SMA végső soron a célok, a stratégiák és az akciók összehangolásán keresztül kívánja a küzdelmek konvergenciáját megvalósítani.
Az SMA-t néhány nagyobb szervezet kezdeményezte, mivel a társadalmi mozgalmak közgyűlései erre alkalmatlanok voltak, ugyanis azok már a kezdetektől fogva szervezési gondokkal küzdöttek, s egyes időszakokban jelentős üresjáratokat is (már-már semmittevést) tapasztaltunk. A dakari TVF (2011. február) óta a közgyűlések csupán helyi jellegűek maradtak, vagyis azokat növekvő mértékben főleg a TVF helyi szervezői rendezték meg, s elmaradtak a nemzetközi folyamatokhoz való kapcsolódások.
Következésképpen, az egyik fórum a másiktól már szervezetileg és tartalmilag is „szétvált”, és a közgyűléseket csupán „tematikus konvergencia-folyamatok” helyettesítették, ahol a záró közgyűlés gyakran a közgyűlések közgyűlésévé vált, aminek eredményeit, akcióit és közösen felvállalt célkitűzéseit a későbbi fórumok nem aktualizálták és nem is hasznosították. Különösen hiányzott a közösen végzendő utómunka, a feladatok teljesítésének számon kérése (a „follow-up”).
Ennek a gondnak az orvoslására az SMA célkitűzése egy új, tartós, állandó folyamat beindítása volt, amely lehetővé teszi a stratégiák és az akciók nyomon követését, az alulról szerveződő mozgalmak erőteljesebb bevonásával. Lényegében ez a megközelítés teszi lehetővé, hogy a globális fórummozgalom jobban elköteleződjék a közös akciók mellett és reagáljon a TVF-fel szembeni egyik legsúlyosabb kritikára is, vagyis cáfolja meg, hogy a TVF nemcsak dumafórum”!
A változás érdekében, „Békéért, Egyenlőségért és Népi Szuverenitásért” címmel a Venezuelai Bolivári Köztársaságban, Caracasban eredetileg 2018. február 27. és március 6. között tervezték összehívni a Népi Mozgalmak és Szervezetek Nemzetközi Közgyűlését (International Assembly of Peoples Movements and Organizations), amely a világ öt kontinensén zajló antiimperialista, antikapitalista ellenállási küzdelmek koordinálására vállalkozik. Venezuela gazdasági, pénzügyi és belpolitikai gondjai miatt a globális tanácskozás megrendezését 2019. februárra halasztották. A mozgalom részeként a Nemzetközi Egyeztető Tanács 2017-től regionális koordinációs és döntéshozatali testületeket hozott létre (Európa esetében az Operatív Titkárságot, barcelonai központtal), amelyek más kontinensek népmozgalmaival együttműködve közös koncepciókat dolgoztak ki és cselekvési terveket készítettek. Az előkészítési folyamat részeként a São Paulo-ban székelő Nemzetközi Operatív Titkárság 2018 szeptemberében angol, francia, portugál és spanyol nyelven közzé tette az alapelveket, a szervezeti felépítést, az akciótervet, valamint a megvitatásra javasolt témacsoportokat.*3
*3 A mozgalom előtörténetéről, szervezési céljairól, akcióterveiről, a 2019. februári nemzetközi tanácskozás módszertanáról és tematikájáról lásd az alábbi linket: https://www.dropbox.com/sh/bz9g6h5vo51vfzh/AACsibyHjiq5QjudYO1WU
Az I. Nemzetközi Közgyűlés fő célkitűzései: 1) Közös ellenségeink: a kapitalizmus és a pénzügyi tőke, a transznacionális vállalatok és az imperialista kormányok elleni közös akciók feltérképezése; 2) Megállapodás a politikai elvekről és a közös platformról; 3) Egyetértés az ellenségeinkkel szembeni egységes fellépésről (koordináció, harc, politikai nevelés, kommunikáció, kampány stb.); 4) Egységünk kinyilvánítása és forradalmi energiáink feltöltése.
