Andor László: Egy európai Szociális Unió

Andor László

Az elmúlt években olyan vezető társadalomtudósok, mint Frank Vandenbroucke, Maurizio Ferrera, Anton Hemerijck és Colin Crouch dolgozták ki és népszerűsítették a Szociális Unió vízióját. Az Európa jövőjéről szóló konferenciának ezt a koncepciót kell a középpontba helyeznie, nem utolsósorban azért, hogy a Covid-19 világjárványt követő fellendülést az európai szociális modell iránti megújult elkötelezettség inspirálja.

A SZOCIÁLIS JOGOK EURÓPAI PILLÉRÉTŐL A SZOCIÁLIS UNIÓIG

Az EU szociális dimenziójának legutóbbi koncepcióalkotására akkor került sor, amikor 2017-ben megvitatták és végül aláírták a szociális jogok európai pillérét (EPSR). Bár az EPSR létrehozása túlnyomórészt ideológiai folyamat volt, jelentős előrelépést ért el azzal, hogy a jóléti állam kérdéseit beépítette az európai szociális menetrend koncepciójába. Az EPSR három fejezetből álló megközelítése – és különösen annak harmadik fejezete – összehasonlítható az 1980-as évek végi eredeti konstrukcióval és az azt követő jogalkotási ciklusokkal, amelyek gyakorlatilag a szociálpolitikát a foglalkoztatás területén történő koordinációval és különösen a munkafeltételekre vonatkozó jogalkotással azonosították. 2021 tavaszán az Európai Bizottság cselekvési tervvel állt elő az EPSR végrehajtására, a Tanács portugál elnöksége pedig nagyszabású konferenciát rendezett Portóban az EU szociális dimenziójának megerősítéséről.

A „Szociális Európa” kiépítésének gondolatát Jacques Delors bizottsági elnök (1985-1995) képviselte, aki nemcsak retorikailag volt erős a szociális dimenzióban, hanem uniós szintre emelte a szociális párbeszédet, megreformálta a kohéziós politikát, hogy képes legyen ellensúlyozni az egységes piacot, és elindította az európai szociális jogszabályalkotás folyamatát, megelőzendő e jogok szűkítésére irányuló nemzetközi versengést. Valójában Karl Polányi szellemében cselekedett, aki A nagy átalakulás (1944) című korszakalkotó művében hangsúlyozta, hogy a piacok kiterjesztésére irányuló lépéseket a szociálpolitika terén tett lépéseknek kell kísérniük.

1. táblázat A szociális unió pillérei.

A nemzeti biztonsági hálók uniós biztonsági hálója; garanciákA kohéziós politikát ösztönző szociális beruházási stratégiákA gazdaság- és szociálpolitikák összekapcsolása.

Az eltérések megelőzése

A konvergencia elősegítése

A marginalizáció elkerülése érdekében

A Szociális Unió koncepciója azonban minőségi ugrást jelent az uniós koncepcióhoz képest, amelyben a szociálpolitika a gazdasági integráció és kormányzás központi területének függvénye. Ahogy Vandenbroucke kiemelten hangsúlyozza, „az Európai Szociális Unió nem egy európai jóléti állam: ez a nemzeti jóléti államok szövetsége, különböző történelmi örökséggel és intézményekkel”. Mivel azonban az EU és különösen annak gazdasági kormányzása, működése meghatározó következményekkel jár a nemzeti munkaügyi kapcsolatok és jóléti rendszerek tekintetében, szükség van egy uniós biztonsági hálóra a tagállamok biztonsági hálói számára. A következőkben röviden ismertetjük a tervezett Szociális Unió különböző összetevőit.

PARADIGMAVÁLTÁS A SZOCIÁLIS BERUHÁZÁSOKBAN

A szociális beruházásoknak a jóléti állam középpontjába állítása paradigmaváltást, sőt, átalakulást jelent az európai szociálpolitika területén. A korábbi szociálpolitikai viták totemisztikus kérdései, mint például a munkavállalók kiküldetése, már nem állnak a középpontban. A közelmúltban folytatott viták például a „gyermekgaranciára” vonatkozó javaslatokat emelték ki, amelyek a gyermekekbe való befektetésről szóló 2013-as uniós ajánlások nyomán születtek, valamint a fizetett szülői szabadságra vonatkozó jogszabályokat.

A nemzeti költségvetéseken belül a tágan értelmezett jóléti kiadások az összes kiadás mintegy 40 százalékát teszik ki. Ebből a kategóriából a szűkebb értelemben vett szociális védelmi költségvetések a teljes összeg mintegy harmadát kapják. Az EU költségvetése soha nem fog tudni versenyezni vagy központosítani ezeket a költségvetési elemeket, de az EU költségvetésének szociális része létfontosságú hozzájárulást nyújthat (a leginkább rászorulóknak nyújtott európai segélyalapon /FEAD/ keresztül) és a szociális beruházási programokhoz (az Európai Szociális Alapon (ESZA) és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésen (YEI) keresztül) a tagállamokban, amelyek ösztönzőként is működnek a foglalkoztatási és szociálpolitikák reformjához és a hatékonyabb programok kialakításához a helyszínen. Maurizio Ferrera kutatása megállapította, hogy a gazdasági és szociális beruházások előmozdítását célzó nagyobb uniós költségvetés – a súlyos szegénységben élők megsegítése és a munkanélküliség növekedésével küzdő tagállamok pénzügyi támogatása – nemcsak a nagyobb népességű uniós országokban (Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Németország, Lengyelország), hanem a kisebbekben is többségi támogatást élvez.

