Az ATTAC logója
Az ATTAC az Európából induló globalizáció-kritikai mozgalmak egyik legoffenzívabb és legsikeresebb, bár korántsem a legradikálisabb képviselője. A baloldali értelmiség kezdeményezése, mely pillanatok alatt sokak érdeklődését és szimpátiáját keltette fel. Sikerének kulcsa minden bizonnyal jól körülhatárolható céljaiban, e célok széles társadalmi-ideológiai csoportok számára elfogadható konkrétságában és szerénységében rejlik. A neoliberalizmusnak azt a vonatkozását állítja ugyanis középpontjába, amely a legnyilvánvalóbb veszélyt jelenti a gazdasági-társadalmi egyensúlyra – még a neoliberalizmus sok hívőjének számára is -, nevezetesen a spekulációs tőkét. Az ATTAC története bizonyos szempontból tipikus, de legalábbis fontos adalék annak megértéséhez, miért és hogyan jöttek létre, és eszkalálódtak az új típusú globalizáció-kritikai mozgalmak.
A spekulációs tőke által kiváltott 1997-es délkelet-ázsiai válság hatására Ignacio Ramonet, a baloldali elkötelezettségéről ismert francia “Le Monde Diplomatique”. c. folyóirat főszerkesztője cikket jelentetett meg („Fegyverezzük le a piacot!”), melyben felvetette a spekulációs tőkemozgások megakadályozásának szükségességét, s felhívta a fi gyelmet James Tobin amerikai közgazdász 1972-es javaslatára. Ez utóbbi a devizaműveletek 1 %-os (vagy kisebb) megadóztatását tartalmazta a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése céljából (ún. Tobin-adó).
Ignacio Ramonet cikke váratlan és páratlan érdeklődést váltott ki a hazai olvasóközönségből, melynek hullámán alig fél év múltán, 1998. júniusában magánszemélyek, civil szervezetek és folyóiratok részvételével megalakult az Association pour une Taxation des Transactions fi nanciéres pour l’Aide des Citoyens (szövetség a pénzügyi tranzakciók megadóztatására, a polgárok megsegítése érdekében – a betűszót megtartó szabad fordításban: Alakulat a Tőke-Tranzakciók Adóztatásáért az állampolgárok Céljára) nevű szervezet, az ATTAC. A franciaországi ATTAC tiszteletbeli elnöke Ignacio Ramonet, főtitkára pedig Bernard Cassen (a “Le Monde Diplomatique” igazgató-szerkesztője).
Az érdeklődés azonban nem állt meg a francia határnál. Az 1998. decemberében tucatnyi afrikai, ázsiai és európai ország képviseletében megrendezett találkozón az ATTAC-ot nemzetközi mozgalommá nyilvánították „Nemzetközi mozgalom a pénzpiacok és intézményeik demokratikus ellenőrzésére” néven. Az itt elfogadott dokumentum azóta minden nemzeti ATTAC-szervezet kiindulópontja.
A nemzetközi ATTAC platformja megállapítja: a „pénzügyi globalizáció” (a nemzetek feletti vállalatok és pénzpiacok rendszere) elmélyíti a gazdasági-társadalmi
bizonytalanságot és egyenlőtlenségeket, gyengíti a demokratikus intézményeket. A tőkeáramlás szabadságfokának, az adóelkerülésnek és spekulációnak a robbanásszerű növekedése számottevően meggyengíti az államokat, és a függő helyzetű országok lakosságát sújtja a legjobban. A szociális vívmányokat azonban mindenütt támadások érik, deregulálják a munkapiac egészét, a spekulációs konjunktúra hatásának teszik ki a nyugdíjalapokat.
A nemzetközi ATTAC-mozgalom ezzel szemben mélyen spekuláció-ellenes, és a politika domináns szerepét visszaállító társadalomban gondolkodik – szögezi le a dokumentum. Akcióinak célja, hogy a demokrácia visszanyerje a tőle a spekuláció által átvett demokratikus tereket; hogy megakadályozzák az állami szuverenitás további csökkenését; hogy létrejöjjön „a demokrácia világméretű térsége”. Konkrétan pedig a spekuláció megfékezése (Tobin-adó), az adóparadicsomok szankcionálása, a nyugdíjalapok tőzsdére vitelének megakadályozása, a tőkebefektetések átláthatóságának támogatása, a (nemzetközi) bank- és pénzügyi műveletek törvényi szabályozása, valamint a fejlődő országok adósságának eltörlése.
Az ATTAC a nemzeti szervezetek laza együttműködő hálózata, amely más, hasonló tartalmú és célú mozgalmak, NGO-k, szakszervezetek, kutatóintézetek, sajtóorgánumok partnere. Alapvetően az Internet adta lehetőségekre támaszkodik. Keresi a neoliberális globalizációt ellenző legkülönbözőbb társadalmi mozgalmak közös nevezőjét. Eszközei a társadalmi ellenállás megszervezéséhez: tájékoztatás és elemzés egyfelől, közös tervezés és alternatívák keresése másfelől.
Máig 33 ország, ezek neves közéleti személyiségei, szakszervezetek és civil szervezetek sora csatlakozott a mozgalomhoz, a közös célokat mindenütt a helyi sajátosságokkal kiegészítve. Az ATTAC Magyarország 2002. február 2-án alakult meg. Az ATTAC tagjainak száma szerte a világon 80 ezerre tehető, mozgósítható szimpatizánsaik száma azonban ennél jóval több.
Kiterjedt hálózattal bíró mozgalommá fejlődve, a közvélemény felrázásával az ATTAC egyre erőteljesebb nyomást gyakorol a neoliberalizmus fellegváraira demonstrációkkal (Nizza, Göteborg, Genova, Barcelona, Porto Alegre-i Szociális Világfórum stb.), és az olyan kérdések középpontba állításával, mint a spekuláció, a jövedelemelosztás igazságtalanságai, a koncentrált nagytőke (a transznacionális vállalatok) túlkapásai, a szegénység, az eladósodás, a nemzetközi intézmények (IMF, Világbank, WTO) antidemokratizmusa stb.
A francia ATTAC mára jelentős befolyást gyakorol a parlament munkájára, elérte, hogy a Tobin-adó kérdése reflektorfénybe kerüljön, és nyomásgyakorlása révén érdemeket szerzett a profi ttörekvésekkel szembeni dolgozói érdekvédelem terén.
A fenti cikk forrása: Munkásmozgalom története Évkönyv 2016. XXXXII. évfolyam Tanulmányok fejezet – Artner Annamária: Globalizáció-kritika a világban c. tanulmányából részlet, 67-69. oldal – ATTAC