A ’90-es években elkezdődött anti-neoliberális küzdelmek összehangolásának folyamatát a szervezők a 2019. februárra Caracasba meghívandó mintegy 1500 külföldi aktivista részvételével kívánják magasabb szintre emelni. Öt kontinens 700 progresszív szervezetének és népi mozgalmainak képviselőit várják Venezuelába. A helyszín megválasztása egyben szolidaritás kifejezése is Latin-Amerika haladó és forradalmi kormányaival, jelesül a Hugo Chavez örökségét tovább ápoló Nicolas Maduróval és a venezuelai nép hősies antiimperialista ellenállási harcaival.
1.) Európa mozgásban
Egy új internacionalizmus kezd kialakulni Európában. A népmozgalmak, a békemozgalom, a menekülteket/bevándoroltakat segítő mozgalmak, az agrármozgalmak, a környezetvédelmi és a szakszervezeti, valamint a baloldali és más vörös-zöld politikai mozgalmak több új, közös európai kezdeményezést indítottak el az elmúlt években.
A caracasi globális közgyűlés európai regionális előkészítésére, Európa Ellenállási Mozgalmának regionális tanácskozására Barcelonában került sor 2018. január 19–20-án. A barcelonai előkészítő tanácskozáson Iván Orosa Paleo, operatív titkár meghívására részt vettem az Attac Magyarország nevében. A megbeszélés az európai népi mozgalmak, civil szervezetek képviselőinek bevonására irányult, és a világ más népeinek politikai platformjaival kialakított nemzetközi politikai koordináció létrehozását tűzte ki célul.
Az európai kontinensre vonatkozó előkészítő megbeszélés súlyos szervezési problémákkal küszködött, mivel a megfelelő partnerek feltérképezése és meghívása Európában – a fragmentált mozgalmak kontinensén – nem volt könnyű feladat. A Podemosnak köszönhetőn azonban lehetővé vált a barcelonai tanácskozás összehívása. Ezen huszonnégy országból mintegy százan vettek részt, azzal a céllal, hogy a baloldali pártok által támogatott mozgalmak az antikapitalista, antiimperialista, feminista, ökológiai és egyéb területeken folytatott küzdelmekben szoros együttműködést valósítsanak meg, hozzanak létre állandó titkárságot, továbbá szervezzék meg mindenütt a baloldali aktivisták fölkészítését szolgáló helyi és regionális képzést.
Az Európán kívüli kontinenseken az Assembly of Resistances (rövidítve AoR) kezdeményezés sokkal előrébb tart. A latin-amerikai népmozgalmak közötti hosszú távú együttműködés olyan modell, amelyben a São Paulo-i Földnélküliek Mozgalmának (MST) népiskolája követendő példaként szolgál. Erős az afrikai kezdeményezés is, amelyben 33 ország mozgalmainak képviselői vesznek részt; a Zambiában található népiskola és titkárság az egész földrész számára nyitva áll. A pánafrikai szocializmus eszméje régóta halottnak tűnt, ám most mégis új lendületet kapott. Tunézia szakszervezetei 11 arab országból kapnak támogatást, és nehéz körülmények között, megújult erővel folytatják az arab tavasz forradalmi harcát. Ázsiában, vagy Dél-Ázsiában (például Bangladesben) regionális együttműködések jöttek létre.