TISZTESSÉGES BÉREK MEGÁLLAPÍTÁSA

A bérek és a bérmegállapítás olyan terület, amelyen az EU-nak nincs közvetlen hatásköre, de különböző módokon ezek a kérdések fokozatosan uniós befolyás alá kerültek. Az euróövezet adósságválságára adott uniós válaszlépés nyomást gyakorolt a bérmegállapítási mechanizmusok decentralizálása felé való elmozdulásra. Ez egy hosszabb távú tendenciát, a bérhányad csökkenését egészítette ki számos országban. Az ilyen negatív tendenciák ellensúlyozására a szakszervezetek 2018-ban kampányt indítottak az Európai Bérszövetségért.

A központi kérdés az, hogyan lehet elősegíteni a felfelé irányuló bérkonvergenciát. A minimálbérek uniós szinten összehangolt megközelítésén alapuló, 2020-ra minden országban garantált bérminimum garantálásának ötlete egyre nagyobb teret nyert, és ennek eredménye egy uniós jogalkotási kezdeményezés lett. Ez nemcsak azt biztosítja, hogy a minimálbér szintje a szegénységi küszöb felett legyen megállapítva, és a végzett munkáért tisztességes bért jelentsen, hanem ösztönzi a tagállamokon belüli kollektív tárgyalásokat is. A minimálbér-stratégiák európai szintű eleme (a helyi megélhetési költségekhez igazítva) segítene megakadályozni az Unió szegényebb országaiból kiinduló tisztességtelen bérversenyt – és a munkavállalók kizsákmányolását – is.

MUNKANÉLKÜLI BIZTOSÍTÁS

A meglévő monetáris uniók mindegyike rendelkezik automatikus stabilizátorokkal. Valójában minden monetáris unió egyben biztosítási unió is, így magától értetődően a munkanélküliségre is kiterjednek. A gazdasági és monetáris unió (GMU) szintjén egy igazságos, szabályokon alapuló és kiszámítható transzfermechanizmusnak a „nettó befizető” országok számára is elfogadhatónak kell lennie, a közös valuta gazdasági, társadalmi és politikai stabilizációja érdekében. Egy uniós szintű munkanélküliségi biztosítási (vagy viszontbiztosítási) rendszer létrehozása korlátozott mértékű harmonizációt is lehetővé tenne, például az olyan anomáliák megszüntetését, ahol a munkanélküliségi támogatás időtartama 90 napra korlátozódjék. Egyesek úgy vélik, hogy az EU vészhelyzeti munkanélküliségi kockázatokat enyhítő támogatási eszköze (SURE) (amelyet 2020-ban indítottak el, hogy a Covid- 19 világjárvány okozta recesszió idején rövid távú munkaprogramok révén segítse a munkavállalókat) egy közös munkanélküliségi rendszer alapját képezheti.

A ciklikusan változó munkanélküliség költségvetési költségeinek részleges összevonását szolgáló európai munkanélküliségi alapbiztosítási rendszer a legfontosabb példa a lehetséges automatikus stabilizátorokra a GMU szintjén. Egy ilyen eszköz közvetlen kapcsolatot képezne a GDP-növekedés egyensúlytalanságainak csökkentése és a recessziók és pénzügyi válságok ártatlan áldozatainak megsegítése között. Segítene fenntartani az aggregált keresletet aszimmetrikus ciklikus visszaesések során, és biztonsági hálót biztosítana a nemzeti jóléti rendszerek számára. A munkanélküliségi biztosítás különböző modelljeit vizsgálták. A valódi munkanélküli-ellátási rendszerrel együtt viszontbiztosítási mechanizmusokat is fontolóra vettek. Gondos tervezés esetén a viszontbiztosítási rendszer jól működhetne, és politikailag is megvalósítható lenne.

SZOCIÁLPOLITIKA ÉS GAZDASÁGI KORMÁNYZÁS

Ami a gazdasági kormányzás szociális dimenziójának megerősítését illeti, az elmúlt évtizedben nagyon fontos munkát végeztek a szociálpolitikai koordináció megszilárdítása érdekében a gazdasági kormányzás középpontjában, azaz az úgynevezett európai szemeszteren* belül. Először 2010-ben biztosították, hogy a foglalkoztatás- és szociálpolitika szerepet kapjon ebben az új koordinációs módszerben, majd ezt követően fokozatosan nőtt a szociális elemzések és ajánlások aránya és súlya. Az európai szemeszter azonban csak egy kiindulópont: a jobb szociális eredmények érdekében fontos a pénzügyek további szabályozása és a globalizáció reformja, és ami a legfontosabb, a monetáris unió átalakítása is.

