Hetedszer került sor a Baloldali Szigetfesztivál megrendezésére 2020. szeptember 4–6. között Horányban. A fesztivál programjának tervezésében és megvalósításában egyaránt nehézséget jelentett a Covid–19 világjárvány, illetve a pandémia okán bevezetett korlátozások. A fesztivál megkezdése előtti napokban rendeltek el a hatóságok határzárat, így több külföldi, csaknem tucatnyi európai országból meghívott előadó – köztük Janisz Varufakisz volt görög pénzügyminiszter, a Demokrácia Európában Mozgalom (DiEM 25) alapítója – nem tudott Magyarországra jönni. A szervezési, rendezési és egyéb problémákat azonban sikerült megoldani: több, a rendezvényre eljutni nem tudó előadóval az internet segítségével sikerült kapcsolatot teremteni. Ugyancsak a világhálónak köszönhető, hogy a fesztivál egyik programjaként élő egyenes adásban láthattak-hallhattak helyszíni tudósítást a részvevők az éppen Minszkben zajló, Lukasenka belarusz elnök elleni tüntetésről. Érdeklődők is szép számmal megjelentek a fesztiválon, ahol hat nagyobb témakörben – Trianon és a jelenlegi kurzus emlékezetpolitikája, a mai kapitalizmus és válságai, európai zöldfordulat, a kelet-európai civil szervezetek együttműködése, klímaváltozás–szegénység–koronavírus, a szélsőjobboldali vonulatok hatása Európában – hangzott el mintegy ötven előadás, amelyet tekintélyes kutatók, egyetemi tanárok, ismert közéleti személyiségek tartottak. Csaknem húsz egyetemet, politikai és civil szervezetet – köztük baloldali pártokat, a Roma Parlamentet, az ATTAC Magyarország mozgalmat, az Európai Balpártot, a Marx Károly Társaságot és a horányi fesztivált megszervező Szervezők a Baloldaltért mozgalmat – jegyeztek a rendezvényen felszólaló előadók. A fórum résztvevői szolidaritási nyilatkozatban álltak ki a Színház és Filmművészeti Egyetem tiltakozó hallgatói mellett.
A fesztivál programjában kiállítások is szerepeltek – köztük a politikai karikatúrák, illetve a roma festők tárlata –, színpadi produkciókat, dokumentumfilmeket (mások mellett az Oscar-díjas Amerikai gyáregységet) is megtekinthettek az érdeklődők. Többször fellépett a Ságvári Kórus, például a Trianon-témakör előadásai során a közönség aktív tagjainak bevonásával korhű katona- és népdalokat adott elő.
E témakörhöz kapcsolódva Mit tettek veled, Kossuth tér?címmelRényi András művészettörténész, esztéta tartott előadást. A Kossuth tér–Alkotmány utca kereszteződésében kialakított Nemzeti Összetartozás Emlékhelyéről szólva kijelentette: művészettörténészi szempontból nem érdekes, de arról érdemes beszélni, hogy a tájépítész által tervezett mű az 1920-as szimbolizmus, a „nem, nem soha!” nyomdokain halad. „Karmos kezek ragadják ki zsákmányukat a keresztre feszített történelmi Magyarországról területéből.” Hozzátette: tizenkétezer-ötszáz település neve szerepel az emlékművön, köztük több mint háromezer olyan település kapott magyar nevet, ahol soha egyetlen magyar személy sem élt. Rényi föltette a kérdést: mit keres száz év múltán egy ilyen emlékmű Budapest centrumában? Miért kell nekünk ma trianoni emlékmű, mikor a történelmi traumák után Magyarország megoldotta ezt az ügyet az Európai Unióhoz való csatlakozással. Ma nincsenek határproblémáink. Ma szabadon mozgunk az elcsatolt területeken is. Hasonlóképpen kritikusan értékelte a német megszállás emlékművét is, amit az erős tiltakozások miatt átkereszteltek a Német Megszállás Áldozatainak Emlékművévé.
Összekötve az emlékművek, a koronás Kossuth-címer, majd a korona Parlamentbe helyezésének problematikáját, kijelentette: jelzik az Orbán-kormány szimbolikáját, tudatos identitásépítő gesztus volt az is, hogy 2012-ben a Kossuth teret alkotmányos főtérré emelték. A jelkép üzenete, hogy Trianon, majd a német és szovjet megszállás után Orbán Viktor építi újra alkotmányosan Magyarországot – új István királyként.
A Mi közünk Trianonhoz? Magyarország a Trianon-palotában című témakör – amelynek tárgyalása során Karsai László történész, Dalos György író-történész az első világháború és az azt követő békeszerződés tényeit és összefüggéseit elemezte – bevezetőjeként Ránki Péter, a beszélgetés levezetője elmondta: Székely Gábor történészprofesszor, a fesztivál egyik szervezője betegség miatt nem tud rész venni a rendezvényen, viszont üzenetet küldött. Lényege: az első világháború legnagyobb vesztese Franciaország volt, mert a háború főképp francia területen folyt, német földön „egyetlen puskalövés sem dördült el”, így a háborús rombolások főképpen Franciaországot érintették, amely annyira meggyengült, hogy leírta magát a nagyhatalmak köréből; Németország lakossága a háború után egyharmaddal meghaladta Franciaországét, ipari kapacitása pedig a dupláját tette ki. Székely Gábor nézetét sem Karsai László, sem Dalos György nem osztotta.
