TGM: Az „európai megoldás” mítosza – cikk a HVG-ben

Az ATTAC Magyarország alelnökeMind az orbánisták, mind az antiorbánisták eltúlozzák a Sargentini-jelentés fontosságát.

„Európa” és az Európai Unió olyan hírmagyarázók és politikai szélhámosok képzelődéseinek tárgya, akik egyáltalán nem követik figyelemmel az európai politikát, még csak nem is olvasnak külföldi lapokat, folyóiratokat, könyveket. Még az EU-szakértőket is félrevezeti az, hogy Brüsszelre, vagyis az európai szövetségi intézményekre koncentrálnak – még az Európa Tanács és az EBESZ is elkerüli a tekintetüket –, és a jelentős európai országok közélete idegen tőlük.

Európa helyzetét néhány nyilvánvaló és alapvető tény határozza meg, amelyet a rendkívül provinciális és sekélyes kelet-közép-európai újságírás (még ott is, ahol megmaradt és komoly eszközökkel rendelkezik a sajtó, nemcsak nálunk) észre se vesz, miközben eszét vesztetten európázik.

Az a három külhatalom, amely – maga is sok szenvedést okozván – megmentette Hitlertől Európát (Nagy-Britannia, Oroszország, az Egyesült Államok) ma Európa nyílt ellensége.

Az Európai Unió bővítése teljes kudarc. Nagy-Britannia elszakadt, az egykori szovjet tömbhöz tartozó országok – amelyekről azt mondtuk (tévesen) 1989 körül, hogy csak a Vörös Hadsereg és a KGB fenyegető jelenléte választja el őket Nyugat-Európától – ma ellenségesebbek a Nyugattal, mint bármikor korábban. (Nyugaton ma már elátkozzák a „keleti bővítés” pillanatát, amely rászabadította „a fizetett ellenséget”: bennünket.) A nemesi és kispolgári nacionalizmusok már az első világháború előtt a modernség, a népi (politikai) részvétel, a jogkiterjesztés, a szekularizáció, a nemzetiségi (kulturális) jogok eszméit mint nyugati mételyt támadták, mire válaszul a dacos modernek Nyugat címmel indították meg folyóiratukat. Ez a terv, a „nyugatos” modernek terve vereséget szenvedett.

Az 1970/80-as években a magyar állami sajtó és állami rádió Nyugat-barátabb volt (és a „pártirányítás” ellenére nyugati ügyekben jóval tájékozottabb), mint ma akár az idegenszívű ellenzéki portálok.

„Európa” ügye – azaz az európai gazdasági és politikai együttműködés, ám mindenekelőtt az alapjogi konszenzus, a közös alkotmányos fölfogás ügye – a voltaképpeni, azaz a nyugati Európában se áll sokkal jobban, mint idehaza keleten.

Részleges kivételt az a néhány mediterrán ország jelent, ahol a második világháború után is volt még fasiszta diktatúra, és ahol az antifasizmus a nemzeti hagyomány része, nem úgy, mint errefelé.

A menekültválság, no meg a színes és más vallású (régebbi) kisebbségekkel szemben növekvő intolerancia – természetesen nem függetlenül az iszlám világban és az európai muszlim diaszpórákban elterjedt dzsihádi iszlámizmus elterjedésétől – megmutatta ismét Európa sötét részeit. (Arra is rá kell mutatni, hogy az antimodernista lázadás – hamisan vallásos és hamisan nemzeties – kelet-európai válfaja tipológiailag közeli rokona az általa képmutatóan, álszentül gyalázott radikális iszlámizmusnak: az ikertestvére. Amint a dzsenderbotrány is illusztrálja: a nőellenesség és a homofóbia is közös ezekben a jelenségekben.)

A kelet-európai liberálisok által reménykedőn, az itteni jobboldaliak és szélsőjobboldaliak által utálkozva nézett nyugat-európai establishment csöndben megadta magát az idegengyűlöletnek, az etnicizmusnak, a rasszizmusnak, a legtöbb helyen gyakorolja a vallásfelekezeti és nemzetiségi (etnikai meg nyelvi-kulturális) diszkriminációt, vagy láthatólag mindjárt beadja a derekát.

Orbán Viktor magyar miniszterelnököt és csapatát olyasmikért szidalmazza (és golyózná ki a népszerűtlen klubból), amiket elkövet vagy el szeretne követni a gúnyosan „elit”-nek nevezett, egykor liberális politikai osztály is, méghozzá buzgón.

Merkel németországi kancellár egyre magányosabb kivételével a CDU/CSU politikusai ugyanazt mondják, mint amit Orbán és Kövér, bár nem annyira bolondul őszintén, mint az utóbbi.

Az, ami ellen a fasizmusok elsősorban létrejöttek – az egykor hatalmas szocialista és kommunista munkásmozgalom – már nem létezik, tehát „totalitárius” szélsőjobboldali hatalomátvételekre nem kell számítani. Amint azt majdnem két évtizeddel ezelőtt a posztfasizmus-tanulmányomban kimutattam (s amit most „hibrid rendszer” alakjában újra föltalálnak hideg víz gyanánt), nyugodtan fönn lehet tartani a parlamenti külsőségek egy részét, sőt: a kritikai nyilvánosság csonkolt maradékát is, hiszen a proletariátus mint politikai aktor (szereplő) megszűnt, az ún. önálló egzisztenciákból álló régi polgárság ugyancsak, az egyetemi-akadémiai bürokráciát és a szórakoztatóipar és a médiabiznisz margóján sínylődő művészréteget se nevezhetjük már „értelmiségnek” – emez nem tűnődik, nem töpreng, nem dalol, hanem pályázik. (Impaktfaktorozik, peer review-zik és kreditezik.)

Ki az úristen állna ellen a fajgyűlölő-sovén szélsőjobboldalnak – amelynek az egyik lényeges funkciója, hogy betöltse a mondhatatlan űrt, amely ott tátong a tőkés Európa kellős közepében –, ha a represszió új, nem neoliberális, hanem védővámos-soviniszta-izolacionista változatát úgyszólván mindenki támogatja (az ún. baloldal is megtér a kifelé ellenséges, befelé tekintélyelvű nemzetállamhoz, amelyből persze hiányzik a nemzet)?! Ezek a társadalmak minden saját hibájukat az idegeneknek tulajdonítják – s az idegenek is megérik a pénzüket, ráadásul nem is igazán idegenek –, mintha a bevándorlók távozásával, a nemzetiségek (etnikai kisebbségek) erőszakos beolvasztásával vagy kikergetésével egyszer csak megjavulnánk, s békében (egyben alkotóan s versengően…) élnénk együtt az illatozó rózsakertben, s újra olyasmiket mondhatnánk hitvesünkről, mint a magyar pénzügyminiszter: „jó karcagi menyecske”. (Mit szól ehhöz az excellenciás asszony?)

A változások ellenére fölismerjük a régi csúf hangzatokat. Ahogyan a német értelmiséget 1965-ben még a Magyar Időknél is brutálisabban szidalmazó Ludwig Erhard kancellárról mondta a nagy német filozófus, Ernst Bloch: „A szövetségi kancellár beszédmódja a fölismerhetőségig megváltozott.” („Die Sprache des Bundeskanzlers hat sich bis zur Kenntlichkeit verändert.”) Nincs totalitárius diktatúra, de – elnézést kérek a művelt olvasótól, nem én tehetek róla – amikor mai nemzeti kormányrendszerünk legfőbb világnézeti reprezentánsa „geci liberálisokról és antifákról”, az egész állami médiakonglomerátum „migránssimogatókról”, a kultúrrovat az esztétikaprofesszorok ánuszáról, óvatos humanisták „sivalkodásáról” (amely suttogás) delirál, erről azért ráismerünk az ősfasizmus stílusára, de ebből még a hajdani fasizmus félőrülten energikus és vitális szubsztanciája is hiányzik. Ez csak duma. Üresség. Tehetetlen és – lényegében – tárgytalan, személytelen gyűlölködés, amelyből az öngyűlölet árad.

Meg nem is komoly. Kikandikál belőle az öngúny.

Lehet, hogy van Kelet-Európában antifasiszta értelmiség, de nem nagyon látszik-hallatszik. Van értelmiség, amely antifasiszta értelemben hallgat.

A mai Európában merész mondat az, hogy talán mégse helyes embereket csak úgy vízbe fojtani meg vád és ítélet nélkül gyűjtőtáborokban éheztetni. Bátor, eredeti, újszerű mondat.

Tehát az, hogy az ezen a politikán semmit se változtató Európai Parlament – saját rossz lelkiismeretének megnyugtatása végett – elítéli vagy se Orbán Viktor kormányát (illetve még az ellenzéki sajtó címei szerint is: „Magyarországot”), nem oszt és nem szoroz. Lehet (bár nem annyira valószínű), hogy az Európai Parlament javasolja az Európai Tanácsnak, hogy fossza meg Orbánt a szavazati jogától, az Európai Tanács azonban semmit se tehet. Ahol a magyar miniszterelnök ellenfele a népnyúzó, ősreakciós, sznob ripacs, Emmanuel Macron, ott azért a konfliktus látszólagos.

De még ha nem így lenne, az Európai Unió akkor se  szövetségi állam, a tagállamok szuverén döntéseit csak nagyon kevés területen képes valóságosan befolyásolni. Magyarország és a többi kelet-közép-európai ország meredek politikai és államjogi hanyatlását, szabadságvesztését, zűrzavarát, elbutulását csak a magyar nép s a többi kelet-európai nép akadályozhatná meg. Ha akarná. Nyugat-Európa se képes erre, hisz maga se jobb, bár vannak stiláris kifogásai: Orbán kimondja az egész Európa titkát, ő a mai európai állampoézis legméltóbb kobzosa. „Senki se jöjjön ide, s aki itt van, húzzon el” – valahogy így hangzik ez a költemény, Berzsenyi, Vörösmarty és Kölcsey után. (Miközben a külföldi turisták milliói és az itt lakást vásárló idegenek tízezrei árasztják el Budapestet, ahol a belső kerületekben alig hallani magyar szót.)

A magyarhoni államsajtónak, kormánysajtónak és kormánypárti sajtónak (ez a három fajta tölti ki szellemünk terét) ki kell találnia a baloldalt, hogy gyalázhasson valakit. Evvel a koholt baloldallal győzedelmes csatákat vív. A nem létező nyugat-európai liberalizmussal is csak azokat tévesztheti meg, akik kizárólag a tudatlan magyar médiákból tájékozódnak. (Forrás: „találkoztam stockholmi plázába’ evvel a’ izé, kinn élő magyarral…”)

Az a keresztyénség és a fölvilágosodás kombinált hagyományából származó alapelv, amely szerint az emberek – társadalmi helyzetüktől, vagyonuktól, nemüktől, műveltségüktől, egészségi állapotuktól, életkoruktól, nemzetiségüktől, etnikai eredetüktől, vallásfelekezeti vagy világnézeti hovatartozásuktól, sőt: állampolgárságuktól stb. függetlenül – egyenlők (emberi méltóságukat és jogaikat tekintve), ma már jogilag se megfellebbezhető. A nemzetközi jog szerint – amit nyilvánosan, hivatalosan senki nem von kétségbe – ez tulajdonképpen az államiság előföltétele, mindenfajta jogalkotás és joggyakorlat kötelező bázisa. Semmilyen evvel ellenkező jogszabály és állami rendszabály nem lehet hatályos. Evvel együtt ennek az alapelvnek a társadalmi elismertsége jelenleg csekély. Az Európai Unió legtöbb országában – és másutt is – nyíltan kétségbe vonják, következésképpen az Európai Unió (meg az ENSZ és sok hasonló szervezet) kétszínűségre kényszerül első lépésben, lényegi tartalmát és politikai jelentőségét veszti második lépésben, fölbomlik harmadik lépésben.

Szóval akármi történik most az Európai Parlamentben, nem fog történni semmi. A közmunkások családtagjai ezentúl nem kaphatnak segélyt. Ez viszont megtörténik.

Forrás: http://hvg.hu/velemeny/20180910_TGM_Az_europai_megoldas_mitosza

Kategória: Nincs kategorizálva | TGM: Az „európai megoldás” mítosza – cikk a HVG-ben bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Baloldali Sziget Fesztivál 2018 Horváth Mihály által fotografált képek

Kategória: Nincs kategorizálva | Baloldali Sziget Fesztivál 2018 Horváth Mihály által fotografált képek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

STATEMENT OF 5th LEFTIST ISLAND FESTIVAL IN HUNGARY

Building of Leftist Communities in Central and Eastern Europe

Between 24th and 26th August 2018 the fifth Leftist Island Festival was co-organised by the Organisers for the Left (SZAB) at Horány/Hungary in the Regatta Leisure Centre, where more than 100 people took part from different Civil Society Organisations, including ATTAC Hungary, MEBAL -United Left, Karl Marx Society, Alliance of Resistance Fighters and Anti-Fascists (MEASZ) as well as Hungarian left-wing parties, namely European Left-Workers Party 2006 (EBMP2006), Hungarian Socialist Party (MSZP), Dialogue (P). About two dozen foreign participants came from Ukraine, Moldavia, Czechia, Slovenia, Spain, Cuba, Venezuela, Austria and Germany. It was an outstanding event, because a complete day was dedicated to Latin-America. Parallelly with the main program, in a separete hall, Ukraine was on the agenda with simultaneous translation on 25th August. The main message of the Festival was that the Left builds communities.