A GMU-t Maastrichtban monetáris unióként indították el, fiskális unió, közös pénzügyi ágazati szabályozás vagy végső hitelező nélkül. A rosszul megtervezett GMU veszélyes potenciáljára csak részben derült fény az 1990-es évek végén, az EU történetének egyetlen olyan időszakában, amikor a balközép uralta az európai politikát és az Európai Tanácsot is. Ebben az időszakban vezették be a lisszaboni stratégiát, amely megerősítette a „szociális Európa” iránti európai elkötelezettséget, de a makrogazdasági keretrendszer felülvizsgálata nélkül kívánta orvosolni a problémát.

A közelmúltbeli pénzügyi válság elsősorban azért okozott ilyen nagy társadalmi károkat, mert a jelenlegi monetáris unió modellje a válság idején a belső leértékelődés felé hajlik. Az EU szociálpolitikája azonban továbbra is csak korlátozott mértékben képes kompenzálni a gazdasági kormányzás hibáit. Ezért létfontosságú annak biztosítása, hogy az uniós szintű gazdaságpolitikák kevesebb problémát okozzanak. 2012 óta számos reformlépés történt (a bankunió két pillére, bevezették az állandó Európai Stabilitási Mechanizmust, még ha az a közösségi kereteken kívül is van, stb.), de maga a reformfolyamat még nem teljes. A reformelemek hosszú listája áll még hátra: a betétbiztosítási rendszer és a biztonságos eszközök létrehozásától az Európai Központi Bank (EKB) mandátumának módosításáig.

2. táblázat Paradigmaváltás a Szociális Európában.


Delors rendszer-Lisszaboni SzerződésSzociális Unió

Szociológiai elem
Paktum a munkásarisztokráciával (Val-Duchesse**)A marginális/kiszolgáltatott csoportok bevonása

Politikai fókusz
A jogok meghatározása (1989, 2017)Az erőforrások és szakpolitikák koordinálása
MegállapodásTársadalmilag nyitott koordinációÖsszhang a GMU reformjával

A SZÜKSÉGES POLITIKAI SZÖVETSÉG

A Szociális Unió koncepciója a szociáldemokrata jövőképből ered. A kereszténydemokraták is meghívást kapnak arra, hogy csatlakozzanak ehhez a vízióhoz, és ez különösen Ferenc pápa hű követőire vonatkozik, aki a kortárs katolikus vezetők közül kiemelkedett a befogadó egyenlőségeszményért folytatott kampányával. A Pápa inspirációjának segítenie kell abban, hogy az anyagi (jövedelmi) egyenlőtlenségek csökkentése ismét a társadalmi napirend középpontjába kerüljön.

Az európai baloldal számára az EU intézményei központi szerepet játszanak célkitűzései és identitása szempontjából. Ezek nem kiegészítésként szolgálnak. A Covid-19 világjárvány, amellyel Európa 2020 tavasza óta küzd, további ok arra, hogy több európai szolidaritást és nagyobb biztonsági hálót szorgalmazzunk. Ez egy új fejezet lehet az EU történetében – egy olyan fejezet, amely nem fog megnyílni, hacsak a szociáldemokraták nem érvelnek erőteljesebben, mint eddig tették. Ugyanakkor ez az új fejezet képes meghatározni a szociáldemokrácia erejét Európában az elkövetkező generációkra.

* Az „európai szemeszter” keretében az uniós tagállamok összehangolják gazdaságpolitikájukat. Minden évben meghatározott menetrend szerint – félévente – megvitatják gazdasági és költségvetési terveiket, és a ciklus meghatározott szakaszaiban felmérik az elért előrehaladást. (a ford.)

** Az 1980-as években, az ún. Val Duchesse-i folyamattal indult el a szociális párbeszéd jelentőségének növekedése. Jacques Delors, az Európai Bizottság elnöke aktív támogatásával a szociális partnerek európai szervezetei ettől kezdve közvetlenül bekapcsolódtak a döntéshozásba. (a ford.)

Fordította: Debreceni János

HIVATKOZÁSOK

Andor, L. 2018. Időszerű felhívás a Szociális Unióra. EU Visions, december 13.

Crouch, C. 2020. Szociális Európa: Kiáltvány. Social Europe Publishing.

Vandenbroucke, F. Barnard, C. és De Baere, G. (szerk.). 2017. Európai Szociális Unió a válság után. Cambridge University Press.

*********

Az írás az „Our European Future. [Közös európai jövőnk] FEPS contribution to the Conference on the Future of Europe” kiadványában (2021 05.27.) az 63-68. oldalakon jelent meg.

https://www.feps-europe.eu/attachments/publications/our_european_future_ipdf%201.pdf

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.