Even though the imperialism of the 21st century is connected to the developments of the 20th century with a thousand threads, there have been significant shifts. Albeit the former criteria of imperialism have not lost their validity as the “economic and territorial redivision of the world”, the neoliberal-transnational world order, which preserved the plundering character of capitalism, has created the unlimited power of the former colonizers, the USA and the transnational companies within the framework of the so called information society. All these have burdened the peoples of the world at the periphery and semi-periphery of the world system with new inequalities, oppressive structures and a wave of wars.
in the House of Civilians 1132 Budapest, Váci út 50.
Az ATTAC logója
On Friday 3 March 2023
14:00 – 14:10 Opening (welcome speech) by Matyas Benyik, President of Attac Hungary
14:10 – 15:20 Intoductory round by the delegates of Attac chapters in 10 minutes each 15:20 – 17:00 Discussion on EAN’s European taxation document by Alberto Martinez Sanchez, Attac Spain
17:00 – 17:30 Coffee break
17:30 – 19:00 Trade issues (S2B Network), Campaigns (e.g. Power to the People Conference in
Vienna 24-26 March 2023 or IMF/WB Counter Summit in October 2023, etc.)
by Lena Gerdes, Attac Austria
19:00 – 20:00 Dinner (Goulash soup for HUF 2.500 per person)
20:00 – Facultative Beer Party at Kávés Katica (50 m from the venue, abt. 2 min. walk)
On Saturday 4 March 2023
10:00 – 11:00 EAN Internet content management by Lena Gerdes, Attac Austria and
Gyula Mészáros, Board member of Attac Hungary
11:00 – 12:00 Cost of living crisis and inflation, wealth distribution by Péter Farkas, member
of ATTAC Hungary and Kristóf Kormos, board member of Szikra (Spark)
Movement, Hungary. Text of János Debeceni, member of the Organisers for the Left
(SZAB) will be read by Matyas Benyik
12:00 – 13:00 Political, social and economic situation in CEE, especially in Hungary
by Annamária Artner, Honorary President of Attac Hungary
13:00 – 14:00 Lunch break – LEHEL CSARNOK (MARKET) on the opposite side of the venue
14:00 – 15:00 Climate campaign by Agnés Mouisson and Jean-Francois Guillon, Attac France
15:00 – 16:00 Polluters in Hungary: 26 battery factories by György Droppa, Board
member of Attac Hungary and representative of CSO Association for Göd
16:00 – 16:30 Coffee break
16: 30 – 17:30 War in Ukraine and possibibilities of peace by historian Tamás Krausz
17:30 – 18:30 Common dinner in the House of Civilians (invitation by Attac Hungary)
On Sunday 5 March 2023
09:30 – 10:30 Common EAN campaigns in 2023 by Hugo Braun, Attac Germany
and Agnés Mouisson, Attac France
10:30 – 11:00 Summary by Mátyás Benyik, Attac Hungary
11:00 – 12:00 Common EAN statement (?) by Attac chapters
12:00 Closure of the EAN event
Kategória:Nincs kategorizálva| PROGRAM PROPOSAL FOR THE EUROPEAN ATTAC NETWORK (EAN) MEETING bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
M E G H Í V Ó minden civil társadalmi szervezet és mozgalom számára egy európai közös tér kialakítására2023. február 22.-én szerdán 17 órakor Zoom konferencia keretében
Kik vagyunk és mik a céljaink?
Európai társadalmi szereplők vagyunk Európa minden régiójából és generációiból – egyesületek, társadalmi mozgalmak, szakszervezetek, társadalmi hálózatok. Kulturálisan és tapasztalatainkat tekintve is sokszínűek vagyunk, különböző ügyekben dolgozunk. Mandátumaink értelmében küzdünk az éghajlat, a gazdasági és szociális jogok, a nemek közötti egyenlőség, a faji igazságosság, az igazságos béke, a demokrácia, az alapvető jogok területén.
A Szervezők a Baloldalért (SZAB) meghívja az érdeklődőket
a2023. február 4-én,szombaton tartandó Afrika-konferenciára
Az átlag magyar állampolgár, de még a politika iránt érdeklődők is sajnálatosan keveset tudnak az Afrikában zajló folyamatokról. E hiány pótlásához kívánunk hozzájárulni Afrika-konferenciánkkal.