A Trianon-témakör érdekes előadásai egyikeként Tóth Zoltán választási és közigazgatási szakértő, volt közigazgatási államtitkár egyebek mellett azt fejtegette, hogy az 1867-es kiegyezés már magában hordta Trianon okait. Az Osztrák–Magyar Monarchiát ugyanis a környező nagyhatalmak nem fogadták be, a duális államon belüli nemzetiségi harc kiéleződött, a nemzetiségek autonóm létét, akaratát a kiegyezés figyelmen kívül hagyta. A harmadik ok a magyar uralkodó osztály évszázadok óta beidegződött hatalomgyakorlása volt.
A szavazati jog és a választhatóság – mind a mai napig – a kormányzati politika céljait szolgálta és szolgálja, ennek megfelelően alakítgatták. A jelenlegi választási rendszer – túl azon, hogy arányossági mutatója igazságtalanul magas –, a határon túli magyarok szavazati jogának bevezetésével, alkotmányellenes megkülönböztetésekhez vezetett. Az így megkülönböztetett szavazók jogegyenlősége nem áll fenn. Tóth Zoltán kijelentette: ebben a Nemzeti Választási Iroda súlyos, törvénysértő szerepet játszik. A határon túli magyar szavazólapok szinte ellenőrzés nélkül kerülnek az érvényes szavazatok közé, tehát konkrét csalási lehetőségek adódnak. Mivel a levélszavazás „nemzeti hatáskör”, az EU nem vizsgálja ezt az ügyet. A baloldal elemi kötelessége a választási jog egyenlőségéért való folyamatos küzdelem.
Nagy figyelmet keltett Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke és Tverdota György irodalomtörténész, professor emeritus előadása arról, mit tanítanak a diákoknak Trianonról. Tverdota György úgy látta: a diákok már akkor sok mindent hallanak Trianonról, mielőtt iskolába kerülnének. Az igazságtalan békeszerződésben fő bűnösnek Károlyi Mihályt és Kun Bélát hallják legtöbbször emlegetni. Miklósi László egyebek mellett arról beszélt, hogy a jelenleg érvényes tankönyvben Trianon békediktátumként és nem békeként szerepel.
A tanterv három követelményt tartalmaz: nincs olyan fogalom, hogy őszirózsás forradalom; vörös terror van, fehérterror nincs; csak „különítményes megtorlásokról” mint „jogos” következményről beszél. Miklósi szerint a mai magyar ifjabb generáció történelmi tudata üres. A Horthy-korszakban Trianont mint Magyarország tragédiáját reggel-este sulykolták. De nekünk nem kell azt hinni, hogy amit ma hasonlóképpen sulykolnak, eredménnyel fog járni.
Trianon nemzeti „egységet” teremtett a gazdagok hajója és a szegények lyukas lélekvesztője között. A nacionalizmus hulláma hatalmasat emelkedett. A baloldal feladata, hogy differenciáltan láttassa a történteket, s azt, hogy nem ugyanazon csónakban evezünk, mint például Orbán és társai.
Horthy-rendszer, Kádár-rendszer, és mi van ma? címmel Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke és Kupi László ELTE doktorandusz előadásaival fordult a múltba nézés a mába. A kérdésre Földes György történész, a Politikatörténeti Intézet ügyvezető igazgatója és Antal Attila jogász, politológus válaszolt: a Horthy- és a Kádár-rendszer egybemosása hamis történelmi megközelítés. Célja: megfosztani a baloldalt saját történelmi hagyományaitól, hogy ki lehessen törölni a jelenkorból – ehhez a baloldal is hozzájárult. A jelenlegi abszurd emlékezetpolitika – amely egyik oka a baloldal jelenlegi bénultságának – megszüntetéséhez a rendszerváltásig kell visszanyúlni. A liberálisok mindent elutasító viszonyát a Kádár-rendszerhez fel kell számolni. A baloldal lehetetlen helyzetbe szorította magát: emlékezetpolitikai defenzívába és koncepciótlan helyzetbe került. A közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy egyre több fiatal értékeli pozitívan a Kádár-rendszert. Mivel magyarázható ez?Lényegében a jelenlegi rendszer kritikájából fakad ez az érzés, vagyis nem a „jobb vagy rosszabb” a kérdés, hanem az, hogy ez rossz. A történészeknek nem az a dolguk, hogy bizonyítsák: a Kádár rendszer jobb, mint a mostani, hanem hogy ne engedjük meghamisítani a nemzet történelmét.
Az előadók részéről fölvetődött a kérdés: hogyan oldható fel az a paradoxon, hogy az Orbán-rendszerre tömegesen szavaznak azok, akiknek nem ez a valódi érdekük? Elhangzott: amíg a baloldal erre nem tud válaszolni, nem fog változni a helyzet. A Fidesz nemzetpolitikájával szemben baloldali nemzeti politikát kell állítani: „Vissza a népet a nemzetbe!” Orbánék kiszorították a nemzet jelentős részét mind a politikai, mind a kulturális nemzetből – nem védekezni kellene tehát, hanem támadni, mégpedig a kormány gyenge pontjain: a szociálpolitikában és a kultúrában.