Svédországból csak a Föld Barátai vettek részt a barcelonai rendezvényen. Dániából és Finnországból, sajnos, nem voltak jelen, de többen érkeztek Norvégiából. Európa perifériájának más területei – Írország és Kelet-Európa, beleértve Oroszországot és Ukrajnát, valamint Dél-Európa egészét is – nagyobb számban képviseltették magukat. Az EU magországai közül Hollandia, Belgium és az Egyesült Királyság, valamint Németország képviselői is hiányoztak. A legfelkészültebb csapat Közép- és Kelet-Európából érkezett. A Balkánt kisebb baloldali, radikális szocialista szervezetek fiatal aktivistái képviselték, akik szorosabb együttműködés kialakítására törekszenek a térségben. Franciaországból a La France insoumise ökoszocialista párt aktivistái voltak ott, akik szoros kapcsolatot tartanak Portugália, Olaszország, Görögország és Spanyolország (az úgynevezett PIGS-országok) radikális hálózataival, minthogy Európa centrumában a radikális baloldalon légüres tér alakult ki. Barcelonában a következő fontos döntések születtek: 1) A koordináció és a hatékonyabb munka érdekében: a) a résztvevők listájának elküldése minden regisztrált személynek és/vagy szervezetnek; b) alrégiók létrehozása Közép-és Kelet-Európában (amelyet Benyik Mátyás koordinál); a volt Jugoszlávia és a Balkán potenciálisan érdekelt szervezeteinek e-mail-listáját a horvátok és a szerbek állítják össze, míg Észak-Európáét és Baltikumét a norvégok; c) Barcelonában Központi Titkárságot hoztunk létre Iván Orosa Paleo vezetésével; d) a Titkárság és az európai alrégiók koordinátorai közötti szoros kapcsolattartást, információ-megosztást, és szolidaritási akciók szervezését határoztunk el; e) évente legalább egyszer személyes találkozót tartunk az alrégiók szervezeteinek bevonásával, illetve folyamatosan tartjuk a kapcsolatot e-mailen, Skype-on, és Facebookon. 2) A budapesti Ellenállások Közgyűlését 2018. március 2–4. között terveztük megrendezni – amely sikeresen le is zajlott. (Erről bővebben később.)
2.) Altersummit – AS (Alternatív Csúcstalálkozó)
Az AlterSummit(AS) az Európai Társadalmi Fórumból, valamint az ATTAC szakszervezeti kapcsolataként alakult ki Belgiumban és Franciaországban. A 2013-ban Athénban tartott nagyszabású nemzetközi AS találkozó eredményként – demokratikus, társadalmi, ökológiai és feminista alternatívákra alapozva – megállapodás született a megszorító politikák ellen. A hálózat elsődleges eszköze az Európai Unió politikájának hatékony befolyásolására, politikai nyomásgyakorlásra koncentrál. Politikai pártok nem tagjai az AS mozgalomnak, de törekszik a pártokkal való aktív párbeszédre és a civil szerveződésekkel való együttműködésre.
Az AS képviselőit meghívták Barcelonába, de a dátum ütközött egy másik tanácskozás időpontjával, s emiatt nem vettek részt. Az AS mozgalom ma már jóval kisebb szerepet játszik az európai ellenmozgalmakban mint korábban, ugyanis jelenleg a rendszerkritika legfontosabb célpontja nem az EU. Komoly aggodalomra ad okot, hogy az ETF-ben marginálisnak tekintett országok, mint például Norvégia, Szerbia vagy Oroszország ma sokkal fontosabbá váltak, mint maga az EU.
Az AS vonzerejének csökkenése összefügg azzal is, hogy nagy hangsúlyt fektetett széles platformok kiépítésére, anélkül, hogy ezt a kiterjedt közösséget képesek lennének összefogni. Az AS-nek nincs elég ereje ahhoz, hogy érdemben részt vegyen egy globális civil társadalmi együttműködésben. A gyakorlatban azonban az AS sok éven át az egyik legambiciózusabb kezdeményezés volt a társadalmi mozgalmak közötti együttműködés elősegítése terén, különösen a szakszervezeti jogok kérdésében és az egészségügyi ellátás privatizációjának leállítását illetőn.
3.) A marseille-i Európai Fórum
A marseille-i Európai Fórumot 2017. november 10–11. között tartották meg, azzal a céllal, hogy rendszeresen, évente rendezzenek európai fórumot, amely összefogja az európai baloldali, zöld és más progresszív erőket. Ambiciózus célkitűzése szerint egész Európában a zöld és a progresszív pártok, hálózatok és politikai mozgalmak, szakszervezetek és társadalmi szervezetek, nem kormányzati szervezetek, értelmiségiek és állampolgárok széles körű tömörülését kívánják tető alá hozni. A kezdeményezést támogató mintegy 100 szervezet meghatározó ereje az európai baloldali pártokból kerül ki. Egyedülálló, hogy a zöld pártok és a DiEM25 is támogatja a fórumot. Mások is, a német szakszervezetek, a francia CGT és a belgiumi fémmunkások szakszervezete, az ATTAC, migránsokat segítő és menekültpolitikai szervezetek, a Stop the War! és a Blockupy, továbbá néhány alapítvány is segítik ezt a kezdeményezést.