Közelebb kerülni Afrikához − Afrika jövője és kihívásai
A konferencia helyszíne: Vasas Szakszervezet Székháza, földszinti nagyterem. 1086 Budapest Magdolna u. 5-7
74 évesen, hosszan tartó, súlyos betegség után meghalt Tamás Gáspár Miklós, kolozsvári származású magyar filozófus, publicista. Elhunytáról a Transtelexet értesítette elsőként a fia, Tamás Ábel, hogy Tamás Gáspár halálhírét, kívánságához híven, kedvenc kolozsvári lapja közölje. A gyászhír azonban már korábban szárnyra kelt, így nem tudtuk teljesíteni tiszteletbeli szerzőnk kívánságát. Tamás Ábel szövegében eleget tesz ennek az óhajnak.
„Meghalt az apám. Békésen elaludt. Abban a kórházi szobában, azon az ágyon, amelyen egy hónap híján egy évvel ezelőtt – amikor épp kezdett megerősödni egy hosszan tartó rosszullét után, hogy aztán egy évig megint jól legyen és intenzíven gondolkodjon, írjon, olvasson – a telefonján bepötyögte a Transtelex születését köszöntő cikkét . Mindent (és mindenkit) szeretett, ami (és aki) bátor, lázadó és a szabadságért harcol. Így a Transtelexet és szerkesztőit is, különösen, hogy folyamatosan hazavágyott Kolozsvárra. Ha lettek volna utolsó kívánságai, egészen biztosan köztük lett volna, hogy éljen és viruljon a Transtelex, sok bátor, lázadó és szabadságszerető írással. Szabadságtartalommal, ahogy az említett rövid cikkben – kissé más értelemben – írta volt.
Tamás Ábel
Tamás Ábel, TGM fia kért meg, hogy ha lehet minél több helyre jusson el TGM utolsó üzenete, amit az erdélyi Transtelexnek küldött halála előtt:
The CEE Alliance is hailing the 16th Congress of the Polisario Front, which bears the name of Shaheed Mohammed Khaddad, which will be held in Wilaya of Dakhla in the refugee camps from 13 to 17 January 2023, under the motto „Escalating the fight to expel the occupation and complete sovereignty,”
A szaharai népet támogató és velük szolidaritást vállaló európai koordináció (EUCOCO) 2022. december 2.-án és 3.-án Berlinben tartotta meg 46. konferenciáját, amelyre öt kontinensről több mint 220 résztvevő érkezett. A nemzetközi találkozó ismételten megerősítette Nyugat-Szahara önrendelkezési joga valamint függetlensége melletti kiállását.
2022. november 10-13. között az olaszországi Firenzében 25 országból 155 szervezetet és mozgalmat képviselő több mint 700 résztvevő találkozott, hogy megünnepeljék a 2002-ben megrendezett első Európai Szociális Fórum húszéves évfordulóját. Az olasz előkészítő bizottság első értékelését az eseményről itt találjátok: https://2022firenze.eu/en/2022firenze-closes-by-opening-a-new-season-of-international-mobilization/.
Soron következő, egyúttal 20 éves jubileumiközgyűlésünket 2022. december 17.-én (szombaton) 10 órakor tartjuk a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem Politikatudományi Tagozata helyiségében, Budapesten, a VI. ker. Király u. 43-45 (fsz. jobbra, 35-ös csengő, a 4-6-os villamos Király u. megállója közelében, a 70-es és 78-as trolibusz Akácfa utca megállójánál)
A mozgalmak mozgalmának ötlete már évek óta felmerült, hogy egy olyan mozgalom jöjjön létre, amely túllép az egyes témák határain, hogy széleskörű és átalakító programot valósítson meg.
Az elképzelésnek van egy alapvető logikája: az előttünk álló hatalmas kihívásoknak – az éghajlat és az általános ökológiai állapotromlás, a vagyoni egyenlőtlenség és a társadalmi igazságosság, a háború és a béke – közös és rendszerszintű gyökerei vannak. Egyetlen kérdést sem tudunk sikeresen kezelni önmagában, mert a társadalomban a hatalom birtokosainak valósága szövi össze őket. Csak a mozgalmak egységes mozgalma, amely képes a rendszerszintű átalakulás koherens és széles körű vízióját hordozni, képes legyőzni ezeket a valóságokat és valódi változást elérni.
Az éghajlati válság minden bizonnyal bizonyítékot szolgáltat erre a tételre.
„A jelenlegi politika mellett az évszázad végére 2,8 Celsius-fok felé tartunk” – mondta António Guterres, az ENSZ főtitkára, amikor bejelentette az ENSZ Környezetvédelmi Programjának új jelentését, amely bemutatja, hogy a világ hogyan nem képes teljesíteni az éghajlati célokat. „Más szóval globális katasztrófa felé tartunk”.