Jelen viszonyaink – közelebbről az orbáni hatalomtechnika – volt annak a beszélgetésnek a tárgya, amelyet Vajnai Attila,Hegyi Gyula újságíró, az MSZP alelnöke, a Baloldali Tömörülés elnöke, volt EP-képviselő, valamint Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője folytatott. Abból indultak ki, hogy az elmúlt harminc év alatt több mint egymillióval csökkent Magyarország lakosainak száma, a Kádár-rendszer születésszámához képest alig félannyi gyermek jön most a világra. Ez mutatja, hogy mindaz, amit az Orbán-kormány a nemzeti érdekről mond, hazugság. Persze a rendszert nyilvánvalóan politikai mozgalmak nélkül, politikai pártok nélkül nem lehet leváltani. Ám a civil szervezetek harminc éve torz szerepekbe sodródtak, választáskor megjelennek, majd elvonulnak, és finomkodva távol tartják magukat a politikától.
Kijutott a kritikából az ellenzéki médiának is: óriási a felelőssége abban, hogy igyekszik önálló – „független” – politikai tényezővé válni, betegesen fél attól, hogy szerepet játsszon a rendszer leváltásában, amelynek szerves része a korrupció, a nemzetközi tőke és a magyar oligarcharendszer. Erre válaszként markáns baloldali programot kellene meghirdetni, amely érintené a tulajdonviszonyokat és az ehhez is kapcsolódó adórendszert.
Elhangzott: az Orbán-rendszer ideológiája a definíció nélküli antikommunizmus. Ez ellen állna föl egy ellenzéki népfront, amely a Jobbikig terjedő szerkezetben igen nehezen tud megfogalmazni antikapitalista programot. Az elmúlt évszázad tőkelogikája nem tartható tovább, egy új társadalmi-gazdasági rendszerben a piaclogikának sokkal kisebb szerepet kell hagyni. De ez nem jelent kapitalizmustagadást olyan értelemben, hogy a piacot teljesen ki kellene vagy lehetne hagyni. A gazdaság némely területén le kell szakadni a profittermelésről. A rendszerváltás előtti időkben jó példa volt az úgynevezett szocialista vegyes gazdálkodás, mint pl. a szövetkezetek, a termelőszövetkezetek, a háztáji.
Az Európai Új Zöld Fordulat (Green New Deal) című panelegyikelőadójaJanisz Varufakisz közgazdász, Görögország volt pénzügyminisztere, a DiEM25 alapítója volt. (Az általa elmondottakat kötetünk külön, angol nyelven közli.) Beszélgetőtársai: Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, Violeta Tomiĉ szlovén parlamenti képviselő, valamint Köves Alexandra ökológiai közgazdász voltak. A megválaszolandó kérdés az volt: új irányt jelezhet-e a politikában a Green New Deal, és reálisnak gondolják-e a célok teljesülését?
Violeta Tomiĉ a baloldali erők összefogásának szükségességére utalva kezdte válaszát, de megjegyezte, hogy ezt az alapvetést nem követjük. Majd úgy folytatta: most a pandémia is növeli gondjainkat, mert mindenki csak a Covid–19-ről beszél, az Új Zöld Fordulat és a szociális állam nem olyan fontos a kormányainknak. Szlovéniában ez a tapasztalat a szélsőjobboldali kormánnyal, amely nagyon közel áll Orbánhoz. Úgy fogalmazott: környezetvédelmünk is borzasztó helyzetbe került, mert a járványt arra használják, hogy növeljék jogalkotási terüket, így rongálják, csökkentik a környezetvédelmi szabványokat. Az Európai Bizottság ellenben új klímatörvényt akar bevezetni, bár ez is távol áll attól, hogy gyors és messzire mutató változásokat hozzon a társadalom érintett széles rétegeinek. Greta Thunberg is azt mondta, hogy az EB javaslata a megadás törvényjavaslata: 40 százalékos kibocsátás-csökkentésre kötelezné az országokat 2030-ra, az Európai Parlament irányelve viszont 55 százalék, míg az Egyesült Európai Baloldal–Északi Zöldek Szövetsége 70 százalékért harcol. Ez a klímatörvény nem kezeli a nemzetközi kereskedelemi egyezményekből származó kibocsátást, például Brazíliában elősegítjük Amazónia ökoszisztémájának további rombolását. A fosszilis üzemanyagot felhasználó cégek eurómilliárdokat költenek arra, hogy blokkolják a hatékony klímaakciókat. Szlovéniában a jelenlegi, szélsőjobboldali kormány tulajdonképpen a járványkrízis megjelenésével együtt jutott hatalomra. Már húsz hete tiltakozunk folyamatosan a korrupt kormány ellen, húsz hete tiltakozunk a környezetvédelmet negligáló döntéseik miatt.