A marseille-i tanácskozás zárónyilatkozata élesen bírálja az Európai Unió tekintélyelvű, patriarchális és antiszociális politikáját, a munkavállalók jogainak korlátozását, a környezetszennyezést, és követeli a békés együttélés megteremtését Európában. Kifejezetten ellenzik Európa különböző kormányai és az EU politikai irányvonalát. Kívánatosnak tartják az európai integráció alternatív modelljének kidolgozását, amely hozzájárul egy társadalmi igazságosságon alapuló világrend megteremtéséhez, amely képes meghaladni a jelenlegi ultraliberális, autoriter Európát, és képes ellensúlyozni a reakciós és fasiszta erőket. Közös kampányokat fognak kidolgozni a szabadkereskedelmi megállapodások, például az EU–USA közötti Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP) és az EU–Kanada közötti Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezmény (CETA) ellen, valamint a nők jogainak védelme és a nemek közötti egyenlőség megteremtése érdekében.
Ez a kezdeményezés azonban nem rendelkezik tömegbázissal. Vannak benne olyan erők – mint például az ATTAC és a CGT –, amelyek újraélesztenék az ETF-et, valamint újbaloldali kezdeményezések is részt vesznek benne, mint például Jannisz Varufakisz mozgalma, a Demokráciát Európában Mozgalom 2025 (Democracy in Europe Movement 2025; DieM25). A politikai döntések ilyen formái azonban nem teljesen világosak sokak számára. Az említett konkrét példák olyan korlátozott kampányokat takarnak, amelyeknek már vannak működőképes európai hálózataik, és amelyek zömmel a fejlett nyugati nem kormányzati szervezetek ellenőrzése alatt állnak. A marseille-i kezdeményezést támogató főbb pártok és népszerű oktatási intézmények a társadalmi fórum modelljét másolják, amely – civil szervezetek mögé bújva – kellően össze nem hangolt akcióterveket dolgozott ki. A hierarchikusan szervezett párt- és népiskolai intézetek a horizontális modellt erőltetik, amely a gyakorlatban többnyire egyéni szakmai karrierépítésekhez vezet(ett). Ez azt jelenti, hogy a horizontális szervezést előnyben részesítő baloldali aktivistáknak karrierlehetőséget kínáltak fel hierarchikusan működő baloldali intézményekben vagy a finanszírozást biztosító és általuk szigorúan ellenőrzött, illetve felügyelt nem kormányzati szervezetekben.
Így a marseille-i Fórum a modell korlátainak példájává válik. A tömegtámogatás, vagyis a társadalmi felhajtóerő hiánya a felszínen ugyan párhuzamosságnak tűnik, ám valójában hierarchikus szervezetek által ellenőrzött erőtér kialakulásához vezet. A fórummodell képtelen arra, hogy hatékonyan összegyűjtse a rendszerkritikus erőket. Ugyanakkor a kezdeményezés még így is dicséretesnek tekinthető, mivel egyértelműen magába foglalja a nem uniós tagországokat is.
4.) B terv és Lexit
2015 nyarán Jean-Luc Mélenchon, Stefano Fassina, Zoe Konstantopoulou, Oskar Lafontaine és Jannisz Varufakisz közös európai uniós felhívást tettek közzé „B terv Európában” címmel, amelyet európai parlamenti képviselők és az EU tagállamok képviselői írtak alá. A B terv Európa vezető baloldali politikusainak kezdeményezésére létrejött konferenciasorozatot jelent, amelyek során a résztvevők baloldali alternatívák megvalósításának lehetőségeiről értekeznek. Megkérdőjelezik az euró létjogosultságát és az EU neoliberális politikáját szolgáló egyezményeket.
A felhívás aláírói „az Európai Szerződések teljes újratárgyalását” sürgetik, különösen Görögország pénzügyi megpuccsolása és a görög bankok kényszerlezárása miatt. A felhívás szerint, a „demokratikus Európa A tervet” – figyelembe véve további baloldali kormányok esetleges hatalomra jutását Európában – egy „B tervvel” kell támogatni. Az aláírók megjegyzik, hogy számos ötlet, például a monetáris politikai intézkedések, már napirenden vannak. A kezdeményezés a „nemzetközi” megközelítést és a „különböző országok sajátosságainak figyelembe vételét”hangsúlyozza.