A nemzeti szennyezéscsökkentési kötelezettségvállalások és a nettó nulla tervekkel elméletileg 1,8 Celsius-fokra lehetne csökkenteni a teljes felmelegedést, de „ez a forgatókönyv jelenleg nem hiteles” – mondta az UNEP.
Az UNEP-jelentés címe aláhúzza a valóságot A bezáruló ablak: Az éghajlati válság a társadalmak gyors átalakítását követeli meg. „Ahhoz, hogy a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozásához vezető úton haladjunk, 2030-ig 45 százalékkal kellene csökkenteni a jelenlegi üvegházhatású gázok kibocsátását. A 2°C eléréséhez 30 százalékkal kellene csökkentenünk. A fokozatos megközelítés többé nem jöhet szóba. Az egész rendszerre kiterjedő átalakításra van szükségünk” – mondta Inger Andersen, az UNEP ügyvezető igazgatója.
„Megvolt az esélyünk a fokozatos változtatásokra, de ennek az időnek vége” – mondta Andersen. „Csak gazdaságaink és társadalmaink gyökeres átalakítása menthet meg minket a felgyorsuló éghajlati katasztrófától.”
Bármilyen őszinte olvasat azt mondja, hogy még sehol sem tartunk. Valójában a rossz irányba haladunk, majdnem rekordsebességgel. Egy új jelentés szerint a légkör szén-dioxid-koncentrációja idén több mint 50 százalékkal haladja meg az iparosodás előtti szintet. A világméretű hanyatlásnak vége. Az emberiség idén mintegy 40,6 milliárd tonna CO2-t fog a légkörbe lövellni, ami mindössze 0,3 tonnával marad el a 2019-es rekordtól. Az évtizedes szerveződések, lobbizás, tüntetések és tiltakozások fokozatos előrelépést eredményeztek, ami esetleg eltérít bennünket a legrosszabb forgatókönyvektől. De még mindig kétségbeejtően elmaradunk a szükségszerűségtől.
Válságban a rendszer
Nem csak az éghajlatról van szó. Széleskörű bizonyíték van arra, hogy az összes rendszer válságban van. Ami a vagyoni egyenlőtlenségeket illeti, a felső 1% az 1995-2021 közötti időszakban az összes új vagyonnövekedés 38%-át szerezte meg, míg az alsó 50% mindössze 2%-kal gyarapodott. A világ felső 10%-a a teljes vagyon 76%-át birtokolja, míg az alsó 50%-nak 2%-a van. Az Egyesült Államokban a vagyon 32,3%-át 2021 végén a felső 1% birtokolta, ami rekordot jelent, és több, mint az alsó 90% 30,2%-a.
Eközben egy olyan világban, ahol a társadalmi igazságosság és az éghajlatváltozás elleni fellépés szempontjából kritikus szükségletek vannak, a katonai kiadások új szintre emelkednek, és 2021-ben elérik a 2,1 billió dolláros csúcsot. Ez már a hetedik év folyamatos növekedése. A világ nemzetei felpörgetik a csúcstechnológiás fegyverek fejlesztését. Az Egyesült Államok részesedése 801 milliárd dollár. A valóságban, mivel az olyan fontos elemek, mint a nukleáris fegyverek gyártása külön költségvetésben szerepel, az USA valódi katonai költségvetése egy becslés szerint inkább 1,25 billió dollár.
Miért maradnak el ennyire az intézkedések, amikor az éghajlati válság egyre fokozódik, és az éghajlatszennyezés mértékét tekintve miért rossz irányba haladnak? Miért szorul háttérbe a vagyonadó és a szociális szükségletekbe való befektetés programja, amikor a leggazdagabb 1% a társadalmi vagyon olyan nagy részét felszívta, miközben a középső és az alsó rétegek küzdenek, és miért szorul háttérbe a vagyonadó és a szociális szükségletekbe való befektetés programja? Miért nem folyik széles körű vita a rekordméretű katonai költségvetésről, amikor a közösségekben nincs tiszta ivóvíz, az infrastruktúra leromlik, a lakhatási költségek pedig a csőd szélére sodorják az embereket?