Pogátsa Zoltán. A Green New Deal természetesen fontos, de kell hozzá még valami, az újraelosztás. Tudjuk tehát, hogy a GDP-növekedés szén-dioxid-kibocsátással jár. Azt is tudjuk, hogy manapság egy százaléknyi GDP-növekedés nagyjából 0,7-0,8 százaléknyi kibocsátással jár. Azt is tudjuk a párizsi klímaegyezmény kapcsán, hogy már nem engedhetjük meg magunknak a szén-dioxid-kibocsátás növekedését, ebből logikusan következik, hogy a gazdaság nem növekedhet tovább. A szén-dioxid-kibocsátás arányát egyértelműen csökkenteni kell. A Green New Deal egyik fontos hatása, hogy gyakorlatilag csökkentjük is, de azt nem szabad elfelejteni, hogy ehhez új típusú újraelosztásra van szükség. Ugyanis: akár globálisan nézzük, akár egy országon beül, azt látjuk, hogy nagyjából a jövedelemkategóriák felső 10 százaléka felelős a kibocsátás feléért, 20 százalék a kétharmadáért, és a társadalom jövedelmének alsó 50 százaléka gyakorlatilag csak a kibocsátás10 százalékáért felelős.
Ebből következően két dolgot kell megérteni: a gazdaság nem nőhet tovább, és másféle újraelosztásra van szükség. Azt gondolom, hogy a Green New Deal mind a kettőben segíthet: csökkentheti a széndioxid kibocsátását, és létre tudja hozni ezt a típusú újraelosztást, hiszen az ezzel létrejövő munkahelyek alapvetően a szegényeket segítik. Ez azt is jelenti, hogy a fölső 10–20 százaléknak el kell fogadnia, hogy sokkal rosszabbul fog élni. A legszegényebbek felemelésében sok sikert értünk el az elmúlt évtizedekben globálisan, ám ez nem elég, és nagyon lassú. Számítások szerint, ha azzal a sebességgel segítjük a szegényeket, ahogy az elmúlt évtizedekben, évszázadokig tartana, hogy mindenkit kiemeljünk a szegénységből, s a GDP ezalatt akkorát nőne, amekkorát nem engedhetünk meg a környezeti terhelés miatt. Tehát: rendkívül nagy szükség van a zöld fordulatra. Az egyenlőtlenségeket csak akkor lehet csökkenteni, ha a baloldali erők kormányra kerülnek a világban, de ehhez nemzeti szinten kell megnyerni a választásokat nagyon sok országban. Hiszen a baloldal soha nem hozta létre a nemzetek fölötti, a globalizációt kezelni képes intézményeket, úgyhogy most az a kihívás, hogyan lehet a legtöbb államban hatalomra kerülni. De hát a legtöbb államban nagyon messze van ettől a baloldal. Pedig jobboldali zöldpolitika egyszerűen nonszensz. És fordítva, amelyik baloldali politika nem zöld, az valamit nagyon rosszul csinál, és nem érti a világot. A baloldalnak tehát zöldnek kell lenni, a zöldeknek meg baloldaliaknak.
Köves Alexandra. Bármilyen radikális változást szeretnénk elérni a környezetvédelemben, egyértelműen bele kell nyúlni a fogyasztás rendszerébe. A fogyasztást globális szinten csökkenteni kell! Meg kell érteni: az a baj, hogy a fogyasztás és a vele együtt járó élvezet, haszon teljesen máshol jelenik meg, mint az ezzel együtt járó környezeti költség. Ez társadalmi igazságtalanságot jelent. Ha a fogyasztás csökkenéséről vagy átalakításáról beszélünk, észre kell vennünk, hogyan tudjuk a költségeket, a károkozást, a hasznot és az élvezetet arányossá tenni. Ehhez nagyon sok olyan eszközre van szükség, ami szolidaritást hoz létre – globális szinten is – a társadalmi rétegek között. Hiszen nem tehetjük meg, hogy azt mondjuk: rendben, Európában most már elég jók vagyunk, csökkentjük a fogyasztást, de az elmúlt ötven–száz évben tönkrevágott országokat magukra hagyjuk.
Amikor zöld fordulatról beszélünk, arra is gondolnunk kell, hogyan lehet a szolidaritást és a fogyasztáscsökkentést összekötni. A feltétel nélküli alapjövedelem vagy a feltétel nélküli alapszolgáltatások nem véletlenül kerülnek szóba ebben a diskurzusban, mert ebből az következhet, hogy biztosítjuk, ilyen átállásnál legalább az alapok rendben legyenek és elérhetők legyenek mindenkinek…
Kritikusan nézem, amit Új Zöld Fordulatnak próbálnak eladni Európában. Ökológiai közgazdászként azt gondolom, ez nem új irány, tulajdonképpen a fogyasztói társadalom és a jelenlegi kapitalista növekedés újragombolása halványzöld köntösben, aminek nem sok köze van a radikális változásokhoz. Azt mondják Európában, hogy fenntartható és befogadó növekedésre van szükség. Ez nagy ellentmondást hordoz magában, mert az a típusú növekedési kényszer, ami a rendszereinkbe kódolva van, nem lesz sem fenntartható, sem befogadó. Teljesen új megközelítésekre van szükség, amihez el kell engedni azt a típusú gazdasági növekedést, amit mind a jobb-, mind a baloldal hangosan javasol. Érdemes a baloldalnak kokettálni olyan gondolatokkal, mint pl. a nem-növekedés, mert a baloldalon ugyan úgy le kell vágni a szent tehenet, mint a jobboldalon.