A „B terv nemzetközi csúcstalálkozójára” végül 2016. január 23–24én került sor a párizsi Maison de la Chimie-ben, mintegy 300 fő részvételével. A csúcson felszólalók elsősorban parlamenti képviselők, tudományos szakemberek és nem kormányzati szervezetek képviselői voltak. Szakszervezetek nem képviseltették magukat.
Európában a baloldali alternatívák megvalósításának módjáról szóló párizsi konferencia után Madridban, 2016 február 19–21. között került sor újabb találkozóra, mivel a baloldali pártok és pártszövetségek választási sikerei az EU tagállamaiban, valamint Görögország és az EU intézményei közötti konfliktusok számos kérdést vetnek fel a lehetséges alternatív politikai megközelítéseket, valamint a baloldali erők és az EU közötti kapcsolatokat illetőn.
A párizsi és a madridi konferenciát további tanácskozások követték Koppenhágában és Lisszabonban. A B-terv az EU-megállapodások megreformálására törekszik, és ha ez nem lenne lehetséges, akkor egy eurozóna-kivezetési terv kidolgozására vállalkozik. A konferenciákon sok baloldali és szellemi erő koncentrálódott, de nehézségekbe ütközött, hogy a civil mozgalmakkal is összefogjanak, ne csak a pártokkal.
A B tervhez szorosan kapcsolódó Lexit, olyan baloldali egyének csoportját jelöli, akik az euróövezet tagországainak az övezetből való kilépés módozatait keresik. A Lexit résztvevői képesek voltak kiemelkedő szerepet játszani a B terv találkozóin, ahol a baloldali pártok képviselői voltak többségben.
5.) A Demokrácia Európában Mozgalom 2025 (DiEM25)
A DiEM25 mozgalmat a korábbi görög pénzügyminiszter, Jannisz Varufakisz alapította, aki kiemelkedő szerepet tölt be a mozgalom vezetésében. A DiEM25 az EU legitimációs válságának egyik következménye: miután Görögországot az EU, az Európai Központi Bank (EKB) és az IMF nyomása térdre kényszerítette, a megszorító politika bevezetését illetőn népszavazásra került sor.
A DiEM25 2016. február 9-én Berlinben az EKB elleni mozgalomként alakult meg baloldali és zöld pártok, szakszervezetek, illetve civil szervezetek és a Blockupy mozgalom részvételével. A kezdeményezés nagy médiavisszhangot váltott ki. A napközben tartott műhelyvitákon több mint félszáz politikai, tudományos és kulturális szakértő három fő kérdésre kereste a választ, nevezetesen: „Mi a DiEM25 válasza a széttöredeződő Európára?”; „Mi a DiEM25 gazdasági elképzelése és a politikai kerete?”és „Mit kell tenni a DIEM25-nek?”. Aznap este a plenáris ülést Varufakisz nyitotta meg, hangsúlyozva a DiEM25 mozgalom elindításának szükségességét, és felhívta a figyelmet a fasizmus újjáéledésének veszélyére.
Varufakisz a DiEM25 mozgalom elindítása mellett egy nemzetközi pártot is alapított, annak érdekében, hogy 2019-ben személyesen is részt vehessen az europarlamenti választásokon. Lengyelországban a Razem, Dániában az Alternatíva és Csehországban a Pirate Party is tagja a DieM25-nek. A mozgalom helyzete és jövője azonban ma sem teljesen tisztázott. A polgári demokráciák páneurópai mozgalmaként a zöldek, a radikális baloldaliak és a liberálisok is részesei, de csak az EU tagországaiban aktívak, ahol eddig a legtöbb helyi csoport jött létre. Hazánkban névleg ugyan működik a DieM25, van Facebook-oldala is, de önálló akciókat eddig nem szervezett.
6.) Európai Társadalmi Fórum (ETF)
Az ETF Közép- és Kelet-Európában él tovább. A régió fórummozgalmai gyakran radikálisabbak, mint a nyugat-európai baloldali fórumok.