Nyilvánvaló, hogy minden esetben azért, mert a politikai rendszert olyan hatalmas érdekek uralják, amelyek arra törekszenek, hogy fenntartsák azt a status quo-t, amely őket a csúcsra juttatta. Különböző vasháromszögek [erős véd- és dacszövetségek] állandósítják az ilyen megállapodásokat. Az iparágak összefognak az erős bürokráciával és a törvényhozókkal, hogy fenntartsák a szokásos üzletmenetet. A fosszilis tüzelőanyag- és a vele szövetséges iparágak vasháromszöge a megvásárolt és fizetett politikusokkal és baráti kormányhivatalokkal áll össze, hogy az olaj-, gáz- és szénégetést erőltessék. A fegyveripar összefog a Pentagonnal és a kongresszusi szövetségesekkel, hogy tovább növeljék a katonai költségvetést. A vagyoni egyenlőtlenségek esetében a politikai finanszírozók hatalma megakadályozza a jogalkotási előrelépést, miközben a pénzügyi válságból a Federal Reserve és más kormányzati szervek által nyújtott mentőcsomagok tovább mélyítik a társadalomban egyre növekvő szakadékot.
Csak egy széles körű, a békéért, az igazságosságért és a környezetvédelemért küzdő különböző mozgalmakból álló mozgalom képes elegendő erőt összegyűjteni ahhoz, hogy legyőzze ezeket a vas háromszögeket. Egy ilyen egységfront létrehozásához átfogó és hiteles alternatív vízióra lesz szükség.
Lehetséges egy másik világ, de hogyan?
A mozgalmak mozgalmának gondolata, amely legalább az 1980-as évek óta jelen van az aktivizmusban, valószínűleg az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején érte el a csúcspontját az óriásvállalatok által irányított globalizáció elleni mozgalommal. A Kereskedelmi Világszervezet 1999-es seattle-i találkozója ellen tiltakozó csoportok és mozgalmak határokon átívelő jellege, amelyet a „fuvarosok és teknősök szövetség”* képzeletbeli megfogalmazásában foglaltak össze, megmozgatta a képzeletet. Ez volt az az időszak, amely létrehozta a „Lehetséges egy másik világ” mémjét. A világ minden tájáról alulról szerveződő csoportokat tömörítő Szociális Világfórum kezdeti évei ennek a szerveződésnek az elsődleges kifejeződései voltak.
Sajnos úgy tűnik, hogy ez a tendencia elhalványult. Bár a Szociális Világfórum még mindig ülésezik, úgy tűnik, hogy sokat veszített erejéből. A „Búcsú a Szociális Világfórumtól?” című írásában Roberto Savio, aki a WSF Nemzetközi Tanácsának tagja volt, a problémát egy olyan problémára vezeti vissza, amely a globalizációellenes mozgalmat és az azóta felemelkedett mozgalmakat, köztük az Occupy-t és a Black Lives Matter felkelést is sújtotta: arra, hogy nem sikerült olyan koherens struktúrát kialakítani, amely a törekvéseket a valóságba átülteti, és választ ad arra, hogyan lehetséges az a másik világ.
„A Charta első alapelve a WSF-et „nyitott találkozóhelyként” írja le, ami a brazil alapítók értelmezése szerint kizárta, hogy a WSF állást foglaljon a világ égető válságairól” – írja Savio. „Ez a kollektív politikai cselekvéssel szembeni ellenállás a WSF-et a viták önreferenciális helyévé degradálta, nem pedig olyan szervvé, amely képes valódi cselekvésre a nemzetközi színtéren”.”
Savio rámutat a szervezeti struktúra szükségességére. „Az elmúlt fél évszázadban az élvonalbeli progresszív mozgalmak résztvevőinek túlnyomó többsége számára a politikai párt vagy bármilyen hasonló szervezet fogalma az elnyomó hatalomhoz, a korrupcióhoz és a legitimitás hiányához kapcsolódott … . Mindazonáltal a koordináció elengedhetetlen ahhoz, hogy egy sokszínű globális mozgalom kellő koherenciát alakítson ki. A feladat az, hogy megtaláljuk a kollektív szerveződés olyan legitim formáit, amelyek egyensúlyt teremtenek az egység és a pluralizmus iránti elkötelezettségek közötti feszültség között.”
Más szóval, a vezetésre és a tekintélyt birtokló struktúrákra való allergia aláásta a progresszívek azon képességét, hogy közös cselekvésben egyesüljenek és győzzönek. Ez megnyitotta az utat a jobboldal előtt, amely nem rendelkezik ilyen allergiával, sőt, sokkal koherensebbnek és szervezettebbnek tűnik, mint a baloldal. Bár a jobboldal nagyrészt a társadalmi változásokkal szembeni reakciós ellenállás köré szerveződik, és kevés valódi választ tud adni az emberek életére, mégis, olyan szervező egységgel rendelkezik, ami a progresszíveknek most hiányzik. Ennek valódi politikai következményei vannak.