A diszkrimináció, a kirekesztettség, a klímaváltozás és a pandémia összefüggéseiről folytatott beszélgetéstBenyik Mátyás SZAB-aktivista, Horváth Aladár, a Roma Parlament elnöke, Szegedi Tamás András színész-rendező és Violeta Tomiĉ.
Horváth Aladár először az általa vezetett Társadalmi Kerekasztalba tömörült szervezetek javaslatairól beszélt. Többek között, hogy a kormány a már megalakított akciócsoportok mellett hozzon létre egy, „a leszakadó kistérségek, gettótelepülések speciális gondjainak kezelésére szakosodott válságkezelő csoportot” is. Hozzátette: a pandémia szociálpolitikai problémákat is fölvetett, például a gettótelepülések kitettségét a járványnak, miközben az ott élőknek a temetésre sincs pénzük.
Horváth Aladár egy bon-mot-t is idézett, amely szerint a kapitalizmus a Covid–19 mutációja, és ez fordítva is igaz. Hangsúlyozta: a sikeres társadalmi összefogáshoz megfelelő, választható programot kell alkotni és pártot kell létrehozni. Ha igaz, hogy a baloldali pártok kompromittálódtak, bedarálódtak egy magyar illiberális gazdaságpolitikába és kollaborálnak a korrupt rezsimekkel, akkor ők nem vállalhatók fel. Halvány reményt jelentenek a civil közösségek, ezekben vannak a közösségteremtés és ezáltal a politikai artikuláció csírái.Jó lenne, ha ezeket – a politikai, világnézeti különbségek ellenére – össze tudnánk fogni, persze kizárva mindenféle szélsőséget, elsősorban az újfasiszta tendenciák képviselőit. Létrejöhetne egy civil platform, civilek pártja, amely rendszert tudna váltani, hiszen korrupt és rasszista pártokkal nem lesz rendszerváltás.
Violeta Tomiĉ szólt arról, hogy a szlovén kormány háborút folytat a civilekkel, az értelmiségi csoportokkal, a művészekkel szemben. Szítja az ellentéteket a város és a vidék között. Arról is beszélt, hogy a tőkések a covidra fogják a korlátozások bevezetésének szükségességét, a hatalom teljesen maga alá gyűri az egész jogrendszert, gátolja a társadalmi együttműködést, Szlovéniában a szélsőjobb tovább radikalizálódik, ideológiai maszlaggal tömik a közvéleményt. A karantén ideje alatt nőtt a családon belüli erőszak, az alkoholizmus.
A szegények és gazdagok közötti olló tovább nyílt. A koronavírus a legszegényebb, legérzékenyebb csoportokat támadta meg. A nők, a gyerekek, a roma társadalom, a kisebbségek, a szegények, a hajléktalanok és a menekültek rettenetes körülmények között élnek. Szlovéniában nincs a menekülteket megvédő jogi háttér. Nagyon erőszakos módon visszatoloncolják őket Horvátországba, illetve tovább Boszniába, ahol óriási humanitárius válság keletkezett. Azok a menekültek, akik eljutottak Ljubljanáig, koncentrációs táborba kerültek.
Szegedi Tamás András egyetértet Horváth Aladárral abban, hogy változást új, technikai párttal lehetne elérni, amelynek az lenne a feladata, hogy a parlamenti választások után visszaállítsa a demokratikus működést. Kijelentette: sokkal inkább hiszek a civilekben, mert a politika mi vagyunk, az emberek közössége.
A világgazdasági válságról és társadalmi következményeiről szóló beszélgetésbevezetőjekéntFarkas Péter közgazdász grafikonokon mutatta be, hogy a jelenlegi világgazdasági válság már 2019-ben, a koronavírus járvány előtt megkezdődött. Pogátsa Zoltánközgazdász, szociológus azt mondta: most az állami eszközökkel elfojtott 2008-as globális válság folytatódik. Hozzáfűzte: Magyarországon elsősorban az EU-pénzek és a külföldön dolgozók hazautalásai tettek lehetővé egy átlag 3 százalékos növekedést 2010 óta, de most már súlyos a hazai válság. Majd úgy fogalmazott: a jobboldali, társadalomellenes kormány leváltása szinte lehetetlen, mert – részben az MSZP „vállalhatatlan” múltja miatt – hiányzik az erős szociáldemokrata mozgalom, s a lakosság apolitikussá vált.
Artner Annamária közgazdász a kapitalista társadalmi formáció, a környezeti válság és a járvány egymásra épülő hármas válságáról, piramisáról beszélt. E piramis legszélesebb alapzata a kapitalizmus csomópontválsága (társadalmi formációváltást vagy azon belüli gyökeres fordulatot jelentő krízis). Kifejtette, hogy a válság terheit – mint a kapitalizmusban mindig – a dolgozók, a szegények, az elmaradott perifériás országok viselik. A baloldal helyzetével kapcsolatban azt mondta: új, erős baloldal akkor lesz, amikor elfogadja a létezett szocializmus pozitív örökségét.