The traditional three-day event of the Hungarian European Left -Workers Party 2006 offered more than 20 forums and debates on politics, art and science. During the Festival the following issues were highlighted:

  • Round-table discussion with the Ambassadors of Cuba and Venezuela (to Hungary) – Resistance of Cuba and Venezuela

  • The Legacy of Che Guevara and Hugo Chavez

  • World Social Forum and Assembly of Resistances 2018

  • Elections in Mexico, Brazil, Nicaragua and Slovenia

  • Dismantlement of Education and Healthcare

  • Armement is the Hall of War – Conflicts in Syria, Ukraine, North Africa and Asia

  • Migration in Europe

  • Legacy of Karl Marx – Marxism today

  • Local and EUP elections in Hungary in 2019

  • Debate of Hungarian Leftist Political Parties

  • Undermining of environmental protection in Hungary

Discussions and debates with the renowned Hungarian public figures and foreign participants have given an opportunity to get acquainted with the real facts and processes unknown in the Hungarian media. Keynote speakers at the Festival were: Annamária Artner, Dezső Avarkeszi, Ferenc Baranyi, György Droppa, Virág Erdős, Gábor Erőss, Leo Gabriel, Vilmos Hanti, Gyula Hegyi, Andrej Hunko, Gergely Karácsony, Imre Komjáthy, Tamás Krausz, Győző Lugosi, Sergey Markhel, György Moldova, Mirek Prokes, Alicia Elvira Corredera Morales, Iván Orosa Paleo, Imre Payer, José Betancourt Seelanddel, Valentina Skafar, Timea Szabó, György Tverdota, Tibor Szanyi, Rebeka Szabó, Gábor Székely, Bence Tordai, Zoltán Tóth, Attila Vajnai, György Wiener.

On one of the two dozens forums, the numerous left-wing activists and enthusiastic persons came to know about the Slovenian LEVICA (Left) party`s secret of its success and also about the fact that Viktor Orbán`s ally was unable to form a government in Slovenia.

Important facts about energy poverty, education and migration were also discussed.

Prior to the Festival, on Thursday, 23rd August 2018 most of the participants took part in a conference on energy poverty and a strong emphasis was given to energy supply in order to make energy available to everyone. Participants from small settlements and villages have shown considerable interest.

The prominent event of this year`s Leftist Island Festival was a debate among the leaders of the Hungarian Socialist Party (MSZP), the Dialogue (P) and the European Left -Workers Party 2006, followed with great interest by the media.

Gyula Hegyi, Vice President of MSZP, made it clear that the party definitely wishes to become a left-wing party, for him the socialist attribute means that – although not in the short term – Capitalism must be transcended. Gergely Karácsony, one of the Co-Presidents of Dialogue Party renewed his faith in the model of social democracy and promised to continue working on the reform lately launched.

Attila Vajnai, Chairman of the European Left -Workers Party 2006 considered the building of communities independently of the electoral campaigns, and set out also concrete initiatives. Out of these initiatives the greatest interest was shown towards modern and energy-efficient LED lamps to be provided free of charge for the poor families and the amendment of the Act on Public Prosecution.

The festival – organised totally fifth time by the Organisers for the Left Group – finally ended up in the spirit of community building, which could offer new opportunities to young people interested in the left-wing values.

Budapest, 6th September 2018.

Organisers for the Left (SZAB)

Kategória: Nincs kategorizálva | STATEMENT OF 5th LEFTIST ISLAND FESTIVAL IN HUNGARY bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

TGM: Magyar ősz – cikk a HVG-ben

Az ATTAC Magyarország alelnöke

Keresztény állam, hun apácamészárlás – elfér ez mind a mi fazekunkban, és örömmel fogyasztjuk.

A magyar miniszterelnök részt vesz a még az iszlám megtérés előtti gyűjtögető és vadászkultúrákat fölidéző III. Nomád Világjátékokon – a legjobb promóció itt – , ahol kirgiz, kazah, azeri, üzbég, türkmén, magyar és tádzsik harcosok elevenítik föl a hun és mongol népvándorló hadi tradíciót. Ugyanott tartják meg – ugyanezen népek képviselőinek, vezetőinek részvételével – a Török Nyelvű Népek Együttműködési Tanácsának gyűlését, kiegészülve a török elnökkel és a magyar miniszterelnökkel. Mivel Orbán Viktor látogatása hivatalos, Magyarország mint hun-mongol hagyományú és török nyelvű társország jelenik meg a közép-ázsiai színtéren. „A magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, a hun-türk eredet alapján állnak, nyelvük a türk nyelvekkel áll rokonságban” – mondotta a magyar állam, nemzet, nyelvtudomány és őstörténet egyszemélyi vezetője.

„Magyarország 2014 óta megfigyelő a türk nyelvű államok parlamenti közgyűlésének munkájában, 2017-ben pedig csatlakozási kérelmet nyújtott be a nemzetközi türk akadémiához [tegnap már föl is vették hazánkat ide], és ma már az eddiginél is szorosabb együttműködésre törekszik a türk nyelvű államok együttműködési tanácsával” – tette hozzá államunk és nemzetünk vezetője. Orbán dr. leszögezte: „Korábban sértésnek szánták, hogy Magyarország Európában a legnyugatibb keleti nép, de a türk országok fantasztikus sikerei, gazdasági és politikai fejlődése miatt ma már dicséret, ha keleti népnek nevezik a magyarokat.” (Szerintem se a „keleti”, se a „nyugati” nem sértés és nem dicséret, negyedszázada, a Nyugat-kultusz tetőpontján leírtam, hogy „a szabadság nem földrajzi kérdés”, ám az szemmel látható, hogy a magyar nemzet- és államvezető mit ért „Keleten”: Nazarbajev és Alijev diktatúráját, amelyet keleti utópiánk megtestesülésének vél.)

Dr. Orbán miniszterelnök úr régóta vonzódik a volt szovjet Közép-Ázsiához – nyilatkozta a helyszínen korábban, hogy ott inkább otthon érzi magát, mint Európában – , és közismerten szívélyes, baráti viszonyt tart fönn a térség félelmetes, véres kezű zsarnokaival (részletek itt), Putyin elnök úr hű szövetségeseivel, akik felé most Erdoğan úrral együtt ismételten kinyújtja baráti jobbját.

Korábban a Kurultaj (ez mongol szó), másik nevén Magyar Törzsi Gyűlés jött össze talán Bugacon, ugyancsak a keresztyénség előtti, pogány, türk, hun-avar, nomád íjász régiséget fölelevenítő célzattal, ezen dr. Kövér László úr, a Magyar Országgyűlés elnöke vett részt és mondott beszédet. Nagy, szívbéli szeretettel emlékezett meg az Európát földúló, a római civilizációt majdnem megsemmisítő hunokról.

Ez a pre-iszlám, pre-keresztyén elérzékenyülés, a magyar nép törökségi eredetmítoszának fölelevenítése – a délibábos, homályos-dagályos turanizmus – önmagában is bizarr (noha megvan a maga múltja: része volt hajdan az akkor Ausztria által megtestesített Nyugat elleni lelki lázadásnak).

Így beszélt dr. Orbán Viktor magyar miniszterelnök Kerényi Imre (Kossuth-díjas magyar rendező, színigazgató, egyetemi tanár, közéleti személyiség) temetésén a Fiumei úti Sírkertben: „Ha magyarnak születtél, akkor egyedi, sőt: különleges fajtához tartozol. […] Európának ezen a táján a férfiak tudják, hogy azért vannak a világon, hogy feltegyék valamire az életüket.” És így tovább.

Senki nem kifogásolhatja – én se teszem – , hogy a magyar nemzet és a magyar állam vezetői így éreznek. „Le cœur a ses raisons que la raison ne connaît point” – és ez őrájuk is érvényes, mint valamennyiünkre.

A nomád, hun-mongol-türk identitás, a tatárjárásra és az oszmán dúlásokra elérzékenyülten, gyöngéden visszatekintő tűnődés nem érdektelen, kár, hogy ebbe sumér régmúltunkat nem nagyon lehet belészuszakolni. De kérem, ne tudja magát magyarként magányosnak, miniszterelnök úr, házelnök úr – ugyanilyen ábrándokkal ringatja magát géta-dák álomba a „protokronista” (ez azt jelenti, hogy mindent mások előtt fedezett föl a román népszellem, különösen szép a Kr. e. II. évszázadi űrhajózás) sovén honfi a Kárpátok déli hágóin, a Nagy Sándor-i hellénisztikus világbirodalomról képzelődik a tábortűz mellett a macedón járási párttitkár, az Aszparuh nagykán által vezetett onogur-bolgár impérium kísértetétől borzong a nyugdíj előtt álló Sztara Zagora-i tanító fönn a Vitosán.

Nem vagyunk egyedül.

Ámde az kicsit (csak kicsit) furcsa, hogy ugyanakkor a miniszterelnök úr egyben Európánkat, európaiságunkat óvja – arab és török üzleti tanácsadóinak karéjában – az iszlám „népvándorlástól”; és keresztyén értékvilágról, államunk keresztyén jellegéről töpreng, ír, beszél és hoz törvényt. A házelnök úr Európa hajdan legnyugatibb és legmodernebb (bár időközben kissé elbajuszosodott) felekezetének, a reformátusságnak öszvegyűltekor acélozza a keresztyén magyar önazonosságot, a Kurultajon mondott neopogány szónoklata után pár nappal. (Lásd erről Hont András írását is.)

Radikális eklektika.

Még sajátságosabb fénytörésben mutatkozik ez a – bizonnyal látszólagos – ellentmondás, ha látjuk, hogy ideológiai törekvések dalmahodnak a kormányzó magyar szélsőjobboldal környezetében, amelyek a keresztyén, forradalomellenes, restaurációs konzervatizmust elevenítik föl, szembeszegülve a „szabadság, egyenlőség, testvériség” romboló, fölforgató, idegen utópiájával, fölcserélvén ezt a „család, munka, haza” („famille, travail, patrie”) őshonos jelszavával, amely már Pétain marsall nem köztársasági Francia Államát is oly népszerűvé, sikeressé és sikkessé tette. Ám ez utóbbi nehezen illeszthető a nyilazó, nőrabló nomád romantika („foglyokat nem ejtünk”) férfiasságához, amelynek annyira a lelkéből lelkedzett volt a szerzetesek és apácák kedélyes lemészárlása, a vásárhelyek fölégetése. A nomád lenézte a megtelepedett földművest, márpedig a föld („la terre et les morts”) a polgárellenes, antimodernista konzervatizmus középponti mítosza. Az egy helyben ülés, a csöndes kitartás, a hely szelleme. A művelés, a házépítés, a gyümölcsfák metszése, a növénynemesítés, a bor és a sajt érlelése. Ez nem nomád nyughatatlanság.

Nem is a város lázas változékonysága.

Nem is az Aranyhorda – hogyan is említsük föl anélkül, hogy tatárjáró érzékenységeket sértenénk – unortodox viszonya a tulajdonhoz, különösen a mások tulajdonához. Ez a földművelőkre nem jellemző; éppen ellenkezőleg.

Mindez valamelyest tragikomikus ugyan, de azért leginkább mélabúra késztet.

Néminemű nemzeti ébredés („Deutschland erwache!”) tanúi vagyunk, vannak közöttünk ébredő magyarok, de a nemzeti jelleg – ahogyan az 1930-as években mondták: „a nemzeti eidosz” – egyre bizonytalanabb, legalábbis kormánykörökben.

A magyarság mibenlétét és mikéntjét szorgosan keresik az erre hivatottak, de nem találják. Ez az egész magyarságkutatás, magyarságkeresés, a sok-sok öndefiníciós kísérlet végzetesen habozónak tetszik.

Az önimádat és az önérzethiány az egyének lélektanában is gyakran jár együtt. A vereségek kultusza, a megbántottság régi problémánk, akár más nemzeteknek, amelyek sokat éltek idegen uralom alatt. Ennek a másik oldala a szüntelen állami hencegés, amely – egyébként oktalan – kisebbrendűségi érzést akar eltakarni. Hiszen igaz, hogy a magyar állam élen járt a migránsellenesség és az iszlamofóbia széleskörű elfogadtatásában, és sokan tanultak a hivatalos Magyarországtól külföldön: ebben Orbán dr. miniszterelnökünk számos külhoni (szélsőjobboldali) mozgalom és államférfi példaképe. A bekerített magyar államot rengetegen bálványozzák világszerte. Kishitűségre semmi ok.