Kelet-Európában inkább a fegyverkezés és a szegénység elleni küzdelemre összpontosítanak, a lakhatásért és a szociális jogokért harcolnak. Az első regionális társadalmi fórumot 2013-ben, Bécsben tartották meg, a másodikat pedig Wrocławban, 2016-ban. A következő regionális fórumra Assembly of Resistances néven Budapesten, 2018. március 2–4. között került sor. Ez nemcsak a caracasi globális népmozgalmi gyűlésre való felkészülés volt, hanem egyben a Salvadorban (Brazíliában) 2018. március 13–16. között megrendezett TVF nyitánya is.
Az első ETF-et 2002-ben Firenzében, 50 ezer résztvevővel és az iraki háború elleni egymillió fős tömegdemonstrációval tartották meg. Az utolsó előtti ETF-et Malmőben, 2008-ban, 15 ezer résztvevővel, az utolsót pedig Isztambulban, 2010-ben, már csak 3 ezer fővel. A nemzeti társadalmi fórumokat Finnországban és Norvégiában továbbra is megtartják. Közép- és Kelet-Európa egyes országaiban, mint Oroszország, Csehország, Magyarország és Ausztria, a társadalmi fórumok formális vagy informális hálózatokként léteznek. Jó példa a régió társadalmi mozgalmainak továbbélésére a Prágai Tavasz 2. (PS2) hálózat, amelynek fő feladata a jobboldali szélsőségek és a populizmus elleni fellépés.
Az Európai Unió szociális csúcstalálkozóját 2017. november 17-én rendezték meg a svédországi Göteborgban, ahol Európa vezetői találkoztak, hogy szociális és foglalkoztatás-ügyi kérdésekről tárgyaljanak. Itt kétéves előkészítés után aláírták a Szociális Jogok Európai Pillérének nyilatkozatát. A göteborgi EU-csúcstalálkozóval szemben, 2017. november 18-án, a Föld Barátai Svédországban és a latin-amerikai csoportok ellen-rendezvényeket tartottak az Európai Parlament baloldali és zöld képviselőinek bevonásával, a PS2 hálózat szolidaritási támogatásával.
7.) Assembly of Resistences (AoR) – Ellenállások Közgyűlése, Budapest 2018. március 2–4.
A Budapesten megtartott AoR-en több mint egy tucat ország közel 100 részvevővel képviseltette magát. Jelentősége abban foglalható össze, hogy összekapcsolta a régiós, rendszerellenes törekvéseket a globális politikai, szociális és ökológiai küzdelmekkel. Különösen fontos, hogy az ukrán, orosz és délszláv küzdelmek globális kontextusba helyeződtek. Az tanácskozás záródokumentuma közös cselekvési programot fogadott el:
– programokat szervez a nemzetközi Nőnap alkalmából;
– megmozdulásokat tart a palesztinok Izraelből való kiutasításának emlékére (Nakba 1948);
– szolidaritási akciókat szervez az odesszai mészárlás 4. évfordulója kapcsán;
– rendezvényeket tart az I. világháború áldozatainak emlékére.
– Marx Károly születésének 200. évfordulója alkalmából konferenciákat, ünnepi megemlékezéseket szervez.
8.) Társadalmi Világfórum, Salvador de Bahía (Brazília), 2018. március 13–17.
A legutóbbi TVF-et 2018. március 13–17. között tartották Brazíliában, Salvador de Bahía-ban, amely – a szokásos módon – egy nagy tömegdemonstrációval kezdődött: több tízezer ember vonult át a városon, nagyon motiváltan, felszabadultan és boldogan, sok reményt sugározva. A biztató nyitány után azonban számos kritika is megfogalmazódott.