Szigeti Péter jogfilozófus, politológus egyebek mellett a csomópontválság fogalmáról, illetve a mostani válság mélységéről beszélt. Szerinte a tőkés formáció gyökeres megváltozása nem, csupán módosulása várható, a „barbarizmusba”, nacionalizmusba süllyedés, de az is, hogy a nemzetközi intézmények a globálisan működő tőkés társaságok érdekeit még egyértelműbben fogják érvényesíteni.
A gazdasági és társadalmi válságjelenségek és újratervezés
Király Júlia közgazdász, az MNB egykori alelnöke és Vajnai Attila mérnök-közgazdász, az Európai Baloldal elnöke vezette ezt a panelt. Az előadók, Artner Annamária és Baja Ferenc egykori környezetvédelmi miniszter voltak.
Artner Annamária megkérdezte: ki akar itt újratervezni? Ő csak a kapkodást látja szerte a világban. Amit válságmenedzsmentnek hívnak évtizedek óta, kimerül a tőke megmentésében és a pénzügyi szabályozásokban. Az ökológiai válsággal kapcsolatban is csak lózungok hangzanak el, a pandémia miatt bevezetett távoktatásból éppen a legsérülékenyebb, rászorult csoportok maradnak ki, a felháborító intézkedéseket – például az MTA vagy a színművészeti egyetem bedarálása – csak rétegfelháborodások kísérik. Össztársadalmi szolidaritás nincs, azaz az értelmiség felháborodásaira a társadalom többsége nem reagál. Artner Annamária később azt is hangsúlyozta, hogy szerinte – lényegi mozgásformáit tekintve – a kapitalizmus ugyanaz a kapitalizmus a 19. század óta. Igaz, most más formákat ölt, tehát ha a problémák gyökeréhez szeretnénk leásni, a módszer adott. Lehet, hogy fájó annak, aki azt hiszi, lehet humánus kapitalizmust létrehozni, de érdemes elgondolkodni, hogy ha ezt annyi ideje mondják és nem sikerül, akkor újfajta módon kellene megragadni ezt a problémát.
Baja Ferenc abból indult ki, hogy harminc évvel ezelőtt két világrendszer volt, két meghatározó szereplő vetélkedett, főleg katonai téren. Ebben Kína akkor nem játszott szerepet, a verseny a Szovjetunió és Amerika között zajlott. Világossá vált, hogy ha a két rendszer katonailag is egymásnak feszül, az mindkettőnek árt. Miért lett versenyképesebb a kapitalizmus? Mert a katonai infrastruktúrát sokkal hamarabb beengedték a piaci-társadalmi mechanizmusokba.
Kína új szereplőként lépett a világgazdaság színterére. Ma még nem tudjuk, milyen társadalmi formáció az ország. Kérdés, hogy egy kommunista diktatúra miként lehet jelen a kapitalizmus normál piacain, termékekkel, tudománnyal, hálózatokkal… A jövő felvázolása az értelmiség feladata lenne, de ahhoz az értelmiségnek tudnia kéne, mi a helyzet a világban. Ám az értelmiség vezető szerepe az egész világon háttérbe szorult, a szabadságot az utóbbi időben észrevétlenül, de sokoldalúan korlátozzák. A kíniaknál bevezetett, egyénre szabott szabályozás algoritmusai a szabálykövetés alapján újszerű szerzett jogokat jelenthet. Amerikai és európai stratégák között fontos tárgyalások zajlottak arról, miképpen állhatnak ellen az olyan folyamatoknak, mint például annak, hogy az IBM – amely vezető amerikai stratégiai cég volt – ma már kínai tulajdon. Arról is érdemes beszélni, hogy az olajjal működő autók gyártói milyen jelentős piacvesztéssel néznek szembe. Az újratervezéssel kapcsolatban Baja hangsúlyozta: széles támogatáson alapuló baloldali választ kell adni rá. De ha nem kezdünk erről időben gondolkodni, nem is fog történni semmi.
Király Júlia elmondta, hogy egy-két eszmecsere szótára neki vadidegen, mert nagyon könnyű arról beszélni, miként omlik össze a világ kapitalizmusa, mikor itt, most Magyarországon konkrétan diktatúrával nézünk szembe. Így őt elsősorban az érdekli, mit tudnak elérni a színművészetis fiatalok, akik arról tettek hitet, hogy az Orbán-rendszer ellen fellépnek. Az érdeki, holnap mi lesz az Orbán-rendszerrel és mi a baloldal válasza a ma Magyarországon észlelhető válságjelekre.
Vajnai Attila szerint a magyar társadalom állandó válságban van, különösen a közszolgálati rendszerek privatizációja óta. A társadalom szegényebb felét folyamatosan meglopják, elveszik korábban megszerzett jogaikat. Mind kevesebb szegény gyerek tanulhat az egyetemeken, most már az általános iskolákban is, de az oktatás minden pontján hátrányban vannak, csakúgy, mint az egészségügyben. Válságban van a lakhatás is – emberek saját lakásukban fagynak meg. A válságból a magyar társadalomnak fel kell tudni állni.