Ugyanez a kudarcmagasztaló fölfogás (amint ezt már Babits észrevette) okozza a valóban meglévő dicsőségünk állandó rombolását. Ilyen például ma – és ilyen volt az 1930-as években is – a magyar kulturális modernség szüntelen kormányzati leprázása, a XX. és XXI. századi irodalmunk és művészetünk iránti nemzetromboló gyűlölet. Ez nem újdonság. Már szegedi és borosjenői gróf Tisza István m. kir. miniszterelnök elárulta, hogy rókáznia kell Rippl-Rónai képeitől.

A dacosan vállalt rossz ízlés nem műveletlenségből vagy elmaradottságból származik. Ez magának a modernségnek a reakciója, a komor elégedetlenség a modernséggel, a fölvilágosodással és a forradalommal, amely – ezt helyesen látja a jobboldal – mindig kulturális forradalom is. Ez valóságos problémája a hatalomnak, ámde a jelenlegi reakciósság (amely megosztott, önellentmondó, ingadozó) nem nyújt rá még csak retorikai megoldásokat se, holott létező és mély antimodern energiákat használ és fejez ki.

A világhírű és Magyarországon megingathatatlan hatalommal rendelkező dr. Orbán Viktor miniszterelnök lendületes, energikus irányításával az iránytalanság és az útvesztés országa lettünk. (A csöppet se megvetendő gazdasági sikerek ellenére.) A hundicső, szittyáskodó, sumerológus, avarkodó, türkösködő, mongolkodó, turanista-turulista magyar önparódia második szereposztásban előadott fölújítása nevetséges, de nem vidor. Igaz, hogy az 1990-es évek kritikátlan nyugatimádatának, a sokkterápiás, megszorításos, doktrinér-szervetlen, üresen európázó magyar önparódiának a visszája, de semmivel se szellemesebb.

Szegény magyar liberálisok! Amint Nyugatra néznek, Orbán Viktor fizimiskája bámul vissza rájuk. Anglia távozik az Európai Unióból, az Amerikai Egyesült Államok elnöke egyenesen az ellenségének tekinti Európát, és magában Nyugat-Európában is az antiföderalista, Európa-ellenes, sovén, idegengyűlölő  áramlatok kerekednek fölül. Trump elnök úr minden nemzetközi egyezménynek és nemzetközi szervezetnek ádáz ellenfele, ő és Orbán miniszterelnök úr a szerencsétlen ENSZ-et is démonizálja. Semmi nem tart örökké. Az Európai Unió és a NATO követi a KGST-t és a Varsói Szerződést a jeltelen sírba (bár az előbbiek névleg még fönnmaradnak darabideig, de minek). Az egész, a második világháborúban százmilliók erőszakos halálának árán megvásárolt világbéke és nemzetközi együttműködés (persze csak a fehér országok között és csak számukra) elenyészik. Csoda, hogy mostanáig eltartott.

Amit a konzervatívok régente mindig fölpanaszoltak, a történeti érzék ma is (újra) hiányzik nálunk. A jelenlegi kurzusban nemcsak gondolat nincs, de históriai műveltség, a múlt búvárlata híján hagyomány se lehet: se kegyelet (pietás), se tisztelet, se áhítat, csak félig feledett, ócska babonák szánalmas csonkjai.

A reformkor nagyjainak – Kölcseytől Szalay Lászlóig és Deákig, Széchenyitől Eötvösig – konfliktusa a „vármegyével”, a „rendekkel”, a korteskedő „bunkókráciával” (ez Kossuth terminusa) valódi ellentét volt. (Jogegyenlőség, nyilvánosság, alkotmányosság – vagy se.) A szenvedélyek ma is valóságosak, a „nyugatos” és „keleties” vitafelek kölcsönös megvetése ugyancsak. De ezúttal egyik se érinti a rendszer (a világrendszer) lényegét, csak a rossz érzés, a feszengés, az eltájoltság, a jövőtől való – nem indokolatlan – rettegés puszta érzelmi-indulati kifejeződése mindkettő, amelynek még a szimbolikája is elferdült, inadekvát.

A radikális eklektika ősbemutatója persze Putyin elnök úr udvarában történt. A szovjet díszszemle, az Alekszandr Geljevics Dugin-féle (Evola, Guénon) fasiszta nacionálbolsevizmus, ortodoxia, IT-vallás, szélsőséges modernizáció, ultrakapitalizmus, cárkultusz, KGB, szlavofília, eurázsiaiság, militarizmus, Sztálin-tisztelet és korrupt reálpolitika stb. hihetetlen keveréke.

Ilyen messze Magyarország sose fog menni. De azért a turanizmus mind a Monarchia idején, mind a Horthy-rendszerben a politikai alvilág része volt. Akkor ez élesen különbözött a nacionalizmustól. A nyilasok kifejezetten allergiásak voltak a „magyar” szóra, országunkat hol „Egyesült Földek és Gyepűk”-nek, hol „Kárpát-Duna Nagy Hazá”-nak nevezték, az ő őszinte rasszizmusuk nem volt nemzeti. Magyarkodásuk átlátszóan őszintétlen, időleges propagandafogás volt. Orbán Viktor nem nyilas, kacérkodása a turanizmussal és az eurázsiai hitregékkel (amiben benne van a „finnugrista” magyar tudományosság, az Akadémia iránti mély utálata) mindössze ideológiai ürességének, politikája doktrinális tartalmatlanságának a jele, nem várható tőle a logikusan  következő – keresztyénellenes – lépés. Egyáltalán: semmi új nem várható tőle, csak a harciassággal és botrányos kijelentésekkel leplezett céltalan sodródás, a valódi tekintély nélküli tekintélyelvűség szokványos gyakorlata. Mögötte nincs semmi, csak a hatalom és a pénz. De hát persze ez a semmi nem semmi.

Az ország pedig hanyatlik, elveszti önmagát, elfelejti jobbik énjét, a magyar fiatalság színe-virága pedig menekül a hazájából. A fölháborodás évada elmúlt, ez a szomorúságé.

Forrás: http://hvg.hu/itthon/20180904_Magyar_osz

Kategória: Nincs kategorizálva | TGM: Magyar ősz – cikk a HVG-ben bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

URGENT SOLIDARITY WITH HUNGER STRIKERS

Dear comrades and friends,

1. As you know, there have been seven Popular Movement activists on hunger strike since July 31, completing 16 days of hunger strike today. Although the health picture is worrisome, they are determined to go to the last consequences, to fight for justice in the Federal Supreme Court.

Their sacrifice is to draw society’s attention and to sensitize the
Supreme Court to vote on the Declaratory Action of Constitutionality that judge the confirmation of what is in the Constitution, that no Brazilian can be arrested before all appeals are judged and therefore defends the principle of presumption of innocence.

Today, in addition to comrade Lula, hit by false interpretations of the Supreme Court, there are 13,000 prisoners in São Paulo and another 200,000 in every country, who have been hit by the same false interpretations.

The struggle of the strikers is for justice, and for Lula’s right to be free, as even the judge Dr. Favreto of the Fourth Regional Federal Court understood.

2. On August 14, Minister Carmen Lucia received a commission of organizations, lawyers and church representatives, coordinated by the Brazilian Association of Lawyers for Democracy, Free Lula Committee and the Brazil Popular Front, accompanied by the Nobel Peace Prize, Perez Esquivel, a delegation from Spain, Maria Espinoza and Fran Casamayor,
and Friar Sergio Gorgen representing the strikers. From this meeting, the Minister has committed herself to consult her colleagues and to analyze the possibility of putting Declaratory Actions of Constitutionality on vote as soon as possible, which the rapporteur, Minister Marco Aurélio, has already presented a favorable vote, and is on the list to enter into judgment.

Therefore, it is in the hands of Minister Carmem Lúcia to direct the trial, which could suspend the hunger strike, and in its judgment liberate Lula from prison and other thousands of Brazilians unjustly imprisoned without judgment, as determined by law.

3. Now we are running against time, with the lives of our comrades at risk, so we ask for your attention and solidarity:

a) Write to Minister Carmen Lucia, requesting her to put the Declaratory Actions of Constitutionality on vote: Minister Carmen Lucia presidencia@stf.jus.br <mailto:presidencia@stf.jus.br>

b) Write in solidarity with the strikers: grevedefomestf@gmail.com
<mailto:grevedefomestf@gmail.com>

Certain of your attention and solidarity

In Struggle

MST and BRAZIL POPULAR FRONT
Brasília, August 16, 2018

Kategória: Nincs kategorizálva | URGENT SOLIDARITY WITH HUNGER STRIKERS bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

TGM: Huszonegyedik századiak – cikk a Mércén

Az ATTAC Magyarország alelnökeHíre kelt, hogy a XXI. századi magyar pártok (LMP, Jobbik, Momentum) összefognának. A három párt összes hívénél több „követőt” vagy „rajongót” összegyűjtött Puzsér Róbert – aki Budapestet óhajtaná megreformálni – se akar meghátrálni „az országot túszként fogvatartó huszadik század” előtt, ő is XXI. századi. Semmi kétség: az.

Az ilyen ideológiák – amelyeket divatosabb „keretezés”-nek nevezni  – , illetve a „keretek” rejtett, bár előre meghatározott nyelvezeteket aktiválnak (ld. erről a „keretezés” [framing] elméletének atyját, George Lakoff professzort, közérthetően), ebben az esetben a „korszerűség”, „modernség”, „újdonság”,  „haladás” ismert ideologémáit. Ezek a „huszonegyedik század” kifejezés hallatán automatikusan működni kezdenek, anélkül, hogy valaki elgondolkodnék felőlük.

Ráadásul ezek az ideologémák a Thatcher-Reagan, majd a Blair-Schröder korszakban átestek a versenyelvű transzformáción:

az a korszerű, ami sikeres, illetve az a sikeres, ami korszerű; a szociáldarwinizmus átértelmezésével a természeti-természetes szelekciót a társadalom alapelvévé is tette a korabeli médiapropaganda és „tudománynépszerűsítés” (haute vulgarisation).

Bármi, ami fölülkerekedik, magasabbrendű – írták a kor neokonzervatív szerzői, olykor annak tudatában, hogy ez szelídített (domesztikált), „szoft” fasizmus. (A „survival of the fittest”, a legalkalmasabb túlélésének „elve” akkor szabadkereskedelmi politikával járt együtt, ma meg védővámos politikával: ezt nagy korszakváltásnak tekintik a vezércikkek, holott a kettő váltakozása állandónak mondható a kapitalizmus történetében.)

Ennek a hiperkapitalista legitimációs (apologetikus) ideológiának az egyik még kezdetlegesebb változata az a teljesen nevetséges duma, amely szerint ami kronológiailag későbbi, az a „túlélés” puszta ténye folytán magasabbrendű („menőbb”), mint ami korábban volt. Így aztán Puzsér jobb, mint Voltaire, mert a hülye Voltaire meghalt, a furfangos Puzsér meg él, beee, Voltaire.

Voltaire akkora barom volt, hogy képes volt a XVIII. században élni. Lúzer.

Már a XX. század elején – brrr, XX. század! – a protofasiszta, romantikus mozgalmak (visszájára fordítva a XIX. század, pfuj, XIX. század, azaz 1848 demokratikus lelkesültségét) elkezdték az ifjúság kultuszát (das Recht der jungen Völker, Giovinezza stb.), ahol „az új” fogalmát azonosították a „fiatal” fogalmával, tehát aki később születik (még sokáig fog élni, tehát elevenebb, életerősebb), az újszerűbb. Függetlenül attól, hogy mit gondol (már ha egyáltalán valamit, azon túl, hogy félre az útból, ôte-toi que je m’y mette). Megvolt ennek a baloldali változata is (ne bízz senkiben harminc fölött, és í. t.).

A dolog még érdekesebb, ha tekintetbe vesszük, hogy a XX. század második fele a példátlan, mondhatni: megdöbbentő mértékű tudományos, technikai, gazdasági, népjóléti, fogyasztási, népoktatási, közegészségügyi és politikai (demokratikus politikai: gyarmattalanítás, a harmadik világ fölemelkedése, sztálintalanítás, nők és színesek emancipációja, gyermekjogok, kisebbségi jogok, munkahelyi beleszólás, szélesedő pluralizmus és szólásszabadság, a konformizmus és tekintélyelvűség visszaszorulása) fejlődés – és az európai béke – félszázada volt, amelybe beleesik a legsilányabb reakció által szünet nélkül gyalázott-rágalmazott, ám dicsőséges 1956 és 1968 és 1989, az autoritárius és zsarnoki rendszerek föllazulása, majd bukása.