A fórum globális jellegét megkérdőjelezi, hogy a részvevők több mint 80%-a brazil volt. Sokan jöttek Latin-Amerikából és Afrikából is, mert a Salvador de Bahía és Afrika közötti kapcsolatok történelmi okok miatt meglehetősen erősek. Az európai jelenlét a szokásosnál is sokkal gyengébb volt, különösen kevesen vettek részt Kelet- és Közép-Európából, míg Ázsia szinte teljesen hiányzott a fórumról. A kétezernél több műhelyvita és szeminárium túlnyomó többsége pusztán csak saját berkein belül mobilizált, elenyésző kisebbség foglalkozott a globális vagy regionális alternatívák és stratégiák kimunkálásával. A korábbi TVF-ek legfontosabb témái (a nemzetközi pénzügyi intézmények, a szabadkereskedelem, a háborús konfliktusok, az éghajlatváltozás) alig szerepeltek napirenden.
A párhuzamosan futó, nagyobb tömeget felmutató fórum-összejöveteleknek nagyobb nemzetközi érdeklődést és médiavisszhangot kellett volna kiváltaniuk. Pozitívnak tekinthető azonban, hogy a nők jelentős szerepet kaptak ezen a világfórumon, azonban cselekvési programjuk sok kívánni valót hagyott maga után. Néhány NT-tag aktív bojkottja miatt a társadalmi mozgalmak összefogása (konvergenciája) is kudarcos volt. Nem vonhatók viszont kétségbe a brazil szervezők rendkívüli erőfeszítései, amelyeket politikailag nagyon nehéz körülmények között vittek végbe. A mintegy 80 ezres résztvevői létszámot illetőn aligha lehet kritika. Kérdéseket Európa – benne Közép- és Kelet-Európa – és Ázsia alulreprezentáltságával kapcsolatban azonban fel lehet tenni. A drága repülőjegy ugyan részben magyarázatot ad a gyenge részvételre, de nem mindenre. Sok civil szervezet és értelmiségi már régen elhagyta a globális fórummozgalmat, és ez alapos elemzést kívánna.
A mozgósító szlogen 2001-ben Porto Alegrében „Lehet más a világ!” volt. Akkor a világ minden tájáról több ezer értelmiségi, rendszerkritikus egyén és alulról jövő (grass roots) mozgalom képviselője ment el Brazíliába. A TVF célja az volt, hogy ellenválaszokat adjon a davosi Világgazdasági Fórumra, illetve hogy globális alternatívákat és stratégiákat dolgozzon ki, röviden: globális ellenmozgalmat indítson útjára. Ennek megvalósítása érdekében számos alapvető szabályt rögzítettek a „Porto Alegre-i Chartában” különösképpen azért, hogy a fragmentált baloldali csoportok ne egymás ellen vívjanak ideológiai harcot, hanem a közös ellenségre: a fennálló rendszer meghaladására koncentráljanak. A Charta alapelvei azonban mára már jelentősen gátolják a közös politikai cselekvést. Az Alapelvek értelmében ugyanis senki sem tud beszélni az egész fórum nevében, de ez egyben azt is jelenti, hogy a fórumnak nincs igazán mozgósító ereje. Sem a TVF, sem az NT soha nem fogadhat el mindenkire nézve kötelező politikai határozatot, még abban az esetben sem, ha konszenzus van tagjai között.
További gond a horizontális szerveződés erőltetése. Bár mindannyian egyetértünk a hierarchiák és a vertikális struktúrák lehetőség szerinti elkerülésével, de a horizontalitás hangoztatása egyre inkább a létező hatalmi viszonyok elrejtésére vagy elfedésére szolgál. A társadalmifórum-mozgalomban most látszólag nincs hierarchia, ezért senki nem vállal felelősséget semmiért. Ugyanakkor nincs teljes átláthatóság sem, nem is beszélve a demokrácia érvényesülésének mikéntjéről a mozgalmon belül, illetve a konszenzuális döntési elv sokszor értelmetlen alkalmazásáról.