Vajnai Attila hangsúlyozta: a horányi rendezvénynek is célja, hogy összejöjjenek azok, a baloldal felé nyitott személyiségek, civil szervezetek tagjai, akik készek egy baloldali rendszerkritikus program megformálására. Újra kell szervezni a baloldal szervezeteit és újragondolni a taktikáját. Ez a fórum, a Baloldali Szigetfesztivál, de az Európai Baloldal is arról szól, hogy van szellemi potenciál. Itt megszólalnak olyan képviselők, mint Varufakisz vagy a szlovén parlament képviselői, a német Die Linke, illetve a spanyol baloldal képviselői. Utóbbiak olyan programot vezettek be, mint a minimális alapjövedelem, amit kénytelen volt még a jobboldal is megszavazni a spanyol parlamentben, mert annyira népszerű a társadalomban. Ezek azok a kérdések, amelyeket mi a magyar társadalom asztalára akarunk tenni.
A szélsőjobb csak bajt hoz Európára című beszélgetés Zalka Vera SZAB-aktivista, Maite Mola spanyol politikus, az Európai Balpárt alelnöke, VioletaTomiĉ, Kopcsik István, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke, a Roma Parlament szakértője, Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) elnöke, György László, az Eszmélet olvasószerkesztője, Vajnai Attila és Székely Sándor parlamenti képviselő részvételével zajlott.
Maite Mola elmondta, hogy a spanyol kormány a Spanyol Szocialista Munkáspárt és az Unidas Podemos több mint harminc miniszteréből áll, amelyben nekik öt miniszterük van. A szélsőjobboldal gyűlöletpolitikával akar támogatást, szavazatokat szerezni. Fenyegetik a második miniszterelnök-helyettest, Pablo Iglesiast és az esélyegyenlőségi minisztert, Irene Montert. Fizikailag megtámadták az Unidas Podemos és az Izquierda – az egységes baloldal – képviselőit. Hangsúlyozva, hogy Spanyolországban a demokrácia nagyon meggyengült, Maite Mola közölte: a kommunista párttal együtt az ország egész területén olyan mozgósítást indítanak, ami a toleranciát, az egymás iránti tiszteletet, a demokrácia védelmét szolgálja.
Úgy fogalmazott: mi a jogállami köztársaságot védjük, a szocialista köztársaságot a monarchiával szemben. Nálunk a jobboldal Európa-párti. Jelen helyzetben viszont nem akarjuk, hogy a köztársaságról szóló polémia elterelje a figyelmet, kiszorítsa a vitát a társadalmi védőpajzsról, védőhálóról, hiszen a pandémia idején – amikor nagy válság van – most ez a legfontosabb. A Spanyolországban bevezetett alapjövedelemmel kapcsolatban kifejtette: ez a létminimumhoz kötött juttatás, és csak addig jár, amíg tart a pandémia. A támogatás 400 eurótól 1200 euróig terjed, attól függően, hányan élnek egy családban. Viszont hosszú, bürokratikus út vezet az alapjövedelemhez, kevesen tudnak hozzájutni.
Kopcsik Istvána rendszerváltást követő oktatáspolitikák és társadalmi folyamatok elemzése után kijelentette: több mint ötszáz olyan iskola van, ahova hátrányos helyzetűek járnak és kifejezetten szegregáló intézmény. Ezt szolgálja a Nat is tartalmával, szemléletével, történelemhamisításaival. Szó szerint már újra a nagy történelemhamisítások korszakát éljük, Lásd Kásler „tézisét” arról, hogy Árpád nemzedéke négyezer-ötszáz éves és Afganisztánból származik.
Elképesztő, hogy az egész görög demokráciáról összesen három óra van. Három óra van a nagy ázsiai hun birodalomról is, mint a mi birodalmunkról, és a tankönyv mindenhol azt erősíti, hogy a köztársasági forma, a demokratikusabb történelmi formák nem működőképesek, helyette az egyeduralom, a császárság… a király, az elnök, a diktátor játszik pozitív szerepet a történelemben. Nem adják meg a diákoknak azt az esélyt, hogy maguk jöjjenek rá a megoldásokra, azokkal a gyerekekkel nem is foglalkoznak, akik még nem tudnak tanulni, érdeklődni, kérdéseket feltenni, következtetni, mai világunkat megérteni, dönteni abban, hogyan alakítsák saját sorsukat.
Végül felhívta a figyelmet arra: ne feledkezzünk meg az agresszivitás erősödéséről, a mostani katonai programok bevezetéséről az iskolákban, a hazaszeretet mantrázásáról, a szélsőség terjesztéséről.
Hanti Vilmos abból a megállapításból indult ki, hogy a második világháborúban katonailag legyőzték a fasizmust, de sajnos a fejekben nem sikerült teljes győzelmet aratni, mivel a legutóbbi időkig mérgezi a társadalmakat ez az ideológia.A fasiszta gondolatok, eljárások mindenapjaink részévé váltak világszerte. Mi lehet ennek az oka?
A válasz: ahogy telt az idő, erőtlenné váltak azok az antifasiszta erők, amelyek 1945-ben győzelmet arattak. Megszűnt a Szovjetunió, amely egyfajta egyensúlyt, kiegyenlítő szerepet töltött be a nagyhatalmi világrendben. Egyre inkább teret kapott egyfajta populista lehetőség, és azt mindannyian tudjuk, hogy demokratikus keretek között is lehet olyan vezető, aki populista vagy később azzá válik.Ebben a helyzetben 1990 után rohamosan erősödött a szélsőjobb Magyarországon is, és a demokratikus kormányok sem tettek meg mindent, hogy visszaszorítsák. Az az „értékrend”, amit most képvisel a kormányoldal, erősíti a szélsőjobbos mentalitást a társadalomban.