És ebbe beleértendő a közműveltség és a magaskultúra virágzása, a cenzúra és filiszterség visszaszorulása.

(Pedig már azt a korszakot is mennyire utáltam, és nem ok nélkül. Viszont…)

Evvel szemben a XXI. század első két évtizede a válság, hanyatlás, sovinizmus, rasszizmus, elbutulás, kulturális tönkremenés, tudatlanság, rossz stílus és rossz modor, környezeti és demográfiai katasztrófa, heveny és idült fasizálódás, preanimista babonák és vérvádak korszaka, a twitter- és instagramműveltség diadala. A jobboldal visszatérése az antidemokratikus és antiliberális, háború előtti gondolatokhoz (alacsonyabb színvonalon), a szociáldemokrácia és a tőle balra álló erők hanyatlása (és aggasztó engedményei az etnicista korszellemnek), Európa szétesése, az egalitárius politikai erkölcs hitelvesztése.

A XXI. századi fiatalemberek és fiatalasszonyok – morálfilozófiailag visszaesve a kései római császárkor dekadenciájába – azt hiszik, hogy az egyetlen emberhez méltó állapot a (tág értelemben vett) erotikus boldogság (azaz változatos, örömteli és szeretetteljes szex, család, barátság, vagyis BFF, testi közelség, testi szépség, jó egészség, ritmikus élvezet közhelyzenére, manikűr-pedikűr), ahol minden jó a „szabadidő”, „magánélet”, „szórakozás”, „utazás”, „események” szférájában található, a társadalmasított és uniformizált álszubjektivitásban.

A Frankfurti Iskola (kulturális marxizmus, mondják az idióták) legpesszimistább jóslatai a kultúraipar/tömegkultúra terén merő kabarétréfák a XXI. század elejének báva bárgyúságához képest, ahol tombol az inkvizíció szelleme, ám nincs hozzá gregorián, flamboyant építészet, misztikus teológia, aszkézis és vakhit, csak a butaság.

És akkor megjelenik néhány fiatal politikus sortban és reklámpólóban, és azt mondja, a helyhatósági választásokon nem kell ideológia, csak a befektetőknek kell „helyben” jó környezetet teremteni, és becsület úristenemre nem sejti: ez ideológia. És milyen. (És milyen régi: a júliusi monarchia [1830-1848] beszédmodora és korrupt ötletei.)

Komolyabban: a szupraetnikus „racionális” államkoncepciók és a népek önrendelkezésének eszméje közötti bonyolult összefüggés vagy konfliktus számtalan változaton ment keresztül a francia forradalom óta a nagy birodalmak fölbomlásán keresztül (első hullám: 1918, második hullám: 1960). A XXI. század ebben a javarészt tragikus történetben viszonylagos újdonságot produkált a menekültválsággal és az 1945-ben a fasizmus legyőzése után, 1945/1946-tól kialakult pszeudoaufklärista békerendszer (ENSZ, EU stb.) gyors bomlásával 1989 után. Erre a csakugyan XXI. századi problémakötegre (amely visszaveszi a kapitalizmus hidegháború alatti humanizálásának [1945-1979; Kelet-Európában 1968-1981] minden eredményét) Kelet-Európában csak Orbán ad valamiféle választ. De nem szegül ellene szinte senki. Senki nem tekinthető valóban ellenzékinek, aki a menekültkérdésben nem a mai magyar (vagy olasz vagy osztrák) kormány nyílt ellenfele. Ennek az elkendőzése és fölcicomázása a bal-jobb ellentét állítólagos „meghaladása”, ami mindig fegyverletételt jelent: most is. A XXI. századinak nevezett csoportok (és hangulatok) még annyi innovációt se mutatnak, mint az új (migrációellenes, posztfasiszta, neoautoritárius) szélsőjobboldal. Ráadásul mindenki föladta az emancipációs célkitűzéseket a mainstream nyilvánosságban (amelybe már beleértjük a tekintélyelvű militantizmus fórumait), létrejött az elvadult konformizmus – az, amit Giorgio Agamben (La comunità che viene, 1990) egyetemes kispolgárságnak nevez.

Íme.

Rádiós beszélgetést hallottam két jó szándékú tanárszakszervezeti funkcionáriussal a XXI. századi jövőről: egyetértettek benne a műsorvezetővel (ismert történész), hogy az oktatás célja a jövő munkavállalóinak kiképzése. Arra már Friedrich Engels is vesztegett pár megvető szót, hogy a „munkavállaló” (Arbeitnehmer) és a „munkaadó” (Arbeitgeber) eufemizmus a „bérrabszolga” és a „kizsákmányoló” helyett, hiszen a megélhetésért – és nem önmagáért, az esetleg benne rejlő fizikai, esztétikai és intellektuális élvezetért – végzett munka az emberiség ebben teljesen összehangzó, sok évezredes nézete szerint a kényszer, a rabság, a megaláztatás, a kín szinonimája.

De ez még semmi.

E nézet szerint – szemben a klasszikus világi humanizmussal (reneszánsz, fölvilágosodás, Goethe, Humboldt, dead white men, piha), hogy ennél radikálisabb fölfogást ne is említsünk – az irodalomnak, művészetnek, tudománynak nincs önértéke, nem azért tanítunk valamit, mert szerintünk szép, jó, fölemelő, helyes, igaz, intellektuálisan megihlető, hanem azért, mert „fölgyorsult, digitalizált, globalizálódó világunkban” (hol élnek ezek?) „versenyképesnek” kell lenni, ha a „munkahelyteremtés” (ezek mind értelmetlenségek) nem jár sikerrel.

(Mindezt aztán a szélsőjobboldali Orbán-kormány kiegészíti – nem „fölváltja” – a „hazafias neveléssel”, amelynek a funkciója a tetszőleges külső ellenséggel szembeni nemzeti egység, az egységes tömbként fölfogott etnikum, magyarán: autoritárius konformizmus, történetellenes mitologizálás, xenofóbia és a kisebbségek iránti gyanakvás. Ezt a liberálisok ellenzik, de nem tudják okát adni, miért.)

Még szegény dr. Hoffmann Rózsát is kigúnyolták, mert szerinte – Jézusom! – franciául (!) is meg lehetne tanítani pár gyereket, holott „mindenki” tudja, hogy csak az „angol” (értve ezen a szokványos „transzatlanti” pidzsin-amerikai pszeudodialektust, amit ezek beszélnek az Atlanti-óceán közepén a marslakókkal) hatékony. Amerikaiul beszélni, de csak hollandokkal és bolgárokkal, hazafias, magyaros; németül vagy franciául olvasni: gyökértelen kozmopolitizmus. (Vö. „random csaj”.) A francia, kérem szépen, elavult: Je suis tombé par terre, c’est la faute à Voltaire/Le nez dans le ruisseau, c’est la faute à Rousseau/Je ne suis pas notaire, c’est la faute à Voltaire/Je suis petit oiseau, c’est la faute à Rousseau.” 

A kudarcot vallott halottak nem érdekesek.

A XXI. századi alkalmazottak kényszerű konformizmusán belül helyezkednek el a nevelési célok, nem a munkaidő csökkentése (ami megszüntetné a munkanélküliséget) a cél, hanem a gürc, amelyet nyaratszaka fölvált a globálturisztikai-pánerotikus-pop-rock-stb. eksztázis.

Eksztázis két hétig, ötven hétig bérmunka (és lakásfölújítás). És ez a két hét is ugyannak a társadalmi elnyomó technikának a része, mint amaz ötven.

Az iskolásgyerekeket is alá kell rendelni a gépi árutermelés imperatívuszainak és a pénz mitológiájának. A kor eszménye – az egész hamis tradicionalizmussal és még hamisabb „keresztyén” blablával – nem a lovagrend és a szerzetesrend, nem a remeteség és a zarándoklat, nem az üdvösségi váradalom, nem Mozart és Kant, hanem a start-up. Azaz: önként (ügyesen, csinosan) művelni azt, amit amúgy is muszáj.

Fölszabadulás? Emancipáció? „Változtasd meg élted”?

A kor titka: a közelmúlt (hatályon kívül helyezett) emancipációs sikereinek a puszta dizájnját (laza öltözködés, bizonytalan nyelvtan, tegeződés, informális beszédstílus, menőfejség, popkultúrás célzások-utalások, minden szubkulturális lében szubkulturális kanál) átvenni, miközben – a bal/jobb ideológiákkal „leszámolva”, azaz mint ebben az esetben mindig, jobboldalivá változva – fölújítani az autoritárius kegyetlenség (rasszista-kulturalista konszenzus a menekültkérdésben és a kisebbségek fegyelmezésében), csak éppen az anális-retentív, szürke öltönyös nyársat nyeltség helyett a represszív deszublimáció önmegsemmisítő kéjmámora színezi. (Hasznos közben dzsenderfasizmusról és feminácikról üvöltözni eurodzsihadista futballkommentátorok szájtartásával.) Új művelődéstörténeti (műveletlenségtörténeti) fázis, politikai és morális visszaesés, regresszió. A silányság és harmadrendűség nyílt kultusza. (Ezt igazolja a „populista” – közismerten félrevezető, hazug, manipulatív terminus – és a „plebejus” duma minőségellenes, gondolatellenes, egyben népellenes, lefelé nivelláló, ugyanakkor egyenlőségellenes drive-ja.)

Még a közelmúlttal szembeni (oktalan) lenézés is annyira ócska, annyira régi. „Ce stupide dix-neuvième”, ez a hülye tizenkilencedik század, mondták a huszadik században. „Ce stupide vingtième” – mondják most. Utánzás. Vieux jeu, mondhatnók ezen az illetlen nyelven. Volt már. Uncsi.

A megújulás, pupákok, nem adódik abból, hogy telik az idő.

Forrás: https://merce.hu/2018/08/12/tgm-huszonegyedik-szazadiak/

Kategória: Nincs kategorizálva | TGM: Huszonegyedik századiak – cikk a Mércén bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

INTERNATIONAL PLAN OF ACTION FREE LULA AND CANDIDATE TO PRESIDENT

INTERNATIONAL PLAN OF ACTION FREE LULA AND CANDIDATE TO PRESIDENT

July – August, 2018

  1. We propose to carry out an INTERNATIONAL DAY OF STRUGGLE “Free Lula and candidate for president”, on August 13, 2018;

  2. That day, all those who can, should go to the Brazilian Embassies, demonstrate and deliver letters, demanding the freedom of Comrade Lula. Below, a proposal for a Letter to the Supreme Federal Court (STF);

  3. We propose the realization of the FESTIVAL LULA LIVRE, which it will be in Rio de Janeiro on July 28, 2018, to bring together various music artists who will demonstrate for the freedom of Lula and his right to be a candidate for president;

  4. We will strengthen the FREE LULA COMMITTEES, that already exist in all the continents and we will stimulate the creation of new groups in other cities and countries. The committees play a fundamental role in International Solidarity; they bring together organizations and activists that fight for Lula’s freedom to organize actions around this struggle. See the existing committees: https://comitelulalivre.org/comites/

  5. Continue to encourage VISITS TO BRAZIL of personalities, artists and political activists who are in solidarity with Lula and all the Brazilian people who follow and visit the vigil camp in Curitiba;

  6. We intend to promote VISITS OF BRAZILIAN COMRADES TO FOREIGN COUNTRIES to denounce the persecution of Lula and the threats to democracy in Brazil, counting, mainly, with initiatives and support from solidarity organizations;

  7. To strength a FREE LULA INTERNATIONAL COMMUNICATION NETWORK, through the International Committee, bringing together the organizations that participate with the alternative and progressive media in Brazil and abroad. The Free Lula International Committee is present on social networks in the following platforms:

    1. Web page: http://comitelulalivre.org/

    2. Facebook and Twitter: @freelulabrasil

    3. Instagram: @free.lula

    4. E-mail: freelulabrasil@gmail.com

  8. Continue signing and promulgating the electronic petition LULA NOBEL PEACE PRIZE 2019. Available at: https://tinyurl.com/y9r98nzl

  9. To sign and divulgate the electronic petition Manifest Elections without Lula are fraud. Available at: https://tinyurl.com/y7d5hw8y

  10. The International Committee will organize a set of DIDACTAL MATERIALS (briefs, files, folders, posters, etc.) in several languages as a subsidy for the visits and the actions the Free Lula Committee.

PROPOSAL OF LETTER TO STF

To:

Hon. Ms. Minister Carmen Lucia

President of the Supreme Federal Court

Hon. Ms. Minister Laurita Vaz

President of the Supreme Court of Justice

We are addressing you, through this, to your Honorable to ask for all the legal and constitutional commitment for the immediate release of former President Luiz Inácio Lula da Silva and the immediate annulment of the arbitrary sentence that was imposed on him.

