Manifesto for the Future
Kiáltvány a jövőnek
Az emberiséget megtámadta egy láthatatlan, gyorsan terjedő vírus. Igaz, régóta pusztítanak közöttünk különféle vírusok, mint munkanélküliség, éhezés, rasszizmus, patriarchális szokások, egyenlőtlenség és háborúk. Ezek a vírusok a világ különböző részein más és más formában jelennek meg súlyosan megtámadva a munkások és földművesek életét. Mindazok életét, akik tapasztalják a szociális egyenlőtlenség hatásait, miközben az emberiség törpe kisebbsége profitál a társadalmi és környezeti pusztítással is járó tevékenység hasznaiból.
A kapitalista rendszer nem képes válaszolni a válságjelenségekre, szabályozásai, jogrendje elégtelen. Az emberek lakhatási és élelmezési gondjainak megoldása helyett a kapitalisták a rombolás eszközeit vetik be. A gazdag országokban is rendőri erőkkel, hadsereggel nyomorgatják a dolgozó embereket, s a szegény országok munkásosztályának és parasztságának is egyre jobban ellehetetlenítik az életkörülményeit. Amennyiben valamely harmadik világbeli ország megpróbál felemelkedni, érvényre akarja juttatni szuverenitását, egész hatalmierő-arzenállal találja szemben magát: pénzügyi, diplomáciai, katonai erővel. Fölényüket fegyverrel és ideológiai nyomatékkal fejezik ki. Mindenkit meg akarnak győzni arról, hogy az ő nézeteik a helyesek.
A kapitalizmus irányítói igen gyorsan képesek fegyvereiket hadrendbe állítani távoli ellenfeleikre, tankjaikat bevetni földjeinkre, elfoglalni otthonainkat, sebeket ejteni a természetben, megsemmisíteni élőhelyeinket. Könnyebb nekik háborúkat kirobbantani, mint megetetni az éhezőket. Inkább rasszizmussal, sovinizmussal fertőzik meg az embereket, mint kezdjenek valamit azzal a ténnyel, hogy az mindinkább fenntarthatatlan rendszerben a nők el nem ismert munkájára, a romló körülmények között dolgozó bányászok és gyári munkások munkájára támaszkodnának.
A földön tűzvészek, árvizek pusztítanak, időről időre különféle vírusok vonulnak végig a bolygón, de az emberiség túlnyomó többsége ebben a rendezetlen világban sem mond le a szebb jövő lehetőségéről. Sokkal inkább reménykedünk a profiton és kiváltságokon túli, a kapitalizmust és imperializmust meghaladó, az emberiség humanista himnuszát zengő világban. A mi szívünk nagyobb és érzőbb, mint az ő fegyvereik. A mi szeretetünk és küzdelmünk felül fog kerekedni az ő kapzsiságukon és közönyükön.
Mozgalmaink már sok magot ültettek el, öntöznünk, gondoznunk és figyelnünk kell őket, hogy hajtásaik szárba szökjenek. Olyan jövőt építünk, mely az emberi életet értékként kezeli a profittal szemben, a rasszista háborúk helyett erősíti az emberek közösségeit. Olyan jövőt, ahol eltűnnek a szociális különbségek és az emberi méltóság tiszteletben tartása érvényesül.
A csillagok csak nagyon sötétben látszanak. Most nagyon sötét van.
Fordította: Zalka Vera