A MEASZ álláspontjáról elmondta, hogy igazodott a történelmi értékelések változásaihoz: antifasiszta ellenálló az is, aki a Vörös Hadsereg oldalán harcolt, valamint az is, aki a francia Becsületrendet kapta meg magyarként a nyugati fronton tanúsított antifasiszta helytállásáért. Magyarországon nem becsüljük meg az antifasiszta hősöket. A Terror Háza – történelemfelfogásával – nem tölti be ezt a szerepet. A második világháború igazi hősei az ellenállók, nem pedig azok, akik a horthysta magyar hadsereg soraiban harcoltak még a vesztésre álló pillanatokban is.
Az Orbán-kormány egyértelműen a Horthy-rendszert akarja restaurálni. Nem beszél arról, hogy hazánkat az a rendszer vitte a második világháborúba, kétszázötvenezer embert küldött a Szovjetunió megtámadásakor harcba, és bizony százharmincezren ott is pusztultak. Horthynak az is bűne, hogy 1944-ben, karnyújtásnyira a háború végétől, halálba küldte honfitársaink százezreit a deportálásokkal, elsősorban zsidókat. Átadta őket a náci hatalomnak, legtöbben megsemmisítő táborban végezték. Végül Hanti Vilmos arra biztatott, hogy többször is szervezzenek közös gondolkodásra, megbeszélésre hivatott fórumot, „mert a baj velünk van”.
György László az antiszemitizmus történeti formáiról tartott előadást. Aktuális aspektusok megemlítése után György László leszögezte, hogy az antiszemitizmus – külső megjelenését tekintve – számtalan formaváltozatot produkált a történelemben, amelyeket alapvetően az egyes régiók, országok helyi sajátosságai, történelmi hagyományai, vallási-kulturális arculata befolyásoltak. A Dreyfus-ügytől a számos vérvádperen át egészen az orosz feketeszázasokig és a német nemzetiszocialistákig széles a paletta – mégis mondhatjuk, hogy a jelenség eredeti mozgató okai nagyon hasonlók, tulajdonképpen azonos történelmi forrásra mennek vissza.
A modern antiszemitizmus egyik közvetlen előzménye a középkori antijudaizmus, amely olyan stabil hagyományt hozott létre, amelyre a 19. és 20. században is tudtak építeni. A náciknak csak le kellett porolni ezt a tradíciót, hiszen Európa-szerte mindenki jól ismerte az olyan antiszemita toposzokat, hogy a zsidók Jézus-gyilkosok, keresztény gyerekek vérét veszik, élősködők, összeesküvők…
A későbbi történelmi fejlemények tárgyalását követően György László arról beszélt, hogy az antiszemitizmus esetenként ölthette egyfajta látszat-antikapitalizmus formáját, hiszen az antiszemita mitológiában a zsidó és a kapitalizmus fogalmai összefonódtak, amennyiben a zsidó testesítette meg a bankárt vagy a gyárost. Az első világháborút követő nagy forradalmi hullám nyomán viszont az antiszemita gondolkodás központi eleme lett a kommunista és a zsidó összekapcsolása, azonosítása. Magyarországon ez különösen erős gyökereket vert a Tanácsköztársaság bukása után, s a mai napig érezteti a hatását. Józan ésszel nehezen , felfogható, de az antiszemita logikában lehet a „kollektív zsidóság” egyszerre a kapitalizmus és a szocialista forradalom képviselője is.
Az előadó fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a zsidóknak tulajdonított „univerzális hatalom” az antiszemitizmust élesen megkülönbözteti a fajgyűlölet egyéb formáitól, mivel az antiszemitizmus egy torz formába csatornázza be az antikapitalista népi elégedetlenséget – mindezt úgy, hogy maga a tőkés rend közben lényegileg sértetlen marad azáltal, hogy csak a kapitalizmus elképzelt megszemélyesítőit támadja, nem pedig a tőke és a munka viszonyát. Az antiszemitizmus tehát – funkciója szerint – meglehetősen hatékony rendszerstabilizáló elemnek is tekinthető.
Politikáért börtön? címmel olyan büntetőügyekről beszéltek a rendezvény utolsó témáját jegyző előadók – Vajnai Attila és Császy Zsolt –, amelyek mögött politikai indítékok sejthetők. Szó volt a Fidesz hatalomra jutását követően megkezdett, a sukorói telekcsere ügyében indított perről, amelynek során Császyt börtönbüntetésre ítélték, továbbá hasonló sorsa jutott litván politikusokról, akiket kémkedés vádjával ítéltek el. Vajnai is beszélt az ellene indított eljárásokról, fellebbezéseiről, majd kijelentette: valószínűleg ő nyerte a legtöbb pert a magyar állam ellen Strasbourgban.
A Szervezők a Baloldalért You Tube csatornáján megtalálhatók a fesztivál eseményei.
A fenti cikk forrása: https://yearbook2.hu/Evkonyv2020.pdf (Évkönyv 2020 a nemzetközi munkásosztály történetéből XLVI. évfolyam)