The flagrant unconstitutionality of the prison and the inconsistency of the sentence, both from the legal point of view and from the point of view of the non-existent proofs of its culpability, are in sight, even for any blind person. A tabula rasa of due process of law and the principle of fair trial was made.

The hasty imprisonment of former President Lula fatally injures the Brazilian Constitution that provides that anyone should be considered innocent until the sentence is passed and the sentence has been judged. By the established in the subsection LVII of art. 5 of the Major Law is intuitive and only the bad intention of a partial interpreter could foresee the possibility of anticipation of punishment, attacking the principle of the presumption of innocence, so important for the democratic struggles for the country and civilization.

As long as the current affairs continues like this, the Brazilian Justice will be irremediably exposed as a political jurisdiction, lacking in seriousness and will enter history as the protagonist of one of the most shameful episodes of our public life.

The candidacy of former President Lula is firm and will not follow the logic of those who mistreat the Constitution. It is up to the STF and the STJ, as guardians of the legal order, to guarantee equal conditions so that they can dispute the mandate in a clean and democratic way.

The freedom and absolution in due time of Luiz Inacio Lula da Silva is what the people expects from the leadership of the national judicial power in this difficult moment of our political life. And the commitment to realize that historical imperative is the duty of Your Honors, that society will know how to charge.

For all exposed, we wait the decisive and forceful action of both authorities.

City, Country, Date

CALL FOR INTERNATIONAL DAY FOR STRUGGLE
August, 13th 2018

Luiz Inácio Lula da Silva, the most popular leader in Brazil, stood out as a worker leader in
the 1970s and during his term as brazilian president, his social policies against famine and poverty became internationally known.

After the parliamentary coup, which in 2016 unjustifiably dismissed President Dilma
Rousseff, the conservative offensive also takes place by criminalizing national popular
leaderships. In continuation of this process, Lula received an absurd arrest warrant in April, after being unjustly convicted in January of this year, in a trial without material evidence and full of legal anomalies.

Lula has been in prison for more than 100 days in an individual cell at the Federal Police
headquarters in the city of Curitiba, where he receives affectionately the news about
demonstrations occurring in all corners of the world in his solidarity and demanding his immediate freedom.

On August 15, 2018, brazilian organizations and militants struggling for Lula’s freedom and his right to be a candidate will mobilize to follow the registration of his presidential candidacy. In previous days, international expressions of solidarity will be fundamental.
We call on the entire international community that defends democracy and human rights –
governments, trade unions, social and popular organizations, activists, artists, intellectuals, religious leaders, journalists, politicians, etc. -, to take the streets on 13 AUGUST 2018 to:

– Denounce that Lula is a Political prisoner of the coup in Brazil and claim for Lula’s
immediate freedom and his right to be candidate to presidency;

– Organize mobilizations in front of Brazilian Embassies and Consulates abroad;

– Deliver Letters and declarations for Lula’s Freedom signed by organizations,
popular leaders, intellectuals, parliamentarians, etc;

– Provide visibility on social medias through the use of the hashtags: #LulaLivre
#FreeLula #LulaLibre;

We ask all the Committees and entities that organize the acts to inform us when and
where the acts will take place. And to send us in the same days all the letters, declarations,
photos, videos and records of the acts of solidarity to the email freelulabrasil@gmail.com
Our web page has the address: http://comitelulalivre.org/.

And you can find us at the biggest social medias through: @freelulabrasil

We will keep fighting until Lula is released!

Free Lula International Committee
July 23, 2018.

FIRST SUBSCRIPTIONS:
1. Central Workers Union Confederation – CUT – Brasil
2. Central Brazilian Worker’s Confederation – CTB – Brasil
3. Landless Worker’s Movement – MST – Brasil
4. ALBA’S Popular Movements Articulation – ALBA Movimientos
5. “Our America” Trade Unions Meeting – ESNA
6. Trade Unions of the Americas – TUCA

Please, send adhesions to the email: freelulabrasil@gmail.com until August 10, 2018.

Kategória: Nincs kategorizálva | INTERNATIONAL PLAN OF ACTION FREE LULA AND CANDIDATE TO PRESIDENT bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

TGM: Racionális harag – cikk a HVG-n

Az ATTAC Magyarország alelnökeA nagytakarítás végleges befejezése következik. Alig néhány olyan befolyásos embercsoport maradt, amely eddig többé-kevésbé megőrizte viszonylagos függetlenségét, velük most végezni kell.

Szerencs városában (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) polgármesterválasztást tartottak, egyetlen – kormánypárti – jelölt indult, megválasztották. Az általános választások óta, amelyet Orbán Viktor nyert alkotmányozó többséggel, számos helyi (időközi) választás volt, mindegyiket Orbán jelöltjei nyerték. A hetedik, idegengyűlölő és antiszociális alkotmánymódosítást, valamint a civil társadalom ellen irányuló sarkalatos törvényt az Országgyűlés négyötödös (!) többséggel fogadta el. Más tényezők is vannak, de semmi jelentőségük.

A magyar társadalom tisztába jött vele, hogy – amint a kormányzat és médialerakatai sűrűn hangsúlyozzák – itt új, szilárd uralmi rendszer alakult ki, ahol minden szerencse, kedvezés, javadalmazás, jószerencse, megtiszteltetés, vagyonjuttatás, siker (beleértve a piaci sikereket) kisebb-nagyobb mértékban a kormányzat kegyétől függ. A győzelem teljes, a rendszer egységes, a represszió némán, olajozottan, mindenfajta ellenállás nélkül folyik.

Régebben ilyen helyzetjelentések végén ellenzéki szerzők baljósan, fenyegetően hozzátették, hogy: „egyelőre”. Ezt mellőzzük.

Most a nagytakarítás végleges befejezése következik. Alig néhány olyan befolyásos embercsoport maradt, amely eddig többé-kevésbé megőrizte viszonylagos függetlenségét, velük most végezni kell.

A civil társadalmat megjelenítő nem kormányzati szervezetek (NGO-k) – bár támadások középpontjában, megbélyegzetten és fenyegetve – bámulatos nyugalommal és bátorsággal végzik a munkájukat, noha egyre több akadályba ütköznek; az emberi jogi csoportok (és más advocacy groups) megérdemlik mindannyiunk tiszteletteljes elismerését. De a nem kormányzati szervezeteket (vagy ahogy nálunk hívják: a „civil szervezeteket”) segíti a nemzetközi szolidaritás, networking és – olykor – anyagi támogatás. Megfigyelhető, hogy azokból az egyházakból (katolikus és evangélikus) hallatszanak humánus, mondhatni: keresztyén hangok, amelyek nincsenek elszigetelve a külvilágtól, mindkettőben erős a német hatás. A lokális etnikai egyházzá vált reformátusság az orbánizmus egyik legfőbb bástyája, ami e sorok írójának személyesen igen rosszul esik.

De azért vannak olyan katolikus és evangélikus püspökök, akik nem adták meg magukat a fajgyűlöletnek, ami igen biztató.

Viszont a civil társadalom talán legszükségesebb intézményei, a szakszervezetek, haldokolnak, különösen a magánvállalatoknál. A munkajog munkásellenes, a szociális partnerség megfulladt. Itt még az európai támogatás sem segít.

A három megmaradt, fontosabb csoport, amelynek a politikai, szervezeti és anyagi megsemmisítése a kormányzat napirendjének fő pontja: a bíróságok (beleértve az ügyvédeket is, akik a pörök részvevői, officers of the court), a sajtómunkások és az értelmiség. Az előbbiek helyzetéről kitűnő és pontos képet ad az Országos Bírói Tanács leköszönő elnöke, kérem, olvassák el. A médiahelyzetről a kulturális folyóiratok, a Népszabadság és a Magyar Nemzet megszüntetése, a kereskedelmi rádiók és a vidéki lapok fölvásárlása és/vagy bezáratása, a Hír TV közelgő vége, az ATV átállása, az Origo és a Figyelő átállítása, ellenzéki médiák fölötti közvetett befolyásszerzés stb., stb., stb. óta nincs mit beszélni. A közszolgálati médiák másutt kiegyensúlyozó szerepe, magas minősége (a kelet-európai országokban is!), elfogulatlansága Magyarországon nem létezik.

A magyar értelmiség elpusztítását célzó hadjárat szerényen kezdődött a filozófusok elleni rágalomkampánnyal, az egyetemi tisztségviselők (rektorok, dékánok, tanszék- és intézetvezetők) leváltásával, átszervezésekkel, álprivát kamuegyetemek létesítésével, ál-kutatóintézetek alapításával. Folytatódott egy jobboldali magánklub, a „Magyar Művészeti Akadémia” alkotmányba iktatásával, mintha csakugyan akadémia lenne, s ennek a magánklubnak utalták át a magyar kulturális vagyon jelentékeny részét, aminek semmi látható eredménye nincs, kivéve számos – jobb és rosszabb – alkotó föltűnően magas kegydíját. De ezek – bár anyagilag nehéz helyzetbe hoztak számos, a kormány iránt ellenséges, szkeptikus vagy közömbös értelmiségit és értelmiségi egyesületet, kört – még semmiségek. A java most jön.

Olyan, voltaképpen konzervatív intézménynek a megfosztása az autonómiájától, mint amilyen a Magyar Tudományos Akadémia, nem tetszik politikailag értelmesnek, de végső soron az. A kormányzat nemcsak a „liberális”-nak nevezett (azaz egyszerűen nem orbánista) értelmiségtől akar megszabadulni, hanem az egész értelmiségtől, úgy, ahogy van.

De miért?

Az értelmiség nem foglalkozási csoportot jelent. Az „intellectuel” kifejezést Franciaországban a pör idején a Dreyfus ügye mellett elkötelezett, politizáló írókra, újságírókra, társadalomtudósokra, bölcsészekre, diákokra alkalmazták (tehát rendszerkritikus szellemi munkások laza, ám akkor nagyon nagy csoportjára), a kifejezés másik forrása: az „intelligencija”, az orosz forradalmi, monarchia- és egyházellenes középosztályra, diákságra, és az elsöprő többségében rendszerellenzéki irodalom szerzőire és rajongó olvasóira vonatkozott, beleértve a földalatti fegyveres csoportok támogatóit. Nem tartoztak bele a pópák és a cári hivatalnokok, se a hivatalnoki státuszban lévő egyetemi oktatók.

Innen ered az értelmiség intuitív fogalma. Ezért – szembenállásáért – vonta magára az uralkodó osztály és az államhatalom gyűlöletét már az első világháború előtt. Nem véletlenül volt Nyugat a legfontosabb magyar irodalmi szemle címe: ez a szó volt a legprovokálóbb, mint ahogy azóta is, minden magyar rezsimben. Ez volt – ha tetszik, ha nem – az ellenállás szimbóluma. S ezért volt a fajvédő-fajüldöző ellenforradalom Tormay Cécile által szerkesztett folyóiratának a neve Napkelet, ez a szó viszont azóta is hatalmi jelkép. Minden rendszerben.

Nem én mondom, hanem a konzervatív Daniel Bell a témáról írott klasszikus könyvében (The Cultural Contradictions of Capitalism, 1972), hogy a kapitalizmus jellemzője – az összes átfogó uralmi szisztéma közül elsőként – , hogy a kultúrája elsősorban nem apologetikus (hatalompárti, hatalommentegető, hatalommagasztaló), hanem kritikai, adversary culture (így nevezi Bell: az ellenfél kultúrája), szocialista vagy antikapitalista konzervatív. Még a rendszeradekvát szabadelvűség (liberalizmus) se tekinthető a rendszer támaszának, mert racionalista-természetjogi eredete folytán állandóan alkotmányos javításokra törekszik, a rendszert összhangba óhajtja hozni filozófiai eredetű eszményeivel. A pragmatikus politika és a szakszerű közigazgatás (beleértve a hadsereget) elválik a nyilvános politikai gondolkodástól, amely kritikus, vitatkozó, reformer vagy forradalmár (esetleg ellenforradalmár). Még az egyház se megbízható támasz a XVIII. század óta, Franciaország le is számolt vele a XX. század elején, de már II. József is kiutasította a szerzetesrendeket. Az értelmiségnek ezt a rendszerkritikus jellegét még a XX. századi modern diktatúrák se tudták teljesen megszüntetni (erről tanúskodik Magyarország 1956 és 1989 közötti története is). A történet persze bonyolult, és bőven akadnak kivételek. Ez nem azt jelenti, hogy a „valódi” értelmiségi baloldali vagy liberális, bár voltak és vannak korszakok és a helyek, ahol így áll a dolog. (Távolról se mindig és mindenütt: a modernség nagy lázadói között rengeteg volt a radikális jobboldali és konzervatív.)