A hierarchia elutasítása azt jelenti, hogy minden műhelyvita (esetenként mintegy kétezer!) ugyanolyan fontossággal bír, mint például a pénzügyi válságról vagy a háborúkról és a békéről rendezett nagyobb szemináriumok. A kiemelkedő baloldali értelmiségiek részvételével tervezett TVF-konferencia megtartását ugyanakkor elvetették, mert nem kíváncsiak a „politikai gurukra”. Az alternatívákat és a stratégiákat a TVF keretein belül, illetve az NT-ben alig-alig vitatják meg: „a mozgalmaknak ezeket maguknak kell kimunkálniuk”– hangzik a szokásos válasz. A korábbi, apolitikus TVF-nek nincs jövője. Funkciója csakis akkor lesz, ha érdemben fog hozzájárulni a cselekvések összehangolásához és a mozgalmak globális megszervezéséhez. Ennek előfeltétele, hogy a Porto Alegre-i Chartát (az alapelveket) újrafogalmazzuk és hatékony struktúrákat hozunk létre. A TVF korántsem az egyetlen globális fórum, de jelenleg az egyetlen, amely képes lehet a különböző áramlatok népfrontos összefogására. A különböző politikai szintek közötti párbeszéd alapvető fontosságú lenne. A jobboldal nagyon jól tudja ezt, és ennek megfelelően is cselekszik. A baloldal viszont túl gyakran csak önmagával foglalkozik, illetve a különböző ideológiai áramlatok közötti ádáz vitákkal tölti az idejét. Mindezt egy olyan történelmi korszakban teszi, amikor a neoliberalizmus és az elidegenedés elleni düh, a rendszerkritika a világ minden táján egyre erősödik. Mindeközben a társadalmi mozgalmak kriminalizálása és ellehetetlenítése is egyre gyakoribb jelenséggé vált.
A nemzetközi baloldal szégyene lenne, ha a Társadalmi Világfórum 18 év után véglegesen kimúlna.
2018. december 1-jén.
Benyik Mátyás
elnök
Hasznos linkek a témában:
http://samiramin1931.blogspot.com/2017/02/samir-amin-extraits-des-memoires
https://wsf2018.org/en/english-world-social-forum-2018/
https://fsm2016.org/en/
https://www.tni.org/my/node/5631
https://www.transform-network.net/en/publications/yearbook/overview/article/journal-062010/the-challenges-before-the-european-social-forum/
http://www.altersummit.eu/
https://diem25.org/what-is-diem25/
http://www.rosalux.eu/topics/crises-and-left-solutions/plan-b-plan-b-diem25which-plan-for-europe/
https://www.transform-network.net/en/calendar/event/european-forum-for alternatives/
https://www.transform-network.net/en/blog/article/call-for-a-european-forum of-progressive-forces/
https://www.transform-network.net/en/blog/article/first-central-and-eastern european-social-and-environmental-forum/
http://www.cadtm.org/East-and-Central-European-Social
https://www.attac.hu/2016/03/report-on-the-2nd-cee-social-forum-held-in wroclaw/
https://www.attac.hu/2018/01/central-and-eastern-european-social-forums ceesfs/
https://www.transform-network.net/en/blog/article/cee-social-forum/
http://www.ciranda.net/Establishment-of-the-World?lang=pt_br
https://www.attac.hu/2018/03/final-declaration-of-assembly-of-resistances-held in-budapest-on-2-4-march-2018/
https://hu.mebal.eu/szocialis-vilagforum-a-kapitalizmus-alternativaja kiindulopontkent-egy-vitahoz/
Porto Alegre Call for Global Solidarity of Peoples
https://nacla.org/article/world-social-forum-and-rise-global-politics
http://www.eszmelet.hu/i-_magyar_szocialis_forum-az-i-magyar-szocialis-forumzaron/
https://www.globalpolicy.org/component/content/article/174/30719.html
https://libcom.org/library/remember-remember%E2%80%A6-wombles-european social-forum
https://waronwant.org/media/war-want-european-social-forum-2010 http://de.rosalux.eu/themen/globale-macht-und-widerstand/organisierungs schwaeche-und-relative-orientierungslosigkeit-das-sechste-europaeische sozialforum-in-istanbul/
https://wsf2018.org/ar/grupos/prague-spring-ii-nezwork-against-far-right extremism-and-populism/
https://www.no-to-nato.org/2016/08/leaflet-prague-spring-2-network-for-wsf in-montreal-2016/
https://www.transform-network.net/en/calendar/event/2nd-conference-on alternatives-to-the-rise-of-the-far-right-in-times-of-economic-social-and-ecolog/
Megjegyzés: A fenti cikk az Eszmélet folyóirat 120. számában jelent meg. http://www.eszmelet.hu/120-szam-2018-tel/