Húsz évvel a genovai G8 után. Emlékezet nélkül nincs jövő: kötelességünk és jogunk is, hogy emlékezzünk a társadalmi mozgalmak történetének erre a fontos darabjára, különösen azért, mert ez még mindig nyílt seb. Hogy ezt együtt tegyük, a különböző generációk társadalmi aktivizmusával. Tegyük ezt ma, miközben a jövőre nézve szörnyű szükség van rá, szembesülve azzal a lehetőséggel, hogy a világjárvány kemény tanulságait nem fogják figyelembe venni.
Húsz évvel ezelőtt az eszmék, tapasztalatok, kultúrák és gyakorlatok rendkívüli találkozása Olaszországban és világszerte a globális változás nagy reményét táplálta. Ez már tartalmazta annak a forgatókönyvnek az előrejelzését, amellyel szembenézünk: a neoliberális globalizáció fenntarthatatlanságát és annak erős társadalmi, gazdasági és ökológiai hatásait. Az évről évre egyre aggasztóbb ütemben bekövetkező válságok igazat adtak nekünk, egészen a világjárványig, amely feltárta a rendszer strukturális korlátait és a vele járó veszélyeket.
Ma még nyilvánvalóbb a rendszerszintű alternatíva szükségessége. A gazdasági és pénzügyi hatalom, a politikai rendszer és a kormányok húsz éve kényszerítenek bennünket arra, hogy Cassandrát játsszunk: nem történt lépés a gigantikus globális mozgalom által követelt más világ felé, annak ellenére, hogy a problémák tudatossága ma már sokkal nagyobb, mint akkoriban. A neoliberális globalizáció okozta károkra adott reakciót eddig a jobboldal rasszista, reakciós és identitárius hangnemben adta. Most egy vírus feltárta a katasztrófa teljes mértékét: éghajlati, társadalmi, emberi, nemi, ökológiai, járványügyi, egészségügyi. Ma még inkább szükség van egy erős rendszerellenes referenciapontra.
A polgári tér és a demokratikus életképesség, a másként gondolkodáshoz való jog, a társadalmi konfliktusok legitimitása, a társadalmi szereplők szerepe: ezek a demokrácia minőségének kulcsai, és ezek az elemek egyre zsugorodnak, még Európa-szerte is. 2001-ben Genova, Diaz, Bolzaneto utcáin elszenvedtük „az emberi jogok legnagyobb megsértését Nyugaton”, az igazság Carlo Giuliani meggyilkolásával kapcsolatban soha nem akart kiderülni, a politikai megbízókkal kapcsolatban soha nem történt tisztázás, nagyon kevés igazságot kaptunk, és senki sem volt hajlandó bocsánatot kérni. Genova az olasz demokrácia egyik fekete és sötét foltja, nem áll rendelkezésre archívum, és a polgári tér nyitva tartása ma is szükségszerűség.
Genova a konvergencia szükségességéről beszél nekünk. 2001-ben a mozgalom képes volt ellenállni, újra terjeszkedni, egészen 2003-ig, amikor a világ legnagyobb tüntetését tartotta; képes volt identitást, reményt, kultúrát építeni. Ez a különböző hátterek, témák és szubjektivitások nem hierarchikus összefonódásának eredménye volt. Ebben a húsz évben az akkori eszmék gyakorlattá, konfliktusokká, küzdelmekké, konkrét alternatívákká váltak, számos területen és közösségben testet öltöttek. A világjárvány azonban megmutatja, hogy senki sem tudja egyedül megmenteni magát, azt mondja, hogy egymáshoz kapcsolódunk, és hogy újra kell építenünk a küzdelem, a gondolkodás és az alternatíva nemzeti, európai és globális közterét.
Ezért meghívjuk a régi és az új generáció aktivistáit, embereket, társadalmi szereplőket, akik hisznek a rendszerszintű alternatíva szükségességében, hogy júliusban Genovában találkozzanak, hogy jobban szembe tudjanak nézni ezekkel a nehéz időkkel. Számos projekt már folyamatban van, számos kezdeményezésre kerül sor Olaszország-szerte és Genovában.
Felhívjuk Önt, hogy csatlakozzon a Genova 2021 nemzeti hálózathoz, szervezzen helyi kezdeményezéseket, és jöjjön el júliusban Genovába.
Tegyünk együtt egy lépést előre, mert ha ők a vírus, akkor a gyógymód mindannyian mi vagyunk.
Július 19., 16:00 nemzeti közgyűlés
Július 20., 10:00 nemzetközi közgyűlés
Július 20., 15:00 Piazza Alimonda
Nemzeti Hálózat Genova 2021
https://genova2021.blogspot.com
Megjegyzés: A felhívást deepL fordítorobottal spanyolból Benyik Mátyás fordította magyarra.