A tőke- és hatalompárti jobboldali értelmiség mai lázadása „a balliberális értelmiségi elitek” ellen világjelenség, de efelől még elég bizarr: „elitnek” ma épp az egyenlőség híveit nevezik – persze ez utóbbiaknak jelentős a kulturális és médiabefolyásuk, de csekély vagy nem létező a politikai hatalmuk (itt egyszerűsítek a rövidség kedvéért), ezért ez a „lázadás” nem más, mint a hatalmi megtorlás vagy elnyomás szorgalmazása, sőt: mint nálunk, a rendszerellenzéki vagy annak látszó értelmiség egyszerű denunciálása, följelentése, a represszió bátorítása és propagálása.

A Magyar Idők elhíresült cikksorozata (Szakács Árpád, Orbán János Dénes) is följelentés: a szerzők sorra veszik, hogy még hol akadnak pozícióik baloldali vagy liberális alkotóknak, gondolkodóknak, művészeknek, kritikusoknak, és sürgetik az államhatalmi szerveket, hogy füstöljék ki onnan az illetőket. Ez a XX. századi diktatúrákra jellemző fejlemény, ilyen cikkeket a harmincas és az ötvenes évekből – ha máshonnan nem, Nyerges András kiváló írásaiból – sokat ismerünk. Magyarországon pillanatnyilag nincsen ilyen fajta diktatúra, politikai perek sincsenek, bár de facto egypártrendszer van már, és a sajtószabadságnak a legtöbb médiaterületen (az internet kivételével) lőttek. Úgyhogy ez új. Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig tusnádfürdői – amúgy érdektelen, korábbi téziseket ismétlő – beszédében kijelentette, hogy a „kulturális területen” ún. változásokat szorgalmazó propagandahadjárat legmagasabb tetszésével találkozik.

De az egésznek nincsen tartalma. Amikor itt legutóbb bevezették a diktatúrát (1948/49-ben), akkor a leninista-sztálinista művelődés-, oktatás- és tudománypolitikának volt ajánlata. Teljes szekularizáció, egy bizonyos (klasszicista) műveltségtípus erőszakos kiterjesztése a néptömegekre („Olvasó Nép” stb.), és a kultúra élén olyan emberek, mint Illyés, Kodály, Déry, Erdei Ferenc, Veres Péter, Lukács, Tóth Aladár, Bernáth Aurél. (1956 után meg Németh László.) Ideológiának pedig ott volt a fanatikus, szovjet típusú „keleti marxizmus” és a népiség – fölöttébb „madjarosch” – szintézise. A jövőt pedig olyan fiatal zseni fölbukkanása mutatta, mint Juhász Ferenc. Szörnyű volt, de valami volt. Itt és most a félreértett és félremagyarázott ellenfél piszkolása (megértésre és szellemi leküzdésre való törekvés nélkül, vita nélkül) a jellemző, teljes tartalmatlanság, üresség. Az egész modern magyar kultúrával szemben az egyetlen Döbrentei Kornél életművét mutatják föl találomra, ami – Döbrentei költészetének értéke nem tartozik ide: sokan becsülik – így önmagában nevetséges. Semmi pozitívum, csak a hagymáz: ’68-nak mint valami „liberális” izének a bemutatása (holott ’68 tekintélyellenes, egyszerre antiimperialista és antisztálinista módon kommunista volt és anarchista): még a középponti (negatív) ideologémák is elmosódottak, tévesek, rögtönzöttek, azaz: hirdetőiknek se fontosak. Az új világban nem lesznek színesek – átvitt értelmben se – , ez minden, amit tudni lehet. Ilyen absztrakt, tartalmatlan hatalommániát és hatalomkultuszt nem látott a világ. Marad a gyűlöletkampány, a rituális-szimbolikus kultúragyilkolás és a verbális pogrom. (No és persze a magyar kultúra antiintellektualizmusának, fogalomutálatának és filozófiaellenességének galád kiaknázása.)

Megjegyzem, hogy csekély számú kivételtől (a többszörös visszaesőként ellenzéki publicisztikákat rendszeresen elkövető pár embertől, no meg hivatásos újságíróktól) eltekintve az érintettek – írók, társadalomtudósok stb. –  hallgatnak, mint a csuka. (Az e tárgyban „keletkeztetett” petíció nem illik a helyzethez.)

Az értelmiség mintha azelőtt veszítené el kritikai jellegét, mielőtt e jelleg miatt istenigazából üldözőbe vennék és megbüntetnék.

Mindezenközben megindult az a mocskolódás, amely a mértéktelenül lezüllött magyar közéletben is megdöbbentő, s amely előre vetíti – mint halványabb elődei is rendszerint – a leváltásokat, intézménybezárásokat, betiltásokat, a pénzügyi támogatók, szponzorok megrémítését, s mindez a magyar kultúra és tudomány fatális meggyöngüléséhez fog vezetni, bár a helyzet már régóta fölöttébb aggasztó. Ezeket a cikkeket, amelyek Pozsonyi Ádám és Szentesi Zöldi László közismeretlen nevéhez fűződnek, nem idézhetem, kérem a nyájas olvasót, küzdje le időzavarát és viszolygását, kattintson rájuk. Ilyet még nem tapasztalt.

Az utóbbi – kevéssé invenciózus és a tárgyi igazságtól föltűnően idegenkedő – cikk Radnóti Sándor esztétikaprofesszor, az egyik legjelentősebb magyar kritikus személyével foglalkozik, bár sajnos az elfoglalt szerzőnek nem volt érkezése a bírált író életművével megismerkedni. (Radnóti Sándorról jó képet ad a Litera irodalmi portál kétrészes interjúja, irodalombarátoknak ajánlom, följelentőknek és uszítóknak nem.)

Ha ezt a hangot befolyásos, olvasott és kormányközeli szerkesztők megengedik a lapjukban, akkor világos, hogy itt a különféle csúfnevekkel illetett, kormányellenes értelmiségieknek (minimum) az elhallgattatása a kormányprogram részét képezi, és – hogy a régi sztálinista szakkifejezést használjuk – a „szájtáti” kormánypárti intézményvezetőknek is távozniuk kell majd, mint a minap a külföldi kultúrkapcsolatokkal foglalkozó Balassi Intézet igazgatójának.

Mindezt én fölháborítónak és a művelt magyarság elleni merényletnek tartom. Ennél színesebb jelzőket nem fogok alkalmazni. Ellenszenvemet és haragomat nem titkolom, de – bár magam is nagyon jól tudok gorombáskodni – nem fogom viszonozni a hatalmon lévő szélsőjobboldal dehumanizáló támadásait hasonlókkal. Nem azért, mert „nem ereszkedem le erre a szintre” (nem is tudnék), hanem az általánossá váló közönségesség, a banalizált megsértése az emberi méltóságnak oly általánossá lett a alkotmányos és demokratikus életétől megfosztott, szabadságában korlátozott és manipulációkkal félrevezetett országban, hogy a látszatát se szabad kelteni annak, hogy ilyesmibe politikailag és intellektuálisan tisztességes ember belekeveredhet.

Ez nem naiv jóhiszeműség. Tudom jól, hogy a jobb pozícióra, magasabb honoráriumokra és hízelgő könyvismertetésekre vágyó, el nem ismert, a művelt közönség kegyét még el nem nyert – egyelőre nem tudni, mennyire tehetséges – jobboldali tollforgatók kormányzatilag buzdított kenyérharca, állásokért és megbízásokért folytatott ádáz küzdelme nem engedi meg, hogy a ráció és a tűrhető modor (pláne a humorérzék) igényeire a denunciáns kollégák sok időt fecséreljenek.

De ők nyilvánvalóan csak eszközök a hatalom kezében, ezért őket nem érdemes – végső soron talán nem is méltányos – különösebben kigúnyolni.

A kultúraromboló, tudománypusztító, civilizációellenes, antihumanista kampány haragot vált ki belőlünk, de a haragot a rendszerre, a rendszer szerkezeti vonásaira kell fönntartanunk.

A rendszer fő jellegzetessége a tág értelemben fölfogott informalitás: a kormányzat – függetlenül az utasítások és rendelkezések hivatalos besorolásától – nem jogszabályokat alkot, amint kötelessége lenne, hanem intézkedéseket és rendszabályokat hoz meg és foganatosít, kénye-kedve szerint. Ez az informális kiszámíthatatlanság a legfőbb stratégiai előnye. Ha valakit semminő formális szabály, szabályozás nem köt, akkor nem esik majd nehezére, hogy meglepetést szerezzen végzetesen meggyöngült ellenfeleinek. Ha valakit semmire se kötelez a jogszokás, a hallgatólagosan elfogadott magatartási kódex, az illem, a legszűkebben fölfogott jószándék és a legcsekélyebb tolerancia, akkor cselekvényeiben szabad. Csak az ússza meg, akivel a hatalom valaminő kifürkészhetetlen okból kivételt tesz. Aki pillanatnyi taktikai szükségleteihez igazítja a jogot, annak a jogérzékére. (És a politikai informalitás fölsőbbsége formátlansághoz vezet a kultúrában és a tudományban.)

A hivatalos (szélsőjobboldali) harci sajtó egyenlőségjelet tesz egy-egy türelmetlen „ellenoldali” műbíráló csikorgós jelzői és a honpolgárok (ez esetben az értelmiségiek) nyilvánossághoz való hozzáférését vagy anyagi egzisztenciáját korlátozó, netán likvidáló hatalmi aktusok között. Bár a rendszerbírálatot – könnyen érthető gyakorlati megfontolásokból – egyre kevesebben művelik, s ők se mindig jól, nem kelthetik azt a látszatot, mintha itt befolyásban összemérhető felekről lenne szó. Ugyanakkor ez nem keverhető össze a hatalom győzelmeinek elvtelen („technikai”) csodálatával.

Gyakran mondják Orbán miniszterelnök úrról, hogy „hű, de ügyes”. Elég ügyes, de teljhatalom birtokában mindenki elég ügyes lenne. Mindenki elég ügyes hozzá, hogy teljhatalmat akarjon. Orbán úrral a teljhatalom meghódításban nem kelhet versenyre az, aki nem óhajt teljhatalmat, és általánosságban se helyesli az ilyen zsarnokias stikliket. Mint minden talpraesett hatalomtechnikus, Orbán úr se kezdeményező, hanem alkalmazkodó: előbb a liberális-demokratikus, majd az Európa-ellenes, idegengyűlölő, rasszista-posztfasiszta korszellemre ült rá (igaz, korán kelt és aranyat lelt), s ennek az utóbbinak a hatalmas arányú diadala hazánkban útját állja az egyenlőségi és szabadságtörekvéseknek. Ez is a funkciója.

Szabad szemmel látható máris az öntudatlan alkalmazkodás. Ahogyan az 1930-as években az akkor erős baloldal és balközép (mint reménytelent) föladta az antiszemitizmus egyenes, direkt támadását és elmarasztalását, s akkor hallgatott róla leginkább (vagy tett engedményeket), amikor leghangosabban harsogott a nyíltan gyilkos szándékú kórus, úgy ma is – az Orbán-kurzus ellenfelei is – fölhagytak a menekültek, a romák, az NGO-k, az értelmiségiek védelmével, „baloldali populizmusról” makognak (nosza, hazudjunk mi is). Ehhöz se elég a harag, az ellenzékiek nem tehetnek róla, rájuk nehezedik a a rezsim és a korszellem teljes súlya. A teljesen jogos félelmen kívül. Rengetegen elnémulnak, sokan soha meg se szólalnak, hallgatagon emigrálnak, elmerülnek magánmániákban: ellenforradalmi korszakok banális körképe.

Mindez nem ok a tartásunkból engedni vagy a reménytelen küzdelmet abbahagyni. Higgadtan, hidegen, engesztelhetetlenül ellenállni. Nyugalom.

Forrás: http://hvg.hu/itthon/20180802_tgm_racionalis_harag

Kategória: Nincs kategorizálva | TGM: Racionális harag – cikk a HVG-n bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Leftist Island Festival at Horany 24-26 August 2018

LEFTIST ISLAND FESTIVAL

21st version

24-26 August 2018

Horány, Parti út 16.

Regatta Leisure Center

Layout of Regatta Leisure Center

24th August Friday

Latin America Day

From 8.00 a.m. Entry and registration continuously at the entrance

Lobby of the Big Hall

9.45-–9.55 Inauguration of Social Science and Leftist bookstore. Opening speech: by János Debreceni SZAB-activist. Bookshop manager: Zoltán Péntek.

Big Hall

10.0010.10 Opening

Attila Vajnai, Chair of the European Left, László Kupi, Chair of Latin America Society.

10.10–12.00 Cuba and Venezuela resist

Facilitator: Iván Orosa Paleo, European Secretary of the Assembly of Resistances in Barcelona.