Az egységes szerveződés kudarca miatt „a WSF elvesztette a lehetőséget, hogy befolyásolja, hogyan érti a közvélemény a világot fenyegető válságokat, ezt a vákuumot pedig az újraéledő jobboldal töltötte be” – írta Savio 2019-ben. „2001-ben a globalizáció kritikusai főként a baloldalon jelentek meg, rámutatva, hogy a piacvezérelt globalizáció hogyan gázol át a munkavállalókon és a környezeten. Azóta, ahogy a WSF megbukott, és a szociáldemokrata pártok bevették magukat a kormányzó neoliberális konszenzusba, a jobboldalnak sikerült tőkét kovácsolnia a globalizációval szembeni széleskörű és növekvő ellenségességből, amely különösen a munkásosztálybeliek által megtapasztalt lemaradás érzésében gyökerezik.”
Ezt valahogy meg kell fordítanunk.
Nyersanyag a mozgalomépítéshez
Számos olyan áramlat van, amelyből létrejöhet egy olyan mozgalom, amely egyesül, hogy alapvető változásokra törekedjen. Az éghajlati igazságosság mozgalma talán az elsődleges helyszín. Körülbelül a 2010-es évek közepe óta a nagyrészt technikai megoldásokra összpontosító és idősebb fehér szakemberek által vezetett éghajlati mozgalom egy sokkal sokszínűbb és izgalmasabb éghajlati igazságossági mozgalommá alakult át, amelyben sok a fiatal vezető, és sokkal nagyobb a hajlandóság a közvetlen cselekvésre. A mozgalom az éghajlatot a gazdasági és társadalmi igazságosság rendszerszintű kérdésének tekinti, és kapcsolatot teremtett a faji igazságosság ügyeivel és szervezőivel. A kulcsgondolat az interszekcionalitás. Ezt látom a saját Seattle-i hátsó udvaromban, ahol az éghajlati igazságosság szervezői erős kapcsolatokat alakítottak ki a börtönök eltörléséért és a szociális lakhatásért küzdőkkel.
A másik olyan folyam, amelyből egy hatalmas mozgalmi folyó kinőhet, a szolgáltatóipari munkaszervezés. Ismét a fiatalok vezetésével ez a munkásszervezés legmagasabb szintje az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben. Az Amazon, a Starbucks, az Apple és más fogyasztóorientált vállalatok megérezték a harapást. Keményen küzdenek ellene, de egy erős hullám emelkedik, amelyet az emberek alapvető gazdasági szükségletei hajtanak. A munkaerő jellegéből adódóan ez a mozgalom a faji igazságosság kérdéseit is előtérbe helyezi.
Az éghajlati, faji és munkaügyi igazságosság kérdésein, valamint más kérdéseken dolgozva a fiatal szervezők új generációja kerül előtérbe, méghozzá rengeteg médiaismerettel. A mozgalmak mozgalmának anyaga egyértelműen kéznél van. A jövőbeni bejegyzésekben gyakorlati ötleteket tervezek arra vonatkozóan, hogyan építhetnénk fel a mozgalmak egyesült mozgalmát, helyi, regionális, nemzeti és globális szinten szerveződve. A The Raven irányultságával összhangban azon gondolkodom, hogy ezek hogyan növekedhetnének helyi szinten, hogyan építhetnénk kapcsolatokat és kampányokat a helyszínen, és hogyan szövetkezhetnénk [hogyan köthetnénk szoros szövetséget] szélesebb körben.
Amit eddig tettünk, az nem működik, amint azt a többszörös, egymásra épülő válságaink fokozódása is mutatja. A mozgalmak mozgalmára nagyobb szükség van, mint valaha, hogy eljussunk a közös gyökerekhez.
Először ez a cikk a The Raven című folyóiratban jelent meg
* Megjegyzés: „Az 1999-es seattle-i WTO-tüntetések során a „Fuvarosok [?] és Teknőcök [?] végre együtt” kifejezés egy tiltakozó transzparensről terjedt el és vezérlő filozófiává lépett elő. Szimbolikusan jellemezte a Sierra Club több százezer aktivistáját (akik tengeri teknősöknek öltöztek) és [a nagy számban részt vevő] szakszervezeti tagokat, akik azért vonultak fel, hogy követeljék az emberi és környezeti szempontok figyelembevételét a globális szabadkereskedelmi rendszerekről szóló tárgyalásokon. A ‘Turtles & Teamsters’ nevet is adott a környezetvédők és a szakszervezetek közötti egyre gyakoribb szövetségeknek, amelyek már nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy a környezetvédelem és a munkahelyek védelme egymást kizáró feltételek.”. – Jay McKinnon, LongBeachPolitics.org
Kategória:Nincs kategorizálva|Patrick Mazza: Túllépve az egy ügyű politikán bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