Speakers: Alicia Elvira Corredera Morales, Ambassador of the Cuban Republic, Raúl José Betancourt Seelanddel, Ambassador of the Bolivarian Venezuelan Republic.

Questions, Comments.

12.00–13.00 The Legacy of Che Guevara (His 90 years Anniversary)

Speakers: Kupi László, Chair of Latin America Society, Gyula Hegyi, Vice-Chair of Hungarian Socialist Party (MSZP).

Danube Island Hall

13.00–13.15 Exhibition of Political Caricature.

Operned by Géza Halász.

Marabu (pszava), Pápai bor (Népszava).

Facilitator: János Debreceni, SZAB activist.

13.15–14.15 Lunch

14.15–14.30 Chair of Alliance of Resitance Fighters and Antifascistss (MEASZ) and FIR Vilmos Hanti opens his Photo exhibition on Cuban People`s Life. Opening speech by Alicia Elvira Corredera Morales, Ambassador of Cuban Republic

Big Hall

14.30–15.30 Fighting against Energy Poverty

Facilitator: György Droppa, Charge d`affair of Danube Circle (Duna Kör)

Speakers: Ada Ámon, Chair of Energiaklub, Bence Tordai economist, sociologue, MP of Dialogue (Párbeszéd) Party, AttilaVajnai, Chair of European Left.

15.30–16.30 World Social Forum, Salvador de Bahia, 2018

Facilitator: Mátyás Benyik, Chair of ATTAC Hungary.

Speakers: Iván Orosa Paleo, European Secretary of the Assembly of Resistances in Barcelona, Mirek Prokes, Member of Prague Spring Two Network.

16.30–17.30 Elections in Mexico, Brazil and Nicaragua

Facilitator: (to be confimed later -TBC)

Speakers:Eduardo Correo Senior University Professor, Leo Gabriel, Member of World Social Forum International Council, Expert on Latin America.

17.30–18.00 Elections in Slovenia

Facilitator: Barbara Steiner, Director of Transform! Europe Network

Speaker: Luka Mesec, Chair of Levica.

From 18.00 hours Bowling Competition at the Entrance. Application at the registration or playing ground. Preparation and competition keeps on going. Everyone has three throws. Lead by János Debreceni, SZAB activist.

18.00–18.05 Video screening of Attila József`s poem entitled Hazám (My Country).

18.05–19.00 Attila József `s Anticapitalism

Talkshow between GyörgyTverdota Literary Historian, University Professor and Éva Vámos, Chair of Cultural Department of Alliance of Hungarian Juornalists, Chair of Friendly Club of MagyarDipló (Le Monde Diplomatique Hungarian Edition).

Reciter: Ferenc Rácz Artist.

19.00–19.10 Latin American Culture in the USA. Slideshow

19.10–20.00 Dinner

Bank of river Danube

19.30–20.30 Camp fire

Fire master: Péter Róna, SZAB activist

Big Hall

20.30–22.00 Film Club.

Opening by Raúl José Betancourt Seelanddel, Ambassador of the Bolivarian Venezuelan Republic.

Venezuelan documentary entitled “La revolución no será transmitida” on the coup d`etat of 2002, with Hungarian subtitle.

25th August Saturday

From 9.00 a.m. New participants`registration continuously at the entrance.

Big Hall

9.30–10.45 Education in peril

Facilitator: Eszter Sebestyén jounalist, activist.

Speakers: Istvánné Szöllősi, Ex-Chair of Teachers` Trade Union, András Hrabák University Professor, Gábor Erőss, Education Expert of Párbeszéd Party, Municipal Representative, Gábor Finta Teacher.

10.45–12.00 Healthcare in peril

Facilitator: TBC

Speakers: Gyula Kincses Ex-State Secretary of Healthcare, Zoltán Komáromi General Practitioner, Péter Buzási Physician, Vice-Chair of European Left.

12.00–12.45 Writer-Readers` meeting. Talkshow between György Moldova

and Attila Vajnai, followed by author`s book dedication.

12.45–13.30 Lunch

13.30–15.30 Armement is the Hall of War – Conflicts in Syria, Ukraine, North Africa and Asia

Facilitator: András Balogh Historian, Diplomat, University Professor.

Speakers: Tamás Krausz Historian, University Professor, Győző Lugosi Historian, Gábor Székely Historian, followed by the authors`book dedication.

15.30–16.00 Virág Erdős recites her own poems, followed by book dedication.

16.00–17.30 Migration in Europe

Facilitator: Nóra Köves Expert on Human Rights, Eötvös Károly Public Policy Institute.

Speakers: Tibor Szanyi, MEP, József Böröcz University Professor of Rutgers Sliman Ahmed, Chair of Europe for Africa Foundation.

17.30–18.30 Writer -Readers meeting. Talkshow with Ferenc Baranyi poet and translator.

Opened by Sándor Jámbor, Commercial Director of Kossuth Publishing House

Reciter: Judit Merényi Artist.

After the talkshow the author dedicates his newest book entitled “Tótágas”.

18.30–19.30 Social Care in Zugló (14th District) és Angyalföld (13th District of Budapest)

Levezető elnök: János Debreceni SZAB activist.

Előadók: Szabó Rebeka Vice-Mayor, dr. Magdolna Karácsonyi, Vice-Mayor, Deputy Notary, Head of Social Department.

19.30–20.15 Dinner

Duna-terasz

20.15–20.45 In memoriam Iván Harsányi Hispanologist

Memorial Speech by Gábor Székely, Editor of International Yearbook of Workers Movement History.

Reciter: András Kemény.

20.45–21.15 Commemoration of an Antifascist Resistance Fighter.

Vilmos Hanti, Chair of MEASZ FIR as well as Judit Róna, SZAB aktivist symbolically inaugurate the plaque of Endre Ságvári Antifasist Resistance Fighter. Commemorating Antifascist Martyrs.

Performers: Mihály Nagyváradi Szűcs, Vice-Chair of MEASZ and Ságvári Choir.

Big Hall

21.15–21.45 Cultural proram. Songs in five languages by Balázs Mészáros

Danube Island Hall

21.45–23.00 Film Club. Documentary entitled Requiem for the American

Dream” with Noam Chomsky, Hungarian subtitle.

Introduction by: József Böröcz Professor of Rutgers University and Kelly

Nyks, one of the writers and directors of the film.

26th August Sunday

From 8.30 a.m. New participants`registration continuously at the entrance.

Big Hall

9.00–10.30 World political and economic situation and its impact on Hungary in Marxist Approach

Facilitator: Gábor Szász Professor emeritus.

Speakers: Annamária Artner economist, University Professor, György Wiener Social Scientist followed by authors` book dedication.

10.30–12.00 Municipality self-government, Chances of the Left on the Municipalities and the European Parliamentary elections.

Facilitator: János Debreceni SZAB activist.

Speakers: Zoltán Tóth and Dezső Avarkeszi electoral experts, followed by book dedication.

12.00–13.30 Debate of Party Chairs

Gergely Karácsony, Co-Chair of Párbeszéd, Bertalan Tóth, Chair of MSZP and Attila Vajnai, Chair of the European Left.

Facilitator: Gyula Hegyi, Chair of the Left Grouping of MSZP.

13.30–14.15 Ady and the Proletariat

Talkshow between Imre Payer poet, Literary Historian and Éva Vámos, Chair of Cultural Department of Alliance of Hungarian Juornalists, Chair of Friendly Club of MagyarDipló (Le Monde Diplomatique Hungarian Edition).

Reciter: András Kemény.

14.15–15.00 Lunch

Big Hall

15.00–16.15 The process of elimination of the environmental protection

Facilitator: Droppa György, Charge d`affaire of Danube Circle (Duna Kör), SZAB activist.

Speakers: István Józsa, Chair of Environmental Protection Department of MSZP, Márta V. Naszályi Municipaity Representative, Counsellor of Environmental Protection.

16.1516.30 Festival Closing. Attila Vajnai, Chair of European Left, Imre Komjáthi, Vice-Chair of MSZP, Chair of Public Workers` Trade Union, György Droppa SZAB activist.

Venue: Regatta Leisure Center – Parti str. 16., Horány/about 25 kms North of Budapest

Transport:

By Intercity bus: from Ujpest City Gate via Dunakeszi until the Horány ferry (20 minutes) to the island. From the ferry stop to the leisure center ias about 10 minutes walk.

By car: from Dunakeszi by ferry or from the direction of Szentendre via the Tahi bridge you can reach the Szentendre Island (via Leányfalu, Tahitótfalu and Szigetmonostor).

Prices per person:

Friday-Saturday -Sunday3 days (accomodation for 2 nights, 5 meals, holiday tax + registration fee):

single room: HUF 37,000 (EUR 120) , double room: 22,000 (EUR 75), quadruple room: 12,750 (EUR 40), octuple room: HUF 10,750 (EUR 35)

Saturday-Sunday 2 days (accomodation for one night, breakfast, 3 meals, holiday tax + registration fee):

single room: HUF 19,100 (EUR 65) , double room: HUF 11,600 (EUR 30) , quadruple room: HUF 7,850 (EUR 26), octuple room: HUF 6,000 (EUR 20)

One day without accomodation (2 meals and registration fee): HUF 1,900 (EUR 3.50)

Tents/day HUF 1,500 (EUR 3),

Registration fee/day (without meals and accomodation): HUF 500 (EUR 1.70)

Rooms in Regatta: –24–6–8 beds/room

Contact persons: General info from Gyuri Droppa (English and Potugese) droppa@droppa.hu, Matyas Benyik (English, French,Spanish) benyikmatyas@gmail.com,

Room distribution by Klara Anyiszonyan somiklara@yahoo.com (speaking Russian)

For prepayment the bank account number will be sent directly to you by e-mail.

 

Kategória: Nincs kategorizálva | Leftist Island Festival at Horany 24-26 August 2018 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Baloldali Sziget Fesztivál – Horány 2018 augusztus 24.-26.

BALOLDALI SZIGETFESZTIVÁL

32. változat

2018. augusztus 24–26.

Horány, Parti út 16.

Regatta Szabadidőközpont

Augusztus 24. péntek

Latin-amerikai nap

8.00-tól folyamatosan beléptetés és regisztrác a bejáratnál.

Nagyterem előtere

9.45–9.55 Társadalomtudományi és baloldali könyvesbolt megnyitása.

Megnyitja: Debreceni János SZAB-aktivista. Üzletvezető: Péntek Zoltán.

Nagyterem

10.0010.10 Megnyitó

Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke, Kupi László, a Latin-Amerika Társaság elnöke.

10.10–12.00 Kuba és Venezuela ellenáll

Levezető elnök: Iván Orosa Paleo, a barcelonai Ellenállások Közgyűlésének szervezője.

Előadók: Alicia Elvira Corredera Morales, a Kubai Köztársaság nagykövete, Raúl José Betancourt Seelanddel, a Venezuelai Bolivári Köztársaság nagykövete.

Kérdések, hozzászólások.

12.00–13.00 A 90 éves Che Guevara öröksége

Előadó: Kupi László, a Latin-Amerika Társaság elnöke.

Duna-sziget terem

13.00–13.15 Politikaikarikatúrakltás.

Megnyitja: Halász Géza.

Marabu (pszava), Pápai bor (Népszava), Halász Géza.

Levezető elnök: Debreceni János, a SZAB aktivistája.

13.15–14.15 Ebéd

14.15–14.30 A kubai emberek életéről. Hanti Vilmos, a MEASZ és a FIR elnöke fotókiállításának megnyitója.

Megnyitja: Alicia Elvira Corredera Morales, a Kubai Köztársaság nagykövete.

Nagyterem

14.30–15.30 Az energiaszegénység leküzdése

Levezető elnök: Droppa György, a Duna Kör ügyvivője.

Előadók: Ámon Ada, az Energiaklub elnöke, Tordai Bence közgazdász, szociológus, a Párbeszéd országgyűlési képviselője, Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke.

15.30–16.30 Szociális Világfórum, Salvador de Bahia, 2018

Levezető elnök: Benyik Mátyás, az ATTAC Magyarország elnöke.

Előadók: Iván Orosa Paleo, a barcelonai Ellenállások Közgyűlésének szervezője, Mirek Prokes, a Prágai Tavasz 2 Hálózat tagja.

16.30–17.30 Választások Mexikóban, Brazíliában és Nicaraguában

Levezető elnök: Mirek Prokes, a Prágai Tavasz 2 Hálózat tagja.

Előadó: Leo Gabriel, a Szociális Világfórum egyeztető tanácsának tagja, Latin-Amerika-szakértő, Ivan Orosa Paleo.

17.30–18.00 Választás Szlovéniában

Levezető elnök: Barbara Steiner, a Transform! Europe-hálózat igazgatója.

Előadó: Valentina Skafar, a Levica párt külügyi felelőse.

18.00 órától Döntsd a tekét, ne siránkozz! Lengőtekeverseny a bejáratnál. Jelentkezés a regisztrács pultnál vagy a játéktéren. A felkészülés és a verseny folyamatos. Mindenkinek rom dosa lehet. Vezeti: Debreceni János, a SZAB aktivisja.

18.00–18.05 József Attila Hazám című verse alapján készült videó vetítése.

18.05–19.00 József Attila antikapitalizmusa

Tverdota György irodalomtörténész, egyetemi tanárral beszélget Vámos Éva, a MÚOSZ Kulturális Szakosztályának elnöke, a MagyarDipló Baráti Klub elke.

Közreműködik: Rácz Ferenc előadóművész.

19.00–19.20 Latin-amerikai kultúra az USA-ban. Slideshow

19.20–20.00 Vacsora

Dunapart

19.30–20.30 Tábortűz

Tűzmester: Róna Péter, a SZAB aktivistája

Nagyterem

20.30–22.00 Filmklub.

Az elhallgatott forradalom (La revolución no será transmitida) című, a 2002-es puccsról szóló venezuelai dokumentumfilm, eredeti nyelven, magyar felirattal.

Bevezeti: Raúl José Betancourt Seelanddel, a Venezuelai Bolivári Köztársaság nagykövete.

Duna-terem

A Duna-teremben a programok kizárólag orosz nyelven zajlanak.

9.00–10.30 A beszéd és a vallás szabadsága Ukrajnában

Levezető elnök: Saadi Isakov politológus, német újságíró.

Előadók: Szvjatoszlav Visinszkij, Oleg Deniszov ukrán emberi jogi aktivisták.

16.30–18.00 A 2019-es demokratikus választások megakadályozása elleni tiltakozás Ukrajnában

Levezető elnök: Vaszilij Volga, az Ukrajna Baloldali Szövetsége párt vezetője

Előadók: Kemény László politológus, egyetemi tanár, Alekszander Kondrjakov, Anasztazia Marksz, Szergej Marhel ukrán emberi jogi aktivisták.

18.00–19.00 Oleg Muzika Emlékezz Ogyesszára! című könyvének bemutatása.

Oleg Muzika a Békés Népek Globális Jogai nemzetközi platform német elnöke volt, égési sérüléseket szenvedett az ogyesszai szakszervezetek házában.

20.30–22.00 Filmklub. Ukrajna.A maszki forradalom. Francia dokumentumfilm francia nyelven, angol és német feliratokkal.

Utána beszélgetés az ukrán aktivistákkal.

Augusztus 25. szombat

8.30-től új vendégek regisztrációja a bejáratnál folyamatosan.

Nagyterem

9.00–10.30 Migráció Európában

Rövid filmelőzetes. Libre. Dokumentumfilm Cédric Herrou gazdáról, aki az olasz–francia határ közelében lévő otthonában három év alatt több mint ezer migránst segített szállással, élelemmel, a menedékkérelmi eljárásban nyújtott segítséggel – a törvénnyel tudatosan szembeszegülve.

Levezető elnök: Köves Nóra emberi jogi szakértő, Eötvös Károly Közpolitikai Intézet.

Előadók: Szanyi Tibor, az Európai Parlament képviselője, Szlimán Ahmed, az Európa Afrikáért Alapítvány elnöke, Mihalik Angelika jogász, Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség.

10.30–11.30 Íróolvasó találkozó. Moldova Györggyel beszélget Vajnai Attila. A beszélgetés után a szerző dedikálja könyveit.

11.30–12.00 Erdős Virág saját verseit adja elő.

12.00-13.00 Ebéd

Tükörterem

A Tükörteremben mindkét program szinkrontolmácsolással zajlik orosz, angol, magyar nyelven.

13.00–15.00 Nemzeti kisebbségek jogainak sérelme Ukrajnában

Levezető elnök: Szergej Marhel A békés emberek globális joga nevű nemzetközi platform elnöke.

Előadók: Vaszilij Volga, az Ukrajna Baloldali Szövetsége párt vezetője, Elena Glesinszkaja, a fekete-tengeri régió népeinek kongresszusának elnöke, Krausz Tamás történész, Saadi Isakov német politológus, újságíró, Mihail Tjaszko, a Kárpátaljai Ruszinok Világtanácsának elnöke, Oleg Muzika, Alekszander Todorov, Bozseszku Aurika, Denisz Vasziljev, Alekszander Kondrjakov, Szvjatoszlav Visinszkij, Anasztazia Marksz, Oleg Deniszov emberi jogi aktivisták.

15.00–17.00 Fegyverkezés – a háború előszobája. Szíriai, ukrán, észak-afrikai háborús konfliktusok

Levezető elnök: Balogh András történész, diplomata, egyetemi tanár.

Előadók: Krausz Tamás történész, egyetemi tanár, Lugosi Győző történész, Székely Gábor történész, Vaszilij Volga, Oleg Muzika, Andrej Hunko, a Die Linke német part külügyi szakértője, a Bundestag tagja.

Az előadók dedikálják könyveiket.

Nagyterem

15.00–17.00 Az oktatás végveszélyben

Levezető elnök: Sebestyén Eszter kommunikációs szakember.

Előadók: Szöllősi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének volt elnöke, Hrabák András egyetemi oktató, Erőss Gábor, a Párbeszéd oktatási szakpolitikusa, önkormányzati képviselő, Finta Gábor tanár, Csabalik Zsuzsa középiskolai tanár.

17.00–18.00 A lázadó Baranyi Ferenc.

Megjeleníti: Merényi Judit előadóművész és Farkas László, az Új Írás volt és az Új Tekintet szerkesztője.

18.00–19.00 Szociális ellátás Zuglóban és Angyalföldön

Levezető elnök: Buzási Péter, az EB elnökségi tagja.

Előadók: Szabó Rebeka alpolgármester, Karácsonyi Magdolna osztályvezető.

19.00–19.45 Vacsora

Duna-terasz

19.45–20.00 In memoriam Harsányi Iván

Székely Gábornak, A nemzetközi munkásmozgalom történetéből évkönyv szerkesztőjének emlékbeszéde.

Közreműködik: Kemény András.

20.00–20.30 Emléktáblaavatás.

Hanti Vilmos, a MEASZ és a FIR elke, valamint Róna Judit, a SZAB aktivistája jelképesen felavatja Ságvári Endre antifasiszta ellenálló emléktábláját. Emlékezés antifasiszta mártírokra.

Közreműködik: Nagyváradi Szűcs Mihály, a MEASZ alelnöke és a Ságvári Kórus.

Nagyterem

20.30–22.00 Filmklub. Rekviem az amerikai álomért. Dokumentumfilm Noam Chomskyval, eredeti nyelven, magyar felirattal.

Augusztus 26. vasárnap

8.30-tól új vendégek regisztrációja a bejáratnál folyamatosan.

Nagyterem

9.00–10.30 A világpolitikai, világgazdasági helyzet és hatásuk Magyarországra – marxista szemmel

Levezető elnök: Szász Gábor emeritus professzor.

Előadók: Artner Annamária közgazdász, főiskolai tanár, Wiener György társadalomtudós.

Az előadók dedikálják köteteteiket.

10.30–12.00 Önkormányzatiság, a baloldal esélyei az önkormányzati és az Európai Parlament-i választásokon

Levezető elnök: Debreceni János SZAB-aktivista.

Előadók: Tóth Zoltán, Avarkeszi Dezső választási szakértők.

Tóth Zoltán dedikálja könyveit.

12.00–13.30 Pártelnökök vitája

Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, Hegyi Gyula, az MSZP Baloldali Tömörülés elnöke és Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke.

Levezető elnök: Komjáthi Imre, az MSZP alelnöke.

13.30–14.15 Ady és a proletariátus

Payer Imre költő, irodalomtörténésszel beszélget Vámos Éva, a MÚOSZ Kulturális Szakosztályának elnöke, a MagyarDipló Baráti Klub elke.

Közreműködik: Kemény András.

14.15–15.00 Ebéd

Nagyterem

15.00–16.15 A környezetvédelem felszámolásának folyamata

Rövid filmelőzetes. Számoljuk ki. A Föld átlaghőmérséklete nem 2, hanem legalább 5-6 fokkal emelkedik, ha az energiaipari vállalatok piacra dobják a készleteiket. Márpedig jelenleg a jogszabályok egyáltalán nem kötik meg a kezüket.

Levezető elnök: Droppa György, a Duna Kör ügyvivője, SZAB-aktivista.

Előadók: Józsa István, az MSZP Környezetvédelmi Tagozat elnöke, V. Naszályi Márta önkormányzati képviselő, környezetvédelmi tanácsos.

16.1516.30 A fesztivál zárása. Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke, Komjáthi Imre, a MSZP alelnöke, a Közmunkás Szakszervezet elnöke, Droppa György SZAB-aktivista.

A Baloldali Sziget Fesztil me: Regatta Szabadidőközpont, Horány, Parti út 16.

Megközelítés. Távolsági buszjárattal BudapestÚjpest roskaputól Dunakeszi, horányi vig (20 perces menetidő).

Figyelem! A buszok döntő többsége Dunakeszi sportpálya állomásig viszi utasait, nem kanyarodik le a vhez. A sportpályától a rév 900 méterre van, kb 15 percnyi sétaút. (https.//www.volanbusz.hu/hu/menetrendek/vonallista/vonal/?menetrend=2005)

A Szentendreiszigetre komppal lehet átjutni. Onnan tízperces sétával (550 éter) érhető el a szabadidőközpont.

      1. Kompmenetrend

      2. Dunakeszi Rév utcából

      3. Munkanapokon: 5.35-től minden óra 15, 35 és 55, utolsó komp: 20.35.

      4. Hétvégén, ünnepnap: 6.35-től minden óra 15, 35, 55, utolsó: 20.35.

      5. Horányból

      6. Munkanapokon: 6.25-től minden óra 05, 25, 45, utolsó komp: 20.25

    1. Hétvégén, ünnepnap: 6.25, utána minden óra 05, 25, 45.

Kompjegyárak:

Felnőtt

300,–

Gyermek (6–14), nyugdíjas

200,–

Személygépkocsi (vezető nélkül)

1.000,–

65 éves kortól

Díjtalan

Autóval. A Dunakesziről induló autósés gyalogoskomppal vagy Szentendre irányál a tahi hídon kereszl is be lehet jutni a Szentendreiszigetre (Lnyfalu, Tahitótfalu, Szigetmonostor érintésével).

  1. A rendezvényen való részvétel regisztrációhoz kötött.

  2. Előzetes jelentkezés a részvételi napok, valamint a szállás- és étkezési igények részletes megjelölésével: Somi Kláránál, a somiklara@yahoo.com e-mail címen, illetve telefonon: (+36)30/855 7975.

Költségek

  1. A résztvevőktől napi 500 Ft terembérleti hozzájárulást kérünk.

  1. Szállás a horányi Regatta Szabadidőközpont 1–8 ágyas szobáiban.

  2. Szállásdíjak:

  3. 1 ágyas: 15 000 Ft/éj/fő

  4. 2 ágyas: 7500 Ft/éj/fő

  5. 3 ágyas: 5000 Ft/éj/fő

  6. 4 ágyas: 3750 Ft/éj/fő

  7. 5 ágyas: 3000 Ft/éj/fő

  8. 6 ágyas: 2500 Ft/éj/fő

  9. 7 ágyas: 2200 Ft/éj/fő

  10. 8 ágyas: 2000 Ft/éj/fő

  11. Étkezés: reggeli, ebéd, vacsora 700 Ft/fő/alkalom.

  1. A jelentkezés visszaigazolása után a terembérleti hozzájárulást, a szállás- és étkezési díjakat az ATTAC Magyarország Egyesület számlaszámára kérjük átutalni:

  2. 16200144-00025948 MagNet Bank

  3. Kérjük, az átutalásnál a közlemény rovatba írják oda a regisztrált személyek neveit és a „Horány, részvételi díj” megjegyzést!

  4. Regisztrálni és fizetni a helyszínen is lehet, készpénzzel, de ez esetben nem tudjuk garantálni a szálláslehetőséget. Az előzetes regisztráció az étkezési igény teljesíthetőségét is jelentősen növeli. Aki vegetáriánus étkezést szeretne, kérjük, jelezze.

Segítségre van szükséged? Eltévedtél? Telekocsit keresel?

Hívd a SZABaktivistákat:

Benyik Mátyás +36/30/2524326

Debreceni János +36/30/9199753

Droppa György +36/30/7001372

Kupi László +36/20/3622872

Róna Judit +36/30/3361182

Róna Péter +36/70/6148862

Róna Tibor +36/70/6148885

Somi Klára +36/30/8557975

Kategória: Nincs kategorizálva | Baloldali Sziget Fesztivál – Horány 2018 augusztus 24.-26. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva